Poppy világában élsz és csak mellékszereplő lehetsz benne

Ha csak a metal karrierjét nézzük, sokaknak eddig leginkább egy ambíciózus, végeredményben főleg szórakoztató projekt állt Poppy neve mögött, de mostantól kezdve többé nem lehet nem komolyan venni. Nem emlékszem, mikor éreztem utoljára egy metal lemezen ekkora main character energy-t - pedig az igazán öncélúan skizo elemek már lejjebb vannak tekerve a korábbi lemezekhez képest. King Kong, Thomas a gőzmozdony, Dukai Regina, Blink 182 - vajon a cikk végére mindez értelmet nyer?

Ezért a jövőért érdemes lehet meghalni

Reggel van, csörög az ébresztőd. Próbálsz felkelni, de még érzed a szádban azt a harmadik sört, amitől kicsit kótyagos a fejed, az a cigi se kellett volna, pláne, hogy már két éve leszoktál. Miért zúg a füled? Ja, igen, mert elfelejtetted elvinni magaddal a füldugódat arra a kedd esti koncertre, ahol három helyi erő lépett fel az előtt az egy zenekar előtt, ami valóban érdekelt. De te elmentél megnézni mindet, validálva ezzel is azt, hogy te így támogatod a színteret, dacára annak, hogy már a második zenekar körül fájt a hátad, a lábad, meg olyan testrészed is, aminek a létezéséről se tudtál. Szerencsére csak 45 percet késett a várt bandád, mert az előtte lévőknek pont sikerült annyit tökölniük a dalaik közti performatív, csordaszellem beszédeikkel, hogy addig pont meg tudtátok vitatni a haverokkal, hogy miért szar a meló, mit nem eszik meg a gyerek, és melyik a legjobb autómosó a városban.

Reboot – Downplay // Starset: Dark On Me

Hosszas kihagyást követően visszatérünk az újragondolások és feldolgozások mezejére, de csak azért, hogy egy megfelelő lezárást kaphasson a Reboot rovat. Az utolsó felvonásban egy ismertebb dalt, és annak valószínűleg már jóval kevésbé ismert elődjét vetjük össze. Terítéken a Dark On Me a Downplay-től, valamint a Starsettől!

Around the girl – Vajon mi van manapság a Deftones ikonikus albumborítóján lévő hölggyel?

Nehéz nem magabiztosan kijelenteni, hogy a Deftones jelenleg második fénykorát éli, a metalvilág csúcsán van, és bárhová nézünk, ők jönnek szembe. Ez a dicsfény azért nem kicsit megérdemelt: a sacramentói alt-metal alakulat tavaly kiadta tizedik lemezét, a private music-ot, ami régóta nem látott erejében tüntette fel Chino Morenóékat. A lemez rendesen meg is ostromolta a sláger-, illetve az év végi listákat, azonban ezzel párhuzamosan egy másik anyaguk is eddig nem látott módon kilőtt: ez a második korongjuk, az 1997-es Around the Fur. Ha pedig már így alakult, egy online magazin meg is kereste a lemez ikonikus borítóján lévő lányt, hogy vajon mit csinál manapság, és megbánta-e a szereplést?

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