Bár több, mint 25 éve van jelen a hazai death színtéren, a Vale Of Tears még mindig tud újdonsággal szolgálni. A tavaly novemberben megjelent Oxymora I EP egyszerre méltó folytatás és izgalmas kanyar Mulicz Ferenc és zenekara pályáján – a címe pedig folytatást sejtet…
Zenekar: Vale Of Tears
Album: Oximora I (EP)
Megjelenés: 2023.11.16
Műfaj: Dallamos/modern death metal
Tagok: Mulicz Ferenc (ének, szöveg), Tanárki József (gitár), Kelemen János (basszus), Bertók Richárd (dob)
Sok víz lefolyt már a Tiszán, amióta 1997-ben útjára indult Karcagról a Vale Of Tears (ahogyan a szóban forgó EP megjelenése óta is, ha már itt tartunk, amiért ezúton is elnézést kérek), de azóta is, hogy utoljára lemezt adtak ki – pedig a legutolsó, az Illdisposed Inner Interest sem volt gyenge darab. Persze megvolt az oka annak is, hogy miért tartott hosszú évekig, amíg új VoT-dalokról nyílt lehetőségünk beszámolni. A zenekar életét több tagcsere is nehezítette a kezdetek óta, ám a jelenlegi felállás 2021 óta stabil, és úgy tűnik, az útkeresős időszaknak is a végére értek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Oxymora I három tétele, amelyek mindegyike telitalálat.
A nyitó, kiváló klipet kapott Antibiosis rögtön a Vale Of Tears mogorvább, barátságtalanabb oldalát mutatja meg, ráadásul a Stigma/Eradication soraiból ismerős Kelner Péter is vendégeskedik benne – a szereplés apropóját minden bizonnyal az adhatta, hogy Péter az említett zenekarokban a gitáros Tanárki József harcostársa. Már ebben a dalban megmutatkoznak a korábbi anyagokhoz képest modernebb elemek, a tetszóleges szavak után teendő -core utótagot hordozó műfajok hatásai, de természetesen sok hagyományosabb, dallamosabb betét és egyéb finom megoldás is felbukkan mind az Antibiosis-ban, mind pedig az azt követő The Loudest Silence-ben. Ez utóbbi már inkább egy régi iskola szerint íródott zúzda, megspékelve emelkedett hangulatú melodikus pillanatokkal és egy csigolyaropogtató riffel a refrénben. A hagyományos verzé-refrén-szóló szentháromságot egyébként is kimondottan liberálisan vették semmibe a dalszerzéskor a VoT dalnokai, és ezt egyértelműen pozitívumnak tartom. Végig sikerül fenntartaniuk a hallgató kíváncsiságát, és nem annyira brutálisak, hogy befogadhatatlanná váljon a végeredmény, hanem csak egy egészséges mértékben. Egyébként ha jól hallom, most még mélyebbre hangolták a gitárokat, mint korábban bármikor.
A fentiek ismeretében már-már különösnek hat a harmadik tétel, a Limited Freedom könnyedebb bevezetője, pedig nem szokatlan tőlük az ilyesmi (lásd legjobb példaként a legutóbbi nagylemez Landscape Disguised Agony című nyitányát). Aztán persze ez is irtózatos zúzásba csap át, sőt, az EP leginkább In Flames-es dala kerekedik belőle. Ebben a dalban is van vendég, az Agregator éléről ismert Mikus Tamás személyében. A végén hallható szóló számomra az EP legjobbja, bár a dallal együtt kicsit hirtelen ér véget. Annyi szent, hogy az Oximora I nem egyszer hallgatós történet, ahogy az is, hogy jobb lenne kicsit hosszabb terjedelemben is átélni, mire is képes a Vale Of Tears jelenlegi felállása. És ha egyszer megkapjuk akár az Oximora II-t, akár a következő nagylemezt, ígérem, kicsit jobban igyekszem majd megosztani a gondolataimat róla. A továbbiakban a zenekar szavai következnek.
“Az Oxymora I. egy három számos EP, amelynek stúdio munkálatait Horváth István (Blind Myself, Archaic) mentorálásával 2023 nyarára fejeztük be. István készítette el a végső master-t és a keverésben is kulcsszerepe volt. A borítót ismét Havancsák Gyula készítette, zseniálisan visszaadva az új dalok dühös, ambivalens hangulatát. Októberben Baki Zoltán rendezésével forgattunk egy videoklipet az EP-t nyitó Antibiosis című tételhez. Zoli nem csak a rendezésben, de az operatőri munkákban, vágásban, fényezésben és effektezésben is különlegeset alkotott. Az Oxymora I. EP zeneileg egy új mérföldkövet jelez a Vale of Tears életében. A zenekart régóta jellemző himnikus, gitárcentrikus témákat továbbgondolva jutottunk el egy modernebb death metal hangzáshoz, ahol a dallamok továbbra is komoly szerephez jutnak. A szövegek tükrözik az utóbbi évek hétköznapjaira jellemző bezártságból, folyamatos bizonytalanságból eredő csalódott, dühös, az élet értelmét feleslegesen fejtegető hangulatot, amit reményeink szerint a zene, az EP és a klip képi világa csak tovább erősít.”
VALE OF TEARS
by: Skinny
W a y o 
Hozzászólás