Habár a hőséggel párhuzamosan általában beköszönt az uborkaszezon is, most mégis valami igazán izgalmasat tartogatott ez a forró nyári nap: a miskolci székhelyű rockzenekar, a Lies új lemezzel jelentkezett, mely egy igazi csemege lehet azok számára, akik a 2000-es és az az előtti évek ikonikus rockzenéjére vágynak. A lemezpremier mellett egy miniinterjúra is sort kerítettünk, hogy még pontosabb képet kapjatok a srácok munkásságáról, terveiről, illetve természetesen az új korong tételeiről.
A Lies egy viszonylag friss szereplője a hazai underground színtérnek, hiszen a banda 2022 nyarán alakult és a “Living Once, Dying Twice” csupán a második albumuk. Fontos megjegyeznünk, hogy a trió első lemeze, a “Garage Tapes” egy tipikus szárnybontogatós, otthoni körülmények között megalkotott debüt anyag, tehát érdemes ily módon értékelni. A kettes számú – mai napon megjelent – nagylemezzel egyértelműen az a céljuk, hogy szintet lépjenek és még többen ismerjék meg a nevüket Magyarországon. A miskolci formáció bőven a karrierjük elején jár, azaz nem késő becsatlakoznotok azok táborába, akik kíváncsi szemekkel és fülekkel követik nyomon a banda egyre népszerűbbé válását! Helyettünk most beszéljen az új lemez, majd pedig utána rákanyarodunk a már korábban beharangozott miniinterjúra is.
Miniinterjú
Miként jött létre a zenekarotok, illetve honnan ismeritek egymást?
Egy klasszikus gimis diákzenekarként indultunk. Kezdetben Bálint, az énekesünk és frontemberünk rakott össze egy műsort az osztályuk kampányműsorára. Nem sokkal később Ricsi csatlakozott mint dobos, majd egy évre rá Marci a gitáros posztra.
Mit érdemes tudni a bandátokról? Milyen műfajok, zenei stílusok állnak nálatok a középpontban? Mely zenekarok és zenészek inspirálnak titeket?
Saját dalainkkal a 2000-es és az az előtti évek ikonikus rockzenéjét szeretnénk felidézni. Célunk, hogy ezt a klasszikus hangzást modern és friss energiával adjuk át a közönségnek. Mindannyian a rock különböző stílusait hallgatjuk a punktól kiindulva a rockon keresztül egészen a metalig és ez érezhető a dalainkban is. Nincs kifejezetten egy műfaj, de nem is szeretnénk csak egyet, és azt reméljük, hogy mindenkinek lesz legalább egy dal, ami megtetszik. Mindannyian nagy rajongói vagyunk például a Metallicának és az Avanged Sevenfoldnak. Bálintra nagy hatást gyakoroltak a Nirvana, Greenday, Sum41, Bullet For My Valentine zenekarok. Ricsit a mai modern metál inspirálja (Spiritbox, Sleep Token, Loathe), Marci pedig az old school metál fanatikusa (System Of A Down, Iron Maiden).
Mennyire ment gördülékenyen az első lemezetek elkészítése? Milyen tapasztalatokat szereztetek?
Az első lemezünket 2023-ban jelentettük meg „Garage Tapes” néven. Címéből következhető, hogy a zene otthoni körülmények közt lett elkészítve. Még ekkor elég gyerekcipőben járt a zenekarunk minden tekintetben, de jó visszanézni, hogy mennyit is formálódtunk azóta.
Tudnátok mesélni az új albumotok dalairól külön-külön?
Az elején volt bennünk egy félelem, mikor megírtuk őket, főleg Bálint érzett egy-két dalt túl személyesnek. Ha valaki belehallgat például a „Slip Away” soraiba, pontosan tudja, hogy mikor és miért íródott.
A nyitódal a „Collision Course” kevés dalaink egyike, amelynek nincs önálló jelentéstartalma és konkrétan nem szól semmiről. Ennél a zeneszámnál inkább egy bizonyos hangulat megteremtésére törekedtünk mintsem arra, hogy egy konkrét mondanivalóval álljunk elő. Ez volt az első dal, amit kiadtunk az albumról.
A „Wasted Days” már sokkal jobban mutatja azt, amit az album képvisel. Szinte naplószerű: nihil elvágyódás, ki nem mondott félelmek és az értelmetlenség súlya, amikor úgy érzed, nem vagy jó helyen sem testben, sem lélekben.
A „Passing By” adta az album címét. Eredetileg ezt a dalt neveztük volna el „Living Once, Dying Twice”-nak. Egyszerűsége és rövid hossza ellenére az album egyik meghatározó dala. Ez a dal, illetve cím sokat jelent, de nem akarjuk teljesen megfejteni. Egy dolog biztos: ez nem egy dal a halálról. Ez az élet nehézségeiről szól és arról, hogy egy életben néha kétszer is meg kell halnod, hogy igazán élni tudj.
A negyedik dal az elmúlásról és az azzal járó bizonytalanságról szóló szám, amely azért kapta a „Cheesy” elnevezést, mert a dal és szövege elég klisésre, közhelyesre sikerült. A cím ezt „parodizálja” ki. Ezt a dalt írtuk meg először 2023-ban a ballagás után.
A „Martyr’s Tale” már keményebb zeneileg, és ugyanúgy súlyos szövegben is. Olyan emberekről szól, akik saját szenvedésükkel manipulálnak, a mártír szerep mögé bújva mérgeznek másokat is. Mindannyiunknak volt egy ilyen ember az életében, aki mindig áldozat, de közben uralkodik feletted.
A „Smashing Flowers” egy friendzone-olós dal. Ennyi.
A „Tomorrow” nem a reményről, hanem inkább a csalódásról szól. Valamiről, ami szebbnek tűnik, mint amilyen valójában.
A „When Ashes Start Falling” sajnos napjainkban egyre aktuálisabbá váló problémákat dolgoz fel: hatalommal való visszaélés, elnyomás és azt, hogy a vezetők hazugságaikkal próbálják irányítani az emberek gondolatait.
Ha egy szóval kellene definiálni a haragot. akkor azt mondanánk: „Pity” – ami egy belső bezártságból való kitörés, ami szélsőséges műfajából is érezhető.
A „Self-Distruction” egy olyan állapotot közvetít, amikor a környezet vagy az emberek nem nyújtanak biztonságot. Ahelyett, hogy segítenének, a mélybe rántanak és nem marad senki, aki visszahúzna. Ennek a helyzetnek a felismerését dolgozza fel a „Time to Go”. Az a lehetetlen döntés, amikor hátra hagysz mindent és a nulláról kezded, viszont tele reményekkel. Az összes többi dallal ellentétben, nem Bálint, hanem Marci írta.
Eddigi legmélyebb dalunk a „Slip Away”, mely eltér a megszokott pörgős zenéinktől. Egy depresszív és magányos élethelyzetet jelenít meg. Énekesünk, Bálint lelkének egy darabja. A dal témája mélyen rezonál azokkal, akik a mentális határaik szélén egyensúlyoznak, miközben minden nap egy újabb küzdelem.
Új zenekarként milyen lehetőségekben láttok fantáziát a zenétek népszerűsítésére?
Bár a social mediával hatalmas sikereket lehet elérni, de mi egyrészt tudatosan, másrészt szabadidőnk hiányában nem nyúlunk ehhez az eszközhöz. Mindezen kívül szeretnénk, ha a zenénk minél több emberhez eljutna, így próbálunk minél több helyen koncertezni és megmutatni magunkat. A szülővárosunkban és a fővárosban a már meglévő kis rajongótáborunknak pedig minél nagyobb szabású koncerteket igyekszünk adni.
Mik a terveitek a fesztiválszezonra és az azt követő hónapokra? Hol találkozhatnak veletek a követőitek fellépőként?
Június 14-én Egerben a Zeneger fesztiválon mutatjuk meg először az új albumunkat. Ezenkívül tervezünk és szeretnénk számos városba is eljutni. Zenei stílusunk miatt inkább klubokban szoktunk zenélni, amire ősszel fog sor kerülni egy kisebb lemezturné apropójából.
Lies
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás