Zenéjük nem csak egyedi és erőteljes hangzásuk miatt különleges, amelyet énekesnőjük, Monica képvisel – egy kísérteties, gótikus hangulat is áthatja, amely friss, mégis ismerős színt hoz a zenei életbe. Az iowai metálzenekar idén egy hétállomásos turnéra készül a Secreummal az Egyesült Királyságban, és egy dolog biztos: az unalom nem lesz az étlapon.
Interjúalanyok:
Monica Leibert (ének), Dusten Leibert (ének, gitár), Sid Summerson (basszusgitár), Joseph Pement (dobok)
St. October
Monica Leibert - ének
Dusten Leibert – ének, gitár
Sid Summerson - basszusgitár
Joseph Pement – dobok
ViQ: Hogyan alakult a zenekar, meséljetek kicsit a kezdetekről! Mennyire volt eleve elhatározott az irányzat, és mi az, ami közben jött ötletként?
Dusten: A zenekar lényegében úgy alakult meg, hogy néhányan összejöttünk, hogy játsszunk néhány dalt és jól érezzük magunkat. A korábbi tagok jöttek-mentek, végül pedig mi négyen vagyunk, akik együtt maradtunk, hogy a zenekar legjobb verzióját mutathassuk meg. Eleinte nem volt egyértelmű az irány, de végül kialakult ez a formáció, amivel most is zenélünk. Az egész egy természetes folyamat volt.
Van köze a zenekar nevének az egykor futó japán sorozathoz, a Saint Octoberhez?
Dusten: A név valójában a Type O Negative-ra utal. Az October Rust című albumról és az All Hallows Eve című dalból vett “St. Lucifer” sorból alkottuk meg a nevünket – vicces, hogy ezt már korábban is kérdezték tőlünk.
Az első, Secreummal közös ősz eleji turnétok előtt álltok. Hogyan készültök erre a nem kis eseményre; van valami meglepetésetek az eddigi és a leendő rajongóknak? Mit vártok leginkább?
Sid: Az izgat a legjobban, hogy ez lesz az első alkalom, hogy elhagyom az országot, és az, hogy Európában turnézhatok, még nagyobb élményt jelent majd. Európa nagyon szereti a metált.
Monica: Úgy készülök, hogy gyakorlom az új anyagot, mivel a rajongóink hallhatnak majd olyan dalokat, amiket még nem adtunk ki. A legizgatottabb amiatt vagyok, hogy az első turnémra megyek és egy új országban játszhatok.
Joe: Azzal készülök, hogy megpróbálok jobb formába kerülni, hogy hét napon keresztül képes legyek a maximumot hozva játszani az összes dalt. Jobb formában akarok lenni, mert a blast beat és a nagybőgő fárasztó. Alig várom, hogy az őrületes rock’n’roll életérzést elhozzam az összes új, csodálatos, remek embernek, akikkel találkozom majd ezeken a koncerteken.
Dusten: Azzal készültem, hogy sokat gyakoroltam és előadtam az összes olyan dalt, amit játszani fogunk. Két új dalt fogunk bemutatni a készülő albumról, amit már nagyon várom, hogy végre megmutathassak. Amiatt is izgatott vagyok, hogy egy új országba utazhatok. Ez lesz az első alkalom, hogy elhagyom az államokat, repülök és turnézok, ráadásul végre találkozom a barátaimmal a Secreumból.
Zenéitekkel éteri hangulatot varázsoltok. Van olyan helyszín, ahol szívesen készítenétek videoklippet vagy olyan tematikus történet, amit megzenésítenétek?
Sid: Nagyon szeretnék egy elhagyatott elmegyógyintézetben klipet forgatni. Szerintem a régi intézmények tökéletesen hátborzongató hangulatot árasztanak, ami jól passzol a zenénkhez. Szeretném felfedezni a pszichológiai horrort a zenében.
Monica: Én szeretnék klipet készíteni egy régi gótikus katedrálisban vagy templomban. Ami a zenei stílust illeti, Siddel teljesen egyetértek. Szeretnék a horror témában jobban elmerülni, kísérletezni vele.
Joe: Valami menő kastélyban vagy ehhez hasonlóban készítenék szívesen klipet. Ha lenne ott egy igazi sárkány, az is király lenne. Vagy mondjuk egy varázsló tornya! A kedvenc tematika számomra az lenne, ha elsősorban a 70-es-80-as évekbeli rock’n’roll stílust kevernénk egyszerűbb ütemekkel és pikáns elemekkel.
Dusten: Nagyon szeretnék egy klipet készíteni azon a területen Abbey-ben, ahol Az apáca forgatása zajlott. Annak a helynek olyan hangulata van, ami szórakoztatóvá, mégis természetessé tenné egy izgalmas, kísérteties videó összeállítását. Ami a témát illeti, úgy gondolom, hogy a “Salem” című közelgő albumunkon több természetfeletti horrorral volt alkalmunk kísérletezni, és már nagyon izgatott vagyok, hogy végre kiadjuk.
Mi jön előbb, a zene vagy a szöveg? Ahogy láttam, mindannyian résztvesztek a dalok készítésében. Mi kinek az erőssége, és hogyan sikerül összehangolnotok ezeket a folyamatokat?
Sid: Úgy vettem észre, hogy a zene jellemzően előbb jön, mint a szöveg, de még így is általában előállunk egy előre megtervezett témával, és visszamegyünk, hogy ehhez igazítsuk a zenét. Úgy érzem, hogy az én erősségem a folyamatban az a brutál hangzás, amit a StingRay-emmel adok hozzá.
Monica: Egyértelműen a hangszerek az elsők. Az egyik erősségem az énekdallamok és a harmóniák megtalálása. Dusten és én leülünk, és együtt találjuk ki, mi legyen a dallam és hogy hangzik majd igazán jól, mivel mi ketten vagyunk a zenekar énekesei.
Joe: Én azt mondom, ha nem tetszik valami, akkor újra és újra csinálom. Csak meghallgatom a riffet és a groove-ot, és onnan dolgozom tovább. Aztán visszatérek az elejére, és megpróbálom újra megtanulni, amit felvettem. Oda szoktam tenni ütéseket, ahol nem várnád, és gyakran használom a bell-jeimet. Időnként pedig visszafogom magam a túljátszással.
Dusten: Általában a dalok egy riffel kezdődnek, ami aztán körvonalazódik. Amint a vázlat elkészült, bemegyünk, és elkezdjük hozzáadni és kitölteni a megmaradt részeket. Szeretem azt a megközelítést, hogy mindent a falhoz vágok, és megnézem, mi ragad meg; lehámozom a felesleges rétegeket, hogy a dal teljes legyen. Úgy érzem, hogy az erősségem az, hogy egy adott témával dolgozom, és aztán felépítem a szöveget, hogy úgy illeszkedjen, hogy tudjak hozzá énekelni és gitározni.
Miben láttok nagyobb potenciált jelenleg: új számok kidobásában és a stúdiómunkában, vagy abban, hogy elindultok turnézni, és viszitek a zenéteket, ahová csak lehet?
Sid: Ez nehéz kérdés. Mindkettőért egyformán tudok lelkesedni.
Monica: Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Úgy gondolom, hogy a turnézásban több lehetőség rejlik, mert bár a stúdiómunkálatok fontosak, szeretnék több városban és országban turnézni, hogy a zenénk nagyobb közönséghez jusson el.
Joe: Ritkán kezdtem el új zenekart hallgatni egy véletlenszerű algoritmus véletlenszerű ajánlásából, de rengeteg új zenekart kezdtem el hallgatni amiatt, hogy élőben hallottam őket. Szóval azt mondanám, hogy a turnézás. A közösségi média még a turnézásnál is jobb módja lehet annak, hogy a zenédet eljuttasd a tömegekhez.
Dusten: Én személy szerint jobban szeretem a stúdió aspektusát, mert számomra szórakoztató az alkotás. Bár nekem sokkal szórakoztatóbb a dalokon dolgozni, elismerem, hogy sokkal fontosabb, hogy turnézzunk, és minél többször élőben mutassuk be a zenénket, de a közösségi média még egy ennél is jobb út a zenénk bemutatására.
Vannak egyéni nézetek/ vonatkozások is a témák mögött, vagy az inspirációitok misztikus-gótikus légköréhez kizárólag máshonnan merítkeztek?
Sid: Mindig is úgy éreztem, hogy jobban kötődöm azokhoz a zenékhez, amelyeknek már az elejétől fogva gótikus, titokzatos hangulata van. Ez összecseng a korábbi zenei ízlésemmel, mint a Sabbath és a Cradle, illetve más zenekarok, amelyeknek ilyen baljós hangulatuk volt.
Monica: A magánéletemben a gótikus/alternatív stílust követem, így ez a zenében is megjelenik. Emellett külső forrásokból is merítünk inspirációt a médiából ismert tipikus horrorból, amit Dusten és én a zenén kívül, magánéletünkben is kedvelünk.
Joe: Én nem vagyok túl gótikus, én egy igazi pózer vagyok. A gótikus vonal viszont a zenekar hangulata. Élvezem, hogy ezt testesítem meg a zenekarral töltött időre, amíg a színpadon vagyok. Konkrétan egy darab fekete nadrágom sincs. Dusten és Monica a valóságban is tényleg elég parák. Jelenleg a középkori alkímia, a halottidézés és a tudományos értelemben vett okkultizmus lenyűgöz.
