Üdvözlünk az oldalunkon! 😁 Mi vagyunk a "Wayo", egy zenei ajánlókkal, cikkekkel, albumismertetőkkel és toplistákkal foglalkozó csapat. Elsősorban az a célunk, hogy új zenekarokat és előadókat mutassunk be másoknak a világ minden tájáról. Nem vagyunk zenei szakértők, se nem profi cikkírók, de igyekszünk majd minél több újdonságot hozni Nektek. /ENGLISH/ Hi Everyone! 😁 We're "Wayo" a team dedicated to musical reviews, articles, album guides and toplists. We're music fans but we aren't professional experts. Our main goal is to introduce new bands and musicians from all around the world. Stay tuned and listen to music 😜
Úgy látszik a maszkos alapbrigád már olyan státuszba lépett, hogy abszolút minimálisra fogja a nagyérdeművel megosztandó híreket: legyen szó akár egy negyed évszázada alkalmazott tag elbocsátásáról, vagy egy új dal publikálásáról.
Sokszor látom az interneten azt a konszenzust, miszerint a The Cure az a zenekar, ami hidat képez megannyi zenei műfaj kedvelői közt, nemre és korra való tekintet nélkül: legyél zord metalos, sötétbe burkolózó gót, elektronikára izzadó alkat, giccses ruhákban flangáló szintipop-élvező, fiú, lány, fiatal, öreg, hetero, meleg, Robert Smith-ék valamelyik dala előbb, vagy utóbb úgyis betalál. Ebben nem kevés igazság van, én viszont személy szerint Chelsea Wolfe munkásságát is simán ez alá a kalap alá tudnám sorolni. Az énekes-dalszerzőt hiába próbálják beskatulyázni a gothic rock és a folk stílusai alá, az elmúlt kerek két évtizedben, az idén 42 éves hölgy már mindent felsorakoztatott a zenei palettáján, a súlyosabb metalos pusztításoktól, a fojtó atmoszférájú dark wave-es hullámokon át, egészen a chilles elektronikáig. Ennek tudatában pedig bátran kijelenthető, hogy Wolfe még nem adott ki egymás után két ugyanolyan lemezt. Amíg a 2024-es She Reaches Out to She Reaches Out to She főleg az utaztatós, indusztriális trip hopban találta meg az otthonát, addig a most megjelent The Dark egyfajta hallgatóbarát, könnyebben hozzáférhető gótikus popban definiálja a hangzását.
Véget ért a nyár, itt az ősz, megkezdődött a suli, illetve a három hónapig tartó brutális hajrá a zeneiparban. Ennek első méretes pofonját már be is sózták nekünk most pénteken, amikor is olyanok zúdítottak ránk új anyagokat, mint a President, a Showing Teeth, a 156/Silence, a Behemoth, vagy épp a Chat Pile. Ettől függetlenül pedig történtek egyéb ügyek is nemcsak külföldön, de idehaza is, amik közül a legérdekesebbeket most csokorba szedtük nektek.
Új dallal és klippel tért vissza a Grayscale Season, hogy aztán novemberben elhozza a legédesebb lelki szenvedést. Addig sem áll meg az élet, hiszen már most eljött a lélekbúvárkodás ideje a 'Strung Up' által! Az alámerülés mellett egy kisebb interjúval is készültünk, hogy véletlenül se érjük be a felszínen lebegéssel.
Grayscale Season has returned with a new song and music video, and will bring us the sweetest kind of emotional turmoil with their upcoming album this November. But life doesn’t stop in the meantime—it’s already time to explore the depths of our souls with “Strung Up”! In addition to this deep dive, we’ve also put together a short interview so we don’t just float on the surface.
A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül. Augusztus utolsó hetén megkaptuk 2027 első és eddigi legkeményebb hardcore-csomagját, illetve egy sajnálatos dobos-kiesést is rendkívül kreatív és közösségformáló módon orvosolt egy zenekar. Emellett több külföldi banda is bombázott az újdonságaikkal - olykor mások munkássága előtt fejet hajtva.
Túl vagyunk az év egyik leghypeoltabb megjelenésén: a scrantoni Motionless In White kiadta legújabb, hetedik nagylemezét, mely éppen a zenekar huszadik évfordulójára futott be. Az anyagot nem kis várakozás övezte, ez köszönhető többek között a banda évről-évre egyre növekvő presztizsének, a bitang erős szingliknek és a grandiózus ígéreteknek. Eljött a megjelenés napja és az album megítélése elég megosztó lett a rajongók körében. Valaki csalódottan, magát becsapva érezve, orrbefogva fordult tova, megint mások szerint pedíg ez a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta. Na de hol az igazság? Nem tagadom, az első találkozásom a Decadesszel nekem is elég ambivalensre sikerült. Megvoltak a pillanatai, de a végére hagyott némi savanyú utóízt a számban és bevallom férfiasan, bosszankodtam rendesen. Ennek legfőbb oka, hogy valójában nem sokon múlott, hogy ez egy kiemelkedően jó nagylemez lehessen. De akkor mi mehetett félre?
Habár nem telt teljesen eseménytelenül a Nest of Plagues idei éve, mégis hosszú hónapokat tudhatnak maguk mögött, melyek a felvetődő kérdések, és nem a válaszok számát gyarapították. Augusztusban beérett a kitartás gyümölcse és végre felkerült az i-re pont, megérkezett Dakota 'Lucifer' Adams, hogy újra méltó fényében tündökölhessen a zenekar.
Heavy héthez heavy összefoglaló: magyar poszt-black, svéd nu-metalcore, vagy amcsi deathcore, lényeg, hogy üssön! Nem úgy, mint egy nyúlfarknyi bejelentés a legnagyobb maszkos brigádtól azzal kapcsolatban, hogy szépen, lassan elfogynak.
When it comes to Bring Me The Horizon—one of the world’s biggest rock bands today—many new fans don’t even realize that this Sheffield band, which now plays in arenas in front of tens of thousands of people, used to rock out with straightened, black-dyed hair and nails, playing songs with dissonant, Black Dahlia-style riffs, and songs whose titles were named after a certain Slater’s unwashed dick. The British band’s debut album, which turned twenty this year, proved to be the perfect opportunity for BMTH to celebrate it in true BMTH fashion—in a way very few before them have: thumbing their noses at success and glamour, and fully embracing their raw, aggressive, and often instinct-driven youthful nature.
Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.
