Alighogy csak részt vett a “nagy együttállás” gigakollabjában, Debrenti Márk le is szállította szólóprojektje, a Slammelweis debütáló négyszámos korongját, ami egy igencsak figyelemre méltó erődemonstráció. A korábban a Sleeping Serpentben és a Cinder of Cosmosban tevékenykedő Márk azért álmodta meg a Slammelweist, mert úgy érezte, hogy a hazai deathcore színtéren egy ideje pangás van.
“Hihetetlenül hiányoltam itthon a minőségi deathcore-nak bármelyik alfaját. Akik jók voltak, azok is befejezték, vagy már csak szimplán alig hallani róluk. Egy frissítést szeretnék hozni az itthoni kemény zenei műfajba, és úgy érzem, hogy minden szerénységemet szembeköpve, büszkén mondhatom magamról, hogy jelenlegi EP-mel én lettem, én vagyok itthon a deathcore!”
A helyzet az, hogy a Throne of Fire EP az első másodperctől az utolsóig ugrik meg minden lécet, amit magának felállított, így nem tudok vitatkozni a fentebb írtakkal. Személy szerint onnan tudom megítélni az adott cucc keménységét, hogy nem merem anyám jelenlétében bömböltetni. Édesem mindenfélét meghallgat és vagy eltűr, mert szeretné érteni a “kicsi fia” zenei ízlését. De van az a pont, ahol “Köszönöm Vágó Úr, megállok!“. Jelentem, a Slammelweis hivatalosan is anyuka-negatív, tehát ÜT! Most, hogy végre ettől elmenekültek az anyukák, nyugodtan beszélhetünk arról, hogy mitől döglik az a bizonyos…
Előadó: Slammelweis (HU)
Album: Throne of Fire
Műfaj: deathcore, blackened deathcore, szimfonikus metal
Megjelenés időpontja: 2026. március 10.
Kiadó: Szerzői kiadás
Támpont: Lorna Shore, Signs of the Swarm, Disembodied Tyrant
A korong négy tételből áll, melyeket egy jól átgondolt koncepció fűz össze. Négy fázisban mutatja be egy fiktív történeten keresztül az emberi természet önpusztító hajlamát és az egzisztenciális konfliktusok örökös körforgását. (Csak a szoki deathcore toposzok)
A Descending into Madness a nagy összeomlás. Kapzsiság, hazugság, a morális és erkölcsi gátak eltűnése, a hatalomvágy, beindítják az önpusztító folyamatokat ahonnan már nincs visszaút. Itt megjelennek a klasszikus irodalomban fellelhető, ember az ember ellen / ember a természet ellen, illetve a modern éra ember a társadalommal szemben viselt konfliktusai.
The Permanent által leírt helyzetben néhányan “felébrednek”. Megszűnik az állandóság illúziója, lázadás a hatalmasok, a vezetők ellen. Majd jön a húsbavágó felismerés hogy a tőlük való megszabadulás sem hoz megváltást. A szenvedés, a tudat, a generációs teher és a kollektív örökölt bűn tovább él az emberben. Itt eléri csúcspontját az ember kontra társadalom konfliktus a folyamat végére pedig kezd begyűrűzni a modern ember önmagával vívott harca.
A Bellum deorum, azaz az istenek háborúja. Lévén hogy nem maradt kit “okolni” az ember a klasszikus értelembe vett Istenre vet szemet. Az emberi ego a kozmoszi rangot ostromolja. A főszereplő megindítja háborúját a teremtő ellen, ami végül sikerrel jár. Itt a klasszikus ember az isten ellen érvényesül, illetve az ember szembenéz azzal hogy nincs isten. Konfliktusok keverednek és következnek egymásból.
Throne of Fire: A hős antihőssé, a Luciferi archetípussá válik. Visszatér a földre hogy tudásával a szabadságot és az önmegvalósítást hozza el, és új világot építsen, de ez csak az ő eltorzult értékítélete. Valójában azzá a tekintéllyé vált, ami ellen elvileg lázad. Trónját az elkárhozottak csontjaiból kezdi építeni. A körforgás újraindul.
Most hogy megvolt az irodalom óra, ejtenék pár szót a hangzásról. Mindenfajta elfogultság nélkül mondhatom, hogy a Throne of Fire jelenleg a legpatikább blackened deathcore lemez kis hazánkban. A nemzetközi szintérrel összevetve is megállja a helyét. Debrenti Márk vokalista érdemei elvitathatatlanok. Igazi szörnyeteg. Instrumentális fronton is mindig tartogat valami újdonságot, nem válik repetitív zúzdává. A számok jól strukturáltak, ha döngölni kell, döngöl, de nem felejt el atmoszférát építeni és melankolikus/szimfonikus szegmenseivel teret adni az érzelmeknek. A címadó dal zárásában közreműködik az Ashen Culture Kovács Tamása is egy gitárszólós szegmensben.
Ha a Lorna Shore, Signs of The Swarm vagy Disembodied Tyrant név hallatán megdobban a kis szíved, akkor a Slammelweis számodra kötelező darab! Igencsak lelkesítő, amikor ilyen színvonalú munkát tesznek le itthon az asztalra. Remélem, jót fog tenni a versenynek, és tényleg felkavarja a színtér állóvizét. Alig várom, hogy hazánk fekete torkú daliái (vagy dáliái) egymásra licitálva ocsmánykodjanak a hallgatóság legnagyobb örömére. Mert hát mit kíván a magyar nemzet? Magyar nemzeti deathcore-trekket!
Slammelweis
Szerző: Elekes Roland
W a y o 
Hozzászólás