Közös csúcstámadás a kihívások viharában – Breakpoint-interjú

Mindig komoly kihívást jelent, hogy egy új zenekar ne csak felvegye a lépést másokkal, hanem képes legyen maradandót alkotni. Minél több emberhez eljutni és jelentős követőtábort építeni nem kis feladat, de a lépcsőfokok megtételében sokat segít az a fajta bajtársiasság, ami alapvetően a hazai underground közeget jellemzi. Ezen közösség része a Breakpoint csapata is, egy igencsak fiatal és ambiciózus modern metal/metalcore banda. Tavaly adták ki a debütáló albumukat, a Dreambreakert, illetve azóta több tehetségkutatón is bizonyították, hogy ott van bennük a potenciál, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a közeljövőben még egy lépést tehessenek felfelé. Csatlakozzatok hozzánk, megismerve a rock/metal közeg egyik frissnek számító feltörekvő formációját! A kérdéseinkre Czeglédi Gergő szólógitáros és Stier Olivér screamer válaszoltak.

Interjúalanyok: Czeglédi Gergő (szólógitár) & Stier Olivér (scream)

Breakpoint
Balogh Flóra - ének
Stier Olivér - scream
Czeglédi Gergő - szólógitár
Szabó Bence Zombor - ritmusgitár
Balog Máté - basszusgitár
Varga Márk - dob

A zenekarotok esetében egy arányaiban új szereplőjéről beszélhetünk a hazai underground közegnek. Miként jutottatok el addig a pontig, hogy egy bandát szeretnétek létrehozni? Milyenek tapasztalataitok vannak az itthoni kibontakozási lehetőségeket illetően, legyen szó akár a fellépésekről vagy a megjelenéseitek népszerűsítéséről?

Gergő: A zenekar megalapításához szerintem sokunknál egyenes út vezetett onnan, hogy fiatal korunktól kezdve imádjuk a zenét és tanuljuk is azt. Lévén majdnem mindenki számára élete első zenekara, a Breakpointtal mondhatni magunknak tapossuk ki az utat, a folyamatos tapasztalás során. Igyekszünk kiaknázni a sajnos igen szűkös underground szcéna nyújtotta lehetőségeket, amik közül egyértelműen a zenekarok közti kapcsolat a legkiemelkedőbb. Egymást segítjük feljebb kapaszkodni a létrán.

Olivér: Nyilván akár underground, akár mainstream kategóriáról beszélünk, mindkettőnek megvan a maga nehézsége, az underground lét szépsége, hogy így van időnk és energiánk koncert után beszélgetni a közönséggel, akár két szónál többet is, továbbá, hogy az underground közösség nagyon összetartó. A hátránya pedig egyértelműen az, Budapesten és a környéken elég gyorsan bejárja az ember azt a pár klubot, ami kedvező feltételekkel lehetőség biztosít a kis zenekaroknak is, érződik egy fal, amit mi nagyon ritkán tudunk áttörni egy-egy koncert erejéig.

Tavaly debütált az első albumotok, a Dreambreaker. Mennyire éltétek meg kihívásnak a lemez elkészítését? Nem merült fel alternatívaként, hogy a „könnyebb utat” választjátok és egy EP-vel startoltok?

Gergő: A lemez anyaga (ahhoz képest, hogy első anyag) szerintem relatíve könnyen „kigurult” belőlünk. Hatalmas lelkesedéssel álltunk neki a dalok írásának, a lemez munkálatai pedig mindannyiunkban maradandó emlékként élnek. A rengeteg tapasztalat és élmény, amivel gazdagodtunk a közös munka során meghatározták azt az időszakot és azt, hogy a jövőben, hogy fogunk dolgozni.

Olivér: Igazából az EP szóba se került, olyan tempóban készültek a dalok a kezdeti lendületben, hogy mire észbe kaptunk már volt hét-nyolc dalunk, és a többi is jött utána magától.

Amint arra már utaltam, egy nagyobb felhozatallal indult nálatok az élet. A dalaitok közül melyik számotokra a legszemélyesebb, amelyhez a legjobban tudtok kötődni?

Olivér: Szerintem zenekar szinten a Mind Chains az, amit mindenki a legjobbnak tart közös szempontok mentén, nekem egyénileg az Eternal Hope a kedvencem, a szövegvilága és az atmoszférája miatt, a Volition pedig amiatt, hogy amikor élőben játszik óriási energiák szabadulnak fel belőlünk, és a közönségből is.

Gergő: Én is az Oláh Marcival featelős Mind Chains-t emelném ki, ami egyben a személyes kedvencem is. Ez a dal készült el utoljára az albumról, ami szerintem meg is érződik rajta, egy sokkal kompaktabb, kerek egész nóta, mint azok a dalok, amiket a banda kezdeti szakaszában írtunk. Nem mellesleg koncerteken is nagyon élvezzük játszani.

Mi alapján születnek meg a dalszövegeitek? Általatok hallott dalok inspirálnak titeket, az egyénileg fontosnak gondolt témákra helyezitek a nagyobb hangsúlyt, esetleg spontán a hétköznapokból jönnek a különböző ötletek? Csapatmunka jellemzi a szövegek megalkotását vagy van egy állandó felelőse, akire rábízzátok ezt a szerepet?

Olivér: Részemről teljesen változó, hogy mi nyújtja az inspirációt, akár a jelenlegi érzéseim is, emiatt kicsit csapongó az album szövegvilága, ami nem feltétlenül baj, az embernek sok mindenen jár az esze másfél év alatt. De a következő anyagon szeretnék egy kicsit koherensebb, összefüggőbb szövegeket. Én és Flóra írjuk a dalszövegeket, van, előfordul, hogy a többieknek van ötlete a szöveggel kapcsolatban, ezt általában örömmel fogadjuk és ha illik a koncepcióba be is illesztjük.

Minek köszönhető, hogy az angol nyelvű dalok mellett tettétek le a voksotokat? Szeretnétek a jövőben elővenni a magyar nyelvet is vagy nem érzitek működőképesnek egy metalcore alapú zenei projektnél?

Olivér: Leginkább az, hogy Flóra és én is 90%-ban angolul hallgatunk zenét és így jött természetesen. Tervezünk magyar nyelvű dalokat, aki járt az utóbbi pár koncertünkön az hallhatta is őket.

Gergő: Természetesen szeretnénk foglalkozni magyar dalokkal, ahogy Olivér is mondta, már el is készült néhány. A koncerteken tapasztaltak alapján a közönség ezekkel jobban tud kapcsolódni, és nekem speciel jobban is tetszenek. Kíváncsi vagyok, mit fognak hozni ezek a dalok, ha kiadásra kerülnek.

Több videó is készült a dalaitokhoz. Melyik a kedvenc forgatáshoz köthető emléketek? Mit gondoltok, mi tesz egy klipet igazán minőségivé és felejthetetlenné?

Gergő: Kedvenc emlékként bennem az első házilag gyártott klipünk forgatása maradt meg, ami a Further From the Shorehoz készült. Jó érzés volt kvázi megkötések nélkül, a saját fantáziánkra hagyatkozva forgatni, amivel persze a tapasztalatlanság és a büdzsé hiánya is együtt járt. De úgy gondolom, hogy az ebből leszűrt következtetések nagyon pozitív irányba indítottak el minket, hogy miként lehetne a saját klipjeinket egyre jobb minőségben elkészítenünk. Az olyan újabb képanyagainkon, mint például a Volition vagy a most júliusban megjelent Mind Chains klipje, határozottan látszik a fejlődés. Ezt a tendenciát igyekszünk tartani a jövőben is, mind képi világ, mind kreatív megoldások, mind történet terén is, hiszen végső soron szerintem ezek a leglényegesebb elemek egy jó videóklipben.

A koncertek mellett a tehetségkutatós megmérettetések is kiemelt szerepet élveznek a zenekarotok életében. Szerintetek egy magyar tehetségkutató ugródeszkaként szolgálhat egy motivált, a megfelelő potenciállal rendelkező csapat számára? Milyen élményekkel, illetve tanulságokkal gyarapodtatok eddig?

Gergő: A tehetségkutatókban az a legnagyobb pozitívum, hogy nagyon sok új ember láthat minket élőben, ráadásul a szakmai zsűri jóvoltából mindig új, hasznosítható tudással gazdagodunk. Ezt mindig igyekszünk hasznosítani a megfelelő módon, a fejlődés érdekében. Az Öröm a Zene tehetségkutató-sorozat állomásain legtöbbször alkalmunk is volt különböző különdíjakkal gazdagodni, mint például az Újfalusi Gábor-különdíj, Sopronban pedig kicsivel csúsztunk le az első helyről. Ezek mind pozitív megerősítésként szolgálnak számunkra.

Olivér: Tapasztalatom szerint abszolút lehet ugródeszka, ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképp. Kizárólag építő jellegű kritikával találkoztunk eddig, amit nagyon köszönünk. Szívesen fogadjuk a kicsit keményebb, részletekbe menő értékeléseket is, hogy pontosan mi is az, ami az emberek szerint nincs a helyén.

Az idei évetek bizonyos értelemben csendesebben telik, főleg koncerteztek, de minden bizonnyal a háttérben azért ennél több dolog zajlik. Mennyire számíthatunk tőletek új megjelenésekre, videóklipekre az elkövetkezendő néhány hónapban? Mennyivel ítélitek meg másabbnak a 2024-es éveteket, mint a tavalyit? Milyen főbb célkitűzéseitek vannak 2025-re?

Gergő: Természetesen zajlanak a háttérmunkálatok, készülnek az előbb már említett új dalok, amiken tudatosan „ülünk” többet mint az első anyagon. Sokat fejlődtünk dalszerzés tekintetében is, már tudjuk, hogy rengeteget számít, ha hagyjuk beérni őket, közben pedig folyamatosan dolgozunk egy újabb, kiforrottabb Breakpoint-hangzáson. Remélhetőleg hamarosan megkezdhetjük ezen dalok felvételét és párat ezek közül már a ’25-ös év során ki is tudunk adni. Addig is, aki kíváncsi rájuk, jöjjön el koncertre, ahol egyébként szintén igyekszünk friss elemeket beemelni a műsorba.

Olivér: Az idei évünk sokkal nyugodtabb volt, mint a 2022 illetve ’23-as év. Ott a rengeteg szám miatt gyorsan elkészült az album. Ez az év szerintem a megfontolt dalszerzésről és a tudatos építkezésről szól. Lassabban jönnek a dalok, és gyakran csiszolunk is rajtuk pár hónappal az elkészültük után.

Már azért mondhatjuk azt, hogy egy jó pár fellépés van a hátatok mögött, gondolva itt a fesztiválokra is. Melyik Breakpoint-koncert hagyta bennetek a legnagyobb nyomot? Tudnátok olyan helyszínt említeni, ahol még nem játszottatok, de bakancslistásnak tekinthető? Mely bandák társaságában lenne a legnagyobb élmény, ha az említett helyen felléphetnétek?

Olivér: Gyakori beszédtéma köztünk a Váci Vigalom, amin tavaly léptünk fel. Eszméletlen profi hangtechnika, körülmények, rekordszámú (és hangulatú) közönség, továbbá a Hooligans előtt játszhattunk, ami a gyerekkori énünknek, aki sokat hallgatta őket egy álom volt. Ami egyelőre belátható időn belül elérhető nekünk az az A38, amennyiben sikerül egy nagyobb zenekart találnunk magunk mellé. Nekem a magyar zenekarok közül a legnagyobb élmény a Down For Whatever és a Leander Kills zenekarokkal lenne megosztani a színpadot.

Gergő: Első helyen én is a Váci Vigalmat emelném ki, illetve a „családiasabb” klubbulik közül a Total Breakdownos fellépéseinket, ahol mindkét alkalommal fergeteges hangulat kerekedett. Bakancslistán van nálam szintén az A38, és természetesen a Barba Negra és a Budapest Park is, minden lépésünkkel azon is vagyunk, hogy egyre közelebb kerüljünk ezekhez a célokhoz. Én is nagyon örülnék az Olivér által említett zenekarokkal közös fellépéseknek, annak pedig hatványozottan örülök, hogy az legutóbbi koncerten végre a Divent.-tel is volt alkalmunk fellépni.

Zárásként: Lehet már tudni, hogy hol találkozhatunk veletek legközelebb?

Gergő: Egyelőre nincsen konkrét dátumunk, de a jövő év szervezése folyamatosan zajlik. Természetesen, ha minden jól megy, még idén is találkozni fogunk és érkezünk még egy-két újdonsággal.