HáromPerHárom: Földesi-Bene Andrea (Mögött Blog), Németh Attila ‘Soma’ (BIPØLARIS, Hell Vill), Pogátsa-Miareczki Gréta (Hell Vill) – 2023/Május

Egy kisebb-nagyobb késéssel elhoztuk nektek a HáromPerHárom májusi felvonását, ami tagadhatatlanul egy Hell Vill-speciálra sikeredett. A júliusi hőség közepette Földesi-Bene Andrea ‘Csipke’ (Mögött Blog), Németh Attila ‘Soma’ (Hell Vill, BIPØLARIS) és Pogátsa-Miareczki Gréta (Hell Vill) kedvenceivel tudjátok átvészelni a napot, hogy aztán augusztus közepén már magával a Hell Villel (és néhány sörrel) válhassanak egy kerek egésszé a nyári élmények.

A HáromPerHáromról és az aktuális rész tartalmáról: A HáromPerHáromban három meghívott választja ki azt a három külföldi, illetve három hazai dalt, amit kihagyhatatlannak éreztek a cikk publikálását megelőző hónap(ok)ból. A májusi felhozatalért a Mögött Blog szíve-lelke, Földesi-Bene Andrea ‘Csipke’, a Hell Vill atyja és a BIPØLARIS magyar hangja Németh Attila ‘Soma’ és a Hell Vill anyja, őrangyala, rögtönzött időjósa, Pogátsa-Miareczki Gréta felelt.

Földesi-Bene Andrea ‘Csipke’ (Mögött Blog)

Hazai megjelenések

Hænesy – Through the Storm of Everlasting Complaints

A „posztatmoszférikus” – vagy inkább posztapokaliptikus? –  black hazai üdvöskéi május elején villantották Through the Storm of Everlasting Complaints című dalukat, mely azóta egy, az Autumn Nostalgie-val közös split virtuális megtestesülésében is világot látott. Nos, van amiért megéri lemerészkedni a kriptákba. A bő nyolcpercesből nem hiányozhat a Hænesy sajátosan sötét melankóliája, ami totálisan beszippant már az első taktusoknál. Ha lecsukod a szemed, máris egy hideg köd lepte, őszi erdőben találod magad, ahol madárcsicsergés helyett csak az üres csend fogad, de egyáltalán nem nyomja a tüdőd, minél jobban elveszel benne, annál szabadabban lélegzel. Ilyen lenne az idilli purgatórium, vihar előtt. A feloldozás ugyanis érdeklődés hiányában elmarad. De kiért zúgnak azok a bizonyos harangok? Döntsd el magad…

Hænesy

Hiraeth – Last Train from Cairo

Ritkán hallat magáról a budapesti Hiraeth, de amikor végre megteszi, az robban, bár való igaz, hogy amit csinálnak, élőben igazán organikus, csak úgy dobálja az arcodba a féltéglákat, tisztán, szívből.  Nem is sűrűn kényeztetnek minket hangzókkal, de szerencsére épp májusban érkezett a legfrissebb daluk, ami a Mad Vill-es jelenésük után bebetonozta helyüket a listámon, csak remélni tudom, hogy eztán nem némulnak el túl hosszú időre, megint. A Last Train from Cairo maga a kellemes káoszba rendezett disszonancia, nem tudok betelni azzal, ahogy a vonat monoton zakatolását idéző ütemekre rásír a gitár. Erősen ajánlott zenei aláfestés homályba vesző éjszakázásokból való, merengésekkel, vagy közös életfejtegetésekkel teli hazateleportálásokhoz, amiből másnap már úgysem emlékszel semmire, de a zene legalább beleette magát a füledbe, nem?

Hiraeth

Tiansen – Awkward Silence (ft. Bálint Tari)

Nem hiszem, hogy a Tiansen köreinkben bűnös öröm, ha mégis, én emelt fővel vállalom eme „botlást”. Eszméletlen vártam már a második lemezt, kiszemeltem pedig nyilván az Emerald acsarkodásokkal fűszerezett, záró tétele, amihez ráadásul Radó Éden megkapóan éteri dallamai kíséreteként egyik kedvenc hazai „extrém” énekesem, Tari Bálint (As Karma Brings, Eagle Has Landed) is adta a hangját, emellett persze ott vannak még az egészen kiszámíthatatlan váltások és a jóleső sodrás, ami miatt azt hiszem, ez lett a havi leghallgatottabb dalom, de számokban nem vagyok jó. A srácok tényleg nem féltek elmenni a falig és meg is repeszteni azt. Kell még ennél több? Nem. De azért halkan megjegyzem, hogy a szövegre is érdemes odafigyelni, fontos témákat boncol, amik sajnos még mindig nem kapnak elég teret, emellett azért az Awkward Silence hagy időt arra is hogy belefeledkezz, tökéletes menedék a lelkednek, és erre a pár percre tényleg megengedheted, hogy önmagad lehess, bűntudat nélkül…

Tiansen

Külföldi megjelenések

Cattle Decapitation – A Photic Doom

Nem vagyok ős Cattle-fan, főleg, ha eszembe jut, hogy ’96-os alakulásukkor még az alsós iskolapadban hitegettem magam azzal, hogy az East 17-nél nincs csodálatosabb dolog. Ó, kis, naiv én… Azóta persze sok minden változott… Havi hallgatnivalóim közt szerencsére már egy jó ideje mindig helye van a brutalitásnak, főleg, ha azt olyan éretten és választékosan űzik, miként a Cattle Decapitation. Az évek meg a rutin, mondhatnád. Számomra az album kvintesszenciája az A Photic Doom, szerintem minden benne van, amiért a Cattle-t 2023-ban szeretni érdemes. Nem a zsigeri kiszámíthatatlanság hajtja, inkább a jól rétegelt komplexitás, de nyugi, ettől még nem lesz kevésbé kegyetlen és ugyanúgy sajog. Na meg, van abban valami bizsergetően drámai ahogy Travis Ryan énekes, a már védjegyévé vált sejtelmes orgánumán, már-már kedélyesen szórja az elpusztult világ romjaira, hogy:

„Father Lucifer! Your light still casts a shadowIn that emptiness we hide behind its veil,

Smashed across the rocks and bleeding in the shallowsIn our quest for light we’ve aimed our paths to fail”

Az Apokalipszis már itt várakozik a kapuknál…

Cattle Decapitation

DevilDriver – This Relationship, Broken

Találkoztál már azzal a helyzettel, amikor a folytatás jobb, mint az első rész? Na, az új DevilDriver-lemez tökéletes példája ennek, már szerény véleményem szerint. A 2020-as Dealing with Demons I. minden elfogultságom ellenére elsétált mellettem, nem úgy folytatása a Vol. II. Lehet, ma már DD-t hallgatni nem menő, de beleállok, mert néha kell a lelkemnek, és jól is esik a beváltba kapaszkodni, olyasmibe, ami nyers, nem köntörfalaz, még akkor is, ha a világmegváltó ambíciókból már kiöregedett. A démonaid úgyis egy életen át kísértenek. De el kell jönnie a holtpontnak, mikor végre úgy néztek farkasszemet, hogy ahelyett, hogy elfelejteni próbálod, inkább mélyen magadba vésed a nevüket. Örökre. Az effajta produktív önmarcangoláshoz a This Relationship, Broken, a legtökéletesebb zenei aláfestés…

DevilDriver

The Ocean Collective – Subboreal

A német post-proggereket sem tudnám objektíven megítélni soha, minden eddig megjelent anyagukkal totál együtt lélegeztem, most sincs ez másképp. A Holocene (pre)historikus idővonalán a Subboreal klímája lenne a tudatalattim természetes élőhelye, ebben szublimálok el a legszívesebben, sokszori hallgatásra is totálisan. Ez a kollektíva ezúttal is saját univerzumot épít, amiben mindegy egyes dal egy pici, de autonóm mikrovilág. A Subboreal némileg szeszélyes, mégis azonnal otthon érzed magad benne, ha együtt tudsz lüktetni vele. Ha pedig sikerül felvenni a ritmust, a kiszámíthatatlanabb terep sem lehet akadály, még akkor sem, ha el kell hagynod a komfortzónád, mert a változatosságban rejlik a katarzis. Köszönjük, hogy velünk utazol…

