Az idei év utolsó Discovery részében a budapesti Bulls of Prey tagjait, illetve a blues, a rock and roll és a hard rock által ihletett dalaikat ismerhetitek meg. Természetesen a hamarosan megjelenő Believer kislemez mellett sem mentünk el szó nélkül az interjú során, így nem érdemes kihagynod ezt a cikket, ha érdekelnek a már említett stílusok és szívesen felfedeznél valami újat!
Együttes: Bulls of Prey (HUN)
Stílus: Blues, Blues rock, Rock and roll
Jelenlegi felállás:
- Tóth L. Bálint – ének, gitár
- Zakar Zoltán – basszusgitár
- Tamás Áron – dobok
- Berecz Zsolt – gitár
DISZKOGRÁFIA
Hard-assed Queen (Single) - 2019
Kingdom Of The End (Single) - 2020
Out of my Hands (Single) - 2020
Golden Calf (Single) - 2021
Believer (Single) - 2021
Honnan jött a Bulls of Prey név? Miről szól az újonnan kiadott Believer? Milyen dalokra számíthatunk a közelgő kislemezen? Ezekről is többet tudhattok meg, de az interjúban kitérünk már-már szokásos módon a zenész élet szépségeire és nehézségeire, feldolgozásokra, illetve a következő évek célkitűzései sem maradhattak ki!
Miként jellemeznétek magatokat néhány szóban?
Bálint: Keményebb, de dallamos rock&roll-t játszunk. Viszonylag tapasztalt hobbimuzsikusok vagyunk, akik szeretünk elkalandozni a mindennapok zajából a blues és a hard rock felszabadító világába.
Zoli: Jók vagyunk. Nagyon jók. Ennyi.
Áron: Egyedi a stílusunk, szerintem különlegesnek mondható.
Zsolti: Én azt mondanám, progresszív hard blues zenekar vagyunk. Jó az összhang, mert mindenki kiforrott egyéniség.
Kinek az ötlete volt a Bulls of Prey név, és mi a háttértörténete?
Bálint: Legalább egy évig gyakorlatilag zenekarnév nélkül muzsikáltunk. Aztán az egyik próba után felvetettem, hogy mégis kellene egy brand, és az állatnevek elég menők ebben a műfajban (Whitesnake, Wolfmother, Buffalo Springfield). Én eleinte valami hangzatos madárnevet szerettem volna használni. Megtetszett a Deep Purple „Birds of Prey” dalának a címe, és úgy emlékszem, végül Zoli, a basszusgitárosunk javaslatára cseréltük le a szárnyas állatot párosujjú patásra. Innen jött aztán a „Ragadozó Bikák”, a Bulls of Prey név. Mögöttes tartalom nincs, mert azt szeretnénk, hogy a zenénk legyen a cégérünk. Abban viszont egyetértettünk, hogy a bikafej „marha jól” mutatna a zenekari logón. Egy biztos: sokat röhögtünk a hülyébbnél hülyébb névötletek elvetése közben.
Milyen zenekarok, zenészek inspiráltak Titeket?
Bálint: Inkább albumok szoktak hatással lenni rám. Ilyen a Rainbow: Rising 1976-ból vagy a Deep Purple: In Rock 1969-ből. Ezek műfajteremtő lemezek. Ez a két alapmű határozza meg, miről kell szólnia a kemény rockzenének, milyen felépítéssel és milyen hangszereléssel. Joe Bonamassa Driving Towards the Daylight című albuma 2012-ből pedig iskolapéldája a blues és a hard rock aranymetszés szerinti vegyítésének.
Zoli: Szerintem Bonamassa a közös pont. Nekem basszusgitár terén Póka Egon játéka jelent nagy inspirációt, továbbá az Alma együttes és Ricsi Bohóc.
Áron: Road, Tankcsapda, Sum 41, Slipknot, Metallica és mondjuk az Iron Maiden.
Zsolti: Joe Bonamassa, Steve Vai, Stevie Ray Vaughan, Pink Floyd, és persze az Iron Maiden.
Mit szerettek a legjobban a zenélésben, és mi az, amit a legnagyobb kihívásnak éreztek?
Bálint: Az alkotás folyamata szabadítja fel a legtöbb boldogsághormont: átélni, ahogy a dalkezdemény egy halmazállapotváltozáson keresztül végül elnyeri végső formáját. Az ötletmag szárba szökken, és közben mindenki hozzáteszi a magáét. Továbbá, amiért élni érdemes, azok az imprók, a felelgetések, a kísérletezgetés és természetesen a sok ökörködés a koncerteken és a próbákon. Kihívás az, hogy ne rutinból játsszunk, hogy merjünk kísérletezni a komfortzónánkon túl is.
