Márciusban jelent meg a Far From The Shore első albuma, a “monochrome.“. A debüt lemezzel a modern metalban alkotó ötös egy táncra invitál minket, melyben partnerünk nem más, mint az elhalványulás és a halál. A zenei aláfestés adott, ahogy a helyszín is, hiszen hol lehet a legjobb utolsó keringőt megejteni, ha nem Dante poklában?
Far From The Shore
Bierkenstock Béla - ének
Treszka Tamás - gitár
Czank Dániel - gitár
Bocz Ákos - basszusgitár
Vajda Adrián - dob
2021-ben alakult meg a zenekarotok, azaz nem túlzás azt állítani, hogy arányaiban új szereplői vagytok a magyar zenei életnek. Mennyire bizonyult rögösnek a kezdeti időszaktól a 2024-es fejleményekig vezető út? Milyen nehézségekkel jár az, ha valaki egy új banda tagjaként abba vágja a fejszéjét, hogy megmutassa magát ország-világ előtt? Mit gondoltok a hazai viszonyokról, ha kizárólagosan a zenét és a zenekari lehetőségeket nézzük?
Egyetértünk mindannyian abban, hogy a zenekar elkezdése nem volt könnyű. Megtalálni azokat a zenészeket, akikkel emberileg is együtt lehet dolgozni és akik zenészként is megállják a helyüket. Szerencsére sokan ismertük egymást már a zenekar megalakulása előtt is, így nem volt annyira vészes az első lépés. Tomi, Dani és Béla egy gimibe járt, szóval ott már tökre egy hullámhosszon voltak. Később jöttek olyan tagok is, akik már nem képzik az FFTS részét, de Adrián és Ákos ’külsősként’ is be tudott illeszkedni. Abban is egyetértünk, hogy Magyarországon leginkább csak a fővárosban és annak környékén megy a metál, ott lehet leginkább érvényesülni ebben a stílusban. Több potenciális hallgató van ott, jobbak a lehetőségek, dúsabb és nagyobb a közösség. Hab a tortán, hogy sokkal populárisabb lehet egy zenekar, ha magyar nyelven írnak, azt valamiért jobban befogadják az emberek.
Kiknek, illetve milyen tényezőknek köszönhető, hogy a zene az életetek központi elemévé vált és zenész lett belőletek? Tetten érhető a családjaitokban a zene iránti szenvedély? Milyen zenei műfajok állnak közel hozzátok? Ezek közül van esetleg olyan, melyben még nem próbáltátok ki magatokat, de egyszer engednétek a csábításnak és megnéznétek, mire vagytok képesek más vizekre evezve?
Daninak egész sok rokona zenél valamilyen formában. Az édesapja gitározik, édesanyja és az egyik nővére énekel és a bátya DJ-zik. Danit már gyerekkorában is nagyon érdekelte a zenélés, de sokáig nem akart nekiállni, elmondása szerint ő sem tudja erre a választ, de aztán elkezdte és a többi már történelem. Tominak is az édesapja volt érdekelt a zenében, sok stílusban ki is próbálta magát. Mivel játszott gitáron, így ő kezdte el Tomit először gitáron tanítgatni, ami később szó szerint a szenvedélyévé vált. Béla sosem állt közel a zenéléshez igazából, még gyerekkorában kórustag volt, meg énekelgetett, majd a karantén idején megtanult fry screamelni. A háttérben énekelni is tanulgat, hogy egyszer majd tudjuk implementálni a zenénkben. Adriánnak a távoli rokoni körében volt csak zenész. Először gitárral kezdte, majd egy film hatására kezdett el dobolni rock műfajban. Később megismerte Joey Jordison-t, akit a mai napig kedvenc dobosának tart. Ákos családjában nincs zenész, azonban már alsós korában tanult zongorázni. Ezt viszonylag hamar abbahagyta, és a mai napig bánja. A zenei ízlését a legfőképp középiskolai barátainak köszönheti, általuk ismert meg sok olyan bandát, akik később inspirálták arra, hogy elkezdjen gitározni. Kimondhatjuk, hogy mindenkinek a metál és annak különböző alműfajai az etalon. Emellett hallgatunk jazz-t, valaki pop-ot, elektronikus cuccokat és old school hip/hop-ot. Éppen milyen kedvünk van.
