On The Horizon: Vihar Után (01.14.) #13

Az On The Horizon tizenharmadik epizódjában a post-rock műfaj egyik hazai képviselőjével, a Vihar Után-nal és a debütáló EP-jükkel, a “Természetesen“-nel ismerkedhettek meg jobban. Hogyha közel áll a szívetekhez a post-rock és egy ígéretes, igényes zenekart kerestek, akkor ez a cikk kifejezetten Nektek szól!

Zenekar: Vihar Után (HUN)

EP: Természetesen (2021)

Stílus: Posztrock

Mire számíthatunk a Vihar Után-tól? Ismerjétek meg a zenekar tagjai által legfőbb céljaikat, illetve a zenéjük mögött rejlő filozófiát és mindazt, amit megtapasztalhattok egy-egy daluk után:

„Ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb”, talán ezért is félünk tőle ennyire. Mégis, a legsötétebb ösvények végén, a legveszedelmesebb viharok után sejlik fel a legnagyobb érték: a közösen átélt hiteles élmény. Minden egyes megírt sorral, lefogott hanggal lehántunk egy réteget – hol óvatosan, hol igencsak durván – a felszínességről, ami elválaszt minket. Amikor először ültünk le egymással és a hangszerünkkel, elhatároztuk, nem csupán zenekart szeretnénk alkotni, hanem közösséget. Az érzelmeknek nem a pozitív-negatív, hanem a felületesség-mélység tengelyén szeretnénk mozogni. Nem szeretnénk, nem is tudnánk grandiózusan újat mondani, hiszen minden, ami értékes, ott van Bennetek és Bennünk, ha bátorsággal és csodálattal tekintünk rá. Nem szeretnénk Nektek kevesebbet adni, mint a legbensőségesebb, legemberibb tapasztalatainkat, zene, szöveg és film formájába öntve. Szeretnénk viszont Titeket gyönyörködtetni, elgondolkodtatni, emlékeztetni, a saját belső valóságotokhoz és igazságotokhoz elkísérni… Mindezt szimbolikus térben értelmezendő írásokkal, kifejező és dinamikus képi világgal, atmoszferikus hangulatú hangszeres játékkal, és természetesen ezeket egy anyaggá sűrítő érzésekkel és gondolatokkal.”

„Akár átmos, megtör, vagy simogat puhán, mi ott várunk majd Rád, a Vihar Után”

Jelenlegi felállás:

Galacsik Zoltán - ének, gitár 
Leindler Milán - dalszöveg, dob
Miriszlai Áron - basszusgitár

Post-rock: egy feltörekvő műfaj

A post-rock sokak számára még valami teljesen újat, felfedezésre várót jelenthet a magyar zenei világ berkein belül mozogva. Ez jó eséllyel a külföldi színtéren sem változik sokat, hiszen egy arányaiban fiatal műfajról beszélhetünk, ami a ’90-es évek közepétől kezdett el egyre jobban teret nyerni a köztudatban. Elsődlegesen az izlandi Sigur Rós, a Glasgow városából útnak induló Mogwai vagy éppen az ír God Is an Astronaut lehet ismerős többeknek, de a Múm vagy az If These Trees Could Talk zenekarokkal is találkozhattatok korábban. Az elmúlt években, évtizedekben fokozatosan egyre nagyobb népszerűségre tett szert a post-rock. Szerencsére az újabbnál újabb minőségi zenekarok megjelenésével amiatt sem kell aggódni, hogy ne lenne utánpótlás. A komolyzenét és a könnyűzenét vegyítő, változatosságáról ismert műfaj még rengeteg új szívet hódíthat meg a közeljövőben. Az underground zene kedvelőinek pedig egy izgalmas terület lehet a német There’s A Light-nak vagy éppen a Vihar Után-nak köszönhetően. Térjük is rá, hogy milyen lett a Vihar Után első EP-je!

Amit véletlenül se hagyj ki: A tölgy is meghajol

A Vihar Után legelső dala kétségtelenül jól sikerült és már előre jelezte, hogy bizony a színvonalasság visszatérő elemként szolgálhat mind a zene, mind a számokhoz készülő videóklipek esetében. Ahogy arra már az EVERFLASH EP-jénél is kitértem, ritka jelenség az, amikor egyből minden tökéletes. Legtöbbször mindig egy sajátos folyamatként élhetjük meg azt, ahogy egy zenekar kinövi magát és a dalok egyre teljesebbek lesznek, gondolok itt az eredeti elképzelések ideális megvalósításra, az ének és az instrumentál megfelelő arányára vagy akár a kiforrott hangzásra. Az viszont egy hosszabb távon biztató jel, ha viszonylag kevés helyen érezzük azt, hogy jobb lehetne egy dal vagy akár egy EP. “A tölgy is meghajol” és a “Természetesen” is hozza azt a szintet, ami után kíváncsian várhatjuk a folytatást! Mit szűrhetünk le “A tölgy is meghajol” meghallgatását követően? Elsődlegesen a majdnem 8 perces dal atmoszférája ragadhat meg minket, ami azért nem meglepő. A post-rock zenekarok gondosan ügyelnek a nehezen leírható légkörre és, ahogy azt a videóklipből láthatjuk, történeteik igencsak gyakran a természethez kapcsolódnak. A terjedelem, az atmoszféra vagy a természethez köthető dalszöveg és videóklip mellett a hangszerhasználat is egyértelműen a post-rock irányába mutat: az éneket a gitár, basszusgitár, dobok trió kíséri, klasszikus hangszerekkel kiegészülve. Ebben a dalban például a cselló (Kovács Orsolya) és a hegedű (Varga Péter) teszi felejthetetlenné az élményt. Galacsik Zoltán hangja tökéletesen passzol ahhoz, amit egy post-rock dalnál el tudnánk képzelni. Talán ennél a számnál éreztem a legjobbnak az éneket, a leginkább csontig hatolónak, de ez minden bizonnyal attól is függ, hogy ki és milyen felépítésű, illetve hangzású dalt szeret. Az éneknél még annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy valamivel nagyobb szerepet kapott, mint ami a post-rocknál jellemző (nem ritka, hogy az ének nagyon minimális vagy mellőzve van), de ez egyáltalán nem vált a dal hátrányává. Leindler Milán dobolása kellemesen hat a dal egésze során, rengeteget hozzáad a hangulathoz és a szám felélénkülésénél is meghatározó. Ez csakugyan elmondható a basszusgitárról. Miriszlai Áron kiváló munkát végzett! Összességében egy jól komponált, nívós dal a “A tölgy is meghajol”, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, aki szereti a post-rock műfaját vagy csak szívesen megismerné.

Vihar Után – A tölgy is meghajol

Miért pont a ‘Természetesen’ lehet a Te EP-d?

A három dalból álló EP másik két száma sem okozott csalódást. A Merülés és a Gyere nézd is mást kínál, mint a már részletesebben bemutatott “A tölgy is meghajol“. A rövidebb, kevésbé terjedelmes dalszöveggel operáló számok nagyobb mértékben támaszkodnak az instrumentál részekre. Ezúttal a cselló és a hegedű helyett a zongora társul az alapvető felállás hangszereihez Robert D. Carpenter közreműködésével. A Gyere nézd kimondottan élénk dal, amelynél hatványozottan észlelhető, hogy jobban kibontakozik az instrumentál. Hangszerhasználat tekintetében vitathatatlanul ez a dal volt a legtetszetősebb számomra, de A tölgy is meghajol és a Merülés instrumentáljánál sincs okunk a panaszra! A dalszövegek mélysége, a videóklipek üzenete és önmagában a Természetesen EP atmoszférája is indokolttá teheti a többszöri meghallgatást mindegyik dalnál. A Vihar Után a Természetesen EP-vel nem árul zsákbamacskát: tudható, hogy a léc nem lesz leverve és attól sem kell tartanunk, hogy sosem lesz magasabbra emelve. Az pedig külön érdekessége lehet az elkövetkezendő számoknak, hogy milyen, eddig még nem hallott hangszerektől várhatjuk az új impulzusokat, és a rövid ének, elnyúló instrumentál vagy a már bejáratott terjengősebb dalszöveg recept lesz-e a kiindulási pont? Egy biztos, nem alaptalanok a magyar post-rock trió pozitív visszajelzései!

Amennyiben felkeltette az érdeklődésed a Vihar Után, akkor érdemes lehet figyelemmel követned az oldalunkat, hiszen hamarosan ismételten találkozhattok a magyar post-rock zenekarral egy interjú keretében! Hogyha pedig nem maradnál le az új megjelenéseikről, legfrissebb posztjaikról, az alábbi linkek segítségével könnyedén értesülhetsz minden újdonságukról.