2025 októberében jelent meg az ØUCH harmadik dala, a Hamis Ígéret, melyhez egy igazán magával ragadó klip is készült. Habár a zenekar a klippremier óta tiszteletét tette a Petőfi TV-ben és számos téma érintve lett, úgy éreztük, hogy még lehet mélyebbre ásni a zenekar, a dal és a videóklip kapcsán. Rendhagyó módon nem csak a budapesti banda tagjait kérdeztük a szám vizuális életre keltéséről, hanem Drapkó Pétert is, a klip rendezőjét és operatőrét. Az interjún keresztül egyszerre ismerhetitek meg egy feltörekvő modern metal formáció útját, mindennapjait, valamint egy dal különleges klipjének rejtelmeit, a forgatások és a kreativitás szépségét. Górcső alatt az ØUCH és a Hamis Ígéret!
ØUCH
Mátis Gergely - ének
Simon Attila - gitár
Demeter Áron - gitár
Majzik Márió - basszusgitár
2023-ban alakult a zenekarotok, amelynek keletkezési történetéről, a „Hamis Ígéret” című dalotokról és annak klipjéről, valamint más érdekességekről a Petőfi TV-ben meséltetek egy interjú keretei között, még tavaly ősszel. Milyennek éltétek meg a műsorban töltött perceket? Honnan jött ez a lehetőség?
Gergő: Mi kerestük fel a Petőfi TV-t és mutattuk be magunkat, valamint az akkor még megjelenés előtt álló Hamis Ígéretet, egy kicsivel később pedig a csatorna egyik munkatársától kaptunk visszajelzést és meghívást a műsorba.
Fantasztikus élmény volt és örök emlék marad. Én személy szerint eléggé izgultam a műsort megelőző napokban és ez kitartott az utolsó percekig. A felvétel kezdete után éreztem egyfajta megnyugvást, hogy megérkeztünk, itt vagyunk és ezt most tényleg megcsináljuk. A forgatás zökkenőmentesen haladt, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, nagyon érdekes élmény volt látni egy profi műsor színfalak mögötti munkálatait. Az utána lévő napokban volt bennem egy különleges eufória és nem is akartam elhinni, hogy tényleg benne voltunk a TV-ben, egy olyan műsorban, ahol annyi hazai példaképünk megfordult már és tiszteletét tette, a mai napig egy különlegesen boldog emlék ez számomra.
Valószínűleg még nem vetődött fel kérdésként, így lecsapnék a magas labdára: gyakran felmerül, hogy egy bandának honnan ered az elnevezése, meg úgy egyáltalán az identitását meghatározó alapkövei (felállás, választott műfaj). Mi ihlette az ØUCH nevet? Voltak-e alternatívák vagy egyből tudtátok mi a tökéletes választás? Mi jut eszetekbe elsőként, ha ezt meghalljátok? (a zenekarotokon kívül) Vannak-e olyan zenekarok, akiket imádtok, és véleményetek szerint simán nevezhetnének a „leghangzatosabb bandanév” díjáért?
Gergő: A név jelentését és eredetét illetően szerettünk volna egy kis misztikusságot teremteni, így megegyeztünk, hogy a sírig őrizzük ezt a titkot. (nevet)
A viccet félretéve, igyekeztünk valamilyen jelentést társítani a név mögé, de ezt egyelőre tényleg nem szeretnénk felfedni, meghagyjuk a találgatás lehetőségét az embereknek.
Attila: Igen, sok alternatív ötlet volt, köztük egész jók is, de úgy éreztük nagyon sok bandának van alapvetően jó, viszont nagyon hasonló sémára épülő neve a modern metál műfajban. Szerettünk volna kicsit kilógni ebből a sorból, ezért választottuk végül az ØUCH nevet, amit a leginkább egyedinek és sajátunknak éreztünk.
Gergő: Éreztük, hogy ez nem egy szokványos névválasztás, az emberek véleménye is eléggé megoszlott róla. Van, akinek tetszett és természetesen voltak, akiknek kevésbé, de a végén mindenképp emlékezetes maradt számukra, és ez a lényeg.
