Üdvözlünk az oldalunkon! 😁 Mi vagyunk a "Wayo", egy zenei ajánlókkal, cikkekkel, albumismertetőkkel és toplistákkal foglalkozó csapat. Elsősorban az a célunk, hogy új zenekarokat és előadókat mutassunk be másoknak a világ minden tájáról. Nem vagyunk zenei szakértők, se nem profi cikkírók, de igyekszünk majd minél több újdonságot hozni Nektek. /ENGLISH/ Hi Everyone! 😁 We're "Wayo" a team dedicated to musical reviews, articles, album guides and toplists. We're music fans but we aren't professional experts. Our main goal is to introduce new bands and musicians from all around the world. Stay tuned and listen to music 😜
Szinte a semmiből érkezett tavaly év végén a győri Devoid zenekar harmadik nagylemeze, a Culture War, amely egy tűpontos és sajnos elég hervasztó látlelet kis hazánk jelenlegi lelkiállapotáról.
A "legbarátságosabb könnyűzenei fesztivál" szinte mindenkit megelőzve az élőzenei porondon, már januárban lerántotta a leplet a teljes felhozataláról.
Reggel van, csörög az ébresztőd. Próbálsz felkelni, de még érzed a szádban azt a harmadik sört, amitől kicsit kótyagos a fejed, az a cigi se kellett volna, pláne, hogy már két éve leszoktál. Miért zúg a füled? Ja, igen, mert elfelejtetted elvinni magaddal a füldugódat arra a kedd esti koncertre, ahol három helyi erő lépett fel az előtt az egy zenekar előtt, ami valóban érdekelt. De te elmentél megnézni mindet, validálva ezzel is azt, hogy te így támogatod a színteret, dacára annak, hogy már a második zenekar körül fájt a hátad, a lábad, meg olyan testrészed is, aminek a létezéséről se tudtál. Szerencsére csak 45 percet késett a várt bandád, mert az előtte lévőknek pont sikerült annyit tökölniük a dalaik közti performatív, csordaszellem beszédeikkel, hogy addig pont meg tudtátok vitatni a haverokkal, hogy miért szar a meló, mit nem eszik meg a gyerek, és melyik a legjobb autómosó a városban.
A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
Úgy tűnik, a fővárosi Ashen Culture formáció srácai képtelenek aludni, és vagy lassítani. Ennek ékes példája legújabb nukleáris trekkjük, amiben nem mindennapi feat-parádé fültanúi lehetünk.
Hosszas kihagyást követően visszatérünk az újragondolások és feldolgozások mezejére, de csak azért, hogy egy megfelelő lezárást kaphasson a Reboot rovat. Az utolsó felvonásban egy ismertebb dalt, és annak valószínűleg már jóval kevésbé ismert elődjét vetjük össze. Terítéken a Dark On Me a Downplay-től, valamint a Starsettől!
A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
Nehéz nem magabiztosan kijelenteni, hogy a Deftones jelenleg második fénykorát éli, a metalvilág csúcsán van, és bárhová nézünk, ők jönnek szembe. Ez a dicsfény azért nem kicsit megérdemelt: a sacramentói alt-metal alakulat tavaly kiadta tizedik lemezét, a private music-ot, ami régóta nem látott erejében tüntette fel Chino Morenóékat. A lemez rendesen meg is ostromolta a sláger-, illetve az év végi listákat, azonban ezzel párhuzamosan egy másik anyaguk is eddig nem látott módon kilőtt: ez a második korongjuk, az 1997-es Around the Fur. Ha pedig már így alakult, egy online magazin meg is kereste a lemez ikonikus borítóján lévő lányt, hogy vajon mit csinál manapság, és megbánta-e a szereplést?
Ha spooky season, akkor Atmoszféra! Egy évvel ezelőtt vettük górcső alá a Silent Hill franchise zenei világát egy maratoni cikkben. Idén ismét aktuális a téma, hiszen kicsit több, mint egy hónapja jelent meg a széria legújabb etapja, a Silent Hill f. Vele együtt ugyancsak visszatért a sorozat szívdobbanásaként funkcionáló legendás Akira Yamaoka és hozta magával a jól ismert Silent Hill hangulatot egy kis csavarral. A japán setting nemcsak a történetbe, de a zenei aláfestésbe is csempészett némi újdonságot, miközben hű maradt a gyökereihez.
Idén lehetőségünk nyílt ellátogatni az Alpárfesztre, ahol számos nem csak szimpatikus, hanem tehetséges zenésszel és zenekarral is találkozhattunk. A LÁTÓ a környezettudatosságra ösztönző fesztivál harmadik napján lépett színpadra, és egyértelműen meggyőzött minket arról, hogy érdemes figyelemmel követni a karrierjüket. A helyszíni beszámolónkban külön kitértünk a kecskeméti formáció egyediségére, nem véletlenül, a mai napon pedig az a megtiszteltetés jutott nekünk, hogy megoszthatjuk veletek a zenekar legújabb dalát, és az ahhoz tartozó klipet is, ami ráadásul a nyári eseményen készült. Bónusznak egy interjút is hoztunk, amit a cikk második felében olvashattok el!
, Anders Noren fejlesztésében.
W a y o 