A vörös Nap fénye, egy zenekar napfelkeltéje – fromtheredsun-interjú

A fromtheredsun tagjai röviden úgy jellemzik magukat, mint egy alternatív rock kvartett, akik csak élvezik, hogy zenélhetnek. Ez az őszinte, zenéből fakadó öröm egyértelműen átjön a produkcióikat nyomon követve! Azonban túl a közös szenvedélyen más is rejlik a zenekar létezése mögött: egy tudatos építkezés, számtalan lehetőséggel. A Kill Monday Management rock/metal tehetségkutatóján 2023-ban második helyet elérő banda az underground közeg izgalmas, még puskaporral bőven rendelkező projektjeinek egyike, akikről most még többet tudhattok meg egy tartalmasabb interjú segítségével. Sőt! Nem egy, hanem kettő zsír új, live session köntösbe bugyolált dallal megbolondítottuk a beszélgetést, hogy még kellemesebb legyen az interjú elfogyasztása. Jutalom a nap végén!

fromtheredsun
Domonkos-Dikker Vanda - ének
Schlecht Mátyás - gitár
Szekeres Ferenc - basszusgitár
Korpás Dániel - dob

Kezdjük a legelején! Tudnátok mesélni a fromtheredsun létrejöttéhez vezető útról? Honnan ismertétek egymást, illetve mi alapozta meg azt, hogy közösen zenélnétek? A közös zenei projektet megelőzően milyen bandákban játszottatok? Mindannyian csak és kizárólag a fromtheredsunra koncentráltok vagy érintettek vagytok másban is, gondolva itt zenekarra és szólóprojektre egyaránt?

Matyi: Igazából a fromtheredsun kb. már 6-7 éve létezik ilyen-olyan formában, hiszen Danival (dobos) akkor találtunk egymásra a mindenki által ismert apróhirdetési oldalon. Akkoriban még two-piece-nek indultunk, és én énekeltem… A mostani felállás, amit már valóban fromtheredsunnak lehet nevezni a második COVID nyitáskor alakult meg, 2021 nyarán. Akkor találtuk meg Vandát és Fecót, és állt össze a jelenlegi csapat, ami azóta változatlan. Részemről én elég sok hobbi zenekarban játszottam az idők során, sokszor párhuzamosan is. Jelenleg azonban 100%-ban a fromtheredsunra koncentrálok, nincs se kreatív, se bármilyen más kapacitásom egy másik zenekarban tevékenykedni.

Fecó: Ahogy Matyi is említette, 2021 nyarán csatlakoztam a zenekarhoz, szintén egy zenekarkereső apróhirdetésben találtunk egymásra. Előtte én is megfordultam rengeteg bandában, volt amikor párhuzamosan több zenekarban zenéltem, de nekem ez sosem volt egy járható út, egyszerűen nincs rá se időm se energiám, inkább a fromtheredsunra koncentrálok.

Dani: Azt hiszem, mindenki zenélt már más zenekarokban előtte, de most mindenkinek ez az egyetlen projektje, mind erre koncentrálunk maximálisan.

Vanda: Igen, én is csak megerősíteni tudom, amit a srácok elmondtak. Alapvetően egyikünknek sem a zene adja a megélhetésünket, mindenkinek van főállása, családja, egyéb hobbijai, azt gondolom, hogy ezek mellett egy zenekarra tud mindenki elég időt szánni, nehezen férne be mellé más projekt. Amikor fel is merült, hogy esetleg valami másba becsatlakozzak, számomra akkor is egyértelmű volt, hogy a fromtheredsun a prioritás, így amikor láttam, hogy nem férne meg egymás mellett a kettő, nem is erőltettem.

Alternatív rock kvartettként ismernek titeket az emberek. Az első perctől fogva egyértelmű volt, hogy ez az, ami számotokra otthonos terep lehet hosszabb távon? Lefedi ez az irány azt, amiben hallgatóként érdekeltek vagytok? Jelenleg milyen dalokat hallgattok, kik az aktuális kedvenceitek?

Matyi: Eredetileg mi Danival noise/stoner rockot akartunk játszani, azonban ahogy elkezdtek készülni a dalok, úgy merült feledésbe ez a célkitűzés (Dani leginkább a noise rock vonalat sajnálja). Amikor pedig Vanda és Fecó is színre lépett abszolút egy furcsa egyveleggé alakult a zenénk, amit nagyon nehéz konkrét műfajba besorolni. Ezért szeretjük azt mondani magunkról, hogy alternatív rockot játszunk, mert abba belefér a stoneres riffelés, a funky-s refrének és a rettentő depresszív verzék.

Számomra a zenekar teljesen annak a vetülete, amit szeretek hallgatni, legyen szó Queens of the Stone Age-ről, Mastodon-ról, Radiohead-ről vagy akár Pink Floyd-ról. Az elmúlt időszakban próbáltam nyitni a zenei palettámon és Dua Lipa sokszor felhangzik munkába menet.

Fecó: Szerintem az „alternatív” eléggé lefedi amit csinálunk (hívhatjuk kísérletezésnek is akár), a rádióbarát pop song után egy D-re hangolt lassú zúzás… szóval ja. Számomra az alternatív mindig is egy stílus nélküli egyveleg volt, amibe bármi beleférhet, de nálunk ez nem tudatos. Ha tetszik megcsináljuk és nem agyalunk azon, hogy ez vajon még benne van a zenei világunkban vagy sem. Én a magam részéről mindig is inkább nyitottabb voltam az ilyesféle dolgokra, jó az, ha az ember kitolja a határokat és nem fél nyitni más irányba. Persze ez vagy bejön, vagy nem.

Dani: Jó az alternatív gyűjtőnév, mert belefér minden – amúgy nem szoktunk agyalni azon számírás közben, hogy milyen stílust csinálunk épp, ha jól hangzik valami akkor belerakjuk a dalba, kész. Szerintem mind a négyen hasonlóan gondolkozunk zenei értelemben, ezért szerencsére az esetek túlnyomó többségében teljes egyetértés van számíráskor, mi számít jó ötletnek, és mit kéne kukázni.

Ezért aztán jön is mindenféle stílusjegy a zenénkbe, mert mindenki hallgat mindenfélét a tagok közül. Ha egyet kéne kiemeljek, én manapság egy csomó The National-t hallgatok, imádom a dobosukat, iszonyat kreatív a fickó.

Vanda: Őszintén szólva én nem szeretek, és nem is nagyon tudok stílusokban gondolkodni, ezért ezek számomra nem meghatározóak az alkotás során. Ritkán ülök úgy neki, hogy ilyet vagy olyat kéne írni. Ennyire nem vagyok tudatos, viszont annál inkább intuitív ebben is.

Zenék terén én majdnem mindenevő vagyok, nagyon hektikus, hangulatfüggő, hogy éppen mit hallgatok, és a kedvenceim is kb. havonta váltakoznak. Most ha puskázok a Spotifyomról, akkor egymás mellett van a NOTHING MORE, Linkin Park, Aurora és Harry Styles, amiket a múlt héten legtöbbször hallgattam, ez az eklektikusság más időszakokban is jellemző rám.

2022-ben jelent meg a debüt EP-tek, a „contributed resonance”. Miként zajlott a lemez elkészítésének folyamata? Gördülékenyen ment a dalírás? Alapvetően a koncepcióra építés, az egységesség az, amire törekedtek vagy a zenei változatosságra és a határok átlépésére, a kreativitásotok megkötések nélküli kiélésére fókuszáltok?

Matyi: A contributed resonance-on hallható dalok egy része már régebben kész volt, de voltak benne a lemezfelvétel előtt nem sokkal befejezett darabok is. Miután Vanda és Fecó megérkezett, biztossá vált, hogy ebben a formációban szerintem komoly potenciál van, és amikor már mindenki kellően megismerte a számokat (és itt-ott újra is lettek írva), elmentünk felvenni a lemezt. A mi stílusunkkal szerintem közel lehetetlen feladvány egy concept album megírása, hiszen annyira össze-vissza nyúlunk stíluselemekbe, maximum a lírai vonalról lehetne ezt megpróbálni. Válaszolva a kérdésre, az EP abszolút arról szólt, hogy megmutassuk mennyire sokoldalúak vagyunk, és mindenki találhat valamit a zenénkben ami megfogja.

Fecó: A stúdió nagyon jó élmény volt, sokat dobott a zenekaron. Talán egy vagy két dal van, amit már így közösen raktunk össze, a többi készen állt így ezeken max. alakítani kellett kicsit.

Dani: Azt hiszem, a koncepció az volt, hogy fel kéne már venni néhány számot.

Vanda: Egyetértek Danival. Gyakorlatilag válogattunk a sokkal több meglévő számból, hogy mik is kerüljenek az első lemezre, de nem a számok összeillése volt szerintem a mérvadó, hanem hogy mennyire szeretjük mi őket, és mik a közönségkedvencek.

Habár a zenekaroknál jellemző, hogy a legtöbb dal nagyon szeretve van és mondhatni mindegyik egy saját gyermek, de ha csak egy számot emelhetnétek ki, melyik lenne az? Akár azért, mert egyénileg nézve nagyon szeretitek eljátszani, vagy a szövegének személyessége miatt. Igaz, ez csak egy szelete az összképnek, de mekkora hangsúlyt kell adni szerintetek egy címválasztásnak? Nálatok mi alapján dől el egy trekk elnevezése?

Matyi: Hát ez egy iszonyú nehéz kérdés, de ha pisztolyt fognának a fejemhez akkor nagy eséllyel a Graveyard Tales lenne az (amit a cikk végén hallhattok is live session formában). A repertoárunk egy részét még Danival ketten írtunk, de amint összeállt a mostani kvartett, megváltoztak a számírási szokások. Szerintem ez az egyik dal, amiben már igazán lehet érezni, hogy négyünk közösen hozta létre, és mindenkinek igazán a szívéhez nőtt.

Én nem vagyok nagy szöveg mániás, számomra mindig is az énekdallam vett meg egy vokalistában, ezért a számcímek se élveznek prioritást. Maximum a jópofa gag-ek tudnak felvillanyozni, mint a QOTSA Obscenery-je.

Fecó: Nincs személyes kedvencem, mindegyik dalban benne van négyünk lenyomata, így azt mondanám, hogy mindegyiket szeretem. Címválasztás terén én nem szólok bele ahogy a szövegírásba sem, nagyon sok instrumentális zenét hallgatok, nem figyelek annyira a szövegekre.

Dani: Amúgy Vanda anno megkért minket hogy rangsoroljuk a számainkat aszerint, ki melyiket mennyire szereti, és akkor az jött ki, hogy az Arnold a kedvenc számunk zenekar szinten, aminek a Live Session felvétele hamarosan meg is jelenik YouTube-on! (Szerk.: Egy későbbi, az interjúval párhuzamosan kiadott daloktól eltérő időpontban). Vicces insider infó, a legkevésbé szeretett számunk az Enough című nótánk, ezért azt fel se vettük, nehogy hallhassátok.

Vanda: Nekem is nehéz lenne kedvencet választani, ez nálam idővel változni is szokott, attól függően, hogy épp melyik szöveggel tudok a legjobban azonosulni, én ugyanis nagyon szöveg centrikus vagyok.

Jelenleg a magyar szövegeket írásával kezdtem el kísérletezni, ami persze nem jelenti, hogy nem lesznek angol nyelvűek már, most is több alakuló angol számunk van, viszont izgalmas a magyar dolgokkal kísérletezni, egészen megváltoztatja számomra az alkotási folyamatot. Épp ezért ha egy aktuális kedvencet kellene mondanom, akkor a Kiabálj lenne az, ami április 27-én debütált az Analog Music Hallban a közönségünk előtt, és nagyon jó visszajelzések érkeztek rá. Hamarosan majd ti is meghallgathatjátok a nem sokára megjelenő double-ön, a Nem a te hibád mellett.

Egy könnyedebb köztes részként jöjjön egy asszociációs játék! A feladat nagyon egyszerű: egy-egy kifejezést említünk, melyekhez kapcsolódóan egy zenekart vagy egy személyt kell mondanotok, megindokolva a választásotokat. Őstehetség; one-hit wonder; stílusalkotó.

Matyi: Őstehetség: David Bowie; One-hit wonder: Nena; stílusalkotó: Lovasi András

Fecó: Őstehetség: Marcus Miller. One-hit wonder: egy sem jut eszembe. Stílusalkotó: Kurt Cobain

Dani: Őstehetség: Josh Homme; One-hit wonder: Soulja Boy; Stílusalkotó: Kanye West

Vanda: Őstehetség: Jacob Collier – eszméletlen dolgokat csinál ez a srác a zeneírás, az instrumentális részek és még az énekles terén is. Amit pedig a közönséggel csinál az valami hihetetlen. Persze erről eszembe jut Freddie Mercury, azt hiszem az ő őstehetségét nem kell megmagyaráznom. One-hit wonder: nekem ilyenkor mindig számcímek és nem előadók jutnak eszembe, de azt hiszem ez a kategória lényege, úgyhogy stílusosan Somebody that I used to know. Stílusalkotó: Michael Jackson – szerintem ez sem szorul magyarázatra.

A 2023-as Kill Monday Management által szervezett rock/metal tehetségkutatón a második helyen végeztetek, mely egy igencsak szép eredmény! Milyen emlékeket őriztek a selejtezőről és az elődöntőről? Hogyan látjátok, minden téren érződött az a döntőnél, hogy kellően átgondolt és igényesen megszervezett eseményről van szó? Mekkora löketet adott ez az eredmény? A jó teljesítmény és a nyereményeitek megnyitottak új ajtókat a karrieretek illetően? Kialakultak barátságok más zenészekkel, zenekarokkal?

Matyi: Számomra meghatározó élmény volt egy nagy színpadon játszani, profi hangtechnikával, illetve az, hogy sok elismert zenész véleményt mondott a számainkról. Szerintem egy ilyen tehetségkutató során a nyeremények nem az egyetlen dolog amivel gazdagodhat egy zenekar, hanem a kapcsolati háló. Sok más zenekarral haverkodtunk össze, amikből azóta koncertek is kipottyantak, játszottunk az Azutmaga-val, a Perfekt Square-rel, Breastbone-nal és a Foxriverrel.

Fecó: Nagyon jó élmény volt, sokat tanultunk a zsűri tanácsai és visszajelzései után. Profi csapat volt, segítőkész mindenki, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy ne venné kellően komolyan bárki. Jó volt látni ennyi különböző zenekart és stílust felvonulni.

Dani: Életre szóló élmény volt, és profin szervezett, azt hiszem mindenki jól érezte magát minden fordulón. Sikerült sok másik zenésszel összebarátkozni, szerintem is az a leghasznosabb eredménye az egésznek hogy kialakult egy barátságszerűség más zenekarokkal akikkel már léptünk is fel, meg volt akikkel biliárdozni is elmentünk.

Vanda: Csak ismételni tudom a srácokat, szerintem ez remek lehetőség minden kezdő zenekarnak. Nagyszínpad, új ismeretségek, ezeket nem tudnánk máshogy elérni. Szerintem rengeteg fejlődtünk a kapott visszajelzések mentén is, azt gondolom, hogy iszonyatosan megérte.

Miként tudnátok összegezni az eddigi koncertélményeiteket? Mennyire érzitek azt általában, hogy kellően megerősít titeket a közönségetek? A fellépéseitek vonatkozásában van olyan terület, ahol úgy gondoljátok, még sokat tudnátok fejlődni? Szerintetek mitől lesz egy koncert igazán minőségi, amelyre sokáig emlékezhet mind a közönség, mind az előadó zenekar? Tudnátok mondani olyan helyszínt, ahol még nem léptetek fel, de mondhatni bakancslistás számotokra?

Matyi: Ha összegezni kéne az eddigi koncerteket, akkor azt lehetne mondani, hogy a fejlődés megállíthatatlan. Minden egyes gig egy új lehetőség a tapasztalatszerzésre, legyen szó szám közben kihúzódó kábelről, gerjedő monitorládáról és minden más olyanról ami az élő zene velejárója. Ahogy mondtam, szerintem minden területen lehet és kell is fejlődnünk, nincs több mint 15 fellépés a hátunk mögött.

Én minden koncerten – amikor csak néző vagyok – azt figyelem, hogy a színpadon hogyan kommunikálnak egymással a tagok, és szerintem ez adja meg minden fellépés ízét. Ahogy az ember megtapasztalhatja hallgatóként, hogy a zenekar egy élő és lélegző massza ami együtt mozog.

Számomra az A38 tetőterasza egy örök kedvenc marad, hiszen nincs annál menőbb, mint hogy a Dunán zenéljen az ember.

Fecó: Minden koncert más és más, minden helyszín egy új kihívás, még akkor is, ha már játszottál ott. Tisztelettel és alázattal kell végigvinni a bulit, figyelve a közönséget és a társaidat a színpadon. Fontos a kommunikáció koncert közben, bármi közbejöhet vagy csak valaki esetleg belezavarodik, téveszt… ilyenkor segíteni kell egymást.

Számomra ugyanezek érvényesek, ha csak néző vagyok. Ha azt érzem, hogy a zenekar nincs igazán jelen vagy nem kommunikál sem egymással, sem a közönséggel, eléggé elronthatja az élményt.

Nincs kifejezettem „bakancslistás” hely, de szívesen adnék koncertet egy erdőben vagy egy pusztában, teljesen szabadban, vagy ahogy Matyi is említette az A38 tetőteraszát.

Dani: Nekünk van a legmenőbb közönségünk: az egy négyzetméterre jutó egymás fenekén doboló félmeztelen férfiak száma a mi koncertjeinken a legnagyobb (azon koncertek közül amiken eddig voltam életemben).

Amúgy én mindig azt imádom közönségként, ha látszik a fellépőkön hogy jól érzik magukat, hogy ők is ott akarnak lenni. Külön piros pont, amikor játszadoznak a számaikkal és improvizálgatnak játék közben, és így közönségként nem ugyanazt kapom vissza mint amit a lemezen is hallgathatnék. Számomra ez az élő zene szépsége: valami olyasmit hallani, amit soha senki más nem fog pont úgy visszahallani, mert a zenekar se tudná megismételni. Sokkal izgalmasabb ez, mint végignézni ahogy egy zenekar hangról hangra ugyanazt feljátssza unott arccal, mint amit a stúdióban feljátszott XY évvel előtte.

Vanda: Nekem a legfontosabb a koncerten is, hogy jól érezzük magunkat a színpadon, és kapcsolódni tudjunk a közönséggel, és azt gondolom, hogy ez az esetek 90%-ában sikerül is. A közönségünk hihetetlen energiákat képes mozgósítani, imádom, hogy van egy kemény mag, akikre mindig tudunk számítani. Az pedig minden alkalommal külön megtiszteltetes, amikor egy-egy olyan embertől kapunk pozitív visszajelzést, aki először hall bennünket.

Közönségként pedig abszolút egyetértek a srácokkal. Legutóbb Matyival voltunk a Nothing but Thieves budapesti koncertjén, egyszerűen minden várakozásomat felülmúlták. Mindig megdöbbenek, amikor egy zenekar, akiknek már lemezeik is zseniálisak, képesek ezt fokozni élőben, és valami még jobbat és egyedibbet létrehozni.

Adják magukat az utolsó kérdéseink. Mikor és hol találkozhatnak majd veletek a követőitek? Összeállt már nagyjából, hogy miként néz ki a nyaratok, azaz a fesztiválszezon? Mik a terveitek az év hátralevő hónapjaira, leszámítva a koncerteket?

Matyi: A nyár folyamán kicsit elvonulunk, hogy számírása és a következő kislemez felvételeire fókuszáljunk. Az interjúval együtt megjelenő két live session dal mellett tervben van még két dal megjelentetése ugyanilyen formában. Emellett idén összesen három stúdióanyaggal készülünk, megjelenésük nyár elején, közepén, illetve az ősz folyamán várható.

Vanda: Így van, ezt az évet a stúdiózásra szeretnénk szánni, a jövő év pedig már egyértelműen a koncertekről fog szólni.