Folytatjuk a nyárias, könnyedebb All-Timer különkiadások sorát! Továbbra is a posztrock zenekarokra fókuszálunk, és a meghívottak egyéni, illetve közös kedvenceire. A második dalválogatást a Vihar Után szállította, jobbnál jobb ajánlásokkal. Tartsatok velünk, megtudva, kik gyakoroltak nagy hatást a srácokra!
Az All-Timerről: Ebben a részben is – az előzőhöz hasonlóan – eltérünk a megszokott séma alapvető szabályaitól, természetesen nem véglegesen, hogy egy a nyári meleghez jobban passzoló, kevésbé terjedelmes, és ezáltal könnyebben fogyasztható tartalommal biztosítsuk a kellemes időtöltést. Összesen öt dallal találkozhattok az aktuális felvonásban, melyek közül két szám közös, míg három dal személyes “all-timer”-nek számít. Válogatóink a Vihar Után tagjai, Galacsik Zoltán (gitár), Leindler Milán (dob) és Miriszlai Áron (basszusgitár).
Vihar Után
A Vihar Után nem sokkal a Covid-járvány előtt alakult, már indulásától kezdve nagy tervekkel és komoly ambícióval. Az őszinte érzelmek művészi ábrázolására és átadására keresve sem találhattak volna kifejezőbb műfajt a Magyarországon még csak ébredező, de egyre népszerűbb posztrocknál. Első lemezük, a Természetesen EP 2021-ben jelent meg, melyet idén egy nagylemez, a Songs O People követett, még több kiemelkedő dallal megajándékozva a nagyérdeműt. A trió célja nem csak az, hogy maradandót alkossanak, egyaránt fontos számukra a műfaj hazai népszerűsítése, a minőségi magyar posztrock bandák összefogásra buzdítása.
Jelenlegi felállás:
Galacsik Zoltán - gitár
Leindler Milán - dob
Miriszlai Áron - basszusgitár
Közösen választott dalok
We Lost The Sea – A Gallant Gentleman
A zenekar, mikor alakult, Milán kezdeményezésére összeültünk, és ő felvázolt egy olyan koncepciót, ami mindenkinek szimpatikus volt. Ilyenkor természetesen előkerülnek konkrét dalok is, hogy „na ilyet kéne csinálni”, persze ilyen vagy olyan adalékkal. Az egyik ilyen az ausztrál óriásoktól, a We lost the sea-től a Gallant gentleman. A dal olyan leírhatatlanul gyönyörű és magasztos, hogy amikor ezt felraktuk, mindig csendben végighallgattuk, minden más dalt végigbeszéltünk. Ha valaki elolvassa hozzá a történetet is, hátborzongató. Volt szerencsénk őket Budapesten élőben is látni, így nekünk ez – az egész albummal együtt – egy vezércsillag… nem is feltétlenül a zenei megoldásai, sokkal inkább az atmoszférateremtő képessége miatt.
Heroes of Might and Magic III [OST]
Próbáltunk a múltba is tekinteni, és találtunk még egy közös pontot: Heroes of Might and Magic III. A megkerülhetetlen, a klasszikus, az alfa és az omega. Áron nem nagy játékos, de ez neki is megvolt, és mindhárman imádtuk a zenét is. Érdekesek a régi játékok ilyen szempontból, mert grafikailag és játékmechanikában még kezdetlegesek voltak, amit valamivel kompenzálni kellett: például zseniális írással és zenével. A Heroes III zenéjét bárki felismeri, aki valaha játszott vele, itt egy dalt nem is emelnénk ki, az egész leírhatatlanul illett az atmoszférába. Hát, régen jobb volt minden… 😀
Galacsik Zoltán (gitár)
Protest the Hero – Sequoia Throne
Visszagondolva hogy melyik az a dal, ami a első hallgatásra legnagyobb hatással volt rám mint zenehallgatóra, akkor az a Protest the hero zenekar Sequoia Throne című száma volt. Sok évvel ezelőtt még a Headbangers Ball Hungary című TV műsorban láttam a klipet először, és úgy tudnám megfogalmazni hogy azonnal leolvadt tőle az agyam. Egyáltalán ez a jellegű dallamos de mégis technikás gitárjáték, a dal szerkezete – és ez egyébként az egész Fortress c. albumra igaz – annyira újszerű és addig ismeretlen volt nekem, hogy egy darabig nem is tudtam igazán hova tenni, de azt tudtam, hogy mint egy rendes kezdő gitáros, nyilván meg kell tanulnom az összes tapping témát, mert az milyen menő már, aztán Morgan Freeman mondta, hogy: “De nem tanulta meg.” Ezzel a zenekarral, akiket a mai napig szívesen hallgatok, nyílt meg előttem a progresszívebb, matekosabb zenék iránti érdeklődés és azok szeretete, és azt hiszem az én dalszerzéseimben a mai napig észrevehetőek a hasonló stílusjegyek. Összességében kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa azt a világ egy eddig ismeretlen részére fényt vető élményt, amit nekem ez a dal és album adott.
Leindler Milán (dob)
Rengeteg dalt tudtam volna választani, de dobosként talán a legfontosabb az, amit életemben először le tudtam játszani. Ez a Sonata Arctica zenekartól a Tallulah. A dal maga nagyon közepes, a világon semmi extra megoldás nincs benne, se hangszeresen, se dalszerzés szempontjából, érzelmeket nyilván kivált azokból, akiket jól eltalál. Cserébe a legtöbb gimnáziumi házibulin és zenekaros összejövetelen beraktuk, énekeltük, de annyira botegyszerű dobtémája van, hogy megbeszéltük, ezt a dalt megtanulhatnánk. Még a legelső dobtanárom tabolta le nekem txt-ben (!), tehát sok szempontból nekem ez a dal egy „első”. Amúgy meg van benne egy olyan sor, hogy „I see you walking hand-in-hand, with long-haired drummer of the band”, és mivel akkor még hosszú hajam volt, na ez voltam én. Nem játszottam 15 éve, de ha bármikor odaülnék, menne fejből.
Miriszlai Áron (basszusgitár)
God is an Astronaut – Burial
Amikor igazán fogékonnyá váltam a zenetanulásra és rendszeresen gyakorolni kezdtem, akkor a ’80-as évek Metallicája volt rám a legnagyobb hatással, hiszen azon dalok közül rengeteg már egy kezdő számára is nagyszerű sikerélményt tud nyújtani. Aztán innentől kezdve a teljes zenei spektrumból tudnék kiemelni számomra meghatározó zenészeket, előadókat. Nagyon fontosnak tartom, hogy nyitottak legyünk mindenféle irányzat felé, az utóbbi időben például rengeteg elektronikus zenét hallgatok. Ha viszont egyetlen dalt kellene kiemelni, ami igazán hatással volt rám a Songs O People album írása során, az a Burial a God is an Astronauttól. Nem ragoznám túl, érdemes meghallgatni, szerintem érzékelhető a hatása az albumunkon is.
Mikorra várható a következő felvonás? Egy részre még garantáltan számíthattok a hónapban, ősszel pedig visszatérünk a hagyományos részekhez. Ne maradjatok le a következő válogatásról se!
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás