A káoszcore kibontakozása – Wires-interjú

Legfrissebb interjúnkban leástunk az ipari metalcore mélyére, hogy valami fényesre bukkanhassunk. A budapesti Wires zenéje került a markunkba, melynek hallatán tudtuk, volna mit kérdeznünk a feltörekvő zenekar tagjaitól. Arra, hogy mi rejtőzik a felszín alatt, és miként jutott el odáig a banda, hogy hamarosan kiadhassa az első kislemezét, Tóth Dáviddal, a Wires gitárosával kerestük a válaszokat.

Interjúalany: Tóth Dávid (gitár)

Wires
Nagy József - ének
Tóth Dávid - gitár
Nagy Gergő - basszusgitár
Erdei Gergő - dob
Bajnok Áron - gitár

Nyitásként kérlek, hogy mutassátok be a zenekarotok eddigi történetének főbb állomásait, támpontot adva azoknak, akik még nem, vagy csak minimálisan ismernek titeket és a zenéteket.

A zenekart hárman (Nagy József, én [Tóth Dávid] és Nagy Gergő) alapítottuk 2020-ban, majd 2021-ben Erdei Gergő dobossal egészültünk ki. 2022 nyarán debütált a projekt, amit egyből egy Akváriumos koncerttel élőben is megmutattunk. 2023-ban öttagúvá tovább bővült a zenekarunk Bajnok Áron gitárossal. A line-up végleges formájának elnyerése óta teljesen DIY módon készítjük a dalainkat és a vizuális anyagainkat.

Zenészként és zenekarként kik voltak, illetve vannak rátok a legnagyobb hatással? Miként esett a választásotok az indusztriális metalcore-ra? Mennyire érzitek megfelelő táptalajnak? Közel áll a zenei ízlésetekhez az, amit játszotok vagy más jellegű zenéket kerestek fogyasztóként?

Abban a kezdetektől fogva egyetértettünk, hogy súlyos, sötét, ugyanakkor modern zenét szeretnénk játszani, viszont a kísérletező hozzáállás hamar az analóg szintetizátorok és sampling felé terelt minket, aminek eredményeként olyan sötét atmoszféra és elektronikus megoldások kerültek a zenénkbe, melyek az olyan korai industrial bandákra jellemzőek, mint a Skinny Puppy vagy a Front Line Assembly.
Hallgatóként viszont az industrial klasszikusokon túl általában olyan előadók jönnek fel, mint a Cure, Joy Division, vagy Depeche Mode.

Tavaly márciusban egy Spotlight-cikk keretei között beszélgettünk a layers_of_meaning című dalotokról és az akkori fejleményekről. Nem sokkal később, március végén adtátok ki a memory_hole-t. Mit érdemes tudni erről a számról? Mi ihlette? Mennyire kapcsolódik a layers_of_meaninghez akár a mögöttes tartalmát, akár a zenei alapját, megvalósítását illetően?

Erre a két single-re összeraktunk egy szovjet post-punk ihlette koncepciót, ami elég jól meg is valósult, a vizuális anyagokat, illetve a klipeket látva, továbbá a hangzásba is igyekeztem kicsit erre terelni a dolgokat. Mindenképp testvérdala a layers-nek, nagyjából egy időben is születtek, egy koncepció alá dolgoznak.

Októberben a Meristem és a The Beast Within társaságában adtatok koncertet a Dürer Kertben. Milyen érzés volt a Dürerben fellépni? Van esetleg a koncertet megelőző emléketek a Dürerhez köthetően, amit szívesen felidéztek a mai napig? Túl ezen a fellépésen még hol léptetek színpadra az idei évben? Mire helyezitek a fókuszt általában, inkább a dalaitok lehető legtökéletesebb eljátszására, vagy arra, hogy meglegyen az interakció köztetek és a közönségetek között?

Nagyon jó érzés volt egy ilyen kultikus helyen is kiadni magunkból, amit ki szoktunk. Eddigi bulijaink közül talán a legjobb volt. Itt éreztük először azt, hogy a közönség teljesen visszaadta nekünk azt az energiát, amit mi igyekszünk hozni minden koncerten.

November elején bejutottatok a Hangfoglaló Program 2024-es évadának díjazottja közé, amihez mindenképpen gratulálunk! Tudnátok mesélni a pályázás menetéről és az élő meghallgatásról? Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gyarapodtatok? Mit jelent számotokra ez az elismerés? A támogatás által mikre van lehetőségetek, amire valószínűleg nem lenne a díjazás híján?

A pályázás menetébe nem mennénk bele, hiszen semmi olyat nem tudunk mondani, ami ne lenne fent a nyilvános portálon, illetve a nem nyilvános részleteket sem szeretnénk ellőni. Az elő forduló majdhogynem zökkenőmentesen lement, hála az A38 profi crew-jának. A pályázatnak nagyon örülünk, habár mi inkább a kapcsolatok és publicitás miatt pályáztunk. A pályázat mindenképp meggyorsítja a zenekar folyamatait és ezt szeretnénk kiaknázni.

A következő dalotokra, a clepsydrára novemberig kellett várni, melyet aztán idén az autarch követett. A clepsydra és az autarch is a debütáló EP-tek előfutára. Mivel nálatok eléggé az a megközelítés uralkodik, hogy nem szeretnétek magatokat ismételni, így mennyire lehet következtetéseket levonni két single alapján? Nagyon eltérő dalokra számíthatunk vagy szoros kapcsolatban álló számokra, kisebb-nagyobb újításokkal?

Az ‘autarch’ volt az első single, amit megírtunk a lemezről, és talán az egyetlen, ami a stúdiómunkák során is megtartotta az eredeti formáját, szerkezetét. Talán ennek is köszönhetően jól reprezentálja, hogy hol tartunk most zeneileg: a káoszcore elemek még erőteljesebben bebetonozódtak, ugyanakkor a szélsőséges, csapongó elektronika sosem alkotott még ennyire homogén elegyet a zenével. A dalok összefüggnek, szoros kapcsolatban állnak egymással, mégis egészen mások. A zenéhez hasonlóan szöveg és az azt minden eddiginél erőteljesebben közvetítő, kiforrottabb énekteljesítmény is akár egyféle ars poetica lehet a kislemezre tekintve. Összefoglalja, hogy érezzük magunk jelenleg a mikro- és makrokörnyezetünkben, hová poziciónáljuk magunkat.

Még maradva a clepsydránál, és valamelyest az autarchnál is, hogyan született meg a dalok alapgondolata és minek köszönhetőek a címválasztások? Szerintetek mennyire igénylik azt az emberek, hogy már egy szám címe kreatív legyen, eltérő a szokványostól? Elkerülhetetlen, hogy minden apró részletre figyeljen egy feltörekvő zenekar vagy elég, ha csak a zene beszél, a többi meg majd alakul az idő előrehaladtával?

A dalcímek az EP-n a bemutatkozó single ciklus (varlet – sirrah) hagyományait követik, illetve össze is függnek. Mélyebb elgondolás nem volt a sémaválasztás mögött, viszont szerintem pozitív dolog, ha a hallgatónak kicsit bele kell ásnia magát a jelentésekbe, az olyan szavak láttán, melyek nem feltétlen képezik részét az ember mindennapos szókincsének. Az összefüggéseket nem feltétlen szeretném lelőni, de nem egy túl bonyolult dologról van szó.

Mind a clepsydra-hoz, mind az autarch-hoz készült egy-egy videoklip. Előbbinél miként éltétek meg a forgatást? Mennyire zajlott gördülékenyen a klip megvalósítása? Itt is a változatosságot pártoljátok vagy egy tipikus Wires-klip érzetét szeretnétek kialakítani hosszabb távon a célközönségetekben minden egyes videónál, mely egy látványvilághoz köthető névjegyet eredményezne?

Workflow szempontjából szerencsére sikerült annyira összeszoknunk Pete-tel (Peter John Kiss), hogy a közös munka rendkívül gördülékenyen halad, nagyon gyorsan át tudjuk hidalni az elképzelés és megvalósítás közti szakadékokat. Ennél a klipnél az irány egyszerű volt. Az volt a cél, hogy bemutassuk a banda jelenlegi állapotát, és a közös energiát minél jobban közvetítsük, mivel valószínűsíthető, hogy a legtöbben az EP-n keresztül fognak megismerni minket. A kreatív megoldások és a signature klip-érzet mindenképp bakancslistás dolog, ilyen téren is rengeteg elképzelésünk van.

Hogyan tovább? Mi a következő lépcsőfok a Wires életében? Milyen célokat tűztetek ki 2024-re? Van olyan helyszín, ahol már fixen elcsíphetnek titeket a követőitek?

2024-ben kiadjuk az első első kislemezünket, a “they know“-t, amelyről a clepsydra és az autarch már publikálva is van, valamint elkaphattok minket jó pár fesztiválon (pl.: fishing on orfű) illetve koncerten.

Köszönjük az interjút!