Két világ határán egyensúlyoz az Atlasz Alszik új kislemeze

Az Atlasz Alszik egy magyar alternatív rockzenekar, amelyet a pár éve feloszlott Képzelt Város két korábbi énekese, Oláh Gergely és Kovács Ákos András alapított 2024-ben. A srácok zenei világa gitárközpontú hangzásra építi azt a néhol éteri, néhol pedig progresszíven feszes dallamiságot, amelyeket mélyen személyes hangvételű, metaforákkal és álomszerű képekkel tűzdelt dalszövegek kísérnek. Az alternatív alapokban felfedezhetőek az underground hatások, illetve a poszt-rock világára is jellemző ködös atmoszféra, amely hol engedi finom sziluettben kirajzolódni az emberről szóló, mégis emberiségtől távoli világot, hol pedig sötét katarzisba burkolja azt.

0

Taplógáz: Johnny Franck legendája

Hányszor lehet elsütni ugyanazt a poént úgy, hogy a vicc még mindig üssön? Nagyjából ez fogalmazódik meg bennem, ahogy a 15.(!) Bilmuri-lemezt hallgatom tíz év alatt. Johnny Franck (ex-Attack Attack!) először a teljesen agyament, dank mémjei révén került a látómezőmbe, amik 70%-ban ugyanarra a hog crankelésre építkeznek (ez nagyjából annyit tesz, hogy felbőgeted a motort, de egészen meta kontextusban már a jancsi tutujgatására is utalhat), aztán azon kaptam magam, hogy hirtelen mindenki a két évvel ezelőtti - nekem elsőre totál kimaradt - American Motor Sportsról beszél, aztán még két pislogással később már (nálunk is) Sleep Token előtti spot betöltése. Mi változott az elmúlt tíz évben? Hogy lett egy, a 2010 körüli legmeghatározóbb electronicore banda gitáros-énekeséből (leginkább) önmagát Miley Cyrus- és Post Malone-coverekkel, valamint altesti humorral szórakoztató, mindenkivel kollaboráló zenebohócból a nagyszínpadokon is az egyszerű amerikai életet szimbolizáló öhmm…zenebohóc? Jelenthet-e ez reményt a kisebb előadóknak, akik folyamatos grindolással és kitartó, kemény munkával egyszer majd az arénákban találhatják magukat? Mit mond el mindez a modern metal és a Spotify/TikTok toxikus, pusztán számokra és kattintásokra alapuló kapcsolatáról? Ezeket a kérdéseket vizsgáltuk meg a Bilmuri legújabb lemezének, a Kinda Hardnak a kapcsán.

0

Összeroskadni a haldokló csillagok súlya alatt

Ha van a súlyos fémzenének olyan alműfaja, ami az utóbbi években szinte kivétel nélkül heves bólogatásra és konszenzusos elismerésre készteti a nagyérdeműt, akkor az a kozmikus death metal. Nem újkeletű dologról beszélünk; a Death és a Gorguts, de még a Morbid Angel is bőven az ezredforduló előtt elmerengett a sötét világűr szépségén - és a még sötétebb szegleteiben bújkáló rémségeken. Manapság pedig az olyan bandák járatják csúcsra ezt a stílust, mint a Blood Incantation, a Tomb Mold, vagy az Artificial Brain. Idehaza is akad pár olyan zenekarunk, ami a végtelen űrben találta meg a maga múzsáját: ott a Needless, a Beneath the Void, csak hogy párat említsek, illetve mind közül a legfiatalabb - mégis legtermékenyebb és legaktívabb - Rivers Ablaze, akik már az ötödik lemezükkel lepnek meg minket, az Inexternal Dread pedig ehhez mérten még tovább tágítja a zenekar határait oda, ahol már a csillagos ég se parancsolhat megálljt.

0

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 14. rész

A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül. A választás előtti utolsó héten nehéz volt bármi másra koncentrálni pedig... Bővebben →

0

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 13. rész

Idén kiderült, hogy ha bolondok napja jön, az nem feltétlen kell, hogy viccet jelentsen, sőt, jöhet vele együtt olyan komoly hír is, hogy egy zenekar, aki előtte éveken keresztül csendben volt 2026-ban nem egy, de két lemezt is kiadjon. Emellett pedig erre a hétre is jutott "év klubbulija" esélyes bejelentés, illetve sajnos van az úgy, hogy a családért még a nagyszínpados álmokat is fel kell áldozni.

0

Rémálom az Elme utcában

Sokan azt hihettük, hogy a poszt-covid éra majd felvirágzást hoz, mind gazdaságilag és társadalmilag, de pont az ellenkezője történt. 2026-ra a világot háborúk roppantják szét, az emberek mentálhigiénés állapota soha eddig nem látott mélységekbe csúszott, folyamatos negatív impulzusoknak vagyunk kitéve, az AI miatt már meg se tudjuk különböztetni a valóságot a számítógép által generált sloptól, minden nap lényegében olyan, mint egy alvásparalízis: ébren vagyunk, de magatehetetlenek. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez a (zenei) artistokat is nem kevésbé befolyásolja, sőt, ha lehet, akkor most mindenki a mélyére nyúl a legridegebb veremben őrzött démonainak ihlet gyanánt. Így történt ez a bedfordi Don Broco esetében is, és elképzelni se tudtam, hogy egy, a póló-lóbálásairól, Beckham-hasonmásairól és monolitikus slágereiről ismert, brutálisan pop-érzékeny rockzenekar hogy fogja karrierje legsötétebb és legsúlyosabb anyagát kiadni. És sikerült. A recept főbb hozzávalói: egzisztenciális válság, segítségkérés, Nickelback.

0

Az anyák rettentője – Megjelent a Slammelweis debütáló EP-je

Ha a Lorna Shore, Signs of The Swarm vagy Disembodied Tyrant név hallatán megdobban a kis szíved, akkor a Slammelweis számodra kötelező darab! Igencsak lelkesítő, amikor ilyen színvonalú munkát tesznek le itthon az asztalra. Remélem, jót fog tenni a versenynek, és tényleg felkavarja a színtér állóvizét. Alig várom, hogy hazánk fekete torkú daliái (vagy dáliái) egymásra licitálva ocsmánykodjanak a hallgatóság legnagyobb örömére. Mert hát mit kíván a magyar nemzet? Magyar nemzeti deathcore-trekket!

0

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 12. rész

Országhatáron kívül és belül is folyamatosak a történések a héten, ha pedig eltekintünk a politikától és mondjuk csak a zenei szférának csak a keményebb részére koncentrálunk... akkor is bőven van miből válogatni. A héten megint csak nem egy áll-leejtős koncert lett hozzánk bejelentve, új albumok is zöldutat kaptak, valamint megtudtuk, hogy milyen az, amikor az egyik legnagyobb kurrens metalzenekarnak kínos kérdésekkel kell foglalkoznia, amikről elképzelhető, hogy tényleg nem is tudtak az elmúlt húsz évben.

0

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