Zoli: Igazából magát a zenélést szeretem, úgy ahogy van. A legnagyobb kihívás többgyerekes családapaként időt szakítani minderre, illetve a Covid helyzetben való helytállás is embert próbáló dolog.
Áron: Az új dalok összerakását élvezem a legjobban, és persze magát a zenélést. Ugyanakkor, kihívás a suli és meló mellett olyan időbeosztás szerint élni, amibe a rendszeres muzsikálás is belefér.
Zsolti: A zenélés egy teljesen más dimenzió, ahol konkrétan hangokká, melódiákká válhatok. Imádom ezt a transzformációt megélni. Zenekarban pedig minden felfokozódik, számomra olyan, mint egy tánc vagy kórus, ahol egymást húzzuk, egészítjük ki, ezzel létre hozva valami közös, lüktető, élő cuccot, és ez a legkirályabb, egyik legaddiktívabb dolog szerintem.
Van-e személyes kedvencetek az eddig megjelent dalaitok közül? Hogyha igen, akkor miért pont azt választanátok?
Bálint: Talán a „Kingdom of the End.” Úgy érzem, ez az a zene, amiben mind kiteljesedhetünk a hangszereinken, ezért nagyon önazonos a szerzemény. Jó lüktetése van, és szövegileg is közel áll hozzám, egy látomásról szól. Máskülönben, a dal végén felcsendülő harangok nagyszüleim „falujából”, Mezőberényből zúgnak.
Zoli: Az a harangos nóta, mert jó ebédhez szól! De igazából valamennyi a kedvencem, mert mindegyik egy kicsit más oldalát mutatja meg a zenekarnak, és együtt alkotnak egy képet a bandáról.
Áron: Believer, jól össze lett rakva, simán sláger!
Zsolti: Golden Calf. Mert csak.
Michael Jackson és Metallica cover is készült már általatok. Személy szerint, kitől és milyen dalt dolgoznátok fel a legszívesebben?
Bálint: Jobbszeretem a saját szerzeményeinket játszani, de a fellépéseken ismertebb dalokat is hallani szeretne a közönség. Egyébként az ötletes feldolgozásokat részesítem előnyben, nem várt fordulatokkal. Például a „Gotta Go Home” a Boney M-től, mondjuk heavy bluesban ütős kis szentségtörés lenne, nemde?
Zoli: A Metallica-betétet covernek azért nem nevezném. Azért szőttük bele a Jacko-dalba, hogy lesokkoljuk vele a hallgatóságot (és saját magunkat). Amúgy a létező számok saját képünkre formálását csipázom, illetve akár ismert riffek becsempészését a számainkba, vagy az átdolgozásinkba.
Áron: Én is inkább a saját dalokra koncentrálnék.
Zsolti: Már régóta mondom: „The Ballad of John Henry” Joe Bonamassától. De jól szólna még a „Number of the Beast” is az Iron Maidentől. Állat lenne!
Térjünk rá a legújabb számotokra! A „Believer” a hamarosan kiadásra kerülő kislemezetek címadó dala. Miről szól egészen pontosan, illetve honnan jött az ihlet a dalszöveghez?
Bálint: Egy tragikus élethelyzetből való feltápászkodás adott hozzá muníciót. Igazi lelki gyakorlat volt a szövegírás: épp a vonaton utaztam búskomoran, mikor megfogalmazódtak bennem a dal fő sorai. Mire kész lett a szöveg, más emberként szálltam le a szerelvényről. De komolyan. Szabad vagyok, nem félek – sokszor úgy használjuk ezeket a bevett szófordulatokat, hogy nem tudjuk átérezni súlyukat, valódi jelentésüket. A „Believer” arról a felszabadító felismerésről szól, amikor végre tényleg megérted, mit is jelent szabadnak lenni és nem félni. Ráadásul rájössz, hogy a megoldás mindig is az orrod előtt volt, csak éppen te eddig máshol kerested azt. A szöveg talán alkalmazkodik a dal szerkezetéhez is. A középtempós kezdés szabályszerűsége a „rabságot” jelképezi, a gitárszólók alatti váltakozó tempó a belső vívódás hektikusságát hangsúlyozza, végül pedig az utolsó refrén lendületessége és harsánysága a felszabadulás katartikus élményét szimbolizálja.
Milyen történetet tudnátok elképzelni a „Believer”-hez, hogyha egy, a dalszöveget életre keltő videóklip készülne?
Bálint: Fogós kérdés! Cselekményes klip kellene, mondjuk fekete-fehérben. Egy sötét cellából éppen megszökő figura története érzékletesen mutatná be a lelki terhektől való megszabadulást. Már csak azt nem tudom, hogy a sportkocsikat és a miniszoknyás lányokat miként lehetne belecsempészni a sztoriba… De inkább bízzuk is ezt a profikra.
Beszéljünk egy kicsit még a kislemezetekről. Hány dalra számíthatunk? Egymásra építő, egy koncepciót megvalósító számokkal vagy inkább témájukat tekintve merőben eltérőekkel találkozhatunk majd?
Bálint: Két új szerzeményt, két instrumentális mixet és egy élő felvételt tartalmaz az új anyag. Stúdióba vonulás előtt szépen megszavaztuk, hogy az aktuális friss dalaink közül melyek felvételéhez lenne éppen kedvünk. Tehát az is a véletlen műve – már, ha hiszünk ilyesmiben –, hogy mindkét új nóta egyfajta hitvallás melletti kiállásról szól. A „Golden Calf” a külső, a „Believer” pedig a belső kihívások felismerését és leküzdését mutatja be. A szövegeink általában a tipikus rock&roll életérzést közvetítik (buli, csajok, életörömök) vagy gondolatébresztőnek szánt filozofikus sorokat tartalmaznak. Ezúttal az utóbbiak dominálnak, de ellentételezésként ajánlom a „Hard-assed Queen” vagy az „Out of my Hands” című korábbi dalainkat. A keverést és részben a zenei rendezést ezúttal is a kiváló Cs. Szabó Zoli barátunk végezte. A stúdiómunkák közben döntöttünk el, hogy a címadó dalt, valamint a tavaly megjelent „Out of my Hands” című rhythm and blues nótánkat ének nélkül is közzé tesszük, hogy minden apró részlet hallhatóvá váljon bennük – értsd: a zene élvezetét ne zavarja az ének :). Az új kislemezen felcsendül egy igazi csemege, SIA „Cheap Thrills” című popslágerének hard rock átirata egy remek hangulatú élő felvételről, de sajnos a felvételi körülmények miatti szerényebb hangzással.
Van-e olyan műfaj, amiben szívesen kipróbálnátok magatokat a jövőben a blues mellett, akár csak egy dal erejéig? Hogyha igen, akkor miért azt választanátok?
Bálint: Így is szinte minden dalunk más műfajmintát követ. De örömmel elkalandoznék progresszívabb irányzatok felé. Ahhoz azonban talán kellene egy szinti is. Bár, Zsolti úgyis mindent megold a gitáron:D
Zoli: Elég széles a skála a blues és a sramli metál mellett, de progresszív rock és a pszichedelikus zenei motívumokat még szívesen belecsempésznék a dalainkba néhol.
Áron: Csak a mulatós! Amúgy nekem nincs, minden műfajt szívesen játszok.
Zsolti: Menő lenne kacsingatni a funk és a psychedelic rock felé.
Mik a legfőbb céljaitok az elkövetkezendő évekre?
Bálint: Szeretnénk Budapesten kívül is kalandozni. Jó lenne végre bejárni Magyarországot, esetleg a szomszédos országokat a koncertjeinkkel. Kedvünk és meghívásaink még lennének is, már csak ennek a fránya világjárványnak kellene végre eltűnnie a képből. Tervben van az első nagylemezünk elkészítése is, van vagy 35-40 dalunk talonban, amiből mazsolázhatunk. De nem siettetünk semmit. A legjobb dolgok úgyis maguktól történnek.
Végszónak: Mikor és hol lesz a következő fellépésetek?
Bálint: Sajnos, a pandémia miatti korlátozások okán nehéz előre tervezni. A legutóbbi bulinkra is sokan nem tudtak vagy nem mertek eljönni. Viszont, ha minden igaz, legközelebb április 8-án csapunk „a bikák közé” Dunaújvárosban, a Kaptár Music Pubban, barátaink, az Allen Memories meghívására. A közösségi oldalainkon azért tessék figyelgetni a kiírásokat, mert még az is lehet, hogy április előtt is csutkára tekerjük az erősítőinket Nektek valami füstös klubban! Addig is boldog karácsonyt és koncertekben, jó zenében gazdag új évet mindenkinek!
Hogyha nem szeretnél lemaradni a közeljövőben érkező „Believer” kislemezről, akkor mindenképpen ajánlott a Bulls of Prey követése facebookon, instagramon vagy éppen a YouTube-on!
Facebook: https://www.facebook.com/Bullsofprey
Instagram: https://www.instagram.com/bullsofprey/
YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCbjt1p1-_0MVgM9KVGDO_iQ
Spotify: https://open.spotify.com/artist/7vuTEHlLlT2L9MqOApY2Gm
by: Wolfy
Leave a Reply