Nekem, ha meghallom, akkor a képregényekből ezek a szövegbuborék jutnak eszembe, mikor például egy csatajelenetben valaki megsérül és ezt egy kiáltással fejezi ki. (nevet)
Hogy kinek adnám a leghangzatosabb banda nevét, az egy remek kérdés, nem tudnám eldönteni. Viszont én szeretem, ha egy zenekar nevének van története vagy van jelentés mögötte. Egyik kedvenc példám a Fall Out Boy, a második koncertjükön még nem volt nevük és a közönség segítségét kérték, amikor valaki bekiabálta a Fallout boy lehetőséget, aki egy Simpson család karakter. (nevet) A másik pedig egy hazai példa, a Down For Whatever nevének a története, ami abból ered, hogy az egyik tag haverja mondta ezt indokként, miért menjenek le a helyi bárba.
Attila: Hangzatos bandanév témában nekem a Bring Me The Horizon jut eszembe. Épp annyira “fura” hogy megragadjon az ember fejében, kitűnjön kicsit a sok hasonló bandanév tengeréből, de emellett jól is hangzik. Jelentése épp annyi van hogy sugalljon valamiféle érzést, hangulatot de nem túl konkrét. Olyan amit lehet fejben rágcsálni kicsit ezért könnyen megmarad, ami szerintem fontos egy jó bandanévben.
Ti is a hazai modern metal formációk felhozatalát gyarapítjátok, ami mondhatni egy olyan besorolás lett, amivel egyre több banda él. Mi teszi vonzóbbá a modern metalt a hagyományosabb „skatulyákkal” szemben? Kell-e még 2026-ban pontos műfaji meghatározásokkal élni egy zenekarnál vagy már annyira sok minden vegyül, hogy ez csak részletkérdés? Előny vagy inkább hátrány, ha valaki egy népszerű műfajt vagy zenei stílust képvisel?
Áron: Szerintem manapság a stílus elnevezések már jóval nagyobb zenei spektrumot fednek le. Ezek szerintem inkább afféle iránymutatók, de már nem határozzák meg olyan egyértelműen a hangzás világot. A modern metal véleményem szerint egy kreatív, kísérletezős zenei szegmens. Vannak olyan elemek, amik a műfaj jellemzői, kvázi alapkövei, mint például a lehangolt gitárok vagy a screamelés, de ezek mellett nagyon változatos zenei építőelemből táplálkozik, például elektronikus hangszerek, pop, vagy épp komolyzenei elemek és így tovább.
A zeneszerzés, dalírás lényege, hogy őszintén kell csinálni. Az erős ragaszkodás a műfaji korlátokhoz véleményem szerint gátat szab a kreatív ötleteknek.
Attila: Emlékszem még nem sokkal a zenekar alapítása után felmerült ez a téma, hogy akkor mit is játszunk, hol vannak a határok. Úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk túlságosan keretek közé szorítani magunkat, és a modern metál egy olyan “központ”, ami köré fel lehet építeni ezt a változatosságot.
Megvan természetesen az előnye annak is, ha a egy zenekar egy szűkebb szeletet céloz meg, könnyebb megtalálni a közönséget például, főleg a legelején.
Az is fontos azért, hogy legyen valami identitás, ami mégis összefűzi a dalokat, főleg, ha a műfaji kereteket lazán vesszük. Mi ezt úgy próbáljuk elérni, hogy egy olyan hangzásvilágot, ízt adunk a daloknak, amiről első hallásra felismerhető, hogy hopsz, ez itt egy ØUCH-dal, akár full metál zúzásról vagy egy akusztikus balladáról van szó.
Márió: Szerintem az teszi pont vonzóvá, hogy nincsen igazából egy doboz, amibe bele lehet rakni a zenét és eléggé sok dolgot lehet bele építeni a zenébe. Ez az egyik nehézsége is, hogy megtaláljuk azt a hangot, ami felismerhetően mi vagyunk a zenei sokszínűség ellenére.
