Néhány hete írtunk a budapesti zenekarról legelőször, amikor megjelent a debüt EP-jük, az Abhorred Paradox. Már önmagában egy kislemez kapcsán is sok kérdés felmerülhet, de mi ennél mélyebbre ástunk és más témákat is beemeltünk, hogy még tisztábbá váljon az a bizonyos kép a Left Cold to Wiltről. Az interjú mellett ajánljuk, hogy ezen a hétvégén legyetek ott a Wacken Metal Battle Hungary döntőjénél, hiszen a közönség tagjai tíz remek zenekar produkcióját láthatják és hallhatják a Barba Negrában, köztük a srácokét is.
Left Cold To Wilt
Borza Zsolt - ének, gitár
Bukovszki Márton - gitár
Járfás Gergely - basszusgitár, vokál
Papp Dániel - dobok
Mit érdemes tudni a zenekarotok megalakulásáról? Minek köszönhetően állt össze a jelenlegi felállásotok? Régebbről ismertétek egymást vagy mondhatni egymásra találtatok zenészkéntés összekovácsolódott a banda?
Marci: Mindig is akartam zenélni, volt egy bandám pár éve de nem igazán sikerült eredményt elérni velük, illetve én kiköltöztem Hollandiába. Mivel ott nem igazán találtam társaságot a zenekar alapításra úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök. Az akkori bandából a dobos rám írt, hogy zenélek-e még. Aztán összejöttünk és megírtuk a kint született riff csokromból az első három dalt. Aztán ő hozta Gergőt, hogy játsszon nálunk, mert úgy is akart egy stoner/doom féle zenekart. Énekest pedig hirdetés alapján kerestünk, így jött Zsolti. Danira később találtunk rá egy Hybrid Night bulin, az A38-on, de az egy másik történet.
Még inkább visszamegyünk az időben a következő kérdéssel! Miként indultatok el a zenéhez vezető úton? Mely zenekarok, zenészek, lemezek, illetve dalok jelentették számotokra a kezdet kezdetét? Milyen főbb tényezők formálták a zenei ízléseteket?
Zsolti: Legelőször a nu metal-korszak hatott rám, a Linkin Park – Hybrid Theory albuma végett, majd a Fear Factory és Machine Head albumai. Aztán kb. 17 évesen elkezdtem gitározni tanulni, akitől csak lehetett. Ha röviden össze akarom foglalni, akkor miután megismerkedtem a Pantera zenéjével, az mindent megváltoztatott nálam. Hazai zenekarok közül a Neck Sprain, Stonedirt, Nuke voltak a legnagyobb hatással rám, hazai zenészek közül Kemencei Balázstól tanulok a mai napig, sokat köszönhetek neki.
Marci: 2000-es évek nu metal (Hybrid Theory, Freak on the Leash, IOWA), metalcore (Shadows of Security, Ascendancy, The Poison, Jane Doe), poszt-hardcore (Stand up and scream, This War is Ours, bármilyen Glassjaw/Norma Jean album), deathcore (Pray for Plagues, The Cleansing, This is Exile) zenéi, illetve nagy klasszikus bandák Black Sabbath, Sleep, Weedeater, Eyehategod formálták a zenei ízlésem. 20 évesen kaptam az első gitárom, pedig mindig is akartam hangszert. Elkezdtem ismerkedni vele és most itt kötöttem ki.
Gergő: Apám már óvodás koromban metállal „táplált” – Alice Cooper és Pokolgép kazettákkal ültem a farsangon büntetésben. A szomszédhoz játszani mentem volna, de inkább zongorát nyomkodtam. Hat év zongoratanulás következett, de sosem találtam benne igazán magamra. 12 évesen abbahagytam, aztán 15 évesen végre megvettem az első basszusgitáromat a második diákmelós fizetésemből. A Black Leaves-es Győrik Szabi vezetett be a progresszív metál és doom világába, ami azóta is meghatározó. Sokáig kerestem a saját stílusomat – 2007-től a Boogie Men, majd BHC énekese és basszerosa voltam egészen 2024 elejéig. Amikor az a projekt véget ért, életmentő volt, hogy 2023 nyarán elindult az LCtW: pont akkor, amikor minden más darabokra hullott, ebben talált otthonra a kreatív énem.
