Egy ötszámos kislemezzel nyitja az októbert a budapesti székhelyű Astorias. A grunge és alternatív rock vonalon mozgó bandáról tavaly olvashattatok először az oldalunkon, amikor a Kill Monday Management tehetségkutatójának elődöntőseivel foglalkoztunk egy interjúsorozat keretei között. A frissen felavatott lemezük, a HÉROSZ egy kiváltképp színes és karakteresen ízes élményt ad, már csak azért is, mert a görög mitológia mellett felbukkan – többek között – Pilinszky “Infinitívusz” című versének egy részlete, ahogy George Orwelltől a méltán ismert 1984 is képviselteti magát az egyik dalban. Ezek fényében nem meglepő, hogy akadt pár kérdésünk a lemezzel kapcsolatosan, így a cikk második felében egy miniinterjúval készültünk nektek, de szokás szerint a HÉROSZon túli világot is érintettük.
Astorias
Anga-Kakszi Titusz - gitár, ének
Iványi Mózes - szólógitár
Mayer György - basszusgitár
Bartos Mátyás – dob
Az Astorias ezt megelőzően egy kislemezt adott ki, a “Ha lefekszel” című EP-t. Habár az említett lemez 2024-es, tehát viszonylag újnak mondható, de ennek ellenére mégis nagyon mást testesít meg, mint a HÉROSZ. A srácok második EP-je abszolút egy új fejezetként értékelhető és egy kellemes választás lehet azok számára, akik szeretnének megismerni vagy csak jobban megszeretni a hazai felhozatalt. Grunge- és indie rock-kedvelőknek kifejezetten ajánlott! A csemegézéshez meg mindig jól jöhet némi támpont, hogy még jobban magatokénak érezhessétek a dalokat és az azok mögött megbújó témákat. Íme néhány háttérinfó a zenekartól, a lemezről és a trekkekről egyaránt:
A lemezről – Nagyon régóta terveztük már ezt a lemezt. Nagy meló volt, főleg keverés részről, amit Mózli (Iványi Mózes) a szólógitárosunk vett kezelésbe. Az elmúlt egy-két évben, teljesen más lett a hangzás és a zenei irány is. Sokkal kiforrottabb, egységesebb a koncepció és sokkal erőteljesebb, keményebb dalokat írunk, mint amiket eddig felvettünk és kiadtunk. A zenekar négy éve alatt csak egy single-t és egy kislemezt mutattunk meg, de a koncerteken egy tucat szám szól folyamatosan. Ez az állapot tarthatatlan volt, a közönség is és mi is szerettünk volna már újítani. Kiválogattuk a nagy kedvenceket és hozzájuk dobtunk két új dalt, ebből lett a „HÉROSZ”. A címét is a legújabb szerzeményünkről kapta, hogy jelezzük, az új korszakot.
Hérosz – A címadó dal egy próba alatt született, mégis mindent magába sűrít, amit az EP képvisel. Egy véletlenül lefogott akkordból indult, és hamar világossá vált, hogy nem tudjuk elengedni: ragaszkodott hozzánk, mi pedig hozzá. A dal (legalábbis a refrénig) egy olyan emberről szól, amilyenek lenni szeretnénk. Nem fél, nem kicsinyes, nem előítéletes, önfeláldozó. Egy valódi hős. Ezt a kifejezést azonban nem akartam használni, így lett hérosz. Az ókori héroszokról tudni kell, hogy vagy isteniek vagy félisteniek, és drámai tragikus véget érnek vagy megdicsőülnek. Na már most a refrén azt a személy írja körül, akik valójában vagyunk: hálátlan, megbízhatatlan, felelőtlen, kicsinyes. Nem hősies, végtelenül átlagos és nem lesz drámai megdicsőülés vagy önfeláldozás, egyszerűen csak vége. „Lekésted, nem voltál, időből ennyi jár. Vége. Vége. Vége.”
Méz – Ez egy nagyon régi dalunk, az elsők egyike. Még a koronavírus-járvány alatt született meg, amikor csak hárman voltunk és gyakran tíz-tizenkét órát is próbáltunk hétvégénként. Igazság szerint ez egy szakítás (vagy inkább annak a megakadályozásáról szóló beszélgetés) leírása. „Neked Ő neki te. Hazudtad. Elhitte. – Neki te, Ő neked. Hazudta. Elhitted.” Ezt szerintem nem is kell magyarázni. Egy merő hazudozás az egész, ami egy fontos motívum, mert még előkerül, de teljesen máshogy.
Fémgombok – Ez a dal is új. Zeneileg és szövegileg is sokkal érettebb, pontosan olyan, amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Ezt a dalt határoztuk meg úgymond az „új vonalnak”, büszkék vagyunk rá. A szöveg eklektikusabb, nincs konkrét téma csak erőteljes képváltások, reflexiók. A cím gyerekkorunkból jön, amikor még nem kellettek drága játékok, csak néhány gomb, hogy órákig eljátszunk. „Néha emberek, néha pénz”.
Városi Nomád – Még szintén hárman voltunk amikor ezt a dalt kipréseltük. És szó szerint nehéz szülés volt mert sokáig nem tudtuk belőni milyen hangulata legyen. Volt post-punkosabb verzió, volt akusztikus szerencsétlenkedés, aztán szerintem valahogy pont ennek a totojázásnak lett az a vége, hogy egyszer kétszeres gyorsasággal és nagyon dühösen kezdtük el játszani, és akkor bekattant, hogy: „Na ezt még egyszer így”. Mikor pedig Mózli is beszállt akkor lett igazán meg, hogy mit akarunk. Ez a dal (bár nyilván minden hallgató máshogyan értelmezi) egy frissen elvált apukáról szól, az ő mentális és érzelmi állapotáról a válás után. A szöveg a nulláról való újrakezdés, a hontalanság érzését próbálja bemutatni. Ez a férfi ráébred, hogy valójában egész életében ilyen „nomád” volt. Nem a mostani helyzet kezdete határozza meg, hanem az állandó vándorlás, a belső bizonytalanság. A refrén pedig Pilinszky „Infinitívusz” című verséből emel át két sort.
Hazudj nekem (valami szépet) – Ez is szintén az elsők egyike, még 2020-ban íródott és nagy közönségkedvenc azóta is. A dal maga egyszerre semmit sem változott és mégis teljesen más lett. Bekerült egy plusz gitár, szóló, vokál. A szöveg szinte haikuszerűen ismétli önmagát. A három ismételt versszak nem egyszerűen repetíció, hanem egy belső körforgás, egy örök visszatérés. A verze kezdő két sor George Orwell 1984 című regényéből az az ikonikus dal, amit a telekép játszik folyamatosan. Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan szólna, és egy meglévő kezdeménybe beillesztettem. Az, hogy a dal a pandémiás időszak elején született, szintén keretet ad: az „égő város” és a „súlyától megszakadtam” sorok, nem csak költői képek, hanem az akkori apokaliptikus bizonytalanságról szólnak. A járvány idején sokan éltük át a kiszolgáltatottságot, a félelmet, a magányt, és a számban ez az állapot is megjelenik, ha nem a szerelmes részére fókuszálunk. A refrén a dal érzelmi magja. A „Hazudj nekem valami szépet” paradox kijelentés: a lírai én nem az igazságot, hanem az illúziót keresi. Van amikor az ember már könyörög, akár egy kegyes hazugságért is. A „Méz” dalunkkal ellentétben, itt tisztában vagyunk a hazugság létezésével, sőt mi kérjük.
Az Astorias második EP-jét, a Héroszt alább lecsekkolhatjátok teljes terjedelmében. A lemezt követően egyből rákanyarodunk a zenekar tagjaival készített miniinterjúra, melyben számos érdekességet tudhattok meg, nem csak az új kislemezhez kapcsolódóan. Tartsatok velünk a cikk végéig, az interjút megelőzően pedig jó mélybúvárkodást a Krúdycore-ban!
Miniinterjú
Legelső alkalommal, még a tavalyi évben a Kill Monday Management rock/metal tehetségkutatójával kapcsolatban írtunk rólatok. A 2024-es felvonás során egészen a döntőig jutottatok! Miként éltétek meg a versenyt és magát a finálét? Milyen tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodtatok?
A verseny sokszor visszatérő téma ma is köztünk, nagyon nagy élmény volt. Kaptunk építő jellegű kritikát, vállveregető elismerést, tippeket, ötleteket, telefonszámokat és egy pár új arcot a koncertjeinken. Mindenképpen nagy lépés volt kapcsolatépítés szempontjából is és emberileg is. Az, hogy a döntőig jutottunk pedig nagy meglepetés volt, hiszen nagyon erős mezőny volt, fantasztikus zenekarokkal.
Nem titok, hogy a mostani lemezetek már egy ideje tervben volt és egy másabb arculatot mutat be, mint amit a debüt EP-tek képvisel. Minek a hatására változott a zenekarotok hangzásvilága? Mennyire meghatározó nálatok az, hogy egyénileg nézve milyen zenét hallgattok egy adott időszakban? Na és milyen alapkövekre helyezitétek, illetve helyezitek az Astorias identitását?
Keményebb, komolyabb, sötétebb EP-t akartunk. A debüt EP dalai jók voltak, de utólag visszanézve abszolút nem fedték le mit is játszottunk élőben. Most két dalt leszámítva (Hérosz, Fémgombok), régi nótákat vettünk fel, amiket régóta kért a közönség és mi is azokat éreztük inkább erősebbnek és önazonosabbnak az akkori felhozatalból. De amióta Mózli szólógitár fronton beszállt azok a dalok is teljesen átalakultak, mi is idősödtünk, komolyodtunk, mások az üzenetek, cizelláltabb a kép. Már korántól igaz volt, hogy egy alapvetően városi, férfimagány tematikával foglalkozó alternatív rockzenekar vagyunk, sokszor metálosabb felütéssel. Viccesen egymás közt Krúdycore-nak szoktuk magunkat hívni, de ez az utóbbi időben néha már egész komolyan is elhagyja a szánkat.
Öt dallal készültetek, három közönségkedvenccel és két teljesen új trekkel. Mi alapján dőlt el, hogy az öt lesz az a bizonyos varázsszám, amivel kiadjátok a Héroszt? A közkedvelt dalaitoknál volt-e más jelölt is vagy egyértelmű volt a három kiválasztott? Mi tehet egy dalt igazán vonzóvá és maradandóvá a közönség számára a ti szemszögetekből vizsgálva a kérdést?
Igazából évek óta halljuk koncerteken, mire megy a legnagyobb együtt éneklés, látjuk melyik a csápolósabb, melyik a merengősebb dal. Mindig megkaptuk koncert után, hogy „fuh, ezt vagy azt nagyon szeretjük, azt hallgatnánk már otthon is”. Ezek mellé pedig, nyilván nekünk is van egy sorrend a fejünkben, melyik dalt jobb játszani, melyiket kevésbé, talán ezt érzi a közönség és emiatt kedvel vagy nem kedvel annyira egy számot. Ki tudja mi is az igazság?
A „Hazudj nekem (valami szépet)” című számotok két sora George Orwell klasszikus művéhez, az 1984-hez köthető. Milyen irodalmi alkotások alapozhatnának meg még tetszetős sorokat egy-egy új dalban? Van-e olyan single vagy lemez, ami hasonló forrásból ihletődött és nagy kedvencetek? Közelebb érezhetnek-e az emberek egy dalt, ha egy olyan műhöz kapcsolódik egy része, ami közismert?
Aki fogékony az ilyen utalásokra, vagy tájékozott alapból is, annak kis érdekesség, felkapja rá a fejét, vagy cinkosan mosolyog, akinek pedig újdonságként hat, az pedig talán pont emiatt kap kedvet jobban beleásni magát. Volt erre példa más daloknál is. Pilinszky „Infinitívusz” verséből is bekerült két sor a „Városi nomád” -ba. Így el tudjuk érni, hogy ne csak zenét hallgassanak, hanem olvassanak, nézzenek meg festményeket, filmeket. Sokszor elszomorít, ha halljuk, „bocsi, magyar zenét nem hallgatok”. Ezen próbálunk változtatni és ami azt illeti jól sikerül mert van, aki egy-egy megismert részlet után jön rá, hogy érdemes lenne mégiscsak egy esélyt adni az itthoni, magyarul zenélő bandáknak is. A vizuális esztétikánkban a kulcs, a kulcslyuk, mint visszatérő motívum, pont ezt (is) hivatott szimbolizálni. A belsős poént, a közös titkot, az utalást, a szürkezónát, a kinyitásra váró ajtót. Sokszor elfelejtjük, hogy a zene is csak egy ága, a művészet igencsak terebélyes fájának.
Természetesen a többi dallal más témák és hangulatok is középpontba kerülnek. Miről érdemes dalszöveget írni, illetve mire térnétek ki szívesen egy soron következő dalotokban? Közös munka a témaválasztás és az ezzel járó ötletelés vagy egy ember felel érte? Van-e esetleg olyan szám a lemezen, ami valamiért közelebb áll hozzátok, mint a többi? Ha igen, mi az oka?
A „Fémgombok” és a címadó „Hérosz” egyértelműen a mostani kedvenceink, mivel ezek az új vonal alapjai, ez érezzük most úgy, hogy „ezek vagyunk mi”. Arról érdemes dalszöveget írni, ami mélyen személyes és mégis átélhető mások számára, hogy úgy érezzük „nahát, ezt még így ebben a formában nem hallottam, mégis értem”.
Zenei oldalról közös a munka, a masterelést Mózli csinálta, a dalszövegek és a témaötletek pedig Titusztól jönnek. Ez a felállás jól működik, de a jövőben lehetséges, hogy lesznek egy-egy dal erejéig vendégénekesek is és lehet, hogy bizonyos szövegek majd társszerzőkkel készülnek. Nem akarunk sokat korlátozni magunkon, mindig kell, hogy maradjon egy jó nagy adag kísérleti „űr”, amibe lehet szórni a friss dolgokat. Van még bőven dal és ötlet, meglátjuk mit hoz a jövő.
Végezetül, mi a következő lépcsőfok a zenekarotok életében? Milyen terveitek vannak az év utolsó negyedére? Hol találkozhatunk veletek fellépőként legközelebb?
Október 25-én mutatjuk be a lemezt a Dopaminban, a Tempest és Bábszínház zenekarok társaságában. Jelentkeztünk sok tehetségkutatóra, még eldől hová hívnak minket. A Lámpás „Tehetségmutató”-ba már bekerültünk, ott az első forduló október 9-én lesz egy ingyenes koncert formájában. Az év végében még igyekszünk rögzíteni egy-két új dalt és szeretnénk végre egy rendes videoklipet is forgatni, de még alszunk rá párat, és gyűjtjük a visszajelzéseket.
Astorias
Nyitókép: Jámbor Hajnal
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás