A pécsi egyemberes shoegaze projekt a “nem számíthatsz rám” című, hat percet felkaroló trekkel nem csak a legterjedelmesebb alkotását hozta el, hanem mondhatni az érzelmileg legmeztelenebb matrica-szinglit is. Jó evezést a gondolatok tengerében, de csak óvatosan, a mentőmellény erősen ajánlott!
Eddig sem kellett attól félnünk, hogy semmitmondó dalokat kapnánk Martintól. Az egyszerűbb, de annál inkább mögöttes tartalommal rendelkező, illetve a valamelyest már összetettebb dalszövegekre építi a számait a matrica. Ahogy a szövegek megalkotásánál, úgy a műfajoknál és a dalokat jellemző hangulat megteremtésénél is elmondható egyfajta kísérletezés, így minden trekk egy kicsit másabb színben – egyes esetekben árnyalatban – pompázik. A tegnapi napon debütáló nem számíthatsz rám például kék és fekete, és percről percre egyre jobban sötétül az a lelki kékség és feketeség, ami Martiné, a dal által pedig némileg a miénk is. A főként éneken és gitáron hullámzó nyers önhibáztatást egy depresszív epizód hívta életre, mely sokaknak ismerős helyzet lehet, hiszen napjainkban a szavak nem találnak utat, vagy csak nem jutnak el a kijelölt célba, egy olyan merülést eredményezve, mely hosszú időre padlóra küld minket. Miközben közeledünk a holtpontunk felé, kialakulhat bennünk az a kép, hogy a legnagyobb hibás mi magunk vagyunk és mindenkinek jobb lesz, ha már nem leszünk többé. Lényegében ezt szeretné átadni ez a dal, mely őszinteségéből adódóan sikerül is. Zárásként nem csak arra motiválnánk titeket, hogy csekkoljátok le a matrica új számát, hanem arra is, hogy ilyen helyzetben ne egyedül küzdjetek meg a végtelennek tűnő mélységgel. Kérjetek segítséget a legnehezebb pillanatokban, mert mindig lesznek olyan emberek, akikre számíthattok!
matrica
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás