Napjaink egyik legfontosabb kérdését, a mesterséges intelligenciához viszonyulást foglalta természetesen intelligens szavakba és több száz tonnás riffekbe a sosemfáradó-nemhibázó BIPØLARIS a minap megjelent új számukban, a Monolitban. Az erős üzenetet egy hatásos szöveges visualizerrel is megtámogatták a srácok, és minden kétséget kizáróan élőben is bemutatják majd december 14-én, a győri Bridge-ben megrendezésre kerülő No Martyr Collective-bulin.
A frontember Németh Attila “Soma” elmondása szerint a dalt félig saját hétköznapi munkájának útvesztői, félig pedig egy kiállítás elgondlkodtató képei ihlették:
“Idestova 12 éve dolgozok a bürokrácia minőségüggyel vegyített útvesztőiben és néha tényleg úgy érzem, hogy legszívesebben üvöltenék… én a fájlba szorult féreg. (Még szerencse, hogy hobbimból adódóan erre relatíve sok lehetőségem akad) ehhez hozzákerült még egy régebbi emlék: valamikor évekkel ezelőtt láttam Vercz Dávid plakátját az egyik ARC kiállításon, és már indult is a gondolat lavina.“
Bár a szöveg lényegi része a mesterséges intelligenciával, annak társadalomalakító és potenciális tudástorzító hatásaival foglalkozik, Soma elárulta, hogy a problémák – már ha a jelenséget problémaként értékeljük – nem itt kezdődnek.
“Ismereteim szerint az emlékek újra vizitálásakor minden emléket és élményt újra alkot az agyunk, mindig egy kicsit másképpen… van, amit hozzákölt, van, amit elvesz… ezért van az, hogy adott esetben 2 ember gyerekkorából egy eseményre eltérően emlékezhet. Amikor a social-media-app dobálja fel a képeket, az emlékeket, valójában az emlékezetünket és a gondolatainkat ingereli, ezzel pedig minket serkent online aktivitásokra, ergo kattintás generálás, abból pedig már magától értetődő a potenciális média profit. A kezünkben sokesetben feleslegesen érkező értesítések alkalmakor lüktető monolitok potenciálja kvázi határtalan, az emberek számára elérhető végtelen instant tudás ellenére látszólag mégsem egy csodálatos hegemónia irányába tartunk.“
BIPØLARIS
by: Skinny
W a y o 
Hozzászólás