Előzetesen négy single-t adtatok ki a márciusban megjelent albumotokról, kellő mennyiségű ízelítőt biztosítva azoknak, akik a lemez debütálásáig még ismerkedtek a zenétekkel. Mit lehet tudni az említett számok dalszövegeinek hátteréről? Honnan jött az ihlet? Hallgatóként mit kerestek egy dalszövegben? Mitől válik számotokra különlegessé és nehezen felülmúlhatóvá? Mennyire fedik le a saját szövegeitek ezeket a kritériumokat? Egyáltalán szükséges, hogy azt nyújtsa egy zenész, amit ő a legjobban szeret? Vagy csak egy bizonyos mértékig kell erre törekedni?
Az említett négy single-ök a Threads, Serotonin, Halo és Betrayed. Mindegyik dalszöveget Béla írta, illetve a Halo esetében Danié volt az alapgondolat, amit később Bélával együtt írták meg. Igazából mind a négy dal valamilyen rossz érzést próbál megragadni. A Threads egy szerelem végét, a csalódást, ahogy két egykor egymásnak fontos ember ma már szinte idegennek bizonyulnak a másiknak. Béla saját tapasztalatok alapján írta a dalszöveget, de ez mindegyik dalunkra igaz. A Serotonin az élet rossz oldalára világít rá, a cím is erre utal. Ebben a dalban megjelenik az önutálat, a halálvágy és szuicid hajlamok papírra vetése. Fun fact a dallal kapcsolatban, hogy egy sor szálló igévé vált a zenekaron belül és ez így hangzik:
’The Seventh Circle Awaits.’
Utalni akartunk Dante Poklára ezzel a sorral, ugyan is ott ábrázolták a poklot körökbe szedve és a pokol hetedik köre többek között az öngyilkosságban elhunyt emberek otthona. A Halo egy pánikroham közbeni gondolatok megtestesítője. Az eredeti alapötlet Dani fejéből pattant ki és később Bélával együtt írták meg a szöveget. A Betrayed a címéből árulkodik a tartalmára. Ez a dal a hátba szúrásról szól, arról, hogy egy szeretett személy elárul és földbe tipor. Fun fact ismét: ez volt a legelső készen megírt dalszöveg a zenéink közül. Hallgatóként mind azokat a dalokat keressük, amik valamilyen érzést akarnak átadni. Szeretjük a metaforikus cuccokat, a burkolt tartalmakat. Szoktunk is hosszasan beszélgetni ilyenekről a srácokkal közös iszogatások közben.
Miként zajlott az első nagylemezetek, azaz a Monochrome elkészítésének folyamata? Mi szólt amellett, hogy nem egy kislemezzel nyitnátok, hanem egyből egy albummal? Tudnátok mesélni a lemezhez készült borítóról? Igencsak ízlésesre sikeredett! Egy szépen kidolgozott cover art.
Phu… Mire a nagylemezt meg tudtuk jelentetni eltelt pár hosszú hónap. Minden gitársávot, éneket a volt basszerosunknál, Kusinka Marcinál (aki egyébként keverte az első 4 megjelent dalunkat) vettünk fel a saját szobájában. Voltak nehézségeink ezzel kapcsolatban, de szerencsére a végén minden jóra fordult. Marci távozása után úgy volt, hogy a kész lemezt is ő fogja csiszolgatni, de magánéleti dolgai nem engedték ezt, így Dani vette át a stafétabotot, aki egy tök jó minőségű anyagot tudott csinálni szerencsére. Mivel már a banda tényleges megalakulása előtt is hosszú ideig tervezgetve volt a zenekar, igy elég sok zene demó készült el, ahhoz, hogy egy teljes albumot tudjunk kiadni. A lemez borítóját az egyik gitárosunk, Treszka Tamás készítette, de a koncepciót természetesen közösen találtuk ki. A borítón egy vörös pókliliom található, bár a színe csak a szirmai végén látható, mely egyes kultúrákban a szomorúság, elmúlás vagy akár a halál jelképe is lehet. Az, hogy csak a virág szirmainak a vége színes, szintén az elmúlást, elhalványulást próbálja szimbolizálni.
A „Monochrome” dalai közül szemezgetve, kérlek kiválasztanátok egy-egy dalt, mely egy kicsit kilóg a sorból és még közelebb áll hozzátok, mint a többi alkotásotok? Akár az eljátszásának extra élvezete, akár a személyessége miatt.
Sokunknak a kedvence a Halo lett, mert az a legagresszívabb zenénk és nagyon fun játszani. Élőben külön öröm, mikor egy egész pofás pogó is kialakul a közönség körében, azt tök jó látni a színpadról. Emellett, Bélának egyértelműen az Inhuman a kedvenc a szöveg és a végleges produktum miatt. Dobon nehéz feladat nem ritmus hangszerként megközelíteni a dolgokat, viszont az Inhumanben Adrián próbálta kicsit dallamosabb irányba elvinni a dobtémákat, amik jól sikerültek, így ő is ezt tartja kedvencének. Igazából mindegyikünk szerint ez az egyik legjobb számunk. A Vengeance szintén többünknek kedvence, mivel van egy különleges hangulata, amihez az ambiens témák nagyban hozzájárulnak, és egyébként élőben is szeretjük játszani.
Hogyan összegeznétek az eddigi koncertélményeiteket? Melyik fellépésetek emléke a legszebb, egyénileg nézve? Szerintetek mi kell ahhoz, hogy szintet tudjatok lépni a közeljövőben, még több potenciális követőt elérve?
Eddigi koncertjeinkkel kapcsolatban vegyes érzéseink vannak, mert volt telt házas is, illetve volt olyan, ahol 10 embernek játszottunk. Most elkezdtünk kicsit jobban oda figyelni a promózásra, hogy több ember ismerjen meg minket és még több ember jöjjön el majd a fellépéseinkre. Szerintem mindenkinek az idei Made in Pécs koncert ütött a legnagyobbat. Sokan is voltak, nagyon jó volt a közönség és a hangulat is. Nagyon jól éreztük magunkat a színpadon ott közel 100 ember előtt. Ákos számára ez különösen emlékezetes egy este volt, mivel nem csak a bandával, de egyébként is élete első fellépése volt. Törekszünk arra, hogy minél több ilyen élményben legyen részünk. Ahhoz, hogy a későbbiekben szintet tudjunk lépni fellépéseknél, kell jó technikai felszerelés. Gondolunk például fülmonitor rendszerre, saját fénytechnikára, stb.
Végezetül: Mi a következő lépés a zenekarotok életében? Milyen koncertek és fesztiválok vannak már lefixálva az idei évre?
A zenekar jelenleg is dolgozik több dalon is, melyek először single-ként, majd akár egy EP formájában fognak megjelenni. Ez számunkra egy hosszabb folyamat, de tervek szerint nyáron szeretnénk több új zenét is kiadni. A zenei stílusunk folyamatosan változik, fejlődik, így az újabb zenék mindenféleképpen ezt fogják tükrözni. Szeretnénk eljutni minél több városba, hogy meg tudjuk mutatni magunkat ismeretlen terepen is. Jelenleg kilátásban van pár koncert, április 20-án egy a Blue Hellben, júniusban egy a pécsi Sárkánybarlangban, illetve szerepelni fogunk nyáron a Kill Monday Management tehetségkutatójában is szóval nem fogunk unatkozni. Természetesen a koncertek listája folyamatosan bővül.
Köszönöm az interjút!
Far From The Shore
Nyitókép: Gulyás Míra
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás