HáromPerHárom Extra (I.) – Molnár Dániel (Concrete), Bálint Levente (DIRECT), Kresák Kornél (Divent.)

Valószínűleg váratlan, hogy a januári megjelenésekkel foglalkozó HáromPerHárom után itt egy újabb rész, de egy rendhagyó kiadással készültünk nektek! Egyrészt Molnár Dani (Concrete) három-három olyan hazai és külföldi lemezt gyűjtötte össze a tavalyi, illetve az idei felhozatalból, melyek kihagyása egyértelmű vétek. Másfelől az előző évben úgy alakult, hogy az októberi felvonás nem jött össze, viszont úgy éreztük, valamilyen módon jó lenne veletek megosztani azt a két válogatást, amelyeket akkor kaptunk, Bálint Levitől (DIRECT) és Kresák Kornéltól (Divent.). Röviden: Fogadjátok szeretettel az első HáromPerHárom Extrát!

A HáromPerHáromról és az aktuális rész tartalmáról: A HáromPerHáromban három meghívott választja ki azt a három külföldi, illetve három hazai dalt, amit kihagyhatatlannak éreztek a cikk publikálását megelőző hónap(ok)ból. Ezt a koncepciót lépi át némileg az első HáromPerHárom Extra, melyben egy lemezválogatással találkozhattok, na meg két 2023-as listával, melyek a tavaly októberi megjelenésekből merítettek.

Lemezlesen Molnár Danival (Concrete)

Molnár Dániel (Concrete)

Fotó: Szemethy Zoltán

Hazai lemezek

Iron Steel – Crystalized

Aki az Iron Steel 2016-os demójáról lemaradt, az marhára meglepődhetett, amikor ez az album bekerült az éterbe tavaly áprilisban, mert egy a hazánkban masszívan hiányos, niche zenei űrt olyan szinten megtölti egyetlen dobással, hogy beszarsz. Irdatlan pánk attitűd, tesztoszterontól csöpögő riffek, Steve Harris-t megszégyenítő basszusfutamok és dinamikus, NWOBHM, d-beat, kibaszott rock ‘n roll dobtémák benzinszagú koktélja, egyszerűen öröm hallgatni. Ha ettől nem támad kedved kirántani egy csíkot és betörni valakinek az orrát, akkor semmitől.

Iron Steel

KillerSick – We are toxic

A Crystalizeddal nagyjából egy időben jelent meg ezeknek a srácoknak a debütáló EP-je, ami egy iszonyú király, old school bay area thrash anyag, teljesen mentesen azoktól a gagyi sallangoktól és izzadságszagú “frazíroktól”, ami sok hazai metalzenekart fertőz. Iskolapéldája annak amikor megfogunk valami szuper dolgot és előadjuk úgy ahogy kell, anélkül, hogy megpróbálnánk minden áron újítani, mert attól, hogy valami alapvetően “been done” kategória, simán lehet egy tökéletes médium az önkifejezésre. Ennek az egész anyagnak pedig pontosan ez a legnagyobb pozitívuma: hogy minden másodpercén hallatszik, hogy magukévá tették ezt a műfajt a srácok. Igen, srácok, mert egyébként kb. a fiaim lehetnének, és ezek ellenére jobban büntetik a hangszereiket, mint én valaha is tudnám, és simán jobban, mint a legtöbb vén trotty a hazai metalközösségben. Ez a banda iszonyúan fényes jövő elé néz, főleg, ha továbbra is önfejűen csak azt csinálják, amihez kedvük van, ami tetszik, és egyetlen pillanatra sem hagyják kétségbe vonni magukat pusztán azért, mert nem a Moby Dicket vagy az Akela-t majmolják.

KillerSick

Sisi – SISTEMATIIK EP

Na erre nem számítottál mi, baszki? Egy hétfői reggelen épp a 7térítőt hallgattam a Tiloson, amikor lement a BLAHA c. track, és egyszerűen eldobtam az agyam. Egy iszonyúan tehetséges előadó, aki néhol atttom szarkasztikus, néhol pedig meglepően szókimondó soraival töri fel a virsli-hegemóniát, ami dominálja a magyar hiphop-kultúrát mióta. Visszatérő téma ezekkel az előadókkal a gondosan előkészített debütáló munka, ami itt is masszívan hozzájárult ahhoz, hogy egy röpke évvel a megjelenése után ez a csaj már sold out bulikat nyom az Akváriumban. Őrület jó szövegek, stabil beatek, menj rá!

Sisi

Külföldi lemezek

Vitriol – Suffer & Become

Ez a zenekar úgy robbant be a köztudatba 2019 szeptemberében, hogy azt leendő zenész generációknak tanítani kéne. Éveken, éveken át írták és vették fel a debütáló albumukat, a To Bathe from the Throat of Cowardice-t, ami egy rettentően nehéz kihívás szokott lenni zenészeknek, hisz iszonyatos mennyiségű indulattal és kreativitástól kicsattanva gyakran követik el mások azt a hibát, hogy a nagy izgatottságban félkész anyagot dobnak ki beköszönőnek. Nem így a Vitriol, akik olyan debüt-anyagot raktak ki, hogy leiskolázza azokat a legendás zenekarokat, amelyekből merít (Morbid Angel, Hate Eternal, Immolation), és úgy robban bele a köztudatba a gitáros/énekes Kyle Rasmussen frenetikus playthrough videóival, hogy őrület. Iszonyat magasra került az a bizonyos léc a bemutatkozó anyaggal, és sokan vártuk, hogy vajon ezt sikerül-e megugrani a második albumukkal, ami viszonylag kiszámíthatóan úgyszintén leszakítja az arcod. Még gyorsabb, még keményebb, ráadásul bizarr-furi vastag szintikkel megtolva, ami vagy tetszik, vagy nem, de igazából mindegy is, mert az egész, egyben egy totális mestermű. Az összes technikaisága ellenére pedig egy tartalmas, jelentőségteljes anyag, aminek a szerepét az írói számára szinte a gyomrodban érezheted. Ez semmiképp sem a gyenge idegzetűeknek való.

Vitriol

KNOWER – KNOWER FOREVER

Ha nem ismered a KNOWER-t, akkor a Clown Core-t tuti, de ha azt sem, akkor nem tudom milyen kavics alatt éltél az elmúlt években. A Louis Cole és Genevieve Artadi által alkotott zenész duo ötödik albuma hozza a szokásos egyvelegét az acid jazz-nek, funk-nak, pop-nak, nyakon öntve persze egy undorító adag tehetséggel és virtuóz hangszertudással. Számomra leginkább Cole dobolása viszi az albumot, egyszerűen félelmetes precizitással nyomja a groove-okat, olyan iszonyatos hajtással, mint egy V8-as motor. Kétségtelenül nem mindenkinek való zene, de ha a hiúságod tartana távol attól, hogy fiatal őstehetségek zenéjét élvezd, meg sem érdemled ezt a lemezt.

KNOWER

Gridlink – Coronet Juniper

9 évvel a Longhena után a semmiből előrobbant újra ez a szupercsapat, aminek zenészei olyan legendás bandákból is ismertek, mint a Discordance Axis, a Phobia, a Noisear, a Maruta vagy a Rotten Sound, ráadásul mind azok után, hogy sokáig úgy sejlett, hogy Takafumi Matsubara gitáros és fő zeneszerző egy súlyos agyhártyagyulladás következtében paralízist szenvedett a bal kezében, és soha nem fog tudni újra gitározni. 11 szám 19 percben, hozva a Longhena-ból már jól ismert nyaktörő tempókat és fura, néhol már NWOBHM kaliberű ikergitár-témákat, Takafumi jól felismerhető tremolo pengetésével és annak minden nyekergésével, dallamával, illetve Jon Chang jellegzetes, iszonyú magas visításaival. Ha nem ismered ezt a zenekart, szégyelld magad.

Gridlink

A tavaly októberi – meg nem jelent – HáromPerHárom válogatásai [Bálint Levente (DIRECT) & Kresák Kornél (Divent.)]

Bálint Levente (DIRECT)

Hazai megjelenések

Divent. – Idegen

Szomorú vagy nem, de én október végén találkoztam a Divent.-tel, amikor az énekesnőnk, Dorci beküldött a zenekaros messenger csoportunkba egy TikTok-videót róluk, kb. azzal a szöveggel, hogy “AZTAKURVA”. Egyből rájuk is kerestem Spotify-on és akkor találkoztam az Idegennel. Őszintén ledöbbentem, egyszerűen zseniális volt, amit hallottam. A hangszerelés, a kompozíció és a szöveg borzasztóan egyben van, katartikus volt hallgatni. Minden van benne, ami egy fasza metál nótába kell 2023-ban: változatos témák (zúzda és chill), kőkemény riffek és egyedülálló énekhang. Egy alapvetően férfiak uralta műfajba hölgyként ilyen produkcióval “belecsöppenni” azért igencsak kemény.:D Remélem, hogy jövőre összefutunk valamelyik fesztiválon a srácokkal, hihetetlenül kíváncsi vagyok, hogy élőben hogyan szólnak. 

Divent.

KIES – Csillagod vagyok

Kies, az örök klasszikus számomra. Életem egyik első koncertélménye is hozzájuk kapcsolódik, valamint szintén környékbeli zenekarként lépten-nyomon összefutunk velük. Ez a single kicsit másabb, mint a többi. Itt nincs nagy zúzda, nincs nagy megőrülés, cserébe azt kapod, amire szükséged van: zseniális hangszerelés (Köteles Leanderrel a zongoránál) egy csupa szív szöveggel.  A srácok egy marha jó mood videót hoztak a dal mellé, ami tökre üdítő a rengeteg tipikus videoklip között. A könnyedebb akusztikus gitáros részekből jók az átmenetek a keményebb refrénekbe. Kellemesen le tudják ültetni, majd felpörgetni: királyul harmonizál a zenében a két hangulat egymással. Ami különösen tetszik az a gitárszóló. Jól szolgálja a zenét, azt sajnálom egyedül, hogy ilyen rövid. A dallamok nekem tetszenek és a tipikus Kieses fülbemászó refrén is helyet kapott. Leander közjátéka pedig csak színesíti ezt az amúgy is jó művet. A zenekar megint hozta a szokásos minőséget és ahogy ez a zene is, az egész zenekar egy fényes csillag a magyar zene égboltján.

KIES

DOWN FOR WHATEVER – Ébressz fel

Na igen, a DFW. A 2020-as Zuhanás albumuknál ismertem meg a zenekart. Emlékszem, hogy tűkön ülve néztük a srácokkal A Dal 2021-et egészen az elődöntőig a Down For Whatever miatt. Óriási csalódás volt nekem, amikor kiestek, nagyon reméltem hogy megismétlődik 2018, amikor az AWS megnyerte a versenyt. 

Nem hittem volna, hogy a Zuhanás okozta csúcspontot még lehet überelni, de a srácoknak úgy néz ki, hogy sikerült. Az Ébressz fel című új számuk a srácoknak vélemény szerint az utóbbi idők egyik legjobb DFW száma. Szerettem az utolsó albumuk számait is, de a zúzáson és a jó refréneken kívül többet nem adott: semmi kísérletezés, semmi nagy megfejtés, inkább maradtak a jól bevált recepteknél. Az új dalban sincs nagy kísérletezés, viszont valahogy mégis jobban össze állt és kiemelkedőbb lett. Már a kezdésnél berúgják az ajtót a srácok rendesen egy agresszív riffel, ami szerencsére még visszatér párszor. Nincsen nagy ambient verse, nincs nagy kiállás, végig marad a tempó. A refrén pedig szerintem óriási. Nagy éneklés van egyszerű, de jó szöveggel, ami azonnal az ember fejébe mászik. Persze a második refrén után kapunk egy breakdownt, de az is teljesen a helyén van (az előtte lévő gitár riff az nekem kiemelkedően tetszik). A dal végén pedig a dupla refrén helyett kapunk Kikitől egy nagy éneklést, ami megadja a csúcspontot a zenében, majd egy király riffel le is zárják azt. Nincsenek nagy megfejtések, nincsenek poliritmusok, és nagy matematikai képletek a lábdobon, de egy stabil sláger lett az én szememben, ami magasan ott van a DFW top számai között.

