Az alvilág kapujában – Premieren a LÁTÓ új dala, a ‘Cerberus’

Idén lehetőségünk nyílt ellátogatni az Alpárfesztre, ahol számos nem csak szimpatikus, hanem tehetséges zenésszel és zenekarral is találkozhattunk. A LÁTÓ a környezettudatosságra ösztönző fesztivál harmadik napján lépett színpadra, és egyértelműen meggyőzött minket arról, hogy érdemes figyelemmel követni a karrierjüket. A helyszíni beszámolónkban külön kitértünk a kecskeméti formáció egyediségére, nem véletlenül, a mai napon pedig az a megtiszteltetés jutott nekünk, hogy megoszthatjuk veletek a zenekar legújabb dalát, és az ahhoz tartozó klipet is, ami ráadásul a nyári eseményen készült. Bónusznak egy interjút is hoztunk, amit a cikk második felében olvashattok el!

A kecskeméti LÁTÓ zenekar duóként indult 2017-ben (Nagy-Kovács Donát: gitár, Kungl Mátyás: dob). Öt évig működött ebben a felállásban, ezt követően csatlakozott Sándor Richárd gitáros a bandához. 2024 elejétől vált teljessé az együttes Ádám Endre csatlakozásával, aki a basszusgitáros és egyben énekes pozíciót is betöltötte. Műfaját tekintve a korábbi hangzó anyagokról elmondható, hogy az alapja metál, pszichedelikus elemekkel fűszerezve. A Cerberusban is fellelhető még a pszichedélia, de az agresszívebb vokál miatt a hangvétel is jóval súlyosabb.

A zenekar tagjai külön kitértek a LÁTÓ azon éveire, amikor még nem volt énekesük, illetve a komoly változást követő időszakról is meséltek:

„Míg ketten, illetve hárman voltunk a zenekarban, teljesen másként nézett ki a számírás. Mindig valamilyen hangszerrel helyettesítettük az éneket, mely folyamatos kihívást jelentett – de mindhárman szerettük, mivel egyfajta lehetőséget is adott hogy máshogy fejezzük ki magunkat, mint ahogy az megszokott. Az alatt a hét év alatt, amíg nem volt vokál a zenénkben, egy másfajta látásmódot, másfajta szerzői metódust követtünk, mely a vérünkbe ivódott. Eleinte mindnyájunk számara szokatlan volt, hogy az énekhez alkalmazkodjunk: ami egy másik zenekarnak természetes, nekünk újdonság volt (pl.: melyik hangszeres téma legyen a refrén, vagy ha már megvan egy riff, hogyan kell rá vokált írni). Rengeteget demóztunk ebben az időszakban, akár közösen kint a teremben, akár egyedül otthon. Ennek a folyamatnak az eredménye a Black Winter című dal is, melyet elsőként rögzítettünk, amit idén követett a Cerberus.”

A srácok legfrissebb alkotását, a Cerberus-t alább lecsekkolhatjátok, majd azt követően egyből rákanyarodunk az interjúra. A videóklipet Takács Borisz (B42 – DiY) készítette az idei Alpárfeszten.

Interjú

Néhány mondatban miként lehetne megragadni a bandátok esszenciáját? Mitől különleges számotokra a LÁTÓ? Kiknek ajánlanátok elsősorban a zenéteket? Melyik dalotokkal érdemes nyitni ismerkedés gyanánt, és miért?

Két dalunkat emelnénk ki, ami a zenekar jelenlegi állapotát a leghűebben adja vissza: a Vízöntő mutatja be legjobban az instrumentális korszakunkat, míg a Black Winter az első vokális dal, ami már jobban közelít ahhoz, ami majd a nemsokára megjelenő kislemezünkön hallható.

Minek, és kiknek köszönhető, hogy központi szerepet élvez a zene az életetekben? Kik inspirálnak titeket? Mely bandák és előadók alkotják az aktuális lejátszási listátokat?

Mindannyian olyan közegből jövünk, ahol a zene fontos szerepet játszott. Próbák szünetében vagy fellépések után hazaérve szívesen mutatunk egymásnak billiárdozás közben új zenéket, amiket szeretünk (pl. Dealer, Mastodon, Gojira), de még szívesebben terrorizáljuk egymást például a Donát úti orgonák 0,25 sebességre lassított verziójával.

Jelentősebb ideig instrumentális zene jellemezte a zenekarotokat. Mennyire okozott kihívást, hogy átálljatok a vokálközpontú zenekari felállásra? Milyen hatást gyakorolt a LÁTÓ-ra ez a jelentősebb változás?

Régebben vagy próbán jammelve, vagy a felvett jamekből kiindulva, aztán élőben összejátszva alakultak ki a végleges dalaink. Az utóbbi időben inkább otthon feldemózott számkezdeményeknek állunk neki, és ha elégedettek vagyunk a szerkezettel, akkor jöhet a vokál megfejtése – úgy érezzük a vokál megjelenése organikusan következik abból, amerre mindig is tartott a zenekar: így alakult ki az évek során gitár-dob duóból a jelenlegi felállás.

Meséljetek kérlek az új dalotokról! Mi ihlette, miként nézett ki a dal megalkotásának folyamata? Hogy zajlik nálatok a dalszövegírás? Csapatmunka vagy egyéni feladat?

A zeneírás csapatmunka, míg a szövegeket Endi egyedül írja. A végleges változat igazából egy félreértésnek köszönhető – eleinte az összes demónak van egy munkacíme: az egyiknek “Qtya” volt és onnan jött az ötlet, hogy “Cerberus”-ról, az alvilág mitikus őrzőjéről szóljon. Endi viszont amikor írni kezdte, véletlenül egy másik demót töltött le, és amikor összehallgattuk, jöttünk rá, hogy nem is a “Qtya”-ra készült el a szöveg. Ennek ellenére úgy láttuk, hogy ehhez a dalhoz jobban passzol a kész szöveg, így úgy maradt.

A “Cerberus” egy eléggé megragadó cím. Szerintetek mennyire fontos a dalok elnevezésére időt szánni, kreativitást rakni a címekbe?

Egy cím mindig meghatározza az első benyomást, fontos hogy tükrözze a szám hangulatát, ezért mindig sokat dolgozunk rajta. Régen, amikor még csak hangszeresek voltak a számaink, jóval többet kínlódtunk vele – most hogy már van szöveg, az sokszor segít a címadásnál.

Nem titok, hogy a klip az idei Alpárfeszten készült. Miként éltétek meg a fesztivált, milyennek látjátok az alapkoncepcióját, a lebonyolítását, illetve az ottani közösséget? Van-e kedvenc pillanatotok a fesztiválról?

Bár korán kezdtünk, és a nyár egyik legmelegebb napja volt, ami miatt alig lézengett valaki a színpad előtt, mégis úgy éreztük, sikerült jó hangulatot teremtenünk – ennek legbiztosabb jele az volt, hogy az utolsó számnál még egy két fős pogó is kikerekedett. Tőserdő kedvenc helyszín, ez volt a zenekar első fesztiválos fellépése, így mindenképpen emlékezetes marad számunkra az idei Alpárfeszt.

Mi a következő lépcsőfok a zenekarotok életében? Mit terveztek az év hátralévő részére? Legközelebb hol hallhatunk titeket fellépőként?

Idén szeretnénk befejezni a négyszámos kislemezünket (Gospel of Past Reveries), aminek előfutára a Cerberus – az a terv, hogy dalonként tesszük majd őket közzé. November 8-án szombaton az S8-ban lépünk fel Budapesten, a Blindflame és Deathox [I] zenekarok társaságában, majd 2026. január 17-én az Aurórában (szintén Budapesten).

LÁTÓ

by: Wolfy

Hozzászólás

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