Ha spooky season, akkor Atmoszféra! Egy évvel ezelőtt vettük górcső alá a Silent Hill franchise zenei világát egy maratoni cikkben. Idén ismét aktuális a téma, hiszen kicsit több, mint egy hónapja jelent meg a széria legújabb etapja, a Silent Hill f. Vele együtt ugyancsak visszatért a sorozat szívdobbanásaként funkcionáló legendás Akira Yamaoka és hozta magával a jól ismert Silent Hill hangulatot egy kis csavarral. A japán setting nemcsak a történetbe, de a zenei aláfestésbe is csempészett némi újdonságot, miközben hű maradt a gyökereihez.
Játék: Silent Hill f
Műfaj: Túlélő horror
Megjelenés éve: 2025
Kiadó: Konami
Kiragadott soundtrack: Akira Yamaoka - Mayoi Uta
SILENT HILL f (2025)
A Silent Hill f-et még 2022 októberében jelentették be több különböző SH projekttel együtt. Innentől datálhatjuk a sorozat feltámadását. Türelmesen várt a sorára, utat engedve először a rövidke Silent Hill The Short Message-nek, a borzalmasan kivitelezett Ascension nevű interaktív nyavalyának, illetve a kultklasszikus második rész remakejének. Majd márciusban jött a jó hír, hogy az f bizony még idén megjelenik. Így érkeztünk meg ősszel a hatvanas évek poszt-háborús Japánjába. Aki jól ismeri a szériát, annak nem lehet meglepő a környezetváltozás. A sorozat több epizódja csak részben, vagy egyáltalán nem Silent Hill városában játszódik, viszont a kiválasztott korszak már eggyel merészebb húzás! A keleti tematika pedig adja magát. Végül is ki mozogna otthonosabban a japán monda és szellemvilágban, ha nem ők maguk? Így a játékosnak elsősorban ez egy kulturális utazás és másodsorban pszichológiai horror. Ha a publikum nem szeretné teljesen elveszettnek érezni magát a cselekményben, ajánlatos kicsit elmerülnie a shinto, a yokaiok, a szentélyek és rókák világában, azaz a japán folklórban, kicsit megismerve annak fontosabb elemeit. Spoilermentesen a történet egy Hinako nevű lány amolyan felnövés (coming of age) története, melyen keresztül bepillantást kaphatunk a háború utáni Japánban a nők nehéz helyzetére. Mielőtt bárki femináci vagy woke propagandát kiáltana ( természetesen megtették páran), a franchise ezelőtt is felvonultatott már erős (és dühös) fiatal női karaktert, aki számára a legnagyobb horror, hogy tulajdonképpen nincs választása. Ebben a tekintetben párhuzamba állítható a széria harmadik epizódjával, ahol Heather Masonnek kellett a város azon rémségeivel szembeszállnia, melyek a felnőttek iránti bizalmatlanságból, testképzavarból, kislányból nővé válás traumájából és a nem kívánt teherbeesésből manifesztálódtak. A Silent Hill f esetében IS úgy gondolom, hogy a téma indokolt. Nem válik öncélúvá, hiszen fontos kulturális memento a szigetország múltjára nézve. A hatvanas évek tanya világában aztán különösen nem volt egyszerű a japán nőnek lenni. Ezt meséli el a játék egy pszichológiai horror köntösébe bújtatott metaforával. Hinako története olyan témákat feszeget, mint az eleve elrendeltség, a függetlenség vagy behódolás dilemmája, a toxikus családi légkör és a keserédes-dilemma, ahol gyerekkor nosztalgikus ábrándja még csábítóan hívogat, miközben a felnőtt élet kötelezettségei rád rúgják az ajtót. Ha ennél többet mondanék, az már tényleg kőkemény spoiler lenne. Mi is alapozhatná meg leginkább a hangulatot egy ilyen sötét utazáshoz, mint a játék intro dala, a “Mayoi Uta”!
Akira Yamaoka: Mayoi Uta
A Mayoi Uta avagy “kóborló dal” (hivatalos angol fordítás szerint: “Barangolás az elmúlt napok bánatában“) tökéletesen illik az utazás nyitányához. Történetünk úgy veszi kezdetét, hogy főhősnőnk egy heves családi vita után elviharzik otthonról, mindegy hogy hova, “csak el” alapon, s miközben Ebisugaoka utcáit rója, a város megváltozik körülötte. A dal kétszer hangzik el a játék során. Először a játék legelején, miközben rövidke betekintést kapunk az esős-ködös városka látképébe, míg másodjára az első végigjátszás utáni stáblista alatt hallható. A SH játékok mindig több alternatív befejezéssel operálnak és mindegyik endingnek van egy saját betétdala. Itt sincs ez másképp, annyi különbséggel, hogy az első befejezés mindenkinek ugyanaz (ettől az még nem garantáltan a true ending). Fontos különbség, hogy a nyitányban a dalnak csak egy töredékét kapjuk meg. A háromperces változatra a játék végéig várni kell, ahol már a dalszöveg angol fordítását is megkapjuk. Ez azért is okos húzás, mert aki figyelmesen olvassa a szöveget, elég sok dologra rájöhet a történettel kapcsolatban ami valljuk be, sokat elvesz a meglepetésfaktorból.
Beszéljünk a hangzásról. Az f készítőinek koncepciója az volt hogy megmutassák a horrorban rejlő szépséget. Magyarán esztétikailag gyönyörű dolgoktól kell összecsinálnunk magunkat. A vizualitás központi elemét képezik a virágok, melyek a város egészét fokozatosan borítják be. A korábbi játékokból jól ismert rozsdát felváltja többek között a vérvörös Higanbana virág, mely a japán kultúrában a halált és a túlvilágot szimbolizálja. Akira Yamaoka ezúttal Kensuke Inagével (illetve dai és xaki nevű szabadúszó zeneszerzőkkel, akik a játék történetéért felelős Ryukishi07 korábbi munkáiban is közreműködtek) társulva hangzásban is igyekezett megteremteni ezt a kettősséget. Na és ha már hazai pálya, akkor igyekeztek minél több tradicionális japán hangszert és zenei motívumot belecsempészni a diszkográfiába. Megjelennek fúvós hangszerek, mint a fuvola vagy a pánsíp, különböző japán dobok, pengetős hangszerek, csengettyűk és még sorolhatnám. Egyik pillanatban gyönyörű, atmoszferikusan keserédes, már-már meditatív melódiákat kapunk, lágy finom dudorászás kíséretében, a következő pillanatban viszont fülsértő monoton zajokat, sutyorgást, kerregést, berregést, sípolást, elhangolt szinte haláltusát vívó hegedűket és mongol torokéneket, melyek egyvelege gyerekkori legrosszabb rémálmaim hangulatát idézik vissza. Az újdonságok dacára Yamaoka nem felejtette el belecsempészni a hangzásvilágba azokat az elemeket sem, melyek oly egyedivé teszik a Silent Hillt. A The Bird’s Lament nevű tételben például felsír az elektromos gitár (és vele együtt te is), mely a sorozat legnagyobb slágereinek elengedhetetlen kelléke. Sőt, teszi mindezt helyenként a sorozat másik ikonikus hangszerét, a mandolint imitálva. Meg a Mayoi Utában is találhatunk easter eggeket, de erről mindjárt!
A szóban forgó tétel egyébként műfaját tekintve úgynevezett ‘enka’. Az enka a japán népdal egy olyan vállfaja, amiben a szomorúbb témák kerülnek előtérbe. Amolyan kesergő féleség. A Mayoi Utához az inspirációt Yamaoka valószínűleg az alábbi dalból szerezte:
A gyermekek által előadott kesergő egy horror játékban, pontosan azt az összeférhetetlen kettősséget hozza egy tető alá amit a készítők a látvány terén is megalkotni kívántak. Az egészet pedig Yamaoka megkoronázza a hagyományos Silent Hill zenei elemeivel. Aki jól fülel, az hallhatja, hogy a szám kétharmadánál, olyan 1 perc 55 másodpercnél a nagy zenebonában halkan felcsendül az első Silent Hill Intrójának ikonikus dallama. Sőt, tovább megyek. Én mintha a Silent Hill 2 Intrójából (Laura’s Theme) is hallottam volna elemeket! Nem lenne meglepő, hiszen a széria talán két legmeghatározóbb soundtrackjéről beszélünk. Emellett volt már rá példa a múltban, hogy Akira Yamaoka más SH dalokban is elrejtett egy-két kósza dallamot. Mint például a “Waiting For You” a SH 4 The Roomból, a PS Vitás Book of Memories-re készült “Love Psalm” újragondolás, (a SH2-es instrumentális betét alternatív változata, mely Mary Elizabeth McGlynn jóvoltából dalszöveget is kapott) vagy éppen a tavaly megjelent Silent Hill: The Short Message záró száma a “My Heroine”. Akinek kedve van itt meghallgathatja a teljes Silent Hill f korongot:
Hivatalosan decemberben adták volna ki a soundtrack albumot, de a Konami valamiért különféle okokra hivatkozva törölte a tervet, így kétséges hogy fizikai és/vagy digitális streaming verzióban elérhető lesz-e a közeljövőben. Így maradnak a kedves deluxe editiont megrendelt YouTube-felhasználók feltöltései, akik közkinccsé tették, amit dlc formájában megvásároltak. Áldassék a nevük az idők végezetéig!
Nos megint csak öncélúan túltoltam a fanboykodást, mint tavaly. Annak, aki esetleg végigszenvedte a tavalyi ámokfutásom és azt remélte, hogy az idei évben az Atmoszférában végre valami másról olvashat, annak annyit tudok csak mondani, hogy: F, majd talán jövőre! 🙂
by: Traidusk
W a y o 
Hozzászólás