Down For Whatever

Külföldi megjelenések

Bring Me The Horizon – DArkSide

A Bring Me The Horizon októberi megjelenése sokaknak ismerős lehet. Ahogy megjelent már tapadtam is a kijelzőre, és max hangerőn üvöltöttem otthon a számot. Nem csalódtam egy pillanatig se. Újabb slágert kaptunk a zenekartól, rövid, tömör, egyszerű felépítésű, de annál tartalmasabb az alkotás. Természetesen Oliver Sykes megint nagyot énekel, de persze ezt csak az gondolja így aki amúgy is szereti a hangját. (Tudom, hogy van akit ki lehetne vele kergetni a világból.) A refrén iszonyat fülbemászó, de még a versszakok is megfogják az embert. Nincs a számban egy olyan dallam menet amit ne tudna vissza dúdolni rögtön a hallgató. Szöveg szempontjából  elég sötét, negatív gondolatokat kapunk, amelyek számomra jó képekkel operálnak – az első szakasz képe tetszik a legjobban. Ezt a hangulatot  az egész zene kiegészíti, és szolgálja a vizuális megjelenésről nem is beszélve. A dalhoz megjelenő lyrics videó kifejezetten kreatív és jól hozza a lényeget. Nagy gitár témák itt sincsenek, de a második refrén utáni hangnemváltás a c-részben feldobja a dalt, és biztosítja hogy az amúgy sem hosszú, kevesebb mint 3 perces idő alatt se lankadjon a figyelmünk. Nem tudok rosszat mondani erre a zenére. A hangulat, a szöveg, a vizuális élmény nagyon egyben van és egy pillanatig sem enged kizökkenni az élményből. Egy újabb BMTH-művet tehetünk fel a slágerlistákra.

Bring Me the Horizon

Spiritbox – Too Close / Too Late

A Spiritbox-szal sem túl régi az ismeretségem. A The Fear of Fear című EP-jüket hallottam először a Spotify-on. Egészen konkrétan még csak egy hete volt kint, amikor szembetalálkoztam a munkásságukkal. Talán a The Void ment le nálam elsőként, aztán úgy gondoltam, hogy oké, akkor most lecsekkoljuk az egész lemezt.:D Tetszett, hogy kicsit orosz rulett a hat szám: nem tudod, hogy mikor dob a gép valami zúzdát vagy egy clean muzsikát Courtney angyalhangján. Azért a Too Close / Too Late-et választottam az albumról, mert összetettség és hangszerelés tekintetében ez vitte nálam a prímet. (Unpopular opinion: mint kiderült, a hardcore Spiritbox rajongók szerint ez lett a leggyengébb – na ilyen az én szerencsém) Szerintem egyszerűen zseniális és kicsit sem kiszámítható. 10/10

Spiritbox

Until I Wake – Self-Medicated (Revisited)

Egy kicsit rendhagyó nótát hoztam így utolsónak. Az eredeti verzióját a 2021-es Self-Medicatednek azért viszonylag sokan ismerjük, de a srácok most kihozták az unplugged verziót. Őszintén szólva félve indítottam el a dalt, de utána leesett az állam. Habár itt nincsenek sziklaszilárd riffek, és mennybemenő vokálok, de van egy akusztikus gitár és egy AZTAROHADT MEKKORA VOKÁL. Ez a verzió (is) ment a napi lejátszási listámba, mert iszonyatosan fülbemászó és néha kicsit ki kell tisztítani az ember elméjét 1-1 ilyen dallal.

Until I Wake

Kresák Kornél (Divent.)

DOWN FOR WHATEVER – Ébressz Fel

A DFW és így a Zuhanás album a magyar modern metál számomra egyik legmeghatározóbb lemeze. Sokak által rengeteg gyűlöletet kap a DFW, az én véleményem szerint nem megérdemelten, legalábbis a Zuhanás és Mondd el című albumuk kísérteties hasonlósága miatt. 

Októberben jött ki a zenekar “Ébressz Fel” című száma, mely inkább a “Mondd El” album trackjeire emlékeztet. Többszöri meghallgatásra egész kedves dal lett a számomra, felfedezhető a modern metált jellemző zenei szerkezet, a fülbemászó refrén és Kiki vokáljai se hagynak hiányérzetet maguk után. 

Mindenek felett szerintem a DFW újra egy olyan számot alkotott, melynek élőben nagy közönségmozgató ereje lesz.

Down For Whatever

Rivers Ablaze – Undisposed Entanglement

A Rivers Ablaze is egy olyan nemrégiben megismert zenekar számomra, akiknek a képviselt stílusuk nem állt olyan közel hozzám. 

A progresszív elemekkel megtűzdelt magyar blackened death metal zenekar október 13-án kiadott albuma és a címben említett daluk azonban egyfajta nagyobb érdeklődést és kíváncsiságot táplált belem ezen stílus/ irányzat iránt. 

Sok más dolog mellett leginkább az fogott meg az Undisposed Entanglement című számban, hogy a maga közel 7 percével egész változatos és elborult hangulatot idéz meg. A melodikus riffek és erőteljes scream vokál egy olyan egyveleget alkotnak, melytől a dalhoz forgatott klip egy sokkal pszichedelikusabb értelmet nyer. 

Mindenképpen ajánlom a zenekar legfrissebb albumát ahol ehhez hasonló sötét utazáson vehetünk részt. 

Rivers Ablaze

Omega Diatribe – Mindreader 

Az Omega Diatribe súlyos riffjei, vokáljai számomra már nem voltak olyan ismeretlenek mint az előzőleg említett zenekar munkássága. 

A Mindreader című single, ami a decemberben kiadott ötödik, Deviant című albumukról származik, nagyon felkeltette az érdeklődésem. Mióta kijött nagyon sokszor átrágtam magam rajta és mindig ugyan arra az elhatározásra jutottam, hogy számomra a Spiritbox után ez a szám a hónap kedvence. 

Minden megvan benne, a technikás riffek, a groove, amitől az ember végigbólogatja ezt a közel 5 percet, az öblös vokálok, amitől a szöveg mondanivalója még nagyobb értelmet nyer és az a pusztulat blegh 1:49-nél!

A My Sphere, illetve Paralell című számuk volt eddig nálam a favorit, azonban ezek után újra kell rendeznem ezt a listát.

Omega Diatribe

Spiritbox – Cellar Door

A Spiritbox volt számomra a Holy Rollerrel és a Rule of Nines-szal az a zenekar, mely berántott a modern metál világába és egy folyamatos inspirációvá vált az alkotásban. A Rotoscope EP után (mely rajtam kívül sokak szerint egy túl pop-osra sikeredett kislemez lett) figyelmesen vártam, hogy vajon mit húznak ki legközelebb a tarsolyukból. A The Void és Jaded után kellemes meglepetésként ért a Cellar Door című szám, melyben Courtney visszahozta a Holy Rollerben megtapasztalt libabőrt. Az eddigi dalok közül talán ez tetszik a legjobban, de kíváncsian várom hogy a The Fear of Fear kislemez mit tartogat még számunkra.

Spiritbox

Bring Me the Horizon – DArkSide

Sokakkal ellentétben számomra kimaradt a kezdeti időszakból a BMTH és csak 2023-ban kezdtem jobban beleásni magam a munkásságukba. Volt szerencsém július elsején látni őket az Arénában a Spiritbox-szal egyetemben azzal a nem leplezett szándékkal, hogy engem legnagyobb részben a Spiritbox vitt oda. Ezzel ellentétben még is a BMTH okozta a maradandó élményt, ugyanis ez a koncert vitte el nálam az év koncertje díját. 

Ezt követően már nagyobb figyelmet fordítottam a zenekarra és a Darkside című számuk nagyon pozitív érzéseket hagyott bennem. 

Az én véleményem szerint ez a szám a melódiáival, a pörgős refrénekkel sokkal nagyobbat fog ütni élőben a BMTH-t ismerve és még nagyobb közönségkedvenc lesz! 

Bring Me the Horizon

Sentinels – Glitch

A poszt-hardcore-ral, kapcsolatban nagyon sokáig megragadtam az Alpha Wolf zenei munkássága mellett és nem nagyon kacsintgattam más irányokba. Viszont októberben találtam rá a Sentinels zenekarra, akik az új számukkal le is vettek a lábamról! Megtalálható a poszt-hardcore-t jellemző fry vokálok és a bipoláris, szét pitch-shiftelt zenei szerkezet. Az egyetlen említésre méltó hiányosság szerintem, hogy a breakdown lehetett volna még egy picit mocskosabb.
A Glitch mellett számomra nagy kedvenc lett még a zenekar Embers című dala, amiben a banda a progresszív oldalát is jócskán bemutatja. 

Sentinels

by: Wolfy

Hozzászólás

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