Dusten: Bár mindannyiunknak megvannak a személyes inspirációink, én minden okkult és horror dolgot imádok. Voltak olyan esetek az életemben, amiket bevontam a zenénkbe. Beleértve egy alvásparalízis élményt, ami az egyik legújabb kislemezünk megalkotásához vezetett. Bár rajongok a hasonló témájú és történetű zenekarokért, én jellemzően a hallott horrorsztorikból és a látott filmekből merítek. Írás közben nem hallgatok mást, és nem is próbálok külső hatáshoz folyamodni, mint például más zenekarok zenéje.
Melyik az a számotok, amire egyöntetűen azt mondanátok, hogy az egyik kedvenc élőben játszott darab, és mitől lett az?
Joe: Abban mindannyian egyetértünk, hogy a Ghosts című dalunkat nagyon nagy élmény élőben játszani. Nagy energia van benne, ami megmozgatja a tömeget, és az elejétől a végéig egybefüggően egy nagy durranás. Megvan benne az az erő, ami az egész dalt végül egy átütő szólóig hajtja. A refrénben a vokál olyan harmóniában köszön vissza, amit egyszerűen lélekemelő élőben játszani.
Mekkora szerep jut a zenekari tagoknak egy koncert közben egyéniségük megvillantására, illetve célotok-e ez, vagy inkább lényegesebb, hogy csapat szinten alkossatok nagyot és keltsetek pozitív benyomást?
Sid: Mindannyian külön-külön hozzuk a saját kisugárzásunkat a showkra és az előadásba, de zenekarként sokkal fontosabb, hogy összetartó egységként a legjobb benyomást keltsük. A St. October csak annyira jó, mint az egyes tagok összessége, és mi mindannyian igyekszünk olyan szórakoztatóak lenni, amennyire csak tudunk. Van egy csoportidentitásunk, mindenki egy bizonyos külsővel rendelkezik, de reméljük, hogy az egyéni személyiségünk és színpadi jelenlétünk hozzáad mégis egy olyan színfoltot, amely segít nekünk kitűnni a többi hasonló megjelenésű és zenéjű banda közül.
2022-ben jött ki „Whatever Darkness” című albumotok. Ki a célcsoportotok, és mit is jelent a St. Octoberes hangzás? Ti miért szeretnétek bele a zenekarba, ha rajongóként először hallanátok magatokat?
St. October: A célközönségünk az, akiben megragad a zenénk, és azt gondolja, hogy ez menő. Igazából nem volt célközönség, csak olyan dalok gyűjteménye, amiket jó volt írni és élőben játszani. Ennek az albumnak nem feltétlenül volt egy, az albumon végigfutó témája vagy mögöttes üzenete, inkább egyénileg kell őket értelmezni.
A St. O jellegzetes hangzásának igazán élvezhető, vastag riffekkel kell rendelkeznie, amelyek úgy vannak kidolgozva, hogy részletorientáltak legyenek, de van egy szimfonikus horog, amely leköti és bevonja a hallgatót. Kísérteties, szórakoztató, élmény élőben is játszani, horrorisztikus alá- vagy fölérendelt hangzással a daltól függően. A daloknak egyenként van egy üzenete, és ha ez személy szerint téged eltalál, akkor jól végeztük a munkánkat.
Azt csiripelik a madarak, hogy várható az idei évben egy ígéretes együttműködés, és egy ütős új szám is – mi az, amit elárulhattok ezekről elöljáróban?
St. October: Bathsheba Sherman című dalunk, amely a Démonok között alapján készült, amit a turnén fogunk játszani, és amiben egy nagyobb zenekar volt tagja szerepel, akiknek mindannyian rajongói vagyunk. A vendég énekesnővel ezen a dalon abszolút öröm volt együtt dolgozni, és már nagyobb nevet szerzett magának különböző szóló számokkal és más együttműködésekkel – többek között rengeteg díjat nyert, és elismeréseket kapott a zeneiparban. A jövő év elején szeretnénk hivatalosan is kiadni ezt a dalt, és ez lesz az utolsó kislemez a közelgő Salem című albumunkról, amely több mint 8 perces, és egyben az album utolsó dala is. A dal jelenleg a szettünk záró dala. Eddig nagyon pozitív reakciókat kaptunk rá élőben, így alig várjuk, hogy lássuk, hogyan teljesít a megjelenése után.
Örülök, hogy létre tudtuk hozni ezt az interjút, és minden jót kívánok nektek az előttetek álló évre, beleértve az első fantasztikus élményt az angliai turnétokon.
St. October
by: ViQ
W a y o 
Hozzászólás