Üdvözlünk az oldalunkon! 😁 Mi vagyunk a "Wayo", egy zenei ajánlókkal, cikkekkel, albumismertetőkkel és toplistákkal foglalkozó csapat. Elsősorban az a célunk, hogy új zenekarokat és előadókat mutassunk be másoknak a világ minden tájáról. Nem vagyunk zenei szakértők, se nem profi cikkírók, de igyekszünk majd minél több újdonságot hozni Nektek. /ENGLISH/ Hi Everyone! 😁 We're "Wayo" a team dedicated to musical reviews, articles, album guides and toplists. We're music fans but we aren't professional experts. Our main goal is to introduce new bands and musicians from all around the world. Stay tuned and listen to music 😜
A héten a közösködéseké volt a főszerep, és körbejárt az a bizonyos telefonkönyv a modern metal világában. Emellett újabb nagy név landol nálunk jövőre, valamint elindult a fesztiválszezon, ami teljes egészében végignézhető koncerteket, ezzel együtt pedig nem kevés meglepetést tartogat.
Nova Rock Festival was first held in 2005 near Nickelsdorf on the grounds of Pannonia Fields. Back then, it was only a two- to three-day event, but over the years it has grown into one of Europe’s biggest gatherings for rock and metal fans, now attracting visitors from multiple countries. Thanks to its close proximity to the Hungarian border, it has also become a favourite among Hungarian festivalgoers, largely due to its excellent value for money and consistently impressive line-up.
A Nova Rock Fesztivált 2005-ben rendezték meg először Nickelsdorf mellett, a Pannonia Fields területén. Az akkor még 2–3 napos rendezvény az évek során a rock- és metálközönség egyik legnagyobb európai fesztiváljává nőtte ki magát, amely ma már több országból vonzza a látogatókat. A határ közelsége miatt különösen népszerű a magyarok körében is, nem utolsósorban a kedvező ár–érték arány és a kiemelkedő line-up miatt.
A Palaye Royale tavaly az Avenged Sevenfold vendégeként játszott a Budapest Parkban, a srácok a fergeteges koncertjük végén pedig megígérték, hogy jövőre már headlinerként térnek vissza. A zenekar tartotta a szavát, így június 30-án a Palaye Royale immáron saját koncertjével mozgatja meg a Park közönségét.
Idén is a Mátrába költözik az a zene, amit máshol nem nagyon lehet elkapni: a Fekete Zaj Fesztivál lineupja ezúttal is az underground és a határterületi zenei világ legizgalmasabb hazai és nemzetközi előadóit hozza el.
A cím magáért beszél: a héten minden a koncertek körül forgott. Legyen szó akár hazai, akár külföldi eseményekről, kieső zenészekről, vagy egyenesen helyettesíthető zenekarokról, vagy az elmúlt időszak legnagyobb élőzenei balhéjáról a szcénában, ami az idei év hazai felhozatalának valószínűleg legnagyobb buliját is érinti.
2014 nem volt épp a legerősebb év a brit gitárzene történetében. Természetesen a metalcore-osoknak ott volt az Architects máig hivatkozási pontnak számító hatodik nagylemeze, a Lost Forever // Lost Together, az extrémebb metalt előnyben részesítőknek az Annal Nathrakh Desideratumja, vagy a hardcore-osabb végnek a Brutality Will Prevail negyedik nekifutása, de mégsem beszélhetünk annyira tömjénező szigetországi piacról, mint az azt megelőző, vagy későbbi években. Talán pont ez szolgált a legideálisabb időpontnak egy fiatal, akkor már hét éve (!) jelen lévő West Yorkshire-i zenekarnak, hogy végre nagylemezen is bemutatkozzanak. Ők voltak a Marmozets, akik debüt anyagukkal, a The Weird and Wonderful Marmozets-szel lényegében feje tetejére állították a színteret. A zenéjükben úgy találkozott a matekos káosz a poszt-hardcore-os tempóval és az alternatív rockos dallamokkal, mint azelőtt nem túl gyakran, mindezt pedig egy majdnem minden téren kitűnőn lehozott női vokállal megspékelve. A Marmozets belopta magát az underground szívekbe a 2010-es évek egyik legerősebb bemutatkozásával, amit négy évre rá egy hajszálnyival enerváltabb, viszont jóval ambiciózusabb folytatás követett a Knowing What You Know Now képében, majd az azt népszerűsítő turnézás után a banda elcsendesedett. Hét év teljes nesz-mentesség után tértek most vissza az angolok, megrövidülve egy taggal, cserébe viszont egy babával bővítve a zenekari családot, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. De lehetséges ez egyáltalán? Tud még egyszerre furcsa és csodálatos lenni a Marmozets?
A héten leginkább az idősebb és fiatalabb előadók kapcsolata virágzott, legyen szó akár új dalról, vagy csak közös fellépésekről, de olyanok is hangot adtak magukról, akik felől rég nem hallottunk semmit. Ezeken túl pedig megismerhetjük az új maszkos alt-metal szenzációt, ami talán olyan bandák nyomdokaiba léphet, mint a Sleep Token, vagy a President.
Ez volt a legelső reakcióm, amikor idén január végén feltűnt a színen egy vadonatúj poszt-hardcore-banda, a Held., nem kicsit ismerős nevekkel a csapatban: Josh Eppard dobos, a Coheed and Cambria bőrcséplője, a The Sleeping két tagjával, Sal Mignano bőgőssel és Douglas Robinson énekes-gitárossal szűrte őssze a levet. És, hogy miért örültem annyira Douglasnek? A Long Island-i poszt-hardcore-ikon kompánia nem az egyetlen (volt), ahol Robinson letette a nem is kicsi védjegyét. A Night Verses élén töltött öt évének eredményeképp neki köszönhetjük többek közt a 2010-es évek legambíciózusabb lemezeit (Lift Your Existence - 2013, Into the Vanishing Light - 2016), és hiába törtet azóta is előrefelé, énekes nélkül(!) a NV, azért Douglas hangja és dalszerzői vénája nem kicsit hiányzik onnan. Itt viszont tökéletes kamatoztatásra kerültek ezek a készségei.
A nyári uborkaszezon előtt még azért kaptunk pár friss hallgatnivalót - leginkább olyanoktól, akik nálunk is fellépnek még az idén. Innentől fogva viszont a fesztiváloké és a szabadtéri koncerteké a főszerep, ehhez kapcsolódóan lesz, aki turnét kezdett el dokumentálni, illetve már most bejelentésre került 2027 első nagy deathcore-megborulása is.
, Anders Noren fejlesztésében.
W a y o 