Az előző kérdéshez kapcsolódóan említették, hogy sok versenytárssal kell megküzdeni az emberek figyelméért. Kezdetben mennyire indokolt más zenekarokkal közösen építkezni, koncertezni, kollabokat összehozni? Kívánatos-e számotokra ez az út vagy másban gondolkoztok? Mik segíthetnek a legjobban egy friss bandát a népszerűsítésben?
Márió: Minél több koncert lehetőséget akarunk elkapni és igyekszünk minél több alkalommal droppolni dalokat.
Gergő: Szerintem jellemzőbb az undergrond/alternatív stílusokra az összetartás. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy segítsük egymást és ne versenytársként tekintsünk a másikra. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ezen rövid idő alatt is rengeteg zenészt és zenekart ismerhettünk meg és több felkérést is kaptunk tőlük, ami rettentően jólesik számunkra.
Egy friss banda népszerűsítése manapság nem egyszerű feladat. Egyszerre kell social media managernek, content kreátornak, zenésznek, marketingesnek lenned és még sorolhatnám amikhez érteni kell. Itt jönnek be a képletbe az ismeretségek és barátságok, melyeket meg kell becsülni.
Attila: Hát, ha rájövünk, tali a Budapest Parkban! (nevet) Addig is szerintem mindenképp fontos több lábon állni, minél több dolgot kipróbálni, kísérletezni amivel csak lehet. Külön kihívás, hogy manapság nagyon gyorsan változnak a körülmények is, frissítenek egy szociális média algoritmust, és ami eddig tuti stratégia volt, hirtelen már egyáltalán nem működik.
A közös építkezés is egy olyan irány, amit semmiképp sem szabad kihagyni, főleg, ha vannak olyan ismerős bandák, akik hasonló irány visznek, és szerencsére vannak.
Az eddigi koncertjeink is mind ilyen közös bulik voltak, aminek én személy szerint nagyon örülök, de azért előbb vagy utóbb egy-két előzenekari lehetőséget is megcélzunk.
A már említett interjú központi témája a harmadik single-ötök, a „Hamis Ígéret” volt, mely Drapkó Péter munkájának köszönhetően egy kiváltképp hangulatos klip társaságában jelent meg. Hogyan állt össze a csapat a forgatáshoz, gondolva itt a klipben szereplőkre és a háttérmunkákat biztosítókra egyaránt?
Gergő: Petit egy alaposabb kutatómunka és ajánlás alapján kerestük és kértük fel a klip megalkotásában. Valamint abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ennyi csodálatos barátunk van, akik segítettek minket ebben a projektben, mind akár a klipben való szereplésben és mind a színfalak mögött (pl. sminkelés, kellékekben és fényekben való segédkezés). Egy nagyon szuper csapat állt össze a végére, akikkel bármikor szívesen újra dolgoznánk.
Miként született meg a klip forgatókönyve? Már volt egy konkrét elképzelés erről vagy egy közös ötletelésnek a gyümölcse a végeredmény? Menet közben akadt-e olyan rész, ami teljesen spontán jött? Mennyire volt gördülékeny a forgatás? Mik egy minőségi klip elengedhetetlen összetevői?
Márió: Először a zenekarral közösen ültünk össze ötletelni és volt határozott ötletünk, ami végül a klipből kimaradt. A forgatás előtt mindent többször átterveztünk, átbeszéltünk, így igazából a forgatás nagyjából óramű pontossággal ment.
Attila: Nagyon sokat változott. Volt egy viszonylag egyszerű elképzelésünk de akkor még azt se tudtuk, hogyan néz ki egy forgatókönyv. Amikor Peti bekapcsolódott a projektbe segített rendbe szedni, az ötleteink alapján megírta az első verziót és aztán pár körben meg is született a végleges.
Külön érdekesség, hogy az eredeti elképzelés, amiből indultunk végül a vágóasztalon maradt, úgy éreztük nem ad hozzá már azon a ponton az egészhez, és hiba lenne ragaszkodni hozzá.
Áron: A forgatókönyv esetében érdemes megemlíteni, hogy kvázi amatőrként is hitelesen eljátszható jeleneteket sikerült írni, így ezekben a szereplők egészen komfortosan érezhették magukat. Illetve az így megjelenő gesztusokat szerintem jó képi kompozíciókkal sikerült elkapni.
Gergő: Szerintem az egy minőségi klip, melynek a vizualitása magával ragadja a nézőt és képes támogatni és megjeleníteni azokat az érzelmeket amiket a zenészek szerettek volna átadni. Erre jó példa számomra a While She Sleeps – To the Flowers, csodálatos képi világ, magával ragadó érzelmek és történetvezetés, kiráz a hideg – jó értelemben – bármikor megnézem vagy meghallgatom.
Attila: Nekem, ami fontos egy jó klipben, hogy a zene érzelmi tartalmára ráerősítsen, még jobban behúzza a nézőt abba a világba, amit elé akarunk tárni. Ebben a projektben is fontos volt nekem ez, hogy minden kép hozza a megfelelő hangulatot, akár akkor is, ha a történet kevésbé kivehető. Peti inkább az ellenkező irányból közelített, a történet, karakterek irányából, de szerencsére könnyen meg tudtuk találni a közös pontot, és úgy gondolom, ez jót tett a végeredménynek.
Tudnátok-e említeni olyan jelenetet a klipből, amit kiemelten szerettek nem a megalkotásában résztvevőként, hanem nézőként?
Márió: A pár veszekedési jelenetét, a megvalósításban és vágásokban eléggé kifejező és hatásos lett.
Gergő: A pár veszekedése a dal egy elég központi eleme és a képi világ, ami társul hozzá tökéletesen visszaadja azt, amit szerettünk volna átadni vele.
Én a klip végi “katarzist” szeretem, ahol időben váltakoznak a múlt boldog és boldogtalan jelenetei, mindaddig, míg az utolsó főszereplő (Áron) is távozik a lakásból, maga mögött hagyva az eseményeket.
Áron: Szerintem a bevillanó közeli “csendélet” képek a klip ikonikus tárgyairól tök jól fűszerezik az egész koncepciót.
Milyen emlékezetes pillanatai voltak a klipforgatásnak, melyeket ugyan nem láthatunk a videóban, de szívesen megosztanátok a közönséggel, illetve velünk?
Márió: Főként amik megmaradtak, az a bonding és a beszélgetések voltak, amikor nem voltunk jelenetben, és hogy nem tudtuk szépen enni a pizzát.
Gergő: Csatlakozom Márióhoz, jó érzés volt a barátainkkal lenni, a jelenetek között együtt nevetni és beszélgetni, majd egymást segíteni forgatás alatt.
Nekem a kedvenc emlékem a napról, amikor Peti megkért, hogy emeljem fel a szobanövényt és ringassam, hogy a háttérben úgy nézzen ki, mintha egy fát fújna a szél a kertben. Zseniális ötlet és remélhetőleg jól játszottam a fa szerepét. (nevet)
Áron: A forgatás közben elszakadt a redőnyzsinór és ezt random fél órás engineering redőnyjavítás követte. (nevet)
Valamint az a jelenet végül kimaradt a végleges verzióból, de amikor az volt a feladat, hogy a háttérben mászkáljunk és közben tesiórához hasonló koordinációkat végezzünk, amit utána felgyorsítottunk, nagyon mulatságosan nézett ki.
Peti, neked is készültem néhány kérdéssel! Először is, milyen élményt nyújtott a „Hamis Ígéret” klipjének megalkotása? Forgatás közben mennyire tudod magad elengedni, nem egy új munkaként megélni egy dal vizuális életre keltését? Mi tesz számodra vonzóvá egy megkeresést, egy új projektet?
Peti: Minden klip egy külön hangulat, világ, textúra. Nekem az a fontos, hogy meg tudjam találni bennük azt, amibe igazán szerelmes tudok lenni. Anélkül kár belekezdeni bármibe is az új projektekkel. Általában egy “verselemzés”-en esnek keresztül a zenészek az első megbeszélésen, abból tud kibontakozni a szám vizualitása. Ez sokszor segít mindenkinek megérteni, honnan jön a zene, hova mehet, mint kép. Ez esetben volt egy konkrét hangulat és egy párbeszéd. A történet egy lezárásról szól, de nem az volt a lényeg, hogy egy fiú és egy lány szakít, hanem hogy mi történhet emberi kapcsolatokban a lezárás előtt, után, milyen hatást kelt az üresség, hogyan lépünk tovább, vagy ki a súlya alól. Nagy szerencsém volt a szereplőkkel, két felvétel közt részletesen és mélyrehatóan tudtuk megformálni a karakterek lelki világát, motivációját. Nagy bizalmat élveztünk a zenekar és a Loboda testvérek körében, amiért nagyon hálás vagyok
Mekkora hangsúlyt helyezel az apró részletekre? Milyen szempontok alapján van meghatározva, hogy mikor és mik bukkannak fel egy klipben? Példákat is említve a jelenlegiből: emberi kapcsolatokat szimbolizáló plüssök, a klipben megjelenő könyvek, társasjátékok, videojátékozás, a bakelitlejátszós lemezhallgatás mind kapcsolódási pontot teremthetnek azokkal a nézőkkel, akik szeretik ezeket a tevékenységeket, tárgyakat, emlékeket kötnek ezekhez. Mennyire tudatos ez a kapcsolatteremtés a közönséggel?
Peti: A figyelmetlen pótcselekedetek, tárgyak szavak helyett segítenek elmesélni a történetet. A klip egy olyan műfaj, ahol némafilmesként több szerencsénk van megjeleníteni az adott szereplők megélését. Révén, képtelenek a verbalitásra. Az ismerős tárgyak karakterek, zenekar és nézők közt kifejezetten egy kis kollektív tudattalan morzsaként jöttek képbe. Ezek összetartják a három történetszálat, segítenek elmélyíteni a hasonlóságot. (remélem) Mint egy trauma, addig ismétlődik egy-egy szituáció, mozzanat, amíg abból ki nem lépünk. Fel nem dolgozzuk.
Ha már társasjátékok, könyvek és videojátékok: mivel szeretitek elütni a szabadidőtöket? Mik a személyes kedvenceitek a felsoroltak közül?
Márió: Természetesen zenével, de viccet félretéve a családommal vagyok, esténként gamingelek az internetes barátokkal, néha streamelem is. Olvasok még szabadidőmben, és ha lenne még egy pici időm, akkor rajzolnék is. Időben több megy a videójátékokra, de a kedvenceim a fantasy könyvek.
Gergő: Ahogy Márió is mondta, a zene hobbiként és második munkaként is szolgál számunkra, így rengeteg időt töltünk gyakorlással és ötleteléssel. Kikapcsolódásként szeretek kimozdulni a szabadba, minden hétvégén igyekszem eljutni önkénteskedni állatmenhelyre, valamint az elmúlt időben elkezdett foglalkoztatni a költészet is, mostanában szeretek verseket olvasni.
A klip egyik meghatározó mozzanata az, hogy egy pár veszekedése kerül előtérbe, annak részleteit hallhatják a nézők. Eredendően is a „Hamis Ígéret” részét képezték ezek a mondatok? Ha nem, akkor visszatér-e ez a párbeszéd a koncerteken valamilyen formában?
Gergő: A veszekedés az eredeti koncepciónak nem volt része, de úgy éreztük valami odakívánkozik. Kezdetben egy YouTuberól leszedett párbeszéd volt odarakva helytartóként, amíg nem vettük fel azt a verziót, melyet most is hallhatnak a kedves hallgatók. Megjegyezném, hogy Loboda Iza és Bíró Gábor kiváló alakítást nyújtottak, teljesen libabőrös lettem a felvétel alatt, hát még a végeredmény hallatán. Természetesen a koncertre ellátogatók is meghallgathatják ezt a jelenetet, de sajnos csak felvételről. Én próbálom meggyőzni a srácokat, hogy az egyik koncerten játsszák el élőben is, biztos hatalmas siker lenne! (nevet)
Rákanyarodva az aktualitásokra, kiket hallgatok mostanában? Mely bandákkal és előadókkal találkozhatnánk a lejátszási listáitokon? Az újdonságok hívei vagytok vagy a jól bevált dalok és lemezek pörögnek nálatok?
Márió: Főként Avatar, Deftones és egy új kedvenc a Nova Twins pörög nálam az utóbbi hetekben – a legfrissebb lemezekkel igazából.
Nagyon vegyes a listám, de akik sűrűbben megfordultak az elmúlt években, azok az Architects, Bad Omens, Spiritbox, I Prevail – szóval azért stílusban hozzánk illő dolgok. Meg az utóbbi években sok hazai hip hopot hallgattam: Krúbi, Sisi, Bongor.
A Spotify ajánlott listáit szoktam hallgatni, ahol sok a friss megjelenés, mert sokszor találok új kedvenceket ott, de ennek ellenére mindig visszatérek a régi nagy kedvencekhez: Korn, Limp Bizkit, Slipknot, System of a Down, persze a Linkin Park (a Nu metal-érában voltam fiatal), Dir en Grey és itthonról a Watch My Dying.
Gergő: Én a tipikus klisé vagyok, aki azt mondja mindent is hallgat. Azért ez nem teljesen igaz, megvannak a jól bejáratott és kedvenc stílusok.
Viszont a lejátszási listám rettentően mulatságos olykor, mert megtörténhet, hogy egy musical vagy disney számot egy metál szám követ, melyeket ugyanolyan lelkesedéssel hallgatok és éneklek bárki előtt.
Én alapvetően szeretem a modern stílusokat, mindig igyekszek új előadókat és számokat keresni, de gyakran pörgetem a korábban bekedvelt dalokat és azok közül is vannak kivételes kedvencek, melyeket újra és újra meghallgatok. A legutóbbi ilyen kedvenc számomat a tavalyi évben – csak Spotify-on – 100-nál is többször hallgattam meg. Ha valami megfog, akkor azt képes vagyok ismétlésen hallgatni akár hetekig.
Zenekarok terén hasonló metál előadók nálam is előfordulnak, mint Máriónál. Amit kiemelnék, az a Dayseeker zenekar, mely most különleges helyen áll számomra, mert az énekes, Rory az egyik példaképem és a hónap végén lesz szerencsém végre élőben is meghallgatni őket.
Lehet-e tudni valamit az idei terveitekről és menetrendetekről? Például a következő dalotok megjelenésének vagy a legközelebbi fellépésetek időpontjáról, illetve utóbbi helyszínéről? Mire számíthatunk tőletek 2026-ban?
Márió: Reményeim szerint a dobos mihamarabbi megtalálása után visszatérhetünk oda, hogy újra koncertezzünk és megmutathassuk amiken az elmúlt hónapokban dolgoztunk!
Attila: Mindenképp az az első, hogy újra teljes legyen a létszám, koncertkészek legyünk. Aztán pedig szeretnénk új dalokat felvenni és kiadni. Sok ötlet van készülőben különböző állapotokban, szeretnénk őket minél hamarabb megmutatni.
Gergő: Még egy kicsit tervezés alatt áll az évünk, sok a bizonytalanság amit igyekszünk hamar kiküszöbölni, hogy igazán beindíthassuk az idei évet.
Az év első felében szeretnék stúdióba vonulni és felvenni azokat a számokat, amiket már Attila is említett.
2026 sok változást hoz, de egy csapatként nézünk velük szembe. Nem lesz mindig egyszerű, ehhez szükségünk van továbbra is arra a rengeteg támogatásra amit kaptunk családjainktól, barátainktól és a kedves rajongóktól, nélkülük nem tudnánk ezt csinálni.
Köszönöm szépen az interjút!
ØUCH
Szerző: Farkas Márk
W a y o 
Hozzászólás