Miért éppen a “Fighting For A Lost Cause”? Már első hallásra is mély benyomást keltett, ugyanis egyszerűnek tűnő, viszonylag hosszú akusztikus indulása végül egy szívbemarkoló tragédiába bukik. Minden alkalommal új érzelmeket ébreszt és a vágyat, hogy szeretném nem csupán magamba fogadni a dalt, hanem átadni a világnak, amit bennem megmozgat. Szeretném megtanulni gitáron, de nem tudom… Bármilyen könnyednek is hangzik, rendkívül bravúrosan bánik a hangokkal. Nem véletlen az a légkör, amelyet maga köré teremt…
Kiválóan váltakoznak a megfeszült basszuspengetések és a halk, elcsendesülni hagyott akusztikus hangok, amelyekbe aztán becsatlakozik az egyébként általam imádott, jellegzetesen lágy, mély, intelligens vokál. Mick Moss a feszültséget borzalmasan elegánsan, nem üvöltés, hanem szinte visszafogott zokogás képében tárja elénk. Kétségbeesett melódiák fonódnak össze egy mesterművé, ami egészen a negyedik perc, tizenegyedik másodpercéig azt hiteti el velünk, hogy ez csupán egy akusztikus ballada. A meglepetés ekkor könyörtelenül vág bele a szívünkbe… A fájdalmas, mégis gyönyörű hegedű és visszafogott dob hangzása egy olyan csodává fonódik össze, amire nem is számítottunk, de mégis örülünk, hogy hallhatjuk.
Egyszerűnek tűnik ugyan, de nem mindennapi hangzásvilág elevenedik meg előttünk, olyan eredeti, tiszta szöveggel, amelyet keresve sem talál az ember. Én sem kerestem, véletlenül jött velem szembe, mikor ismerkedtem az Antimatterrel, és így bukkantam erre a kincsre. Fáj, marja a lelkem, de mégis folyamatosan vágyom rá, hogy újra és újra magával ragadjon.
Műfaj: Progresszív rock/gothic rock
Együttes: Antimatter (UK)
Szám: Fighting For A Lost Cause
Album: Leaving Eden (2007)
Dalszöveg:
And there it is, as pure as snow
I couldn’t see it for my head was too low
And prying eyes, they stoop too low
Poisoning my soul, as sanity waits in the gallows.
Defeated I, fighting for a lost cause
Depleted I, dying for the wrong cause.
These are the hours on the range
The more you show them
The more they choose to take away
Some things never change in the wings
And as it’s your war
There’ll be no escape at all.
Defeated I, fighting for a lost cause
Depleted I, dying for.
Mit érdemes tudni az “Antimatter”-ről? 1998-ban alapult az Anathema egykori basszusgitárosa (Duncan Patterson) és dalszövegírója (Mick Moss) által. Sokáig az ő szólóprojektjükként működött, egészen 2004-ig, amikor is Duncan Patterson távozott a formációból. Így tulajdonképpen az Antimatter nem is zenekar, hanem Mick Moss önálló zsenialitása, amely már hét stúdióalbumot is magáénak tudhat. (Amennyiben a válogatásokat és az élő koncertekről készült felvételeket nem számoljuk bele.) Ők pedig a 2002-es Saviour, a 2003-as Lights Out, a 2005-ös Planetary Confinement, a 2007-es Leaving Eden, a 2012-es Fear of a Unique Identity, a 2015-ös Judas Table és a 2018-ban megjelent Black Market Enlightenment. Talán már az albumok neveiből is sejteni lehet, hogy egy egészen elvont világot tár elénk az Antimatter, borzasztóan érzelmes és eredeti szövegekkel, gyönyörű énekkel és nyomasztó instrumentállal. Kifejezetten azoknak ajánlom, akik szeretnek belerévedni a zene okozta hangulatba, ami bár némileg pszichedelikus, de nem az a klasszikus értelemben vett “matekmetal”, mint más progresszív rocként ismert társai.
Antimatter: https://www.youtube.com/user/antimatteronline
by: Fujimi
Leave a Reply