The Ocean Collective

Németh Attila ‘Soma’ (BIPØLARIS, Hell Vill)

Hazai megjelenések

AZE N – Libra

Egyre inkább azt érzem, hogy a „keményzenei szcénának” évről évre nehezebb a dolga az új megjelenésekkel, mert hiába jó egy dal, egy dalszöveg, a dalszerkezet, sajnos (vagy szerencsére) egyre magasabb színvonalú hangzás és vizuál is elengedhetetlen. Ez a dal egy olyan szám a srácoktól, amit nagyon eltaláltak minden tekintetben. Kifejezetten büszke vagyok rájuk mint kortárs zenészekre.

AZE N

Sleep Summit – Balance (Album)

Tanuláshoz, házimunkához, munkahelyemen, tulajdonképpen bármilyen tevékenységhez, amiben szeretek elmerülni, nagyon szeretem az instrumentális dalokat. Ilyen előadók a Maybe She Will, a My Sleeping Karma, vagy a God Is An Astronaut. Tomival, aki egy személyben csinálja ezt a lemezt, nem régiben hozott össze a sors a BIPØLARIS-dalok keverése kapcsán, és most egy új lemezzel bővült a „külvilágot kizáró audió” anyagok listája. Köszönöm ezt neki.

Sleep Summit

Carson Coma – Feldobom a Követ

Ez egy olyan szám, ami korszellem lesz a számomra…. gondolom másoknak is. Kifejezetten szimpatikus, hogy a srácok rendszerkritikával is megspékelték a dalt. Meg Jánossal is. Ez egy olyan dal, aminek már most emlékszaga van és évek múlva is pontosan tudom, hogy milyen életérzések kerülgettek, amikor ezt a dalt napjába többször meghallgattam… tudod, az a megfoghatatlan érzés, amiről a 21 pilóták énekelnek… Azt mondjuk nem értem, hogy a dokicsávó a fasznak kell, hogy belerúgjon a gyerekbe a klip elején, de ezen túllendülve 10 /10.

Carson Coma

Külföldi megjelenések

UNEARTH – Dawn Of The Militant

Amikor 2006-ban elkezdtünk komolyabban zenélni, akkor a The Oncoming Storm volt az egyik lemez, amit megkaptam referenciaként, hogy valami ilyesmi témákat kéne gyártani. Hihetetlen, hogy a 1998-as alakulása óta ez a zenekar még mindig kurva jó. Külön öröm, hogy most egy komplett új lemezzel jelentkeztek, amin ez a tétel szerepel, és hjaj’, de ízlik a füleimnek.

UNEARTH

Veil of Maya – [re]connect

Korábban nem hallgattam ezt az előadót, de minden féle vibe-ok vannak az egész dalban. A Blacktől a Deftones-ig, megspékelve minden féle progresszív zenei elemmel. Én ugye könnyen vagyok ezzel a zenével, mert engem nem zavar se a magas ének, sem a bundkergetőzés, sem az elektronika. Az egész dal egy nagyon fura zenei massza/szimbiózis/kavalkád.

Veil of Maya

Crown Magnetar – Everything Bleeds

Egyre jobban tetszenek a modern deathcore dalok. Biztos van hozzá köze, hogy a sokat lógunk Witchthrone-nal mostanában. Illetve hatalmas ötlet volt az énekes csávót a garázsban keresztre feszíteni!:D

Crown Magnetar

Pogátsa-Miareczki Gréta (Hell Vill)

Image gallery image

Hazai megjelenések

afewyearslater – cowards
A pályafutásuk legelejétől követem a budapesti triót, fun fact, hogy életük első koncertjét is a (még bősárkányi) Hell Vill-en adták. Ezek a srácok sohasem szaroztak a szókimondással, ez a dal is őszintén beleáll a valóságba, miközben a dallamos (pop) punk úgy rávisz a flowra, hogy észre sem veszed, hogy jár a lábad és következőre meg már dúdolgatod magadban a koncertjük után. Kíváncsian várom a soron következő splitet finn barátaikkal, a Buckettel!

afewyearslater

Polytrip – Lehetne rosszabb (EP)
Na, ők számomra szinte teljesen újak, pedig az idővonaluk már jó pár évre visszanéz… nem sokkal az EP megjelenése előtt a véletlen hozta úgy, hogy egyszer beadta az a bizonyos videómegosztó oldal az akusztikus live sessionjüket és teljesen ámulatba ejtettek. Akkor már pedzegettem Somának, hogy “Hallod, Hell Vill #19-re milyen jó lenne behúzni őket” (igen, ez itt felhívás keringőre!), és ezt bennem a kislemez megérkezésével tovább erősítették a srácok. Teljesen meglepő fordulat a magyar nyelv, először zavartan bámultam magam elé, hogy ez a progos hangzás hogy fér össze az anyanyelvünkkel, de végül mind a szöveg érzékenysége, mind zenei világ gyönyörűen összekapcsolódott a fejemben. Remélem még sokáig (poly)trippelgethetünk velük.

Polytrip

Hiraeth – Last Train From Cairo
Izgalmas emberek, izgalmas lelkekkel és izgalmas zenével. Mi tagadás, ezek a srácok nem a leggyakoribb vendégei a stúdióknak, viszont számtalan koncertjük rendszerint igazolja az előbbi állításomat. A lélegzet visszafojtott áhítat lengi őket körbe és addig húzzák, amíg már ott állsz a teljes kiteljesülés előtt és ők a legváratlanabb pillanatban fel is oldoznak. Ezt az atmoszférát abszolút hozzák felvételen is, a feszélyezett kétségbeeséstől a tiszta  megnyugvásig.

Hiraeth

Külföldi megjelenések

Will Haven – 5 of Fire
Na, ezek a kaliforniai arcok pontosan tudják, hogy hogyan penderítsenek ki a komfortzónádból (fun fact: van egy 2015-ös albumuk Open the Mind to Discomfort címmel:D). ‘97 óta számtalan anyaggal büszkélkedhetnek, és a rövid ideig tartó szünet is csak rájuk erősített. Húzós, dühös, sötét, és mély, ami pont annyira mászik bele az arcodba majd a lelkedbe, hogy elkezd élvezni, hogy végre igazán fáj.

Will Haven

The Wonder Years – GODDAMNITALL
Sohasem tagadtam, hogy titkon óriási pop punk/emo rajongó vagyok, és azt hiszem, ennek az egyik indítórugója valahol náluk (is) keresendő. Dobálózhatnék azzal, hogy ezek a srácok nem tudnak hibázni, de ami tény, az tény – ezzel a dallal különösen hozzák azt, amiért évek óta rajongok értük: elszállós dallamok, húsig vájó ének, amit még jobban hangsúlyoz az érzékeny szöveg. Minden porcikádban érzed, hogy ez veled van és bármennyire is fájó kimondani, de mindez benned is történik.

The Wonder Years

Sleep Token – Take Me Back to Eden (Album)
Abszolút fenntartásokkal álltam bele ebbe a lemezbe, hiszen hirtelen hype és őrület lengte körbe a zenekart, az album pedig első hallgatásra iszonyat tömör és hangsúlyos. Mégis beleissza magát az ember elméjébe, fel-fel kapva a fejét, hogy mégis mi történik, milyen mélységek és magasságok váltakoznak akár a másodpercek töredéke alatt. Addig addig bontakozik, amíg végül fenntartja a figyelmet és a feszültséget valóban elérve azt, hogy visszakívánkoznál az Édenbe.
Kíváncsi leszek, hogy élőben működni fog-e ez a recept, betekintést engednek-e a kultusz mögé és maszkos kapuőrként várnak-e majd abban a bizonyos Paradicsomban is. 

Sleep Token

+1: The Ocean Collective – Holocene (Album)
A nagybetűs I.M.Á.D.O.M.! Rengeteg vitatémát indító album ez, ami már önmagában egy óriási dolog, de annyira igazat kell adnom Andinak mindenben, hogy ezt nem is ragoznám tovább helyette.:)

The Ocean Collective

Mikorra várható a következő felvonás? 

Augusztus elején érkezik a nyárindítónak szánt dalok válogatása, újabb három meghívottal a hazai underground bugyraiból. Tartsatok velünk akkor is!

by: Wolfy

Advertisements

Leave a Reply

, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d bloggers like this: