Még nincs vége a nyárnak, sőt, az All-Timer nyári különkiadásoknak sem! Ahogy látható, a posztrock és a posztmetal változatlanul élvezi a kiemelt figyelmet a nyári hűsítőknél. A harmadik, de nem utolsó dalválogatást a budapesti Innerverse tagjai hozták el nektek. Újra tiétek a terep a dalfogyasztásra!
Az All-Timerről: Ebben az epizódban – hasonlóan az előző részekhez – szakítunk az alapvető szabályokkal, hogy egy a nyári meleghez jobban passzoló, kevésbé terjedelmes, és ezáltal könnyebben fogyasztható tartalommal biztosítsuk a kellemes időtöltést az ősz beköszönte előtt. Kivételesen hat dal alkotja a felhozatalt, melyek közül két szám közös, míg négy dal személyes “all-timer”-nek számít. Válogatóink az Innerverse négyesfogata, Tóth-Varga Zoltán (basszusgitár), Kelemen Ádám (gitár, billentyű, ének), Mihalovits Levente (gitár, billentyű, dirty vokál) és Losonczy András (dob).
INNERVERSE
Az Innerverse egy budapesti székhelyű, 2018-ban alakult posztrock zenekar. Egy baráti társaság zene iránti szeretete és a zenélni vágyódás hívta életre a formációt, kezdetben trió felállásban, majd a pandémia miatti lezárások utáni időszakban négyesben. Az első felvételeken még instrumentális szerzemények szerepelnek, de az új felállással állandó elemmé vált az ének is a banda zenéjében. Legelső és eddig egyetlen kislemezük, a Modern Anxieties 2020-ban látott napvilágot. Az EP-t 2023-ban a Fade, majd idén áprilisban az Inner című single követte.
Jelenlegi felállás:
Tóth-Varga Zoltán - basszusgitár
Kelemen Ádám - gitár, billentyű, ének
Mihalovits Levente - gitár, billentyű, dirty vokál
Losonczy András - dob
Egyéni választások
Tóth-Varga Zoltán (basszusgitár)
Subscribe – Between heaven and her
Számomra azért volt mérföldkő megismerkedni a Subscribe-bal, mert az első komplexebb zene volt tinédzser koromban, így nagy hatással vannak rám a mai napig. Ha egy számot kellene megnevezni, akkor az a Between heaven and her lenne tőlük.
Kelemen Ádám (gitár, billentyűk, ének)
If These Trees Could Talk – Solstice
A rockzenén belül a kedvenc műfajom a post-rock/post-metal. Számomra a legmeghatározóbb zene, ami megismertette velem ezt a stílust, és akárhányszor meg tudnám hallgatni, az igazából a komplett The Bones of a Dying World-lemez az If These Trees Could Talktól. Arról pedig a Solstice a kedvenc dalom. A repetitív, gyönyörű reverb és delay effektekkel díszített gitártémák és a feszes ritmusok, valamint érdekes fillek és tört ütemek teszik számomra zseniálissá.
Mihalovits Levente (gitár, billentyűk, dirty vokál)
Trivium – Shogun
Tizenéves korom egyik legmeghatározóbb zenekara volt a Trivium, nem kis szerepük van a mai napig tartó metalcore-imádatomban. Máig a Shogun szerintem a legjobban sikerült lemezük és azon belül is a kedvencem a címadó dal, a maga tizenkét percével. Érdekes, hogy minden alkalommal amikor meghallgatom az a világ legrövidebb tizenkét percének tűnik. Olyan, mintha három szám lenne egybegyúrva, de mégis tökéletes egészet alkot. Az énektémák hihetetlen fülbemászóak, a gitárjáték pedig a technikás gitártémák iránti érdeklődésemet alapozta meg.
Losonczy András (dob)
Deafheaven – Dream house
A Deafheaven Sunbather albuma bevezető volt a fura kísérletezős rock/metal zenékbe. Először a Dream House-t hallottam róla. Az ezt követő 2015-ös New Bermuda albumra teljesen rákattantam. Hónapokig szinte minden nap végig hallgattam többször, mikor még új volt. A mai napig gyakran előkerül.
Közösen választott dal
Tesseract – Nocturne & Alcest – Kodama
Mivel elég szerteágazó a zenei ízlésünk, nem igazán sikerült olyan számot találni, ami mindannyiunk szíve csücske lenne. A zenekar szempontjából az egyik legfontosabb hatást a Tesseract adta, mivel az Innerverse megalakulásakor ez a zenekar volt a közös pont. Kezdetben hasonló zenét is szerettünk volna játszani, de hamar áttértünk a post-rock/post-metal vonalra. Ha egy számot kéne tőlük mondani az a Nocturne lenne. Elejétől a végéig zseniális egy fülbemászó refrénnel. Ha pedig nagyon megerőltetjük magunkat, talán az Alcest vagy a God is an astronaut lenne egy nagy közös pont. Inkább az előbbitől emelnénk ki a Kodamat. Ez se egy rövid szerzemény, de megéri végig ülni mind a kilenc percét.
Mikorra várható a következő felvonás? A hétvégén már felváltja a nyári napokat az ősz, de ez még nem akadályoz meg minket abban, hogy egy utolsó, negyedik különkiadással készüljünk nektek. Követve az eddigi mintát, maradunk a poszrock- és posztmetal-vonalon, azonban ennél többet nem árulnánk el! Folytatás és egyben zárás a következő héten!
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás