Az év kollaborációja lehetett volna, de a fél internet a Falling in Reverse új klipes dalán röhög

A Slipknotos Corey Taylor és Serj Tankian, a System of a Down feje egy dalban? Csípjetek meg, hogy nem álmodok, és a bennem élő 90-es évekbeli (metalos) kisgyerek tényleg megkapja azt az együttállást, amiért a kétezres évek óta könyörgünk! Még azzal az egyébként nem annyira elhanyagolható tényezővel is kibékültem volna, hogy ezt a közösködést a Falling in Reverse egyszemélyes negatív antihőse, a börtönviselt botránykirály, modern metal(core)-főgonosz, Ronnie Radke hozta össze. Sajnos a Joseph megint nem tudta hol a határ, és a dalt még a komikus túltolás se menti meg az összeroskadástól.

0

Úton a Wacken és a csúcs felé – Seers of Light-interjú

Amikor év végén felvetődik majd szokásosan a kérdés, hogy na kikről is szólt ez az év, akkor a Seers of Light biztosan elsők között kerül említésre. Wacken Metal Battle Hungary-diadal, előkelő helyezés a Wacken Open Airen, és a zenekar debütáló albumára sem kell már sokat várnunk. Tartsatok velünk, hogy megnézzük, mitől fénylik annyira a Seers of Light, és hogy miért érdemes őket követni az elkövetkezendő években, évtizedekben is! Ha pedig nem bíznátok a véletlenre a véleményalkotást, akkor szeptember 25-én megcsodálhatjátok őket az S8-ban a Summer Destruction Night alkalmával.

0

Ebben az évben is jót tehetsz azzal, ha menőbbnél menőbb zenekari ereklyékre licitálsz

Idén is sor kerül a Jótékonysági Merch Licitre, ahol pólókra, felvarrókra, CD-kre, bakelitekre vagy egyéb más jóságokra csaphatsz le, ráadásul ezzel az Ott-Hont Vadmentő és Közösségi Segítő Alapítványt is segíted. A BARhole, a NuSkull, a Mögött Blog és Hajdu Andor közös kezdeményezése változatlanul remek alkalmat biztosít arra, hogy egyszerre vegyünk, és tegyünk jót!

0

A sötétségben találkozik a szépség a romlással – Chelsea Wolfe: The Dark

Sokszor látom az interneten azt a konszenzust, miszerint a The Cure az a zenekar, ami hidat képez megannyi zenei műfaj kedvelői közt, nemre és korra való tekintet nélkül: legyél zord metalos, sötétbe burkolózó gót, elektronikára izzadó alkat, giccses ruhákban flangáló szintipop-élvező, fiú, lány, fiatal, öreg, hetero, meleg, Robert Smith-ék valamelyik dala előbb, vagy utóbb úgyis betalál. Ebben nem kevés igazság van, én viszont személy szerint Chelsea Wolfe munkásságát is simán ez alá a kalap alá tudnám sorolni. Az énekes-dalszerzőt hiába próbálják beskatulyázni a gothic rock és a folk stílusai alá, az elmúlt kerek két évtizedben, az idén 42 éves hölgy már mindent felsorakoztatott a zenei palettáján, a súlyosabb metalos pusztításoktól, a fojtó atmoszférájú dark wave-es hullámokon át, egészen a chilles elektronikáig. Ennek tudatában pedig bátran kijelenthető, hogy Wolfe még nem adott ki egymás után két ugyanolyan lemezt. Amíg a 2024-es She Reaches Out to She Reaches Out to She főleg az utaztatós, indusztriális trip hopban találta meg az otthonát, addig a most megjelent The Dark egyfajta hallgatóbarát, könnyebben hozzáférhető gótikus popban definiálja a hangzását.

0

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 32. rész

Véget ért a nyár, itt az ősz, megkezdődött a suli, illetve a három hónapig tartó brutális hajrá a zeneiparban. Ennek első méretes pofonját már be is sózták nekünk most pénteken, amikor is olyanok zúdítottak ránk új anyagokat, mint a President, a Showing Teeth, a 156/Silence, a Behemoth, vagy épp a Chat Pile. Ettől függetlenül pedig történtek egyéb ügyek is nemcsak külföldön, de idehaza is, amik közül a legérdekesebbeket most csokorba szedtük nektek.

0

Create a website or blog at WordPress.com Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