Habár októbert követően ismételten hosszabb időt kellett várnotok arra, hogy életjelet adjon magáról az All-Timer, de garantálhatjuk, abszolút megérte minden percét a várakozás! A 2025-ös első felvonásban három olyan dalválogatóval nyitjuk az idei részek sorát, akik egyaránt meghatározónak tekinthetőek a hazai zenei közösség életében. Szénégető Richárd neve több helyről is ismerős lehet sokatok számára, hiszen a H-Music és a HammerWorld magazinok mellett a Ric$ and Green tartalmait olvasva vagy a Ric$Cast és az Adj egy ötöst! részeket hallgatva, illetve megnézve is találkozhattatok az igencsak terjedelmes munkásságának egy-egy szegmensével. Hámori Dávid, azaz Dáci jelenleg A Király Halott dobosaként mutatja meg tudása legjavát a nagyérdeműnek, de a MezítlábasDobos YouTube-csatorna is az ő nevéhez fűződik, túl a már említett dobos pozíción. Harmadik, egyben utolsó válogatónk pedig nem más, mint Sánta Zoltán, az Alpárfeszt főszervezője, illetve a Mayfly, a Markoláb, a Spontán Blues Band, a LAST és a Let the cigar die zenekarok gitárosa, azaz csak az a kérdés, hol nem hallhattatok róla. A hosszas bevezetést és a felsorolásokat követően remélem, mindannyian készen álltok egy zenei mélybúvárkodásra, tele minőségi tételekkel. A pálya a három válogatónké és az általuk választott daloké!
Az All-Timerről: Az All-Timer egy alapvetően kéthavonta megjelenő cikksorozat, amelynek alapjai a HáromPerHárom rovatra épülnek. Ebben az esetben a három meghívottnak az a feladata, hogy öt olyan dalt mutassanak be, amely kimeríti náluk az örök kedvenc, bármikor meghallgatható kategóriát, és amely számokat bárkinek örömmel ajánlanának. A válogatásnál nincs műfaji vagy adott időszakhoz kapcsolódó megkötés, így ennél a rovatnál szinte bármi előkerülhet.
Szénégető Richárd (H-Music, HammerWorld, Ric$Cast, Adj egy ötöst!, Ric$ and Green)
Nagyon sokszor nekifutottam fejben, amióta Márk (Wolfy) felkért, hogy szerepeljek a rovatban, milyen vezérelv mentén válogassak? Egész egyszerűen annyira nehéz öt dalra szorítkozni, bármilyen szempontrendszert választok, hogy egy csomót kattogott az agyam. Egyrészt: nincsen öt kedvenc dalom, mert ötmillió-ötszázötvenötezer-ötszázötvenöt van minimum. Másrészt: ezek nagyjából naponta változnak. Aztán, mikor láttam, kikkel lettem összeszelektálva a rovatba, tudtam, sok kedvencem esélyesen úgyis idekerül, így nekem valami mást „kell” hoznom. Szóval úgy döntöttem, minden korszakból, amit fontosnak tartok az életemből valamiért, választok egy-egy dalt, ami talán ad majd egy kis betekintést abba, hogy változtam az évek során. Próbáltam direkt olyanokat válogatni, amik itthon nem annyira ismertek, vagy ha igen, nem ez a daluk. (Néha sikerült is.) Szerintem egész izgalmas kis szelekció lett, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá?
A Serdülőkor himnusza, az első saját felfedezettek egyike, nagyon meghatározó pillanatok:
The Blues Brothers: Sweet Home Chicago
Akkoriban, tizenhárom-tizennégy éves koromban már tombolt a nu metal-láz, ami természetesen engem is elkapott. Ezzel párhuzamosan ment nálam a klasszikus magyar rock/metal, aminek hatására kikötöttem egy csomó kedvencnél és egy bluesosabb Sex Action-dal, a Már nem várok hatására azt találtam mondani, szeretem a blues-t. Ekkorra már kezdtem a középsulit, ahol volt egy tanár, Török Ádám, aki a kezembe nyomta a „The Blues Brothers Complete” című dupla CD-s válogatást és ott kinyílt a világ. Mai napig imádom az összes dalt, amit játszottak a filmekben és a lemezeken, de ez a dal lett az, ami teljesen rabul ejtett és fogva tart azóta is. Egészen elképesztő hangulattal, hibátlan megszólalással. Tanítani kellene. Az eredeti Robert Johnson-dal is tökéletes, de amit csináltak belőle a „Blues-tesók”, az valami elképesztő pofátlanság.
A Korai Felnövés himnusza, ami nagyjából ki is jelölte az utat, amire aztán ráléptem:
Tom Petty and the Heartbreakers: Refugee
Amikor elkezdtem összerakni a listát, tudtam, ez a dal mindenképpen rajta lesz, nem lehet kérdés egyetlen másodpercig sem. Aztán elmosolyodtam, mert rájöttem, kellőképpen boomer felsorolás lesz, de aztán arra jutottam, így lesz ez őszinte. Tom Petty olyan irányt mutatott, amiből sok későbbi kedvencem már-már logikusan következik. Nagyon megviselt az idő előtti halála, szabályosan meg kellett gyászoljam. Mai napig úgy vagyok vele, ha szomorú vagyok: Tom Petty. Ha vidám vagyok: Tom Petty. Sokat gondolkodtam, melyik dalt tegyem ide, de aztán úgy döntöttem, maradok az elképzelt kronológiai sorrendemnél, abban pedig ő volt a következő. A The Blues Brothers által hozott spektrumbővítés miatt elkezdtem keresgélni mindenféle zenéket és egy Édesapámtól kapott CD-pakkban ott volt az 1993-as Greatest Hits. Azzal el is dőlt minden gyakorlatilag vele/velük kapcsolatban. A Refugee meg egy olyan dal, ami tényleg bárhol, bármikor jöhet, képtelen vagyok megunni. (Ahogy EZT a feldolgozást is.)
Amikor bejött az életembe az Út:
Bon Jovi: Lost Highway
Nagyon sokat gondolkodtam, mi volt az a pont, amikor a country tényleg bejött az életembe. Sokáig tévesen azt mondtam, Alan Jackson 2008-as lemeze, a Good Time és annak nagy slágere a Country Boy tehet mindenről, de rájöttem, nem. A Bon Jovi 2007-es lemeze, a Lost Highway volt az, ami megfertőzött. Itt most kicsit megharcoltam magammal, melyik dal legyen? A címadó, vagy pedig a gigasláger We Got It Going On? Az abban hallható Big & Rich feat miatt kezdtem el kutatni ezeket az előadókat, így sokáig esélyes volt, végül mégis a címadó mellett döntöttem, mert ez a feeling volt az, amiben akkor megtaláltam magam és most, tizennyolc évvel később is remekül prezentálja, amit a jó zenéről gondolok. Jó idő van? Country. Rossz idő van? Country. És lehetne csavarni a dolgokat, mint az előbb Tom Pettynél. A Bon Jovi eleve nagyon fontos zenekar az életemben, így még örülök is, hogy eszembe jutottak most is, mert így legalább becsempészhettem őket a listába. A country hatás mindig is jelen volt a banda zenéjében, itt viszont nem csak jelzésértékkel jelenik meg, ráadásul a modernebbnek számító vonalat is autentikusan sikerült beépíteni, a címadó ezért is optimális választás, mert kijön belőle minden, ami akkoriban volt a mainstream country.
Tovább az Úton, mégis valami más felé tartva:
Uncle Kracker: Corner Bar
Persze az hirtelen fellángolás a blues/country/americana zenék iránt azért nem homályosította el a kedvenceket és persze Kid Rock és vele együtt Uncle Kracker cuccain rajta tartottam a szemem és fülem. Amikor a Happy Hour kijött, azonnal egyértelmű volt, hogy kedvenc balhés Matthew Shaferünk ezúttal valami egészen új szinte lépett. Ezen a lemezen és a hozzá tartozó EP-n rengeteg elképesztően jó dal van és kisebb harc volt bennem, akárcsak a BJ-nál, melyik is legyen? A Kid Rockkal elduettezett Good To Be Me, vagy ez? Végül azért emellett döntöttem, mert ez tényleg az, amire azt mondom bárhol, bármikor jöhet. Képtelen vagyok megunni, hosszú évekig azt is mondtam, ez a kedvenc dalom. A gazdasági válságra (is) reflektáló szöveg, Uncle Kracker hangjában bujkáló zsigeri lazaság, maga a zene, minden tökéletes. A „Take my house, take my car / But you can’t take my seat at the corner bar” sorok pedig gyakorlatilag hitvallásnak is felfoghatók, tökéletesen tudtam és tudok is velük azonosulni. Sokáig azt hittem, nem létezik ennyire tökéletes dal még egy, aztán meghallottam a lista következőjét és tudtam, mégis.
Megérkezés és önmagam megtalálása, az a bizonyos Déli Út:
Lynyrd Skynyrd: God & Guns
Az Uncle Kracker hozta katarzis nagyon jókor jött és elkezdte kinyitni a világot, de az igazi pont arra a bizonyos i-re az volt, amikor megjelent a kimondhatatlan nevű zenekar tizenharmadik lemeze. Annyira jót írtak róla a Hammerben, annyi haverom dicsérte, gondoltam meghallgatom. Persze, a klasszikus lemezeket ismertem, de az „újkorról” gyakorlatilag fogalmam sem volt. Aztán ezt a lemezt meghallgatva, túlzás nélkül megváltozott az életem. Igazi reveláció volt, a szó legszorosabb értelmében. A lemez bármelyik dalát idetehettem volna, talán azért erre esett a választásom, mert ebben abszolút kijön a zenekar esszenciája mind zeneileg, mind mondanivaló tekintetében. A dalt kezdő négy sor tökéletesen prezentálta a politikából való kiábrándultságomat, meg úgy eleve a világot, és sajnos, aktuális manapság is.
„Last night I heard this politician
Talking 'bout his brand new mission
Liked his plans, but they came undone
When he got around to God and guns”
Ha létezik tökéletes dal, tökéletes lemez és tökéletes zenekar, akkor a Lynyrd Skynrd és ez a dal pontosan az.
+1: Dal az életemről, ami egy egész műfajt rakott a szívembe:
Jason Aldean: They Don’t Know
A sors fintorát remekül mutatja, hogy az egész new country vonallal való megismerkedésem gyakorlatilag a véletlen műve volt és egy olyan előadó dala lett az ultimate kedvenc dalom, aki elsőre nem is különösebben volt szimpatikus. Meg kell hagyni, a Jóistennek remek humora van. Ez a dal szövegileg prezentálja a gyerekkorom, a bennem élő vidékiséget, a hitet, mindent, aminek egy jó country dalban ott kell lennie, ráadásul még ha azt mondják, tökéletes hangzás, mindig ez a dal jut eszembe. Jason Aldeannek van több elképesztő dala, de ekkora csodát ő is csak egyet tudott alkotni.
Hámori Dávid (A Király Halott, MezítlábasDobos)
Ahogy végignéztem a listámon, egy dolog egyértelműen látszott: imádom a katarzist. Az összes választott dal a maga módján hömpölyög előre és végül valamilyen formában felrobban a pszichémben.
letlive. – Muther
Egy N+1. HC ballada lenne, ha a középrészben nem indulna el a jazzbár hangulatú zongora betét, amit a mantra szerűen ismételgetett szöveg ékesít. Majd az a fokozást, ami eztán a dalban történik, azt tanítani kéne a Zeneművészetin. Jason énekhangja a zenével tökéletes kohézióban árnyalódik, ahogy kifacsarja az utolsó csepp érzelmet is magából.
Highly Suspect – Lydia
Ez a dal nyers, pontatlan, emberi és gyönyörű. A Nirvana legszebb pillanatait idézi, annak dacára, hogy zeneileg a Lydia közelebb áll a blues-hoz, mint a grunge-hoz. Valószínű az énekes srác világra szaró, drogos kisugárzása komoly szerepet játszik ebben. Viszont az antipatikus vibe ellenére olyan torokkal rendelkezik, amitől könnyek gyűlnek a szemembe valahányszor elérek az “I can’t fuckin’ breathe” részhez. És annak dacára, hogy nem szeretem a szólókat, ettől magával ragad a gyönyör.
Biffy Clyro – Space
Egy tökéletesen megírt pop ballada. Beleköthetetlen a hangszerelés és mindent tartalmaz, amitől a férfiak könnycsatornája képes megnyílni. Simon egy hallatlanul kvalifikált énekes és pont olyan könnyedséggel játszik a hangjával, mint a gitárján. A szöveg pedig a maga egyszerűségében tölti meg szépséggel a szívemet, mert mindig a külföldön élő barátaimra emlékeztet.
While She Sleeps – Hurricane
Sokat agyaltam, hogy Four Walls című dalt válasszam, de azért döntöttem a Hurricane mellett, mert jóval színesebb zeneileg. Van itt andalító énekdallam, baszó riffek, ugrálós lüktetés és a végén ott a gyűjtésem tételszava, vagyis a katarzis. Ritka együttállás az, mikor mindez egy dalban összpontosul és még sincs izzadságszaga.
Linkin Park – Numb
Tudom, hogy ez a választás túl egyértelmű, de az van, hogy több, mint húsz év sem volt elég ahhoz, hogy megunjam ezt a patikamérlegen megírt dalt. Hiába a steril zenei panelek, Chester torkában ott lakik egy életútnyi fájdalom, amit minden szavából kihallani. Nem mellesleg a popkultúra egyik leglibabőröztetőbb középrészét adta nekünk ez a track.
+1: Massive Attack – Teardrop
Nincs rá semmi racionális magyarázatom, miért ennyire fontos számomra ez a tétel. Egyszerűen elbűvölő és valahányszor hallgatom, olyan mintha valami nagyon elemi részemmel rezegne együtt ez a szerzemény.
Sánta Zoltán (Alpárfeszt, Mayfly, Markoláb, Spontán Blues Band, LAST, Let the cigar die)
Nagyon sokat gondolkoztam azon, mik azok a klasszikus kedvenceim, amiket felsorolhatnék ide, de inkább olyan dalokat választottam, amik az utóbbi egy évben inspiráltak, illetve kikapcsoltak. Tehát a következő az én top öt dalom:
Hermanos Gutiérrez – Cerca de ti
Alejandro és Estevan isntrumentális muzsikája szinte bármikor kikapcsol. Szívesen hallgatom munka közben, ha vezetek, vagy ha relaxálni van kedvem. A páros szinte teljes munkásságára igaz ez.
Amint azt már említettem, kiváló utazó zene: elindul és egy óceán parton érzem magam az autóban. Az egyik oldalon a hullámzó óceán, másikon pedig a homok dűnék. Száz ágra süt a nap és élvezzük az életet. Ez a dal egy igazi életérzés számomra.
Körülbelül két éve találtam rájuk a Tiny Desk session sorozatában, azóta szinte folyamatosan a lejátszási listámon van valamelyik darabjuk vagy albumuk.
Tom Misch & Yussef Dayes – Tidal Wave
Ez a dal stúdió és élő verzióban is egyaránt elvarázsolt. A Tidal Wave jelentése szökőár, érzelmi hullám. Ez a szám egyszerre áraszt derűt és melankóliát. Közben persze ennek a két zseniális embernek a magas szintű muzikalitása keveredik. Nekem maga a nyár.
Az élő instrumentális verzió egészen káprázatos, a képi világ külön hozzá rak az amúgy is fantasztikus muzsikáláshoz. A dal ezen változatát itt találjátok.
Lawn Dogs – Solis Occasum
Csak ajánlani tudom mindenkinek! A srácokat személyesen ismerem, de nem ezért kerültek be. Zseniális lett ez a darab! Ha meg igazi modern jazz élményre vágytok, vadásszátok le őket valamelyik koncerten.
Manu Chao – Tu te vas
2023-ban nagyon bántam, hogy lemaradtam a koncertjükről. Számomra mai napig süvegelendő, hogy egy ekkora muzsikus dalárda módjára járja a világ minden pontját, és még mindig csak a zenének él, nem foglalkozva azzal, mekkora legenda lett. Amikor megtudtam, hogy új lemeze érkezik, kissé szkeptikus voltam. Aztán végighallgattam és rájöttem, hogy még mindig jól működik ez a dolog.
Black Sabbath – Damaged Soul
Sokat gondolkodtam, hogy belerakjak-e klasszikusokat, de végül egy nemrég olvasott könyv miatt emelném ki a következő dalt. Ugyanis egy-két hónapja kaptam meg testvéremtől Geezer Butler “Into the void” című könyvét. Az eddigi Sabbath életrajzi könyvek közül ez volt számomra a legélvezetesebb.
A dal pedig nem más, mint a Black Sabbath utolsó stúdió albumának egyik Iommis heavey blues dala, a Damaged Soul. Olyan érzésem van, miközben hallgatom, mintha egy óriás gázolna át rajtam. Kár hogy nem lesz már több Sabbath album. 
Mikorra várható a következő felvonás? Az All-Timer idei második része terveink szerint június első felében fog megjelenni.
Amennyiben meghozta a kedved az All-Timer ahhoz, hogy gyarapítsad a zenei élményeidet, akkor feltétlenül ajánljuk számodra az alábbi programokat, illetve tartalmakat:
- Ric$Cast: Omen – Kellenek az imák?
- Ric$Cast: Don Gatto a Cataclysma szélén!
- Hámori Dávid – A KIRÁLY HALOTT – TŰNJ EL! (live)
- ARCHITECTS – A fekete lyuk és az ítéletnap balladái
- Mini Alpárfeszt Szeged
- Alpárfeszt
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás