Habár javában tart már a tavasz, de még visszakanyarodunk egy cikk erejéig a februárra és a hónap néhány kiváltképp izgalmas dalára. Na meg egy-egy korábbi csemege is felbukkan! A HáromPerHárom utolsó alkalommal jelenik meg egy adott hónaphoz köthetően, így nem volt egy percig sem kérdéses: emlékezetesnek kell lennie ennek a felvonásnak. A februári résznél Győr Sándor, a Fémforgács főszerkesztője, a Fáklya Rádió azonos elnevezésű műsorának házigazdája és a Stonerforgács társalapítója, Schlecht Mátyás, a Kill Monday Management tavalyi döntőjébe bejutó és remek teljesítményt nyújtó fromtheredsun gitárosa (aki nem mellesleg elnyerte a “Legjobb gitáros” díjat is!), illetve Kovács Greg a Red Swamp és a The Curious Kind minőségi éneket szállító frontembere, dalszerzője gondoskodtak arról, hogy megugorja a tartalom a magasra tett lécet.
A HáromPerHáromról: A HáromPerHáromban három meghívott választja ki azt a három külföldi, illetve három hazai dalt, amit kihagyhatatlannak éreztek a cikk publikálását megelőző hónap(ok)ból. A rovat az All-Timer cikksorozat elindításával párhuzamosan átalakult kéthavonta megjelenő tartalommá.
Győr Sándor (Fémforgács, Fáklya Rádió, Stonerforgács)
Hazai megjelenések
Muddy Roots – Vibration
A Muddy Roots pályáját a megalakulástól kezdve figyelem, mivel az előd zenekar – a Burning Full Throttle – is nagy kedvencem volt. A banda februárban megjelent új EP-je nekem azt adta, amit vártam. Sőt, valamivel többet is!
A négydalos The Die Is Cast anyagot volt szerencsém már jóval a megjelenés előtt is meghallgatni és Nico barátommal (stoner.blog.hu) el is mondtuk a véleményünket a StonerForgácsban. Körülbelül bármelyik dalt kiválaszthattam volna, de a Vibration valamiért most közelebb áll a szívemhez. Ez egy lassan építkezve induló tétel, ami miután felveszi a tempót szépen utaztat. A refrén – ami nekem nagyon fontos a dalokban – azzal a szövegköpködéssel kifejezetten emlékezetes.
Dying Wish – A világ peremén
A Dying Wish munkásságát lassan 30 éve követem. A magyar nyelvre váltás szerintem kifejezetten jót tett a csapatnak, bár nekem az angol nyelvű első korszak is hatalmas kedvencem. A hónap végén érkezik a friss lemez, aminek előzeteseként érkezett a címadó dal szöveges videója. A szokásos sodró lendület, a melodeath dallamok, elgondolkodtató szöveg mind azt vetíti elő, hogy érdemes várni a lemezt.
Mad Coyote – The Hunt
A trió második EP-je (ahogy anno az első is) el is ment volna mellettem a nagy zenei forgatagban, ha nem állok neki a februári megjelenéseket újra átnyálazni ehhez a cikkhez. Így bukkant fel ismét a Levélen alkotó Mad Coyote The Desert Calls c. EP-je. Mivel papíron tetszenie kellett, kapott is esélyt az öt dalos anyag, aminek az utolsó dalára kaptam fel igazán a fejem. Ez némileg kilóg az EP stoneresebb dalai közül, mert elkalandozik más irányzatok felé is úgy zeneileg, mint énektémák tekintetében, amivel jót tesz neki.
Külföldi megjelenések
Mammal – The Penny Drop
Tavaly év végén a Grungery-n ismertem meg az ausztrál Mammal zenekart a Keanu Reeves c. dalukkal. Ezt aztán Pintér Miki elhozta a 100. Fémforgács adásba is, aminek személy szerint nagyon örültem, mert a klip alapján egy érdekes, egyszerre innovatív és a kilencvenes évek crossover stíluskavalkádjához visszanyúló bandát ismertem meg.
