Habár már vége a nyárnak, de ahogy a harmadik különkiadásban említettük, még egy felvonással készültünk nektek! A negyedik, egyben utolsó “rövidített All-Timer” vendége a Last Seconds. A budapesti posztrock banda tagjainak köszönhetően hat zseniális dallal találkozhattok, bár a műfaj kedvelői garantáltan összefuthatnak pár nagy kedvenccel is. Tartsatok velünk és a srácokkal, ugorjunk fejest együtt a remekművek és rejtett gyöngyszemek kútjába!
Az All-Timerről: Ebben a részben is – az előző felvonások mintáját követve – eltérünk a megszokott séma alapvető szabályaitól, természetesen nem véglegesen, hogy egy a nyári meleghez jobban passzoló, kevésbé terjedelmes, és ezáltal könnyebben fogyasztható tartalommal biztosítsuk a kellemes időtöltést. Összesen hat dalt hallhattok az aktuális felvonásban, melyek közül két szám közös, míg négy dal személyes “all-timer”-nek számít. Válogatóink a Last Seconds tagjai, Blau György (gitár), Bicskó Attila (gitár), Matej Hoyt-Nikolic (basszusgitár) és Nagy Ádám (dob).
Last Seconds
A budapesti LAST SECONDS zenekar 2019-ben alakult, a poszt-rock stílust képviselik és a céljuk a stílus hazai és nemzetközi megismertetése a nem beavatottakkal. Instrumentális dalaikban a képek és érzelmek átadásán van a hangsúly. Első számuk, a névadó Last Seconds, pár hónapja debütált a streaming felületeken, legelső albumuk pedig épp rögzítés alatt áll. A KoncertClass sorozat keretében számaik meghallgathatóak addig is, hála egy kiválóan rögzített koncertnek az A38 Hajó jóvoltából.
Jelenlegi felállás: Blau György - gitár Bicskó Attila - gitár Matej Hoyt-Nikolic - basszusgitár Nagy Ádám - dob
Közösen választott dalok
Karnivool – Goliath
Az egész Sound Awake album egy (szerintünk) “titkos gyöngyszem”, aminek a legnagyobb előadók és albumok mellett lenne a helye minden zenei beszélgetésben.
A számok maguk rendkívül jól megkomponált és mesterien előadott dalok, a keverés pedig az egész albumon fenomenális, minden hang tűéles, mindent tökéletesen lehet hallani (hangrendszer tesztelésre is tökéletes).
A Goliath személyes vonatkozása, hogy a zenekarunk korai verziójában ez a szám egyike volt azoknak a számoknak, amit megbeszéltünk, hogy megtanulunk és eljátszunk közösen.
Bár csúfos kudarcot vallottunk vele, de szerencsére a zenekar azért megmaradt.:)
Deftones – Digital Bath
A Deftones nem igazán az a banda, amit az emberek a post-rock vonatkozásában először említenek, pedig szerintünk igenis jelentősen korrelál a vonulattal.
Az, ahogy a számaik felépülnek, ahogy igyekeznek eltérni a meglévő sémáktól (pl.: Abe Cunningham dob témáira minden mondható csak az nem, hogy “standard” lenne) illetve hogy nagyfokú érzelmi töltés van a számaikban mind olyan jegyek, amiket mi is szeretnénk a post-rock vonalon képviselni.
Ez a szám is benne volt az említett korai zenekari csokorban, és azóta is igen kedves a szívünknek.
Egyéni választások
Blau György (gitár)
Biohazard – Authority
Kiskoromban nagyon szigorú szabályok szerint kellett élnem, amit a nevelőszüleim szabtak rám és követeltek meg (például sok más mellett kötelezően felekezeti tag kellett hogy legyek).
12 évesen ismertem meg ezt a zenekart és az első tetoválásom a logójuk lett, a rám gyakorolt hatásuk miatt: Irányt mutattak számomra a fellépésükkel, hogy nem a másoknak való megfelelés az élet célja.
A zenéjük erőt és bátorságot adott és ad azóta is, hogy mindig kiálljak magamért.
Bicskó Attila (gitár)
Rishloo – Feathergun in the Garden of the Sun
Választani is nehéz volt, főleg megállni, hogy ne egy tetszőleges Tool nótát válasszak. Három dolgot szeretek nagyon ebben a dalban: a gitár riff puritán, de mégis ötletes és fülbemászó volta, ami meghatározó, viszont mégsem eköré épül a dal témája. Engem minden alkalommal elvarázsol, ahogy az ének a gitár riffel együtt hullámzik, eltávolodik és újra találkozik; az ének is hangszerként funkcionál a dalban. Ha már ének, a dalszöveg is pont olyan tökéletesen elvont, ahogy szeretem, bőven ad szabadságot az értelmezésre… És amit a legjobban szeretek ebben a számban, az a dal íve: ahogy a szám közepére kicsúcsosodik és az eszméletlenül kimatekolt és megkomponált breakdownból visszahozzák a refrént – már attól is libabőrös lettem, hogy csak írok róla!
Matej Hoyt-Nikolic (basszusgitár)
Tool – The Grudge
Ha egy számot kell választanom, ami alapvetően határozza meg a játékomat és a hangzásomat, akkor a Tool méltán híres “Lateralus” albumának nyitó szerezményét, a “The Grudge“-ot választom, Justin Chancellor játékának köszönhetően. Amit kifejezetten szeretek ebben a számban, hogy bár az önálló részek (ének, basszus, gitár, dob) furcsának tűnhetnek, ha csak elkülönítve hallgatjuk őket, együttesen mégis egy olyan összhangzatot alkotnak ami nem csak “matematikailag helyes” hanem zeneileg is kifejezetten szép. Az egész szám egy folyamatosan építkező zenei fokozódás ami az énekes, Maynard 25 másodperces üvöltésében csúcsosodik ki, tökéletes albumnyitóvá téve ezt a számot számomra.
Nagy Ádám (dob)
Porcupine Tree – Arriving Somewhere But Not Here
Vannak számok, amik elemében rázzák meg a hallgatót; amik egyesekben olyan mély benyomást keltenek, hogy alapvetően határozzák meg a lényüket onnantól, hogy először hallották az adott számot. Számomra pontosan ilyen volt amikor 2006 tájékán először hallottam ezt a számot, hála a Pandora rádiónak (sajnos jó ideje nem elérhető már itthon). Ez az a szám, amit akárhányszor meg tudok hallgatni, mindig találok benne valami újat. Mélység és magasság, erő és gyengédség, minden megtalálható benne. Volt egy nyár amikor szó szerint napi 8 órában csak ezt az egy számot hallgattam; Az akkori iTunes lejátszási statisztikáim azóta is ezen nevetnek. Annyira fontos szerepet tölt be az életemben, hogy eldöntöttem, még a temetésemen is ez fog szólni.
Mikorra várható a következő felvonás? A különkiadások sora ezzel a résszel véget ér, de a hagyományos All-Timerekre remélhetőleg már nem kell sokat várnotok!
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás