A Zérus egy székesfehérvári dark rock formáció, mely még annak a bizonyos útnak nagyon az elején jár. Eddig öt daluk látott napvilágot – melyekben több ponton is megjelennek az élet elkerülhetetlen mázsás kérdései – és csupán egy fellépés van a hátuk mögött. Utóbbi hamarosan megváltozik, hiszen január 10-én a Nyolcas Műhelybe látogatnak a The Devil’s Trade és a VLKN előzenekaraként. Tagadhatatlanul egy új és izgalmas zenekar kibontakozásának lehettek szem- és fültanúi, mely zenei felfedezésben mind a közelgő koncert, mind a velük készült interjú segíthet. Tartsatok velünk!
Zérus
Kálmán Sándor - ének
Hollósi János - dob
Réti Tamás - basszusgitár
Mód Géza - gitár, billentyűk
Fujimi: Hogyan alapult a zenekar? Régi ismeretség nyomán vagy mi indukálta?
Sanyi: A zenekar alapötlete tőlem jött. Régóta dédelgetem, hogy szívesen játszanék dark wave, dark rock zenét. Szeretem nagyon a műfajt, sok kedvencem van. Csak tényleg néhány, minden rangsor nélkül: Killing Joke, Forever Grey, Skeletal Family vagy az utóbbi Ceremony lemezek. Itthonról a Fetish Section, a The Perfect Name, Nulladik Változat, Nihil zenekarokat pörgetem a legtöbbet. Szóval dédelgettem ezt az ötletet és valamikor 2021-ben kezdtem el beszélgetni róla a Lendvai ‘Lecsó’ Balázzsal, hogy csináljunk valamit. Vele egyébként a helyi underground klubból, a Nyolcas Műhelyből ismerjük egymást. A Lecsó egyébként csak úgy, mint én, nem csinált hasonló zenét előtte, bár neki van egy alternatív metal bandája a Ciszvagydesz. Elkezdtünk ötletelni, hogy mit, hogyan kéne és a Tamást már az elején emlegettük, mint basszusgitáros. Dobos posztra pedig a Kristóf Rolinak szóltam, aki az AZE N̈-ben régebben dobolt. Ez volt az első felállás. Később csatlakozott a Géza, aki amúgy egy nagyszerű gitáros, de jól is szintizik, ezért bevettük billentyűsnek. Nem sokkal ezután a Roli kiszállt, mert felhagyott a zenéléssel. Akkor kérdeztük meg a Janit, van-e kedve csinálni ilyen zenét és benne volt. Ő egyébként a Gyíkemberz punkbandában is dobol és nem mellesleg a Gézával együtt közeli munkatársam. Végül a Lecsó sem tudott már velünk maradni, lévén neki még volt három bandája és ez már nem fért bele neki, így a Géza csak kikötött a gitárnál (és még a billentyűs témákat is ő játsza a felvételeken, de élőben nem). Maradtunk négyen, Mód Géza (gitár, billentyűk), Réti Tamás (basszusgitár), Kálmán Sándor (ének) és Hollósi János (dob). Ha úgy vesszük, a helyi ismerősök beszélgetéseiből állt össze a kezdetben csak dark projektként futó zenekar.
Te más, különböző zenekarokban is benne vagy. Miképp lavírozol a többféle műfaj közt? Milyen érdekességek vagy esetlen nehézségek adódnak ebből?
Sanyi: Csak az AZE N̈ van a Zérus mellett. Két teljesen más műfaj és próbálom elszeparálni a két előadásmódot. Mindkettő zenekarban próbálgatjuk a komfortzónából való kilépést, de nekem, mint énekes mindenképpen a Zérus az, ahol jobban kell keresnem a hangomat. A hardcore-ral szemben itt szeretnék valamit énekelni vagy máshogy megszólalni, és ez nem könnyű, haha. Egyébként nagyon élvezem!
Mely zenekarok jelentik számotokra a legnagyobb inspirációt? A már mások által is említett Depeche Mode áthallás mennyire tudatos részetekről?
Tamás: Nem tudatos, részemről biztosan nem. Inspiráció sem feltétlenül jön konkrét zenekartól, hanem van egy adott irány, amit elképzeltünk. Jön egy ötlet és kidolgozásra kerül. Ha mégis mondani kellene egy bandát, akkor a Nihil zenekart emelném ki. Őket tényleg sokat hallgattam.
Géza: A legkülönfélébb zenekarok, dalok teljesen eltérő stílusban hatnak rám, inspirálnak. Leginkább azok nyűgöznek le igazán, akik hangulatokat, érzéseket képesek átadni a dalaikkal. Én is ezt próbálom megvalósítani egy-egy dalban.
Sanyi: Ahogy korábban említettem, sok kedvencem van, nyilván ezek gyakoroltak rám hatást. Ha mindenképpen meg kellene nevezni valamit, akkor a ’80-90-es évek magyar dark rock hangulata, amit imádok. A Fekete Lyuk-korszak.
Nagyon izgalmasak a képek a dalszövegeitekben, amelyek többnyire sötét tónusúak. Kicsit festményszerűek. Néhányra kíváncsi lennék, hogyan születtek. A Repedések és a Lépcsőház mozgatta meg leginkább a fantáziám. Tudnátok mesélni róluk egy kicsit?
Géza: A Lépcsőház története egy régi emléken alapul, de van egy mélyebb másodlagos jelentése is. Mindannyian maradni akarunk, amíg csak lehet, de eljön az idő, amikor indulni kell… Remélem, aki meghallgatja, megtalálja a sorokban a saját történetét.
Sanyi: A Repedések az életkorról szól és az életkorral való szembenézésről. Az élet kérlelhetetlen ciklikusságáról, amit időről-időre átélünk az évtizedek során. Sok minden változik a „hogyanban”, de a „mik” azok alig. Én egyre többször nem értem, hogy az emberek miért követik el ugyanazokat a hibákat. Egyébként minden dalszöveg ezen a természetes melankolikus elmélkedésen utazik.
Melyik dalszövegetekre vagytok a legbüszkébbek és miért?
Sanyi: Ú, ez nehéz, mert nekem mindegyik tetszik. Itt el kell mondjam, hogy míg a másik zenekaromban én vagyok a dalszövegíró kizárólagosan, a Zérusnál a Géza is hoz szövegeket. Például a már említett Lépcsőházat. Egészen új dolog nekem más ember érzéseit előadni.
Milyen klipeket terveztek a jövőben? Ha szabad egy kicsit betekintést nyerni a jövőtökbe.
Sanyi: Egyelőre másik videót most nem tervezünk, inkább az új dalokkal foglalkozunk. Szeretnénk még néhányat véglegesíteni. Aztán koncertezni egy kicsit hosszabb játékidővel, mint legutóbb. Az Egymás Torkának videót egyébként a Signalitnak köszönhetjük. A Mátéval már dolgoztunk együtt az AZE N̈ révén is. Nagyon meg vagyunk elégedve vele!
Milyen élmény volt számotokra az első koncert?
Tamás: Nekem ez volt az első koncertem. Elég sokat próbáltunk előtte és bíztam a dalainkban annyira, hogy hiába réteg műfaj, amit játszunk, mégis befogadható lesz. Szerintem jól fogadták az emberek. Örültem neki, hogy végre színpadra tudtuk vinni ezt a pár dalt, amit majd követ a többi is.
Géza: Nagyon vártam a debütáló koncertünket több okból is. A legfontosabb az volt, hogy a közönség hogyan fogadja az előadásunkat, de arra is kíváncsi voltam, hogyan szólalunk meg a próbatermen kívül. Nagyon jó érzés volt a színpadon teljesen átadni magunkat a zenének.
Sanyi: Nagyon jó volt. Sokan eljöttek és a koncert utáni gratulációkból leszűrve bejött az embereknek. Úgy érzem, sikerült megteremteni az atmoszférát, amit szerettünk volna és ez nekem nagyon elég.
Vannak már tervek a jövőre vonatkozóan? Akár a zenét illetően, lapulnak-e a fiókban még szerzemények, amik csak megvalósításra várnak… Mikor és hol láthat titeket legközelebb a közönség?
Tamás: Igen vannak további ötletek, valamelyik előrébb tart, de mindegyiken dolgozni kell kicsit. Szerintem megtalálta a zenekar a saját hangját, így egyszerűbb lesz már az ötleteket közösen dallá gyúrni.
Géza: Az eddigi időszakban a dalok leginkább offline módon születtek, a próbák alkalmával pedig megtanultuk és begyakoroltuk őket, de időközben rájöttünk arra is, hogyan szeretünk együtt dolgozni a kreatív részekben. Szerintem ez hozzájárul majd ahhoz, hogy a jó pár ötlet, ami kidolgozásra vár, sokkal hamarabb színpadkész lehessen, mint az első öt dalunk, amelyeket szeretnénk vinni a következő koncertre.
Sanyi: A következő koncertre pedig január 10-én kerül sor a Nyolcas Műhelyben, a The Devil’s Trade és a VLKN társaságában. Köszönjük a Wayonak az érdeklődést!
Zérus
Nyitókép: Tóth Máté (@signalitfilm)
by: Fujimi & Wolfy
W a y o 
Hozzászólás