A tavalyi Blue Chapter EP-t követően most egy nagylemezzel folytatódik az Embertears utazása a bibliai Jelenések Könyvének világában. Az egyszemélyes stoner-sludge projekt mögött álló Albert Tamás Géza fáradhatatlan munkájának és szakadatlan fejlődésének gyümölcseként elkészült a Red Chapter, nekünk pedig bőven van mit mondanunk róla.
Előadó: Embertears (Albert Tamás Géza)
Album: Red Chapter
Műfaj: sludge/doom/stoner metal
Megjelenés: 2024. 10. 25.
Idestova harmadszor szerepel nálunk Tamás valamelyik projektje révén, hiszen tavaly a black metalos Faded Remembrance albumával kapcsolatban olvashattatok róla nálunk (és a következőről is fogtok, még az idén), majd az Embertears tavalyi EP-jét válogattuk (válogattam) be a 2023-as év TOP5 legjobb EP-je közé. Ilyen előzmények után megnövekedett elvárásokkal vettem fel a fejhallgatót a Red Chapter első meghallgatásához, bár azt sem bántam volna, ha egyszerűen csak egy egész albumnyi anyagot kapunk a Kék Fejezet egyenes folytatásából – de azért ennél több lett belőle. Tamás bandáival kapcsolatban általános építő kritikaként szokott megemlítve lenni, hogy gyúrhatna egy kicsit a hangja erőteljességére, így erre különösen figyeltem a dalokban – de úgy tűnik, Tamás is, hiszen az új albumot ezen a téren már igazán nem érheti panasz. Szeretném ajánlani a Wackond blog friss interjúját Tamással, sokkal mélyebb betekintést ad az alkotó fejébe, mint én az albumkritikában tudok.
Bár nekem sajtómunkásként lehetőségem nyílt még a megjelenés előtt meghallgatni a teljes albumot, először abba a két dalba vetettem bele magam, amelyek először elérhetővé váltak a nagyközönség számára. Be kell vallanom, a lemezt is indító Seven Thunders és a másik tétel, a Battle On The Sky (The Dragon) elsőre nem igazán győztek meg, és bár az rögtön hallatszott, hogy mind a hangzás, mind pedig az említett gyermekbetegségek kiküszöbölése tekintetében óriási előrelépésnek lehetek tanúja, maga a két dal Tamás korábbi munkáihoz képest fantáziátlannak, egysíkúnak tűnt. Az elmúlt egy-másfél hétben aztán a Seven Thunders-t sikerült annyira “jóra hallgatnom” (“If that is the end, it must be meaningful“, énekli a számban Tamás, s én ennek szellemében ki is tartottam, és milyen jól tettem), hogy most már az egyik kedvencem a lemezről, a Battle On The Sky-t viszont nem kedveltem meg jobban. A lemeznyitó dal az Embertears durvább oldalát, a Mastodon és kicsit a Melvins hatását mutatja, de azon baljós részek egyike is megvillan benne, amelyek már-már az Embertears signature elemeinek számítanak.
Ugyanezt a vonalat viszi tovább a The Elders is, pezsdítő, de nem önkényes váltásaival a lemez egyik legizgalmasabb száma. A The Time Of Harvest nagyon bíztatóan indul, középrészén pedig némileg váratlanul egy olyan téma emelkedik ki a stoneres riffelésből, hogy az még a King Crimsonnak is becsületére vált volna! Rengeteget emelne a dalok (egyébként sem alacsony) színvonalán, ha Tamás kicsit bátrabban nyúlna az ilyen témákhoz, hiszen a technikai tudása hallhatóan megvan hozzá, hogy ha mondjuk nem is a Nile szintjén, de a maga összetett világában kiemelkedő dolgokat tudjon faragni abból, ami eleve ott rejlik a kezeiben. Az albumon ezt a technikás sludge magasiskolát képviseli még a The Book is, amely a végére leírhatatlan katarzisban csúcsosodik ki (és közben még zúz is rendesen), valamint a The Beast, amiben a jól bevált keserédesség is remekül illeszkedik a riffelésbe.
A The Hour Of Judgement hallatán az jutott eszembe, hogy ha egyszer eljönne a Bibliában megígért végítélet napja, és ez a szám szólna az égből az angyalok gitárjain a megváltó jöttét jelezve, olyan mértékben csinálnék magam alá félelmemben, hogy ahhoz képest egy Gutalax-koncert is egy kellemes teadélutánnak tűnne. (Rendkívül grafikus hasonlatommal senkit nem kívánok megsérteni, meg kell hallgatni a számot és minden értelmet nyer. Aztán retteghetünk együtt bűneink miatt.) Ezen a ponton érdemes szót ejteni a szövegekről, hiszen még az underground berkein belül sem gyakori, hogy valaki ennyire mélyen ássa magát vallási témákba – istenkáromló szándék nélkül. Persze nem is mennyei dicshimnuszok, eulógiák gyűjteménye a Red Chapter, kizárólag a nyers valóságra világít rá: pont abba az irányba tartunk, amelynek víziója a sok száz éve élt prófétákat kegyetlen jóslatokba való bocsátkozásra bírta. (Tehát valahol a Creed és a Marduk között félúton. Kíváncsi lennék, hány előadó mondhatja el magáról, hogy ezt így leírták róla.) Végül a The Trumpets és Song Of The Victors dalokról is ejtek pár szót, előbbi tipikus stoner doom, utóbbi pedig méltó lezárása a lemeznek.
Tamás elárulta nekünk, hogy a Vörös Fejezettel le is zárta az Embertears Jelenések Könyve-sorozatát, és új kalandok felé evezi hajóját. Összességében derék munka a Red Chapter, az előzetesen várható következő logikus lépcsőfok a projekt és alkotója fejlődésében. Idén decemberben érkezik a Faded Remembrance új anyaga is, vagyis a tempó miatt sem érheti szó a ház elejét. Addig is hallgassátok sokat a Red Chaptert!
EMBERTEARS
by: Skinny
W a y o 
Hozzászólás