Soha többé nem fogom visszatartani a szavaimat az irgalom nevében

Csak magamat tudom idézni az év elejéről: remek dolog idén (is) metalcore-élvezőnek lenni. Szinte minden hónap tartogat valami finomságot a műfaj kedvelőinek. Január elhozta az I Promised the World-debütálását, februárban a Converge lepett meg minket egy korukat meghazudtoló kiadvánnyal, március pedig a Poison the Well hegyeket megrengető visszatéréséről kellett, hogy szóljon minden normális háztartásban. Nagy valószínűséggel a várakozás-kiéhezettség tengelyén Jeffrey Moreiráék esetében volt a legnagyobb a rizikó, hiszen azért itt mégis csak 16-17 év kihagyásról beszélünk, ami idő alatt a legendás metalcore-zenekar nem keveset fel is volt oszolva (bár ezt ők szeretik másképp látni). Ha ekkora szünettel ülsz be egy kocsiba újra vezetni, előfordulhat, hogy az első pár méteren többször is lefulladsz, rosszabbik esetben bele is hajtasz egy árvaházba. A kérdés az volt a srácokból középkorú férfiakká cseperedett banda esetében, hogy menni fog-e a kanyarban előzés oly sok idő után? A rövid válasz: a lejtőnek felfelé elindulás még hátramenetben is simán megy.

Légy a rend egy káosszal teli világban

2024 legvégén szomorú történés rázta meg a hazai földalatti színteret: a Heartlapse tíz év után úgy döntött, hogy befejezi karrierjét, és egy utolsó nagy bummal lovagol el a naplementébe. Ez azért is volt különösen fájó, mert a srácokban Magyarország egyik leginnovatívabb, legambíciózusabb és leginkább határokat feszegető metalcore-bandáját ismerhettük - és szerethettük - meg. Erről pedig az utolsó kislemez, a Lethargy is bőven tudna mesélni, hiszen a banda ott a már jól ismert visszhangos kipiengetéseit és breakdownjait elektronikus-, trap-, és helyenként egyenesen jazz-betétekkel szőtte össze. Napestig lehetne keresni az okokat, hogy egy ennyire igényes act, hogy nem tud kitörni és befutni a “kis pénz, kis foci” országában, és, hogy miért inkább sokszor a trehány, megúszós formációk és előadók kerülnek a reflektorfénybe. De most nem azért vagyunk itt, hogy megvitassuk kicsiny hazánk kulturális hendikepjeit, hanem, hogy beszéljünk a Heartlapse utóéletéről. Ugyanis amit sokan nem tudtunk még akkor, de a hangszeres szekciónak, tehát Kovács Tamás és Balován Barnabás gitárosoknak, valamint Egyed Péter dobosnak esze ágában sem volt befejezni a közös munkát: fekete iszapba mártották a kezüket és azzal vésték bele új formációjuk nevét a talajba: ez lett a Defied.

Önazonosak, tabudöntögetők és nincs előttük akadály – Interjú a Melrose Avenue-val

Az ausztrál pop-metalcore zenekar, a Melrose Avenue Taste című EP-jével robbant be a köztudatba, azonnal felkeltve a rajongók és a dallamos, mégis erőteljes hangzásvilágot kedvelők figyelmét. A zenekar frontembere Vlado Saric, mellette Mitchell Black és Shawn Mayer gitároznak – Mayer a háttérvokálban is közreműködik –, dobosuk pedig Jed McIntosh. Hangzásuk Saric dallamos énekét átütő screamekkel ötvözi, mindezt pedig lendületes, riffközpontú, erőteljes hangszerelés kíséri. Tavaly bemutatkoztak az európai közönség előtt, a zenekar azonban 2026-ban visszatér. Az amerikai és ausztrál turnétervek mellett ismét Európa felé veszik az irányt, és megmutatják az itteni rajongóknak is, milyen a hamisítatlan Melrose Avenue-s hangzás. A srácokkal az elmúlt évek felgyorsult tempójáról beszélgettünk és arról, hogyan élték meg ezt az intenzív időszakot.

Authentic, taboo-breaking, and nothing stands in their way – Interview with Melrose Avenue

The Australian pop-metalcore band Melrose Avenue burst onto the scene with their EP Taste, instantly catching the attention of fans and those into melodic yet powerful vibe. The lineup features frontman Vlado Saric, guitarists Mitchell Black and Shawn Mayer – with Mayer also handling supporting vocals – and drummer Jed McIntosh. Their sound blends Saric’s melodic vocals with sudden, visceral screams, driven by punchy, riff-heavy instrumentals with a strong focus on guitar riffs. After introducing themselves to European audiences last year, the band are set to return in 2026. Alongside their US and Australian touring plans, Melrose Avenue will once again make their way back to Europe, bringing their explosive energy to fans here. We checked in with the band to hear their take on the fast-moving years behind them and how it’s been along the way.

Az ártatlanságunkkal fizettünk azért, amiért nem néztünk félre

Egyedülálló, kaotikus és technikailag komplex hangzás, amely számos metalcore és hardcore zenekart befolyásolt. Ikonikus diszkográfia és képi világ; több ezer ugyanazzal az albumborítóról készült tetoválással rendelkező rajongó. Művészi integritásuknak köszönhetően szinte egyhangú tisztelet kivívása a zeneiparban. Nagyfokú önellátás: a tagok nevéhez lemezkiadó és stúdió is kötődik. Folyamatos fejlődés, önmaguk megismétlésének teljes elutasítása. A Converge több mint három évtized alatt megerősítette hírnevét, mint a modern heavy metal egyik legkreatívabb és legfontosabb zenekara. Jogosan merül fel ezek után a kérdés: kell-e, vagy szükség van még bármiféle bizonyításra Jacob Bannonék részéről? Nem igazán. Ennek ellenére 11. alkalommal is kapunk tőlük egy önmagukhoz képest elég röpke, de fajsúlyos öndiagnózist.

A jéghegy és a félelmeink csúcsán – ICENAP: T.I.M.E.

Tavaly ősszel látott napvilágot az ICENAP első lemeze, a T.I.M.E., melyet egy csendesebb időszak előzött meg. A kislemezzel nem csak a single single hátán korszak zárult le a banda életében, hanem egy új alapokra és műfajokra helyezett karrierépítés vette kezdetét, ahol azért még a régi arculat is visszaköszön helyenként. A háromtételes T.I.M.E. egy konceptlemez, melynek központi alanya Jade, egy disszociatív identitászavarral élő fiatal nő, de hogy pontosan mit rejt Jade három arca, és hogy mit kapunk a lemeztől, maradjon valamivel későbbre. Ha személyesen is megcsodálnátok az ICENAP-et és a kislemezüket, akkor van egy jó hírünk számotokra, mivel a hónap utolsó napján, február 28-án beveszik az Akvárium Klub Kis Hallját a Shell Beach és a Cica társaságában.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