Spotlight – Naked SZESZ: beleképzelnek valamit (05.04.)

Harmadik lemezével jelentkezett április elején a szegedi Naked SZESZ, mi pedig most megosztjuk veletek, mit képzeltünk bele a dalokba.

Zenekar: Naked SZESZ (HUN)
Műfaj: Alternatív rock
Album: beleképzelnek valamit
Megjelenés időpontja: 2023/04/07

A Naked SZESZ 2015 óta létezik, eredetileg a Szegedi Egyetemi Színház verseket megzenésítő zenekaraként, mára azonban egyre inkább tartoznak műfajuk mainstream irányzatába, alternatív mivoltukat persze megtartva. A beleképzelnek valamit – nem én gépelem félre sokadszorra is, tényleg kisbetűvel írandó – az első olyan anyaguk, amin már kizárólag saját szövegeik szerepelnek, és egy olyan zárt, szentimentális világot jelenítenek meg vele, amibe szívesen képzeli bele magát az ember. Csak néhol durvulnak be (pl.: Nekem Semmi), de ott is inkább kellemesen, mint zavaróan. A nyolc dalon nem megyek végig egyesével, de kiemelnék párat: a tömegközlekedést pocskondiázó, szókimondó Ragyogást, a kvázi címadó “Még ki se mondom“-ot, illetve az előzetesen kislemezként megjelent Elmúlás (sokadik hallgatás után sem tudom nem “Ilyen ez az M0-s”-nak érteni a refrén szövegét) és Lélekfürdő dalokat. Érdekes még a záró Elhitted technós ritmusa, de csak az album sokszínűségét erősíti.

Összességében tetszetős a végeredmény, és ismerve a mai magyar alter-színtér ijesztő mértékű népszerűségét, drukkolok a srácoknak, hogy sikerüljön az áttörés, és az eddigieknél is szélesebb réteget tudjanak megszólítani, mert 2023-ban egy ilyen albummal simán meg lehet. Élőben is érdemes adni nekik egy esélyt, hagyni, hogy együtténeklős, táncolós hangulatba ringassanak (esetleg egy fröccsel a kézben). Persze ez attól is függ, ki mit képzel bele.

Milyen témákkal találkozhatunk a “beleképzelnek valamit”-en? Mi ihlette az album dalait?

Norbi: Nagyjából a klisék. Ezeket próbáltam magamban is kritizálni. Ezek a klisék ugyanis… jól hangzik, hogy félvállról vehetőek, és látszólag kigúnyolhatóak, de azért ez így nem igaz. Az élet, a halál, a szerelem, a csalódás, a válás, az internetfüggőség, az alkotás folyamata valahol mindig lehúz a mélybe. Ezek a dalok azért születtek, mert a merülés után valahol 3 év után látszott a szárazföld is. Van köztük olyan dal és dalszöveg, ami készen volt már 2001-ben és 2005-ben is. Ezek régieknek számítanak, de ha nem írnánk le, talán nem is lehet rájönni. A “Nekem Semmi” például az első dalszövegem. Szerintem látszik is rajta. Ehhez képest a “Lélekfürdő” egy másik és bonyolultabb világba kalauzolja a hallgatót.

Gabesz: Hát ilyen alter-punk téma. Engem basszerosként a dob ihletett, meg hogy a többiek alá játsszak valami kamuzást, ami passzol a flowhoz.:D

Van-e olyan szám, ami kiemelt helyet tölt be nálatok? Akár a személyességét, akár a megvalósítását tekintve?

Norbi: A Lélekfürdőt azért emelném ki, mert ez volt az első az új dalok közül, amiről közösen úgy éreztük, egy másik irányt mutat. A zene egy improvizációból született, és nem úgy, hogy eleve vittem dalt vagy témát gitáron. Ott se voltam. A dobos, a basszusgitáros és a szólógitáros összerezdülése volt ez. A szöveg később került rá. Sokáig gyakoroltuk, nagyon szomorú dal. Mivel ennyire szomorú, koncerteken elkezdtem vidámabban énekelni, de amikor felvettük és visszahallgattuk, kiderült számomra is, hogy énekelhettem ezt akárhogy, mégis az alaptónusa ugyanaz marad. A másik ilyen a „Még ki se mondom”, amiben benne van az a felismerés, hogy úgyis mindenbe beleképzelünk valamit, bármit is mondhatok. Az “Elmúlás” a harmadik dal. A dallama egyszerű, de nagyon szeretem énekelni. Máté szerint olyan, mint egy kókuszgolyó. Ezt az egész zenekar se tudja, mit ért ez alatt, de pontosan így van ez jól.:) Nem mellékesen ott a nyitódal a, “Nekem Semmi”. Gabesz (a basszusgitárosunk) húzta be a közösbe, miatta került rá a lemezre, mert nyers a szövege, és mert punk. E kettősség, vagy ellentmondás jellemzi az egész albumot. Tulajdonképpen a zenekari összhangzattan és szándék és közmegegyezés szerint lett keretbe foglalva minden.

Máté: Én az első kettő kérdést egyben kezelném, mert nálam a témák és a megvalósítás az érme két oldala, és mert Norbi dalszövegeihez nem szokott a zenekar hozzányúlni, abban teljesen rá hagyatkozunk. Én mindegyik dalra büszke vagyok és a maga módján kötődök mindhez, de talán hármat emelnék ki. Norbi említette a “Nekem Semmi” címűt, amit azért szántunk a nyitódalnak, mert egyszerűsége meg pörgőssége, hirtelensége jól állt kezdésnek, és a folyamat, ahogy elkészült, szépen összefoglalja hogyan készültek ezek a dalok külön-külön. Volt egy nagyon szimpla ötlet, amit mindenki a maga módján, élő zenélés közben, a próbán díszített ki a saját stílusával, és így szinte minden következő próbán egy kicsit másképp szólalt meg, ameddig elérte a végső formáját. Ez igaz a legtöbb dalra a lemezen. Így könnyebben meg is nyilvánult mindegyik dalon a zenekari tagok saját szájíze, zenei ízlése, nem tartottunk tudatos brainstormingot a dalokról előzetesen vagy közben, csak zenéltünk, ami jött. Senki sem hozott kompletten kész dalt vagy ötletet a próbára. Ezt a munkamódszert nagyon élveztük és sokkal jobban is tudtunk így működni. Persze Géczi Gergő, aki a lemez producere (és egyéb mixing/mastering technikai felelőse) volt – ő sokszor beiktatott egy-egy kiállást vagy hullámtörést ezekbe az egyszerű szerkezetű dalokba, amitől szerintem végül – mintegy utolsó simításként – jobbá is váltak, vagy ha úgy tetszik, ezzel végleg lemezformába öltöztek. A legnagyobb kihívást a dobok jelentették egyébként a folyamatban, melyeket technikai okokból (illetve a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt) Gergő programozott le, a próbákon rögzített videók és Dani (Kószó Dániel, a zenekar dobosa) játéka alapján. Gergő próbálta megtartani a rockzenéhez illő hangzást, néha-néha becsúsztatva azért egy-egy “gépdobosabb” jellegű megoldást. A próbákon talán nem vettük észre tudatosan, hogy egyszer csak egyre jobban egy hangulat köré kezdtek formálódni a próbán megszülető dalok – de amikor a végén átnéztük az ötleteket, egyértelműen emellett a 8 szám mellett döntöttünk (még ha elsőre túl rövidnek is érződött ez a hosszúság, főleg ahhoz képest, mennyi minden nem került fel végül). Ahogy Norbi is említette, a próbákon ennek a nyolcnak inkább a duplája kezdett el formálódni, de a végül lemezre kerülő dalok mind körülbelül tényleg egy időben készültek és ezeket éreztük egy homogén egységnek a legtöbb szempont alapján. Az utolsó pillanatban jött az ötlet, hogy – a lemez relatív rövidsége és üzenete miatt is – elrejtsünk egy régi “bakelit újraindulós trükköt” a végére és az elejére, így a “Nekem Semmi” ugyanazzal a zenei ötlettel, delayezett misztikus gitár-riffel indul, amivel az utolsó dal, az “Elhitted” végződik a lemezen.
Nagyon szeretem a “Könyvtáros” címűt is játszani, mert talán az egyetlen könnyed hangzású és témájú dal a lemezen, és jól tud esni ez a kontraszt.
Utoljára a Lélekfürdőt említeném meg, amiben szerintem a legjobban érződik az, hogy a zenekar önmagához és a korábbi lemezekhez képest sokkal ambiciózusabban próbálta megvalósítani az ötleteit, és mert ez egy abszolút kollaboratív, de mégis nagyon könnyen megszületett dal volt. Illetve talán ez a legszemélyesebb és legőszintébb dalszövege is Norbinak a lemezen, ami egy nagyon darkos helyről jött, de örülök, hogy ennek a dalnak a formájába sikerült megörökíteni ezt a nehéz időszakot. Bevallom, nehéz kedvenc “gyereket” választani, de az biztos, hogy mindezek miatt élőben is ezt a dalt élvezem a legjobban játszani a közönségnek. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy valami olyat mutathatunk kis közönségünknek, ami miatt minden buktató ellenére megéri zenélni és élőben is életre hívni a dalainkat.
A kókuszgolyós dolgot rábíznám az olvasók fantáziájára, hátha beleképzelnek valamit.:D

Gabesz: Nekem semmi(!)…

Mi a következő lépcsőfok a zenekar életében? Mik az elsődleges terveitek az idei évre?

Norbi: Szeretnénk megmutatni magunkat a még szélesebb nagyvilágnak. A fővárosban is szeretnénk játszani. Az új album kapcsán biztosan lesz lemezbemutató, de Szegeden egyre kevesebb lehetőség maradt koncertezésre. Kvázi a JATE klub is erre lett kitalálva, mégsem ismerik és lassan ki is kopik a köztudatból sajnos. Jól jönne egy lemezbemutató turné szervezése is. A zenekar most ebben az új felállásban elég dinamikusan működik. Nemcsak ez a 8 dal létezik ami most lemezre került, hanem legalább egy kis singlere való is. A legizgalmasabb része, hogy tudtam Tamásnak – az egyik gitárosunknak – dalt írni, ami teljesen új irány, mégis a zenekar hagyományos alternatív grunge-os világához igazítva. Pont emiatt maradtak le az albumról, mert másfajta dalokról van szó. Klipet is szeretnénk forgatni az album dalaihoz. Leginkább azonban az a legfontosabb, hogy hallgassátok meg őket, és gyertek el koncertre. Várunk titeket!

Máté: Én nagyon szeretném, ha majd a lemezről lemaradó dalok hamarosan egy kislemez formájában is felvételre kerülnének, és biztosan ezekből is majd egyre többet megutaztatunk az idei koncerteken. Szeretnénk az új albumot és a többi készülő ötletet is minél több embernek élőzenélős környezetben is megmutatni, hiszen mindegyik dalnak ez az eredeti DNS-e: a “beleképzelnek valamit” lemezen mindegyik dal öt ember egy szobában kialakult szinergiájából és zenei “beszélgetéséből” jött létre, egyik sem a stúdióban leülős, gondolkodós módszerrel született meg.

Gabesz: Siker, pénz, csillogás! Az elsődleges terv szerintem a most megjelent album agyon hallgattatása publikus helyeken, ártatlan arra járó áldozatokkal. Eközben egyszerűen nem lehet úgy elmenni egy próbára, hogy valami új dolog ki ne pattanjon valakiből, és rögtönözve legyen belőle egy új szám. Egyszerűen nem lehet minket elhallgattatni.:D Új dolgok folyamatosan jönnek, akkor is ha éppen a meglévőekre kéne koncentrálni. Megvan ennek a hátránya is meg előnye is. Van mivel foglalkozni bőven.