Miért éppen a “Dying Is Absolutely Safe”? Gyakran halljuk manapság a “sell-out” kifejezést, ha egy banda hirtelen drasztikusan változtat a jól megszokott hangzásán. Nehéz igazságot tenni, mivel vannak rajongók, akik folyamatosan igénylik az újdonságot, viszont vannak, akik a jól megszokott hangzást várják és elárulva érzik magukat, ha valami attól eltérőt kapnak. Én magam is felültem néhány ilyen esetben az utálat vonatra. Habár pár együttesnél még mindig jogosnak érzem elégedetlenségemet, mégis voltak olyan lemezek, melyek későbbi újrahallgatása közben rájöttem, hogy túlságosan szigorú voltam, esélyt sem adva a korongnak, hogy meggyőzzőn. Manapság már el tudom fogadni az effajta hangzásbeli változásokat, ha azt érzem, hogy tényleg tudatos művészeti koncepció eredményei. Megadom az esélyt és, ha tényleg jó, tetszik amit hallok, akkor elismerem. Én legalábbis így vagyok vele.
De miért is beszélek erről? A brit metalcore óriás Architects, február végén megjelentette kilencedik stúdióalbumát, mely a “For Those That Wish To Exist” címet kapta. A négy beharangozó single alapján már sejteni lehetett, hogy ez az album hangzásában el fog térni a megszokottól. Kevesebb technikás riff, breakdown és scream, cserébe letisztultabb, slágeres, sokszor szimfonikus hangzás, több énekléssel. Na meg az Architects védjegyévé vált “BLEGH” sem része a repertoárnak. Természetesen a legtöbben azonnal blaszfémiát kiáltottak hogy, hogy merészelik eladni magukat. Nos az új hangzás mellett valóban céluk volt nagyobb közönséghez elérni. Ennek oka viszont inkább az volt, hogy a könnyebb befogadhatóságával több embert érjen el az album és dalszövegeinek mondanivalója. Erre egyébként a “Little Wonder” dalszövegében is utalnak: “I wanna sing you a different song, one that’s easier to swallow“
Na, de ez most nem egy album kritika, úgyhogy igyekszem a cikk tárgyára térni. Mikor először hallgattam az albumot, kicsit tömény volt, elveszve éreztem magam az új hangzásban. Kellett pár nap, amíg a számok egyenként is leülepedtek bennem és azon kaptam magam, hogy dúdolgatom őket. Azonban a lemez záró dalára azonnal felkaptam a fejem. Ez pedig a “Dying Is Absolutely Safe” volt. Hangzását tekintve, ez megy szembe leginkább az eddigi számok stílusával, de nekem ez volt a kedvencem az albumról. (Még úgy is, hogy tudat alatt volt bennem azért egy kis utálkozni vágyás az új hangzás miatt.) Az Architects mindig is hangoztatta a környezetvédelem fontosságát. Új albumuk fő témájának is ezt szánták, de a világjárvány is nagy hatással volt rá. A lemez az emberi faj destruktív természetére hívja fel a figyelmet, és cselekvésre buzdít, hogy elodázhassuk a valószínűleg nem is olyan távoli végnapokat. A záródal hangzásban és mondanivalóban is kicsit más. Egy akusztikus gitár kísérte számot kapunk, melyet egy szimfonikus zenekar támogat. Az eddigi cselekvésre buzdító, tenni akaró dalszövegek, és energikus hangzás helyett itt egy nagyon szomorú, megfáradt és lassú, mégis reményteljes hangzású számot kapunk. A dalszövegből érződik egyfajta beletörődöttség, és ironikus módon, majdhogynem üdvözli a vég eljövetelét.
Mikor elhangzanak a bridge utolsó súlyos mondatai: “Beloved distant blue, one day I’ll die for you, and swim in sweet serenity ’cause death is not my enemy” megkezdődik a nagy finálé, melyben a szimfonikusok mellé még egy ének kórus is becsatlakozik, így bocsájtva útjára a hallgatót. A dallamot végül elnyomja egy erős zaj, kvázi eljön a világvége és megszakad a kapcsolat. A távolban pedig már csak egy magányos hegedű ríkatja húrjait.
A számnak először egy sokkal elektronikusabb hangzást képzeltek el. Ezt azonban végül elvetették, mivel az énekes elmondása szerint mindig is akartak csinálni egy ilyen stílusú dalt. Próbálkoztak hasonlóval a “Doomsday” és az “A Wasted Hymn” alternatív változatainál, és mivel azoknak pozitív volt a fogadtatásuk, megszülethetett a “Dying Is Absolutely Safe“, ami az énekes (Sam Carter) egyik kedvenc száma lett (és nem csak az albumon).
Műfaj: Akusztikus metál
Együttes: Architects (UK)
Szám: Dying Is Absolutely Safe
Album: For Those That Wish To Exist (2021)
Dalszöveg:
From the cradle to the grave
Destined to break like the waves
Existence is so threatening
It takes a fierce grace to crack us open
A moment sat with our sentencing
And the light comes flooding in
Oh, the light comes flooding in
When the leaves fall in the spring
May all the beggars be blessed
Like angels with anhedonia
We’re all just doing our best
Repeating, “There’s nothing left”
That’s why we weed out the wonderers
Maybe there’s virtue in emptiness
But I still drown in distress
When the leaves fall in the spring
With the ravens here to stay
And the doves all flying away
Sedation feels so welcoming
In the subtle space, there’s an endless ocean
But the devils sing and it’s deafening
What a world we’re living in
Oh, we’re never listening
When the leaves fall in the spring
May all the beggars be blessed
Like angels with anhedonia
We’re all just doing our best
Repeating, “There’s nothing left”
That’s why we weed out the wonderers
Maybe there’s virtue in emptiness
But I still drown in distress
When the leaves fall in the spring
I’ve got a lot to lose
But I won’t lie to you
And make believe sincerity
I’m praying for a remedy
Beloved distant blue
One day I’ll die for you
And swim in sweet serenity
‘Cause death is not my enemy
I’ve got a lot to lose
But I won’t lie to you
And make believe sincerity
I’m praying for a remedy
Beloved distant blue
One day I’ll die for you
And swim in sweet serenity
‘Cause death is not my enemy
Mit érdemes tudni az Architects-ről? Az Architects egy 2004-ben alakult brit metalcore banda. A műfaj meghatározó alakjainak számítanak. Eddig összesen kilenc stúdióalbummal büszkélkedhetnek, melynek legújabb darabja idén februárban jelent meg, és az azt követő héten mind a brit, mind pedig az ausztrál toplistákon első helyen szerepelt.
Architects (Youtube): https://www.youtube.com/channel/UCdp-kaIi7YO2WmNQ-LafmpA
by: Traidusk
Leave a Reply