Ilyen előzmények után jött februárban a megjelenés előtt a lemez címadó dala single-ként, ami hozta a Faith No More lendületét, a Biohazard hiphopos témáit, a Primus basszus-központúságát, Amúgy a Z!enemi fanoknál tuti beüthet az album.
Pearl Jam – Dark Matter
A Pearl Jam mindig is kitüntetett helyen lesz nálam. A kilencvenes évek grunge érájából ők voltak az első kedvenceim, hozzájuk kötődik az első nagy koncertélményem is a BS-ben. Meg a 2022-es budapesti fellépés is hatalmas élmény volt 26(!) év várakozás után. Nekem a legutolsó lemez (Gigaton – 2020) is tetszett, bár nyilván nem adta ugyanazt, mint a Ten és a Vs. anno. A Dark Matter alapján nehéz előre megjósolni milyen lesz az új album, mindenesetre ez a dal egy standard újkori PJ, ami az előző lemezről se lógott volna ki.
Too Bad Eugene – Divorce Song
Amikor a grunge hullám elült, a mindenható MTV a kalipunk hullámra ült fel vagy azt indította útjára (nézőpont kérdése, de amúgy ez nem is fontos). Szóval abban az időben a Green Day Dookie-ja meg a The Offspring Smash-e elég sokat pörgött nálam. Persze aztán más irányokba is elkalandoztam és tavaly fordultam ismét a deszkás dallamos punk felé. Ennek fő oka, hogy Emma lányom felfedezte magának a stílust és így nekem is újra a látóterembe kerültek ezek a csapatok. A Simple Plan Parkos bulija például jó katalizátornak bizonyult, így bukkantam rá a kanadai People of Punk Rock Records Bandcamp oldalára, ahol egész jó merítést lehet találni a stílus undergroundjából.
Ilyen felfedezettem az 1998-ban(!) alakult csapat, akiknek friss lemeze pont azt hozza, amit annak idején annyira tudtam szeretni. A szélvész tempóra mondjuk egy kicsivel emlékezetesebb együtténeklős refrént elbírtam volna, de ez a dal bármelyik amcsi tinivígjáték betétdalaként helyt állt volna, ahogy annak idején jónéhány pályatársukkal meg is történt.
Schlecht Mátyás (fromtheredsun)
Hazai megjelenések
Kingseeker – Lazarus
A Kingseekert nehéz kategóriába sorolni, a srácok koncertjein bármi megtörténhet, de az arcletépős riffek biztosak. Február elsején jelent meg nagylemezükről a Vile Provisions-ről én most a második dalt, a Lazarus-t hoztam. A szokásostól eltérően itt négypercig egy Pink Floydot idéző, spoken word vokállal megspékelt intró van. De utána megérkezik a nagybetűs RIFF! Pacsi srácok, iszonyú jó lett a lemez!
Woodstock Barbie – Clean Sheet
A Woodstock Barbie egy kisebb kihagyás után visszatért, és továbbra is hozzák az iszonyú dögös desert rock-t. A Clean Sheetet már a megújult formációval vették fel, azonban a színvonal töretlen, továbbra is hiánypótló számomra idehaza a zenekar.
Дeva – Soha
Szerintem Дeva-t (Deva) nem kell bemutatni azoknak, akik egy picit is érdeklődnek az egyedi pop/alter előadók iránt. Az elsők között kezdte el a magyar népdalok újragondolását, és ellentétben a Mordái jazz/psychedelic vonalával (ami szintén nagyon menő), itt az éneksávok és szintis soundcape-k dominálnak. A február 14-én megjelent Soha egy könnyed, álmodozós szám, ami nagyon szépen illeszkedik az eddig felépített stílusba, és remélem egy közelgő nagylemez előszava.
