Egyre jobban közeledünk a BUZZ második kislemezének felavatásához! A Back From Tartarus még a nyáron megérkezik, hogy újabb minőségi posztrock nótákkal gazdagítsa a hazai kínálatot. A hátralévő hetekben igyekszünk megkönnyíteni a várakozást, nem is akármivel, egy All-Timer különkiadással, melyben a trió tagjai mutatják be a legnagyobb közös, illetve személyes kedvenceiket.
Az All-Timerről: Ebben az epizódban szakítunk az alapvető szabályokkal, természetesen nem véglegesen, hogy egy a nyári meleghez jobban passzoló, kevésbé terjedelmes, és ezáltal könnyebben fogyasztható tartalommal biztosítsuk a kellemes időtöltést. Összesen öt dallal találkozhattok az aktuális felvonásban, melyek közül két szám közös, míg három dal személyes “all-timer”-nek számít. Válogatóink a BUZZ tagjai, Kriskovics Levente (dob), Pastrovics Martin (basszusgitár) és Doszpoly Tamás (gitár).
BUZZ
A budapesti BUZZ zenekar 2019-ben alakult, poszt-rock stílusban zenélnek és a nemzetközi terepen is meghódították már a bennfentes rádiófrekvenciákat. Instrumentális dalaikban a pszichedelikus szólamok igazi csemegeként szolgálnak a műfajt kedvelőknek. Első kislemezük, a Valium 2020-ban debütált, míg a legelső albumuk, a Blissful Dystopia 2022-ben. Utóbbiról mi is írtunk egy ajánlót, amelyet ide kattintva elolvashattok. A banda második kislemeze, a Back From Tartarus már úton van, megjelenése augusztus második felére várható. A lemezbemutató koncert szeptember 4-én lesz Budapesten, az A38 Hajón.
Jelenlegi felállás:
Kriskovics Levente - dob
Pastrovics Martin - basszusgitár
Doszpoly Tamás - gitár
Közösen választott dalok
Tool – 46&2
A Tool zenekarban a hangszeres tagok játéka nagyon nagy hatással volt mindhármunk játékstílusának fejlődésére. Háromszor láttuk őket élőben, nem tudunk betelni azzal az atmoszférával, amit teremtenek játékukkal, tehetségükkel, és a szokásostól teljesen elrugaszkodó zenei megoldásaikkal.
A zenekar iránt érzett tiszteletünk és szeretetünk egyik legjobb példája, hogy az első közös próbán megbeszéltük, hogy következő hétre mindenki tanulja meg a 46&2 dalt a Tooltól (ének nélkül persze, mert már az elejétől fogva instrumentális zenekar voltunk). “Szerencsére” a dal elpróbálásából nem lett semmi, a 46&2 eljátszása helyett jammeléssel teltek az első próbák. Utólag csak nevetünk, mert egy korai szakaszában lévő, még nem összeszokott zenekar nem is találhatott volna nehezebb gyakorlódalt magának, mint egy Tool-dal.
My Sleeping Karma – Ephedra
Ez a dal mindhármunk egyik kedvence, van egyfajta megmagyarázhatatlan sodrása. A zenekar egyedi, keleties post-rock hangzása ebben a dalban teljesedik ki szerintünk a leginkább. Ahogy a meditatív, nyugodtabb részek beletorkollnak az intenzíven lüktető, kiteljesedő refrénbe, és ahogy egyre inkább fokozzák a dal dinamikáját, mindezt példaértékűnek találjuk. Az egyedi dobtémák hallatán pedig elszorul a torkunk, és mind jobban felértékelődik a zenekar dobosának, Steffen Weigand közelmúltbéli halála okán.
Egyéni választások
Kriskovics Levente (dob)
Porcupine Tree – The Sound of Muzak
Talán 10 éve találkoztam először úgy igazán a híres prog-rock formációval. A The Sound of Muzak lett az első olyan daluk a sok közül, ami azóta is a mindennapjaim része, talán az összes kedvenc lejátszási listámon rajta van. A dal remek példája a négy negyedtől eltérő ütemképletek oly módon történő intelligens alkalmazásának, hogy a hallgató tud úszni a dallal, és nem telepedik rá az a zaklatottság, ami sok tört ütemű prog dal sajátja. Ezzel alapvetően formálta át azt, ahogy egy dal szerkezetére tekintek. A mondanivalójával pedig nehéz vitatkozni, sőt, az kiterjeszthető az egyre felszínesebbé váló világ minden részére.
Pastrovics Martin (basszusgitár)
Jeremy Soule – Peace at Last
Ezt a dalt 2002-2003 környékén hallottam először, amikor bátyám, Tomi megmutatta nekem az Elder Scrolls III: Morrowind című PC játékot. Azonnal magával ragadott a hangulata, a játék zenéi hihetetlen hatással voltak rám már 8-9 évesen, és azóta is teljesen más lelki állapotba tudok kerülni általuk.
A kiválasztott dal nagyon távol áll műfajilag a post-rock stílustól, viszont kifejezésmódban nagyon is közeli rokona a post-rocknak. Meg van benne a megszokott struktúráktól való teljes elrugaszkodás, a hangulati állapotok és harmóniák fantasztikusan intelligens kombinálása, a kezdeti örömteli felfedezés élménye hirtelen borongós elmélkedésbe csap át, majd a végén jön egyfajta lelki megfejtés, amit mindenki az önmaga valóságában értelmezhet.
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez a dal elsők között szerettette meg velem az instrumentális zenét, és egy teljesen új irányba kezdte terelni zenei érdeklődésemet már ilyen korai szakaszában az életemnek.
Doszpoly Tamás (gitár)
Godspeed You! Black Emperor – East Hastings
2003 körül hallottam először ezt a rövidnek véletlenül sem mondható csodát, a 28 nappal később című filmben, azonban akkor még (gyerekként) nem sejtettem, hogy ez egy zenekar lemezéről származó dal. Azt hittem, hogy a filmhez készült soundtrack. Gyakran visszanéztem a teljesen-, és mindössze 28 nap leforgása alatt lepusztult Londont bemutató poszt-apokaliptikus jelenetet, amiben az azóta már Oscar-díjas Cillian Murphy céltalanul bolyong, háttérben pedig ez az egészen elképesztő zene libabőrössé teszi az embert. Később újra felbukkant a dal, amikor poszt-rock zenék közt kutakodtam és azt kell mondjam, azóta is a kedvenceim közé tartozik. Talán ez a dal mutatta meg először, hogy a zenében nincsenek határok, sem időtartamban, sem hangzásban, sem struktúrában. Mestermű.
Mikorra várható a következő felvonás? Egyelőre még egy-két rész erejéig biztosan maradnak a különkiadásnak minősülő All-Timer “Short”-ok, hogy aztán ősszel visszatérjenek a hagyományos részek. Addig is tartsatok velünk, na meg a jobbnál jobb válogatások készítőivel!
by: Wolfy
W a y o 