Személy szerint odavagyok azért, ha egy szám nem kifejezetten egy hangzást képvisel, hanem egy sokkal kifejezőbb énjét mutatja meg az előadónak. Ha egy metál dalban pedig megszólal az akusztikus gitár a zúzás után, akkor az nálam már nem lehet hallgathatatlan. A cikkben említett zenemű pedig különösen beférkőzött a hallójáratomba, így szeretnélek vele titeket is megfertőzni. Vessük hát bele magunkat a smoker metal bugyraiba!
