Üdvözlünk az oldalunkon! 😁 Mi vagyunk a "Wayo", egy zenei ajánlókkal, cikkekkel, albumismertetőkkel és toplistákkal foglalkozó csapat. Elsősorban az a célunk, hogy új zenekarokat és előadókat mutassunk be másoknak a világ minden tájáról. Nem vagyunk zenei szakértők, se nem profi cikkírók, de igyekszünk majd minél több újdonságot hozni Nektek. /ENGLISH/ Hi Everyone! 😁 We're "Wayo" a team dedicated to musical reviews, articles, album guides and toplists. We're music fans but we aren't professional experts. Our main goal is to introduce new bands and musicians from all around the world. Stay tuned and listen to music 😜
Négy évvel legutóbbi, Time to Die lemezük után megjelent a Red Swamp negyedik nagylemeze, a Peace and Hate, amin négy arc zenél, és kétszer négy track kapott helyet rajta, amiből mostantól mindegyik meg is hallgatható. Az album megjelenése előtt nem sokkal az ötödik (c-c-c combo breaker) klip is napvilágot látott.
Megérkezett a május és vele együtt az idei Live Nation Koncert Hét is, ahol a koncertszervező cég világszerte különböző akciókat és nyereményjátékokat kínál a rajongóknak, ünnepelve az élőzenét. A magyarországi Live Nation idén közel két tucat koncertre kínál jegyeket 27%-os kedvezménnyel, Instagram felületükön pedig páros belépőket is lehet nyerni. A 27% nem véletlen: az egész... Bővebben →
A héten elég sok friss dalt kaptunk friss igazolások következtében, úgyhogy most ezekre összpontosult a figyelmünk: akadnak itt kisebb-nagyobb csend után visszatérők, múltbéli energiájukat újra elővevő deathcore-, és poszt-hardcore-zenekarok, illetve természetesen Corey Taylor, a Slipknot főnöke már megint vendégeskedett valahol - a továbbiakban az is kiderül, hogy hol.
Mozgalmas fesztiválszezon elé néz a budapesti extrém groove metal formáció, hazai és külföldi fellépések sokaságával. A nyári időszak elején egy új dal is megmutatja majd magát a nagyközönségnek, de lényegében nem kell addig várniuk az igazán lelkes rajongóknak. Már a következő héten, május 15-én hallhatjátok a banda új szerzeményét, ha elnéztek a srácok turné ajtót páros lábbal berúgós Barba Negrás koncertjére, ahol a Watch My Dying és az As Karma Brings társaságában hódítják meg a színpadot.
Továbbra is különleges helyszíneken csendülnek fel breakdownok; legyenek azok operaházak, vagy divat reklámok, illetve konszenzusos színtérkedvencek jelentették be új lemezeik érkezését. Április utolsó hete se hagyott minket unatkozni.
Az Atlasz Alszik egy magyar alternatív rockzenekar, amelyet a pár éve feloszlott Képzelt Város két korábbi énekese, Oláh Gergely és Kovács Ákos András alapított 2024-ben. A srácok zenei világa gitárközpontú hangzásra építi azt a néhol éteri, néhol pedig progresszíven feszes dallamiságot, amelyeket mélyen személyes hangvételű, metaforákkal és álomszerű képekkel tűzdelt dalszövegek kísérnek. Az alternatív alapokban felfedezhetőek az underground hatások, illetve a poszt-rock világára is jellemző ködös atmoszféra, amely hol engedi finom sziluettben kirajzolódni az emberről szóló, mégis emberiségtől távoli világot, hol pedig sötét katarzisba burkolja azt.
A héten nem nagyon volt újonnan bejelentett koncert - ami viszont mégis, az legalább olyan, hogy huh. Emellett mindenki nu metal-lázban ég, vagy épp a metalcore-t közelíti meg különböző aspektusokból; legyen bárhogy is, mi beszámolunk ezekről.
Hányszor lehet elsütni ugyanazt a poént úgy, hogy a vicc még mindig üssön? Nagyjából ez fogalmazódik meg bennem, ahogy a 15.(!) Bilmuri-lemezt hallgatom tíz év alatt. Johnny Franck (ex-Attack Attack!) először a teljesen agyament, dank mémjei révén került a látómezőmbe, amik 70%-ban ugyanarra a hog crankelésre építkeznek (ez nagyjából annyit tesz, hogy felbőgeted a motort, de egészen meta kontextusban már a jancsi tutujgatására is utalhat), aztán azon kaptam magam, hogy hirtelen mindenki a két évvel ezelőtti - nekem elsőre totál kimaradt - American Motor Sportsról beszél, aztán még két pislogással később már (nálunk is) Sleep Token előtti spot betöltése. Mi változott az elmúlt tíz évben? Hogy lett egy, a 2010 körüli legmeghatározóbb electronicore banda gitáros-énekeséből (leginkább) önmagát Miley Cyrus- és Post Malone-coverekkel, valamint altesti humorral szórakoztató, mindenkivel kollaboráló zenebohócból a nagyszínpadokon is az egyszerű amerikai életet szimbolizáló öhmm…zenebohóc? Jelenthet-e ez reményt a kisebb előadóknak, akik folyamatos grindolással és kitartó, kemény munkával egyszer majd az arénákban találhatják magukat? Mit mond el mindez a modern metal és a Spotify/TikTok toxikus, pusztán számokra és kattintásokra alapuló kapcsolatáról? Ezeket a kérdéseket vizsgáltuk meg a Bilmuri legújabb lemezének, a Kinda Hardnak a kapcsán.
Évfordulós újrakiadások, újrajátszások, koncertek hada, tetszhalott állapotból feltámadó zenekarok újdonságai; olyan sok jó hír érkezett a héten, hogy nem is szeretnénk most foglalkozni a negatív történésekkel. Fókuszáljunk csak azokra a dolgokra, amik mosolyt csalnak az arcunkra és vagy a hallójáratainkba!
Ha van a súlyos fémzenének olyan alműfaja, ami az utóbbi években szinte kivétel nélkül heves bólogatásra és konszenzusos elismerésre készteti a nagyérdeműt, akkor az a kozmikus death metal. Nem újkeletű dologról beszélünk; a Death és a Gorguts, de még a Morbid Angel is bőven az ezredforduló előtt elmerengett a sötét világűr szépségén - és a még sötétebb szegleteiben bújkáló rémségeken. Manapság pedig az olyan bandák járatják csúcsra ezt a stílust, mint a Blood Incantation, a Tomb Mold, vagy az Artificial Brain. Idehaza is akad pár olyan zenekarunk, ami a végtelen űrben találta meg a maga múzsáját: ott a Needless, a Beneath the Void, csak hogy párat említsek, illetve mind közül a legfiatalabb - mégis legtermékenyebb és legaktívabb - Rivers Ablaze, akik már az ötödik lemezükkel lepnek meg minket, az Inexternal Dread pedig ehhez mérten még tovább tágítja a zenekar határait oda, ahol már a csillagos ég se parancsolhat megálljt.
, Anders Noren fejlesztésében.
W a y o 