Az egész úgy kezdődött, hogy a Völgyesi azt mondta, menjek el Frank Carter-koncertre a Dürerbe és írjak róla egy beszámolót a NuSkullnak. Majd miután leokéztam az egészet, döbbentem rá, hogy nem is tudok ott lenni, mert Angliában fogom süttetni a hasam a verőfényes napsütésben (plot twist: nem). Cserébe, épp Brightonban is volt egy búcsúkoncertjük, pont akkor, amikor arra jártam, szóval “jobb híján” itt sikerült megnéznem Frankék – jelen állás szerint – utolsó, de életem első Rattlesnakes-buliját.
Headliner: Frank Carter and The Rattlesnakes (UK)
Előzenekar: Hot Wax
Helyszín: Brighton (Egyesült Királyság), Concorde 2
Időpont: 2024/10/15
2024 október elsején, hidegzuhanyként ért sok rajongót, hogy szünetre vonulását jelentette be a Frank Carter & The Rattlesnakes. A 2015 óta aktív, és sok mindent megélt formáció Instagram és Facebook bejegyzésekben, egy kézzel írt papírról készült fotóval közölte követőivel, hogy kilenc év és öt album után, nehéz szívvel, de szünetet tartanak. Akik követik Carter munkásságát, sejthetik, hogy valószínűleg ugyanaz lesz a vége ennek is, mint ami Frank előző zenekarával, a Pure Love-val is történt. De azért reméljük, nem lesz ennyire drámai a dolog és még viszontlátjuk őket, ha kipihenték magukat. Megnyugtatásként azért odalökték, hogy a folyamatban lévő UK/EU- turnét még végigviszik mindenféle módosítás nélkül.
A helyszín a Brighton gyönyörű, nagy kavicsos tengerpartja melletti árkád alatt megbúvó Concorde 2 nevű hely volt, ahol például a Foo Fighters is nyomott egy meglepi bulit 2014-ben, és a közeljövőben a Daft Punk is koncertezik majd. A Hot Wax nevű előzenekarról sikeresen lekéstem, és ezt nem az angliai közlekedésre fogom fogni, hanem azokra a barátokra, akik képesek voltak kiköltözni erre a helyre, és csak itt lehet őket elkapni egy sörre, nemhogy a Vittulába’ jönnének le minden csütörtökön! A buli egyébként sold-out volt, nekünk is egy jegyüzér oldalon keresztül sikerült jegyet vadásznunk, de nem meglepő ez, hiszen alapból nagyon fasza koncerteket tolnak a srácok, plusz a szünetelés is sok embert vonzott be (többek között én is csak ezért mentem el ide).
Belépve először a hely atmoszférája ragadott meg, majd a felismerés, hogy hiába mentünk be a koncertterembe, és gondoltuk azt, hogy remek helyet találtunk, életünk narrátora megszólalt sejtelmes hangján: “akkor még nem tudták, hogy a második dal alatt ki kell majd menekülniük az előtérbe, mert az angoloknak nincs koncertlátogatási kultúrájuk”. Szerencsére, a hely már valószínűleg gyakorlott a több jegy, mint állóhely eladásban, és az előtérben is remekül lehet hallani a fellépőket, egy kihelyezett hangfalnak köszönhetően, valamint egy kivetítő is rendelkezésére áll a kint rekedt, vagy éppen csak hidratáló embereknek, hogy ne maradjanak le semmiről.
A sejtelmes sárga fény- és füsttengerből színpadra lépő zenekar a Honey című slágerrel kezdett, amivel egyből megmozgatta az egész helyet, majd a Tyrant Lizard Kinggel tépték le a fejünket. Frank nagyon kedves módon, csinált egy CSAK női mosh pitet, megadva a lehetőséget azoknak is élvezni ezt, akik esetleg eddig féltek kipróbálni, vagy a tapizós pasik miatt nem éltek a pit adta fergeteges mentálhigiénés lehetőségekkel. Nem voltam benne biztos, hogy ezt miért épp a Kitty Suckerre jutott eszébe összehozni, de mire a végére jutottam volna a gondolatmenetnek, már Frank is a pitben bulizott egy pár dal erejéig, a rajongók között. Ahogy említettem, Rattlesnakes-szüzességem vesztettem el az este, így csak az eddig látott koncertvideók alapján tudom azt mondani, hogy ez nem egy megszokott gig volt nekik sem. Érezhető volt az összes zenészen, hogy valahol gyászolják a koncertezést, és még próbálják begyűjteni az energiákat a közönségtől, amíg lehet. Frontemberünk folyamatosan kommunikált, hol az egész tömeggel, hol csak egy egy random megtalált emberkével, volt, akit fel is invitált a színpadra, ennek a meghívásnak a delikvens nem tett eleget.
Az idő múlásával egyre többen lettünk az előtérben, és ez nem csak annak a hozadéka volt, hogy a legtöbb sör is itt volt megtalálható, nyilván egy idő után elfogyott bent a levegő és/vagy a fáradtság húzta ki az embereket a kényelmes ülésekre. A kiszorulásunk utáni percekben – amikor rajtunk kívül körülbelül még 4 ember nem ment/jutott be a terembe – arra gondoltam, hogy a bent nyomorgó emberek nem is sejtik, hogy mindenkinek ki van számolva, hány centimétert foglalhat el a tánctérből. Nagyon meglepő volt látni a közönség mindenféleségét, bár valószínűleg ez csak nekem volt kultúrsokk, hiszen itthon minden underground bulin nagyjából ugyanazok az arcok láthatók, vagy legalább hasonló életkorban vagyunk. Itt a halálra tetovált fejű huszonévesek mellett, teljesen jól elfért – az amúgy szintén, csak nem annyira radikálisan tetovált – özvegy Marika a nyóc’-ból, aki ugyan úgy énekelte torkaszakadtából a Juggernoutot, ahogy én tettem volna, ha bejutok a küszöbön túlra. A koncertélményből elvett egy keveset ez a fiaskó, de még így is egy teljesen valid bulinak volt mondható.
Szűk másfél órás programot kaptunk, de abba mindent beleadtak a srácok, ami “elvárható” egy ideiglenesen (?) leköszönő felállástól. Majdnem sírós magyarázkodás, hogy miért elengedhetetlen a szünet, hiszen jóból is megárt a sok, nemhogy a rocksztár létből, úgy, hogy mellette a szülői feladatokkal is meg kell küzdeni nap, mint nap. Egyébként a Lullaby előtt feltett kérdésre, miszerint vannak-e itt szülők, meglepően sokan horkantak fel, közben pedig valószínűleg Mercy Rosenak készült egy kedves kis videó, a többi szülő együttműködésével. Kaptunk régi és új dalokat egyaránt, minden igényt kielégítő bulit hoztak össze, remélhetőleg megmarad ez a lendület a turné hátralévő részére is! Leköszönésnek a Hate You-t énekeltették el velünk, amit hatalmas átéléssel, de egyáltalán nem komolyan gondolva daloltunk el közösen. Carteren látszik leginkább, hogy nagyon igényli a közönséget, de ez fordítva is igaz, hiszen olyan energiákat ad át, amivel egy pár napig fel lehet pörgetni magad, ha melóba menet újrahallgatod a kedvenc dalaid tőlük. Ha van lehetőséged megnézni őket bármelyik állomáson, mielőtt november 16-án Eidenhovenben végeznek a turnéval, ne habozz beszerezni a jegyed, mindenképp erősen ajánlott a részvétel!
Frank Carter and The Rattlesnakes
by: Jalcs Viktória & Wolfy
W a y o 
Hozzászólás