Mérhetetlen büszkeséggel tölt el minket, hogy a Wayo hasábjain mutathatjuk be elsőként az ígéretes magyar posztrocker BUZZ új, három számos EP-jét, a Back from Tartarus-t. A beharangozóban kivesézzük kicsit az új dalokat, visszatekintünk a trió legutóbbi albumára, és a ti kedveteket is igyekszünk meghozni a szeptember 4-én, az A38 Tetőteraszára szervezett lemezbemutató koncerthez, amelyet a srácok a Last Seconds társaságában adnak majd.
Zenekar: BUZZ
Album: Back from Tartarus (EP)
Megjelenés: 2024. augusztus 16.
Műfaj: posztrock
Tagok: Doszpoly Tamás (gitár), Pastrovics Martin (basszus) Kriskovics Levente (dob)
Belegondolni is fura, hogy lassan két éves lesz a BUZZ első teljes albuma, a Blissful Dystopia, amelyről anno szintén cikkeztünk. Akkor ezt írtam: “ha majd egyszer posztrock-nagyhatalom leszünk, a BUZZ mindenképpen hivatkozási pont lesz”. Nos, ezúton is jelentem, kis hazánk nagyhatalmi státuszának kialakulása – már ami a posztrockot illeti – még csak folyamatban van, a BUZZ-ról azonban már nem csak jövő időben, hanem a jelen nagy tehetségeiként is lehet beszélni. Ráadásul nem is csak idehaza emlegetik őket egyre gyakrabban: az Inside című daluk például egy neves posztrock zenei disztribútor, a WherePostRockDwells 2022-es toplistájára is felkerült. Az általam szintén agyondicsért album után nem kis öröm volt számomra az új EP-t hallgatni még a megjelenés előtt, azzal pedig talán nem árulok zsákbamacskát, hogy nagyon be is jöttek ezek a dalok.
Bizonyos szempontból az eddigieknél kísérletezősebb vállalkozásnak tekinthető a Back from Tartarus, hiszen szinte nagylemeznek is beillő hossza (25 perc) ellenére sincsen túlnyújtva a rajta szereplő három szám. Ugyanakkor talán könnyebb olvasmány is az EP a hagyományos dalkeretekre a korábbiakhoz képest némileg jobban (ám még így is csak halványan) támaszkodó szerkezeteivel. Az eddig is tudvalévő volt, hogy a BUZZ remekül ad át érzéseket, élményeket, atmoszférát – ezekben a dalokban úgy érzem, hogy ennél kicsit többet is sikerült letenni az asztalra.
A nyitó Euphoria Scar hasonló zajokkal indul, mint a debütalbum nyitánya, az Enigma, és ha sebeket nem is, eufóriát bőven okoz. A BUZZ-művek a lassan védjegyükké válóan légies, egyszerű-de-nagyszerű témák egyike köré építették a dalt. A maga 5 perces hosszával az EP legrövidebb tétele, ami persze egyáltalán nem baj, pedig valószínűleg képesek lettek volna ennél hosszabban is fenntartani a hallgatói figyelmet. Változatos, de leginkább vidám dal, néha ilyen is kell.
A Rainblur helyenként annyira Tool, hogy például 02:40 környékén az agyam automatikusan behelyettesíti a kavargásba Maynard ikonikus üvöltését… De a tréfát félretéve azért is jó (értsd: fantasztikus) a dal, mert mindenből van benne egy kicsi, amit a srácok nemrég az All-Timer különkiadásunkban kiemeltek. Középtájt aztán nem várt meglepetés leledzik: egy női hang szólal angolul, gazdája a szintén posztrockban utazó NANANA énekesnője, Tímári Lotti – ritka, szinte sosem látott vendég az emberi szó a BUZZ zenéjében. A hírolvasás-szerű szöveges aláfestés (mert félreértés ne essék, azért instrumentális mivoltukat még nem adták fel) tökéletes kivonata a dal disztopikus atmoszférájának, zaklatottságának. A Blissful Dystopia egyes kiállásait anno a Paradise Lost, a Katatonia és a Nevermore stílusához hasonlítottam, s durvaságát tekintve alighanem a Rainblur áll az új szerzemények közül a legközelebb ehhez az iskolához.
A címadó Back from Tartarus meg egyenesen az Ænima albumon is lehetett volna. A ritmusszekció viszi a dalt, a gitár csak színez, aztán együtt durvulnak metalba, majd csitulnak el – mindezt egy 11 perces örvénylő körforgásban, amelyből az ember nem szabadulhat ki, de nem is igazán akar. Miért is tenné? Elkényeztetve, elringatva a hallottak által, a vastag basszustengerben végre úgy érezheti, a helyére került. S miközben elnyelik a habok, képzelete már az új utazások világában jár. A dal által teremtett légkör főleg az EP zseni artwork-jével párosulva teremti meg a közelmúltban nagy sikert aratott Dűne, sőt, akár a Mad Max filmek világának hangulatát, a végtelen sivatagot és persze a stoneres Kyuss és Sleep hatásokat. Autóvezetéshez is javaslom az EP-t, de teveháton lenne az igazi…
Persze ez a pár sor önmagában nem sokat jelent, ahhoz, hogy valaki megértse, miben rejlik a BUZZ varázsa, hallgatni kell őket, lehetőleg minél többször és élőben. Ehhez pedig pont kapóra jön a szeptember 4-ei EP-bemutató az A38-on, a szintén nagyszerű Last Seconds zenekar oldalán.
BUZZ
by: Skinny
W a y o 
Hozzászólás