Külföldi megjelenések
Death from Above 1979 – Romantic Rights XX
A Death from Above 1979 húsz éve adta ki az első nagylemezét, aminek apropóján eddig két számot vettek fel újra a jubiláló albumról. Február 29-én a Romantic Rights jelent meg, ami megidézi a debüt anyag velőig hatoló erejét. Az intró sokféle elektronikus számból is jöhetett volna (ami nem véletlen, hiszen a basszusgitáros ismert producer), az utána elinduló őrület pedig az, ami mindig is megfogott a zenekarban. Ja és egy duó a zenekar, ahol a dobos énekel!
Chelsea Wolfe – Whispers In The Echo Chamber
Mindig is kedveltem a női énekeseket, és Chelsea Wolfe egy kiemelkedően izgalmas előadó szerintem a kortárs zenében. Keveri az elektronikát, a gótikus folkkal, illetve a metállal ami egy máshol nem igazán fellelhető egyveleggé áll össze. A február 9-én megjelent She Reaches Out To She Reaches Out To She nagylemez nyitószáma, a Whispers in the Echo Chamber az előbb említett három műfaj keveréke. Egy szinte spoken word intróból eljutunk egészen egy zúzós riffig, de közben megjártuk a világ összes borzalmát. Csodálatos utazás.
Big Scenic Nowhere – BT-OH
Örök szerelmem lesz a stoner, és kifejezetten érdekelnek a kevésbé ismert előadók. Így találtam már magamnak ukrán, olasz, osztrák, norvég és román stoner zenekarokat is. A Big Scenic Nowhere-re is hasonlóképpen találtam rá, ami azért kevéssé tekinthető egy ismeretlen zenekarnak, hiszen a stoner/desert rock-szcéna elég sok ismert tagja megfordult a formációban. A február 2-án megjelent The Waydown hozza a Kyuss által elindított stílus főbb vonásait, a választott BT-OH pedig egy iszonyú súlyos riffel indít. A szám végén lévő szóló irigylésre méltó.
+1: Dead Poet Society – 81 tonnes
A Dead Poet Society-t nagyjából három éve kezdtem el hallgatni, amikor a -!- lemezük jelent meg, és egyből megfogott a zenekar. A január végén kiadott nagylemezük, a Fission hozza az eddig kialakított stílust, az általam választott 81 tonnes pedig szerintem a legerősebb szám az albumról. A zenekar képes pincébe hangolt gitárokkal (amik néha még fretless-ek is) iszonyú dallamos és catchy refréneket írni, és ezzel egy nagyon fogyasztható modern rockot alakítottak ki. Az Akváriumban volt szerencsém látni őket februárban, és az, hogy stúdió minőséget hoztak élőben az külön riszpekt. Remélem legközelebb már egy Parkot is meg tudnak tölteni, mert abszolút megérdemlik.
Kovács Greg (RED SWAMP, The Curious Kind)
Hazai megjelenések
MÖRK – TOWARDS THE SUN
Annak ellenére, hogy régóta (2016) fain bandája a hazai zenei szcénának a MÖRK, mégis csak az utóbbi időben függtem rá a csapatra. Nagyon kellemes és érdekes irányokból közelítik meg a dalokat, igazi felüdülés hallgatni a lemezeiket is. Ez az első dal az áprilisi új EP-ről, amit már londoni kiadó kezel és a BBC-hez is bekerült azóta. Csöppet sem meglepő, hogy királyul megírt dalról van szó, ami nagyon magabiztosan játszik a soul, r&b, funky elemekkel és nagyon magas minőséget képvisel hangzásban és előadásban is.
The Idoru – The King is Naked
Énekesként nagyon ritkán van olyan, hogy ne az ének alapján dőlne el nálam, hogy tetszik-e egy adott dal vagy sem. A The Idoru-t valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, az új single is a tiszta énekes hc-punk mezsgyén mozog és minden pontot kipipál a műfajok által felállított check-listen. Viszont ebben rejlik az ereje is, az összes téma amivel a srácok dolgoznak nagyon király és három perc alatt kvázi kimaxolják az itt rejlő lehetőségeket. Végig nagyot mennek az énektémák, kiszámíthatóak de kiválóak a csordavokálok, a gitárok és a tempó pedig megfelelően epic hangulattal támasztja alá a mondanivalót.
All Machines Will Fail – Deluge
iamyank egy igazi színfoltja a magyar zeneiparnak, egy teljesen öntörvényű és mainstream-en kívül alkotó srác, aki mégis sorra megtalálja a módját, hogy egyre újabb és újabb stílusokban tudjon érvényesülni, kiugró minőségben. Nem minden projektje feltétlenül az “én csésze teám”, de az élő hangszeres All Machines Will Fail új anyaga nagyon menő: sötét, súlyos doom atmoszférát árasztó szerzemény, ami letaglózóan szól és nagyon igényesen és érthetően van összerakva hangzásban is (hallgasd azt a teret a pergőn, atyaég).
Külföldi megjelenések
Night Verses – Glitching Prisms
A Night Verses az első nagylemezük óta az egyik kedvencemmé vált. Amikor ének nélkül maradtak kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatják majd… ügyesen definiálták újra a hangzásukat és továbbra is meg tudják ugrani, hogy minden dalban van valami, ami szinte egyből belemászik a füledbe és napokig ott marad. Az új album második felvonásán található új single-ön az Incubus énekese, Brandon Boyd vendégeskedik és elsőre ugyan biztonsági játéknak tűnhet, hiszen vakon akár a vokalista anyazenekarával is összekeverhető. A többi NV tételhez képest megtévesztően csill trekkről van szó: hihetetlen aprólékosan kidolgozott és gondosan felépített szerkezetű dal, ami nem a szokásos ritmikai és dallam szanaszéttekerésekben mutatja meg magát, hanem visszafogottságában. Bár továbbra is imádni fogom a bandát instrumentális formában is, de azért nagyon jót tesz neki egy fasza énekes.
Khruangbin – May Ninth
A Khruangbin egy elképesztően kellemes, nyugalmat és “good vibe”-okat hozó banda, ami teljesen könnyeden és ösztönösen árasztja magából az olyan dalokat, amik átfolynak rajtad de közben szépen lassan magukkal sodornak. Elsőre nem is tűnik fel, hogy az iszonyatosan feszes ritmusszekció és a szétterezett gitár milyen tudatosan van egymásra építve, ráadásul az új dalban a légies ének is rádob még egy lapáttal. Nagyon várom már az új lemezt, erős a gyanúm, hogy egy újabb hatalmas utazásra számíthatunk.
Comeback Kid – Trouble in the Winner’s Circle
A Comeback Kidnek a Wake the Dead című 2005-ös (!) album óta különleges helye van a szívemben. Általában a dallamosabb énekkel dolgozó zenekarokat részesítem előnyben, de az a bizonyos lemez nagyon nagy hatással volt rám. Az azóta megjelent lemezeikre ugyan nem kattantam rá annyira, mint akkor, mindig visszatérek hozzájuk lecsekkolni a legújabb megjelenéseket. A “Trouble…” egy különösen ütős dal az új kislemezről, iszonyatosan ragadós témákkal, azonnal kántálható refrénnel és imádom, ahogy a verzetémák kiürülnek és építik a feszültséget az ugrálós főriffig. Ez már majdnem a táncolható, Turnstile-szerű hc, de itt azért még mindig sokkal több a karc és a tökösség.
Mikorra várható a következő felvonás? Ahogy az a rovat ismertetőjéből már tudható, a HáromPerHárom legközelebb egy márciusi-áprilisi válogatással vár majd titeket. Az első összevont rész valamikor május eleje környékén fog megjelenni, ha minden a terveink szerint alakul.
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás