Eltemetett kedvenc zenekarok, feltörekvők, kérdőjelek sokasága, vegyes érzések és nosztalgikus gondolatok dallamos hardcore, poszt-hardcore és metalcore dalokkal megbolondítva. Hogy mit rejt a Merengő? Ez az, ami még szintén egy kérdőjel! Annyit elárulhatunk, kikről olvashattok: Capstan, Hindsight, Glass Hands, Virtues, Departures.
Nem, még nem egy sokadik cikksorozat első részét olvashatjátok, sokkal inkább egy spontán tartalmat, amely lehet, hogy felvonásról felvonásra más névvel fog jelentkezni, illetve eltérő zenei stílusokat helyez majd a reflektorfénybe. Na de miről is van itt szó? Egy kivétellel olyan zenekarokról olvashattok, amelyek már bebizonyították, hogy képesek minőségit alkotni, akár az undergroundhoz köthető határokat is átlépve, mégsem élték meg az idei évet, vagy máig bizonytalanság övezi a jövőjüket. Ellenpéldát biztosítva olyan bandák is terítékre kerülnek, akik átvészelték a nehézségeket és jó úton haladnak afelé, hogy sokan megismerjék a munkásságukat. Kezdődjön hát a merengő, mely részben egy dallamos hardcore- és metalcore-kedvencek temetőjének is elmehet!
Capstan – pretext
Zenekar: Capstan (US)
Dal: pretext
Album: SEPARATE (2021)
Műfaj: poszt-hardcore
Egyből itt a kivétel, a floridai Capstan, Orlando városából. A poszt-hardcore csapat az elmúlt években fokozatosan egy stabil bandává cseperedett a kihívások ellenére. Ezt bizonyítja az is, hogy a lendületük 2024-re sem csökkent és már a harmadik albumuk kiadására készülnek, amely nem mellesleg egy elég terjedelmes, tizennyolc (!) dalt tartalmazó lemez lesz. A The Mosaic május 24-én jelenik meg a Fearless Records gondozásában. Hiába az új nagylemez, a Merengőben nem erről a korongról, hanem a 2021-es SEPARATE-ről hoztam egy számot. A pretext a második stúdióalbum nyitódala, mellyel egy új korszak kezdődött a zenekar életében. Úgy hiszem, a srácoknak sikerült egy eltérő magasságba érkezniük a The Mosaic elődjével, és ez nem csak annak köszönhető, hogy Shane Told (Silverstein), Saxl Rose és Charlene Joan szerepvállalása által három minőségi közreműködéssel támadott az orlandói ötös. A pretext megalapozza a megfelelő hangulatot és energikusságot ahhoz, hogy belekóstolj a poszt-hardcore világának egyik ellenállhatatlanul ízletes szeletébe!
Hindsight – Loveover
Zenekar: Hindsight (AU)
Dal: Loveover
EP: Disposable Paradise (2016)
Műfaj: dallamos hardcore
Egyből egy eléggé lehangoló ténnyel indítanék a Hindsight kapcsán: igen, 2016 már nyolc éve volt! Na és ez miért releváns az esetükben? Az említett év nyarán adta ki az ausztrál dallamos hardcore formáció a Disposable Paradise című EP-t. A kislemez akár az áttörést is jelenthette volna, de sajnos azóta sem sikerült elérniük azt a szintet, ami kinézett nekik. Sőt, 2022 nyara óta életjelet sem nagyon mutatnak, miután személyes okokra hivatkozva lemondták az akkori turnéjukat. Bármit is tartogasson a jövő a Hindsightnak, azt nem veheti el tőlük senki, hogy összeraktak egy kegyetlenül jó EP-t. A címadó mellett a Loveover is nagy kedvence lett a dallamos hardcore-közegnek, amely a sajátos klipjével együtt egy megunhatatlan trekk. Készen állsz a szívtelenségre? Ha igen, gyerünk!
Glass Hands – Bouquet
Zenekar: Glass Hands (US)
Dal: Bouquet (2019)
Műfaj: metalcore
Újabb gyöngyszem, amely akármennyire király, keserédes utóízt hagy a szánkban. A Bouquet révén akár egy one-hit wondernek is besorolható a Glass Hands. A metalcore/rock tengelyen alkotó zenekar hasonlóan az előbb bemutatott Hindsighthoz, 2022-ben még egy aktív banda volt, de megközelítőleg másfél éve semmit sem hallani róluk. Náluk nehezebb azt állítani, hogy egyértelműen több volt a tarsolyukban, de az alább meghallgatható 2019-es single ismeretében felmerül a kérdés, miért maradnak el ennyire ettől a színvonaltól? Talán, ha visszatérnek a közeljövőben, rácáfolhatnak arra, hogy csak egy dal erejéig tudtak csodát tenni. A Bouquet-t viszont csak dicsérhetem, miután 2021-ben és 2022-ben is a legtöbbször meghallgatott szám volt a Spotify dalaim közül. Egy csoda!
Virtues – Departure
Zenekar: Virtues (SG)
Dal: Departure
Album: Comfort In My Own Arms (2021)
Műfaj: dallamos hardcore
Ha 2021, akkor a szingapúri Virtues sem maradhat ki a Merengőből! Nagy szívfájdalmam, hogy ők sem aktívak már, mivel a Comfort In My Own Arms az egyik nagy kedvencem volt, amelyet természetesen a 2021-es “legjobb albumok” listán is muszáj volt feltüntetnem (fun fact: a Capstan és a SEPARATE is helyet kapott ebben az évben, némileg hátrébb). Számomra a Virtues első nagylemeze egy dallamos hardcore-mestermű. Ez a lemez tipikusan az, amely passzol a merengő elnevezéshez és bármikor elővehető, ha csak elmélyednél a gondolataiban és az album gyönyörű atmoszférájában. Eleve kuriózum egy szingapúri dallamos hardcore csapat, de szerencsére azért nem ez az, ami miatt a Virtues-t érdemes megemlíteni egy válogatásban. Induljon az ázsiai önemésztés!
Departures – Sleepless
Zenekar: Departures (UK)
Dal: Sleepless
Album: Death Touches Us, from the Moment We Begin to Love (2016)
Műfaj: dallamos hardcore
Remek kérdés, hogy mennyire jó ötlet egy nyitótétellel zárni, azonban a Departures adta magát a Departure elnevezésű dal után. Komolyra fordítva a szót, a Sleepless egy nagyon rövid trekk, a szerepköréből is adódóan, de annál kellemesebb fogyasztásra. (*Mély levegőt vesz*) A Death Touches Us, from the Moment We Begin to Love a brit dallamos hardcore banda harmadik albuma, amely 2016-ban látott napvilágot, és egyben az utolsó is. Nem kizárt, hogy egy nap bejelentik a negyedik korong érkezését is, de az utóbbi időszak csak a legújabb lemez születésnapjainak a megünnepléséről szólt. A Sleepless egyben a kezdet és a vég. Én inkább az előbbit ragadnám, mivel a jobb hangulatú végszavak híve vagyok. A nagylemez összességében egy “mindjárt elnyelnek a hullámok”-album, de a maga módján egy szépséges 33 perc. Kiváltképp akkor, ha a fejünket a vízszint felett tartjuk!
Linkek, amik érdekelhetnek:
Capstan
Hindsight
Glass Hands
Virtues
Departures
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás