A debüt kislemez, amelyet hallva a végtelen bánat elevenen felemészt – Splitleaf-interjú

A folyamatos elvárások, a megfelelési kényszer és a konstans belső vívódások közepette az agyunk egyre jobban pörgeti a kérdést, hogy vajon mi a sorsunk: a hátunkon cipelt kereszt vagy egy utolsó koporsószeg? Mielőtt még a mindennapjaink vasmacskája leereszkedne a mélybe, hogy véletlenül se hajózhassuk kevésbé nyomasztó vizekre, adjunk egy utolsó esélyt magunknak és engedjük ki mindazt, ami leülepedett az évek alatt. Mentőövünk nem más, mint az idén bemutatkozó Splitleaf és a debüt EP-jük, a Crown of Thorns. Na és hogy miért pont ők hozhatják el a háborgó tengeren a lelki megnyugvást? Tartsatok velünk, és minden kérdésre választ kaphattok!

Interjúalany: Rózsa Adrián (basszusgitár)

Splitleaf
Györki Bence - ének
Érsek Balázs - gitár
Kovács Gergely - gitár
Balován András - dob
Rózsa Adrián - basszusgitár

A zenekarotok egy teljesen új szereplője a hazai zenei közegnek, azaz még igencsak frissek az emlékeitek a megalakulást illetően. Miként állt össze a bandátok felállása? Régre nyúlik vissza az ismeretség vagy az elmúlt években találtatok egymásra zenészként és barátként? Milyen célkitűzésekkel indultatok neki az előttetek álló útnak?

Először is szeretném nagyon szépen megköszönni a lehetőséget, hogy kicsit beszélhetünk vagy jelen esetben beszélhetek magunkról. Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem. Bencét kb. két évvel ezelőtt ismertem meg az előző zenekaromból, a Verticalsból. Már akkoriban éreztem, hogy eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Ugyanazokat a zenéket szerettük és ugyanolyan életérzések kavarogtak bennünk. Miután kiváltam a zenekarból elkezdtem a saját ötleteimet megvalósítani és próbáltam rávenni Bencét, hogy a későbbiekben vegyük majd fel őket. Eleinte az egész csak egy szobaprojektnek indult. Én írtam az alapokat, Bence pedig rá a szövegeket. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar meg is valósítjuk ezt az egészet mint zenekart.

A jelenlegi felállásunk nagyjából tavaly december vége felé állt össze. Az énekes poszton Györki Bence, gitároknál Érsek Balázs és Kovács Gergely, a doboknál Balován András, jómagam (Rózsa Adrián) pedig a basszusnál. Bencét leszámítva a többieket már hosszú évekre visszamenőleg ismertem. Zenéltünk is együtt, voltak közös koncertjeink és hasonlók. Ebből adódóan nagyon is jól működik köztünk a kémia mint zenésztársak és mint barátok is. A fő célunk elsősorban saját magunk szórakoztatása volt. Azt viszont legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ennyi ember tetszését elnyeri majd amit csinálunk és ilyen rövid időn belül útnak is indulhatunk.

Kik voltak, illetve vannak a legnagyobb hatással rátok zenekarként és egyénileg nézve? Minek köszönhető, hogy a zene meghatározóvá az életetekben? Egyértelmű volt számotokra, hogy egy adott zenekari pozíciót szeretnétek betölteni hosszabb távon vagy egy folyamat eredményeként dőlt el nálatok, hogy énekesként, gitárosként, basszerként vagy éppen dobosként tudnátok kiteljesedni?

Szerintem a többiek nevében is elmondhatom, hogy jelenleg a külföldi keményebb műfajt képviselő bandák vannak ránk a legnagyobb hatással. Mindenki más és más stíluson belül nevelkedett, de szerintem ez kellett ahhoz, hogy mindenki a saját pozíciójának és hangszerének tudhassa azt, amit éppen most betölt. Ha ki kellene emelnünk pár bandát, akik a leginkább inspirálták a zenénket, akkor az tagadhatatlanul a Knocked Loose lenne, továbbá a Kublai Khan TX, Paleface és társaik.

Egyből egy kislemezzel kezdődött a Splitleaf története, nem pedig néhány single után jött ki az első lemez. Mi motiválta azt a döntésetek, hogy egy EP lenne a legjobb nyitány? Szerintetek hazai viszonylatban mennyire építhetnek a zenekarok egy album kiadására? Több bandánál is népszerűek a kislemezek és jól láthatóan elsőbbséget élveznek a nagylemezekkel szemben, mely jelenségnek nyilvánvalóan számtalan – nem feltétlenül csak anyagi jellegű – oka van.

Ez egy nagyon jó kérdés. Eleinte szóba került nálunk is, hogy egy dallal debütáljunk, utána meg jöhet a teljes EP. De annyira nehéz volt a döntés, hogy melyiket is adjuk ki, hogy így megfogalmazódott bennünk a következő kérdés: Mi lenne, ha pofátlan módon egybe kiadnánk a teljes EP-t? Szerintem idehaza nem túl gyakori az ilyesmi. Sokan először kiadják a kedvcsináló debütáló single-t és várják, hogy milyen reakciók érkeznek rá. Mi inkább szerettük volna ezt az egészet egy picit rendhagyó módon tálalni. Szerettünk volna valami újat nyújtani az embereknek, egy full story-based anyagot egy hozzá készült visuallal, ami demonstrálja ezt a komor világnézetet, amit képviselünk.

Ez az EP-k és nagylemezek közötti összevetések egy örökös dilemma. Egy EP hamarabb elkészülhet, kevesebb a költsége és kevésbé érezheti úgy a hallgató, hogy az tele lenne különféle töltelék dalokkal. Manapság ha egy album már félóránál hosszabb, akkor sokan végig sem hallgatják. Ugyanakkor hiszek benne, hogy egy nagylemez is lehet kellőképpen érdekes, ha az a megfelelő módon van összepakolva. Én speciel nagyon is élem a story-based albumokat különféle átkötésekkel, legyen az bármilyen hosszú.

Az EP mellé egy tagadhatatlanul stílusos videoklip is dukált! Mi ihlette a klipet? Mit érdemes tudni a videoklip megalkotásának folyamatáról? Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok a forgatás során? Nézőként nektek milyen egy minőségi, egyből megragadó klip? Egytől egyig ugyanezeket az elemeket tartjátok fontosnak a Splitleaf keretei között napvilágot látó videók elkészítésénél is?

A klipet leginkább a dalok mondanivalója inspirálta. Az ötleteket Bence vázolta fel, hogy mi mindent tudna elképzelni benne. A célunk az volt, hogy egy egyre nyomasztóbb atmoszférát teremtsünk a kislemez köré, már-már amolyan művészfilmi hatásokkal. A felvételeket a munkahelyemen csináltuk és 2 teljes napig dolgoztunk rajtuk. Nagyon figyeltünk a részletekre, hogy minden a helyén legyen. Amíg a kamera tegyük fel egy adott jelenetnél csak tíz percig ment aktívan, addig az előkészületekkel órákat bajlódtunk. Nem mondom, nem volt túl kellemes november elején kint a hidegben fagyoskodva dolgozni, de így utólag visszagondolva teljesen megérte. Minden helyszínt magunk alakítottuk ki, az árnyékoktól a fényekig mindenre odafigyeltünk. A sírt, a kereszteket, a koporsót ezeket mind mi csináltuk. Keményen dolgoztunk ezalatt a két nap alatt, de ugyanakkor végig élveztük és rengeteget nevettünk. Különösen vicces pillanatok voltak, mikor a hősugárzó folyamatosan leverte a biztosítékot és nem tudtunk rendesen fűteni a forgatások alatt. Vagy ahogy az égő kereszt mögött kellett két vödör vízzel ugrásra készen állnunk, nehogy véletlenül is lángra kapjon minden. De Bence betemetése is hatalmas örömet okozott mindannyiunknak. Egy szó mint száz, rengeteg tapasztalattal bővültünk és ez a két nap sokkal jobban összekovácsolta a társaságot.

Szerintünk manapság már nem sok ember néz videoklipet (mondjuk én pont igen, de ez lényegtelen). Ezért is van az, hogy telefonra optimalizálva rögzítettük az egészet, mert gyakrabban tekintenek rá az ilyen jellegű tartalmakra az emberek telefonról mintsem gépről. Én személy szerint szeretem, ha egy videoklip kicsit eltér a kortársaiéhoz képest. Legyen benne valami, ami ad egy kis pluszt a zenéjük alá.

Mely témákra fektettétek a hangsúlyt a Crown of Thorns című debütáló kislemezeteken? Mi az, amivel a későbbiekben feltétlenül foglalkoznátok, akárcsak egy dal erejéig? Ki tudnátok emelni egy számot az EP tételei közül, amely különleges helyet foglal el a szívetekben?

Rengeteg negatív életérzés és gondolat fogalmazódott meg bennünk a dalok megírásakor. Nem csak a dalszövegek, de az instrumentális részek is ezeket tükrözik. A folyamatos elvárások, az állandó belső vívódások, a másoknak való megfelelés. Ezek mind olyan dolgok, amikkel nap mint nap szembesülnünk kell. Igyekeztünk minden ehhez hasonló életérzést átvetíteni a dalokba és így kiadni magunkból azt, ami legbelül nyomaszt minket. Nem igazán tudnánk egyik dalt sem kiemelni, hogy miért pont az lenne a kedvencünk. Mindegyik számunknak megvan a sajátos mondanivalója. Részemről ami az egyik kedvenc részem, az a Grief c. számunknak a vége. Az állandó belső örlődést amivel nap mint nap szembesülök az utolsó téma folyamatos lassulásával és végül a basszus önmagában megszólaltatásával szerettem volna tükrözni. Habár erről egy szót sem szóltam a Bencének, de valahogy mégis megérezte, hogy a végét a következő mondattal zárja: Endless grief eats me alive, ami annyit tesz ki hogy a végtelen bánat elevenen felemészt.

Milyen visszajelzések érkeztek felétek a zenei sajtó és a követőitek részéről? Mit éreztek a lemez erősségeinek? Van olyan terület, amiben már most tudjátok, hogy mindenképpen szeretnétek fejlődni a következő anyagig?

Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk! Ismerősöktől, ismeretlenektől és olyan emberektől is, akiktől a legkevésbé sem számítottunk rá. Az emberek elmondásai szerint nagyon is átérezni a mondanivalónkat. A súlyos témákkal, a harapós riffekkel és Bence agresszív hangjával rengeteg követőre tettünk szert ilyen rövid időn belül és rendkívül hálásak vagyunk mindenkinek, aki valamilyen formában is támogatott minket!

Itt szeretném is megragadni a pillanatot és kiemelni pár személyt, akik nélkül ez az egész nem valósulhatott volna meg. Először is Ragó Norbertnek szeretnénk megköszönni a munkáját. Ő nála vettük fel az egész anyagot és mindvégig segített minket. Volt egy elképzelésünk, hogy milyen hangzást is szeretnénk és ezt neki maximálisan sikerült elérnie! Aczél Márknak köszönhetjük a videoklipet. Ő is kint fagyoskodott velünk azalatt a két nap alatt és ki tudja, mennyi időt ölt bele, hogy ilyen bámulatos legyen a végeredmény! Továbbá Molnár Krisztofernek, aki a különféle szervezkedésekben és a forgatás során is folyamatosan segített minket.

Még egyenlőre nem tudjuk, hogy milyen vizekre fogunk a továbbiakban evezni, de igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni magunkból!

Zárásként kérlek, meséljetek az idei terveitekről! Mikor és hol hallhatunk majd titeket fellépőként?

Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy áprilistól több állomáson át is elkísérhetjük az Informer zenekart az EP bemutató körútjukon. Eddig ha jól számolom öt fix bulink lesz az ország számos pontján. Ezenkívül jelentkeztünk különféle fesztiválokra, tehetségkutatókra ahol szeretnénk megmutatni magunkat. A koncertekre készülünk különféle merch-ekkel és két új számmal, amik már nem kerültek fel a kislemezre.

Próbálunk a lehető legtöbb helyen megmutatkozni és minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Azt garantálhatjuk hogy aki élőben megnéz majd minket, az nem fog csalódni! Azon leszünk, hogy a lehető legtöbb energiát szabadítsuk fel mindegyik koncertünk alatt.