Megvetéssel szemlélni a buszmegállóban körülöttem várakozókat – Jaffa68-interjú

Mi köti össze a Rolling Stonest Kelet-Európával? Lehet-e a kocsmában éjszakázás életpályamodell? Hányszor lehet egymás után hatost dobni a kockával? A jaffa68 a 2010-es évek legvége óta stabilan ontja magából a bluesos rock 'n' rollt, hol grunge-os, néhol alteres, helyenként meg egészen popos érzékenységgel. A srácok a covid-járvány előtt bazi nagy svunggal meg is lódultak volna, aztán bezárt a világ, mindenki a négy fal közé szorult. Ez egy kicsit meg is szorongatta az alapvetően is egymás társaságában felszabadultabban alkotó zenekar motiváltságát olyannyira, hogy egy 2024-es live sessiont leszámítva már hat éve nem jelentkeztek újdonsággal. Most azonban a srácok úgy érezték muszáj még egyet dobni azzal a bizonyos kockával, és négy fiókból előtúrt új dallal létrejött a Sárga EP. Hogy milyen gondolatokból áll össze a kislemez, hol is tartanak jelenleg az életben a srácok, mi is az a jaffa (amikor épp nem szörp), és hogy milyen az, amikor úgy adsz koncertet, hogy a holnap a szó legszorosabb értelmében egy új világot hoz, az az alábbi beszélgetésből kiderül.

A frontális lobotómia diszkrét bája

A Refused feloszlott teteme még ki se hűlt, máris itt az egykori tagok Mats Gustafssonnal közösen tető alá hozott új projektje, a Backengrillen. És ez a legkevésbé sem alkonyati fika (úgy mint a skandináv délutáni süti-kávé szeánsz, nem az orrodból a bubuc), hanem embert próbáló antifasiszta karamboljazz, egyenesen a kollektív globál-paranoid őrület pereméről. Mit akarsz... Bővebben →

Egy hamis ígéret anatómiája – ØUCH-interjú

2025 októberében jelent meg az ØUCH harmadik dala, a Hamis Ígéret, melyhez egy igazán magával ragadó klip is készült. Habár a zenekar a klippremier óta tiszteletét tette a Petőfi TV-ben és számos téma érintve lett, úgy éreztük, hogy még lehet mélyebbre ásni a zenekar, a dal és a videóklip kapcsán. Rendhagyó módon nem csak a budapesti banda tagjait kérdeztük a szám vizuális életre keltéséről, hanem Drapkó Pétert is, a klip rendezőjét és operatőrét. Az interjún keresztül egyszerre ismerhetitek meg egy feltörekvő modern metal formáció útját, mindennapjait, valamint egy dal különleges klipjének rejtelmeit, a forgatások és a kreativitás szépségét. Górcső alatt az ØUCH és a Hamis Ígéret!

A nyomasztó üresség még sosem érződött ennyire telinek

Meddig lehet egy zenekarra ráaggatni valaki más kabátját, mielőtt azt végül a sajátjának tekinti? Ez fogalmazódott meg bennem először, amikor a dán Møl nagylemezes bemutatkozását (Jord) hallottam még 2018-ban. Meg nem csak bennem, a fél internet kikiáltotta őket az európai Deafheavennek, ami kicsit slendrián kijelentés volt, de mégis valahol helytálló volt akkoriban, amikor már öt éve a Sunbather fényárjában sütkéreztünk. Több se kellett a világ legboldogabb országából származó bandának, és még egy lemezen (Diorama - 2021) megpróbáltak felülkerekedni az amerikaikon - több, kevesebb sikerrel. Három az igazság - tartja a mondás, és egy nagyobb volumenű levegővétel után úgy tűnik végül révbe értünk. A Mol harmadik lemeze, a Dreamcrush már nem kullog senki után, saját tempót diktál önnön formanyelve alapján. Ez pedig nemcsak a dánok eddigi legjobb lemezét eredményezi, de teljesen új megvilágításba helyezi a sokak által lesajnált blackgaze műfaját.

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 5. rész

Beköszöntött a február, vele együtt pedig a vihar előtti csend, ugyanis a hónap közepén lévő két pénteken megannyi zenekar fog új lemezt kiadni. Addig viszont kiosztották a legrangosabb zenei díjakat (más kérdés, hogy ez évről-évre mennyire tud egyáltalán releváns maradni), be lett jelentve még több album, lesz koncert, ami nem kerül el minket, és természetesen most is akadt balhé - ezúttal zenekar és (most már nagy valószínűséggel) nem rajongója közt.

Kim Draculával báloztunk a Dürer Kertben – Kim Dracula koncertbeszámoló

Február 3-án Kim Dracula koncerten jártam a Dürer Kertben, ahol a kétszemélyes VOWWS nyitotta meg a turné budapesti állomásának buliját. Úgy láttam, hogy a show végén senkiben nem maradt hiányérzet. Az a látvány és energia, ami a Dürer színpadán kibontakozott, bőven betöltötte volna a teret egy fesztiválos nagyszínpadon. Bővebben a koncertről alább olvashattok.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