Dani: Már kiskoromban is ütöttem minden tárgyon állítólag ritmikára hasonlító dolgokat, de ezzel az úgymond készséggel nem igazán foglalkoztunk sokáig. Tizenéves koromban kezdtek igazán a zenélés felé terelni olyan zenekarok, mint Korn, Slipknot, Limp Bizkit, míg végül 16 évesen éleződött ki bennem, hogy dobolni szeretnék, így meg is kaptam az első kis Roland HD1-es elektromos dobomat, amin autodidakta módon kezdtem el gyakorolni a függetlenítést és ritmusok összehangolását groove szintre. Három év gyakorlás után már dob tanárral folytattam tovább a csépelést, akit szintén három év után hagytam el költözés miatt. Végül fél év pangás és saját gyakorlás után (ez idő alatt kerültem a Left Cold To Wilthez), “beiratkoztam” Makai Lacihoz, akinél több mint fél éve tanulok már és radikálisan többet fejlődöm, mint eddig bármikor, amiért hálás vagyok neki.
A zenétekre jellemző, hogy több műfaj is megmutatja magát kisebb-nagyobb mértékben. Minek hatására döntöttetek amellett, hogy nem csak egy műfajra támaszkodtok? Ma egyáltalán van értelme annak, ha egy banda nem a vegyítést pártolja? Milyen műfajokat és zenei stílusokat emelnétek még be szívesen a jövőben, akár csak egy dal erejéig?
Marci: Eleve arra törekedtem, hogy olyan emberek mellett zenéljek, akiknél el lehet engedni a gyeplőt, illetve relatíve eltérő stílusokat szeretünk. Egyetlen egy kikötésem volt, hogy metált játszunk, de mindenki hozza a maga kis őrületét és gyúrjuk össze. Így született például az Identity Crisis. Én speciel a jövőben szeretnék a metálon kívül több fajta stílusú motívumot belecsempészni a dalokba. Kis EDM, hardbass, drum n bass, klasszikus orchestra, hip-hop/rap stb. Igen, ezek szerint ez a trend mostanában, de itthon ritka még az ilyen zene.
Gergő: Másodikként csatlakoztam a jelenlegi felálláshoz, és már az első pár, korábban megírt dalban éreztem a potenciált – és a kihívást is. Tetszett, hogy a zenében van groove és crossover hangulat, de sablonok nélkül. Basszusgitárosként szeretek „matekolni”, leginkább a dobossal kiszúrni, ha lehet.
Szerintem ma már nem lehet egy műfajra építeni – zeneileg is, meg emberileg is kell a nyitottság. Nem cél mindent mindennel keverni, de ami őszintén jön, azt be kell engedni. Én a nyers, élő megszólalás híve vagyok, de közben nyitott vagyok új stílusok és irányok felé is. Várom, hogy olyan dalokon dolgozzunk, amik nekem is újat adnak, és a zenekarnak is továbblépést jelentenek.
Az előző év áprilisában jelent meg az első single a nemrég kiadott kislemezetekről, a Stone Cold Redemption, melyet nagyjából egy évvel rá a Realize követett. Mi alapján dőlt el, hogy ezzel a két dallal vezetitek fel az EP-t? Miről szólnak az említett dalok, illetve milyen emlékeket és élményeket köttök hozzájuk?
Marci: A Stone Cold Redemption volt az, amibe beleszerettek a srácok, mikor megmutattam a demókat, így evidens volt, hogy az lát napvilágot először. Eredetileg több single-t akartunk kidobni az eredeti három dalból, a második „slágergyanúsnak” titulált a Realize lett.
A Stone Cold Redemption a tehetetlenségről szól és ennek leküzdéséről/megváltásáról. A Realize pedig arról a felismeréséről, hogy ki tudunk törni ebből az Orwelli befolyásolásból, ami az egész világon uralkodik, és át tudunk látni a hazugságokon. Olyan dolgokról írunk, amik most bennünket foglalkoztatnak, a jelen fájdalmai.
Meghatározóak az első benyomások, és ez nincs máshogy egy debüt EP különböző részleteinél sem. Mi ihlette a kislemez címét, az Abhorred Paradoxot és a lemez borítót? Mennyire jelent szerintetek kihívást az, hogy egy zenekar megtalálja a dalok és a lemezek ideális elnevezését?
Marci: Ez egy ilyen mini konceptlemez, egy korrajz, ha úgy tetszik. Történelmi időket élünk és történelem ha nem is ismétli önmagát, de nagyon sok hasonló szituációt szül, de egy biztos, hogy nem szereti az ellentmondást. Márpedig, ha nem akarjuk ismételni a történelmet, tanulni kell a hibáinkból és ellentmondani a természetünknek, a hatalomvágynak, a birtoklási vágynak. Továbbá az EP a négyünk paradoxikális egyet-nem-értése zenei téren és az ebből következő stílusirányzati csapongás, innen a cím.
A borítót pedig innen is köszönjük Danczi Dánielnek, aki gyönyörű munkát végzett azzal a koncepcióval, hogy a Realize borítóról ismert „Eperízű embert” éppen húzzák le a sors kezei a pokolba.
Van személyes kedvencetek az EP dalai közül? Milyen visszajelzéseket kaptatok a kislemez megjelenését követően?
Marci: Az én személyes kedvencem a Realize, ő volt az első riff amiből dal született.
Zsolti: Nekem a Lies dalunk tetszik a legjobban.
Gergő: Nehéz választani. Az Identity Crisis az én ötletem volt, alig változott az eredetihez képest, és mindannyian tudunk vele azonosulni. A Lies-t előadni szeretem a legjobban – van basszus intro, basszus kiállás, és mivel nincs benne énekem, teljesen elengedhetem magam a színpadon. A Doomsayer slammer része meg előhozza belőlem a csepeli „Krisz Bárnszot” és a világfájdalmat.
Visszajelzések
Válogattunk egy párat ismerősök reakcióiból:
- “Emperort hallgattam a kocsiban előtte… elindítom a lemezt erre levitte a fejem. (Szabi)
- “Jóféle mocsári grizllyf*s metál” (Iván)
- Ez zseni Apu! (Róka)
Egy pedig még előtte volt egy héttel:
- “Szia! Küggyé má LCtW-t mert nem bírok várni, és tudom, hogy van!” (Sophie)
Bejutottatok a Wacken Metal Battle Hungary idei kiírásának fináléjába, melyhez ezúton is gratulálunk! Milyen tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodtatok a selejtező során? Mit tűztetek ki célként a döntőre? Milyen teljesítménnyel lennétek elégedettek, eredménytől függetlenül?
Gergő: Jólesik hinni, hogy valami újat csinálunk, és ezért juthattunk a döntőbe. Az első koncert után nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, és hisszük, hogy csak fejlődhetünk. Mivel friss a zenekar, a döntőn a fő cél a jelenlét, a kapcsolatépítés, és hogy egy szórakoztató, friss produkcióval tudjunk hatni a közönségre és a zsűrire is. A mezőny nagyon erős, öröm ilyen zenészek között színpadra állni.
Mire számíthatnak tőletek a követőitek a következő hetekben és az év második felében? Hol láthatnak még titeket fellépőként, túl a Wacken Metal Battle Hungary döntőjén?
Zsolti: A következő hetekben koncertekre számíthattok tőlünk, ugyanis június 4-én játszunk Pécsett a Poppy Seed Grinder társaságában. Június 7-én pedig Budapesten, a Robotban a „Hívj meg minket egy sörre!”-koncertsorozat részeként a Sonic Bear Punch és a Nobody Counts (Body Count Tribute) zenekarokkal lépünk fel. Sőt, július 11-én Tokajban a Tiszavirág Rock Találkozó keretein belül találkozhattok még velünk. Az év további részében tervezünk új dalokat írni, amikből a nyár folyamán hallhattok is tőlünk párat.
Gergő: Az idei nyáron még nem sikerült beférkőzzünk a fesztiválok világába, így a most publikus dátumainkon kívül nem tervezünk a nyárra több fellépést.
Szeretnénk ősszel a vidéki klubokban is megmutatni magunkat, majd év vége felé egy fővárosi évzárót tartani. Reméljük a jövő évi fesztiválszezonban már több hazai helyszínt, és dátumot tudunk megosztani veletek!
Left Cold to Wilt
Fotók: Nagy Fruzsina
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás