Az emlékezetes lemezbemutatótól az ember legjobb barátjáig, a szülészig – Koncertbeszámoló: Needless x Paediatrician x Devoid x ODION

Június 28-án egy különleges eseménynek nézett elébe a Dürer Kert népe, hiszen a dánszentmiklósi Needless legújabb lemezét, a Premonitiont hozta el a közönségnek. Az album először volt hallható élőben. A zenekar gondoskodott arról, hogy az első pillanattól az utolsóig pörögjön az este, illetve ne apadjon a hangulat, hiszen izgalmasabbnál izgalmasabb, jobbnál jobb bandákat hívtak meg a lemezbemutatóra: fellépett az ODION, a Devoid és a Paediatrician is. Az Insane Hellride Entertainment által szervezett bulin mi is ott voltunk, így ebben a cikkben felelevenítjük az élményeinket, ahogy azt is, miként muzsikált a négy fellépő.

Fellépők: Needless (progressive death/thrash metal), Paediatrician (slamming goregrind), Devoid (metalcore/death metal) & ODION (progressive gothic/doom metal)
Esemény időpontja: 2025. június 28. (szombat)
Helyszín: Budapest, Dürer Kert - kisterem
Esemény szervezője: Insane Hellride Entertainment

A helyszín Budapest és a Dürer Kert kisterme volt, ahol elsőként az ODION lépett színpadra. Őket a győri Devoid követte, majd pedig az esemény főszereplőjén, a Needless-en volt a sor. Az estét a Paediatrician zárta. Nem is húznánk a szót, jöjjenek a fellépők produkciói!

ODION:
Egy tapasztalt zenészekből álló, de viszonylag új formáció indította az estét – fellépésüket nevezzük jutalomjátéknak. Van fantázia abban a darkos doom metalban, amit játszanak, és hát a tagok előélete miatt is bizalmat lehet nekik szavazni – a teljesség igénye nélkül Thy Catafalque, divideD, Rivers Ablaze, Agregator, Reason, és hasonlóan jól csengő nevek –, de fanatikussá nem váltam ettől a fellépésüktől. Az idei év elején megjelent bemutatkozó EP-jük még csak egy gitárral szólalt meg, plusz csellóval és több, hangsúlyosabb szintivel, ettől a düreres színpadi felállás kissé eltért, már csak a két gitár miatt is. Azt még be kell vallanom, hogy az EP-t nem a megjelenésekor, hanem csak jelen beszámoló írása közben hallgattam meg, és egyébként meggyőző munka, érdemes foglalkozni az Odionnal, jobban is szóltak az egygitáros megoldások. A hangosítás nem volt az igazi, ez az Odionnál összeszokottabb, olajozottabb produkciók esetén kevésbé jelentett problémát, de náluk azért egy-két gyermekbetegség elő tudott bújni. Dudás Gábor énekes zseniális volt, le sem tagadhatná, hogy valaha is Type O Negative tribute zenekarban énekelt. (Skinny)

Nem mondok újat azzal, hogy első fellépőnek nem a legkönnyebb lenni, ahogy bizonyos esetekben utolsónak sem. Jellemzően ilyenkor még a közönség létszáma igencsak alakul, és a tökéletes bemelegedéshez is kell pár dal, netán néhány pohár sör vagy más jóság. Habár az ODION friss bandaként jó választás volt a nyitáshoz, hiszen az új impulzusokat és kedvenceket keresők okot találhattak általuk arra, hogy ne érkezzenek később, mégis egy kisebb közönséggel kellett tüzet csiholniuk. A kisterem lélekszáma mellett a hangosítás sem volt a legjobb, ami egy minden téren alakuló bandánál valóban nem szerencsés helyzet. A körülmények valamelyest rányomták a bélyegüket az ODION produkciójára, amiért mindenképpen kár, hiszen a dalaikat hallgatva és a felállásuk összetételét nézve garantált, hogy ennél sokkal több van bennük. Érezhető volt, hogy kiforróban van a zenekaron belüli összhang és az ideális setlist összeállítása, míg a közönséggel való interakció nyilván nehézkes kevesebb embernél. Fontos megemlítenem, hogy azért voltak bőven jó pillanatai a bandának. Például az egy remek ötlet volt a részükről, hogy egy instrumentális tételt is becsempésztek a felhozatalba, melynek a megvalósítása is príma volt. A frontember, Dudás Gábor viccesen megjegyezte a dalt követően, hogy ezt legalább nem rontotta el, de egy biztos, rajta nem múlt, hogy mennyire tud új rajongókat szerezni az ODION. Gábor hangja elképesztő, egyből megragadja az emberek figyelmét. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben még találkozunk majd velük, és hogy koncertről koncertre egyre jobb visszajelzéseket fognak kapni. (Wolfy)

Devoid:
A győriektől már abszolút tudtuk, mire számíthatunk, és nem is vallottak szégyent. A valódi bulit ők indították be, bár a kisterem az ő szettjük alatt sem telt meg jobban, mint a nyitó aktnál. Waldmann Szilárd egy született showman, most is önmagát adta, de kicsit statikus volt a közönségük. Az ő zenéjüket sem feltétlenül nevezném a progresszív irányzathoz tartozónak, ahogy ők maguk sem – maradjunk egyszerűen csak a metalnál, mondta Szilárd –, élőben még egy kis thrash-es íz is meg-megvillan a stílusukban és az előadásmódjukban. Egy-egy zúzásuk nálam az este fénypontja címre is esélyes volt. (Skinny)

A Devoid, ahogy már elhangzott, egyáltalán nem ismeretlen számunkra. 2023-ban az On The Horizon című rovatunkban is szerepeltek, tehát messze nem a mostani volt az első benyomásunk róluk. Pontosan azt kaptuk tőlük, amit egy tapasztaltabb, összeszokottabb bandától várhat a közönség. Magasabb fordulatszámra kapcsolták az estét és jobban megnyilvánult az interakció minden formája. Aki látta már Szilárdot egy fellépésen, tudhatja, hogy mennyire jól ért a közönség bevonásához és a szórakoztatáshoz. A zenekar többi tagjai is aktív volt a színpadon, eléggé profin nyomták le a dalokat. Macher Zoltán, a banda gitárosa által Szilárd egy kisebb kíséretet is kapott a screameknél, ami mindenképpen dobott az eleve jó légkörön. Ahogy látható alább, egy törülköző is becsatlakozott a buliba pár perc erejéig és megjárta a színpad különböző szegleteit. A nyárias időjárás mellett nem volt teljesen váratlan, de egyértelműen még lazábbá tette a közönséget ez a kisebb jelenet. Megállapítható, hogy a srácok nem dobták be a színpadi vendégüket és végig ment a veretés ezerrel. A záródaluk elhozta a műsoruk csúcspontját is, ami méltó befejezésként hatott, illetve a Needless felvezetésére is tökéletes volt. (Wolfy)

Needless:
A zenekar neve „szükségtelent” vagy „igénytelent” jelent, de ez a két jelző az utolsó, ami valaha eszembe jutna róluk. Az új album megjelenését követő tagcserék hátteréről, okairól én személy szerint eléggé lemaradtam, de ha életemben először találkoztam volna ezen a koncerten a Needless nevével, biztos nem egy önmagát éppen az alapoktól újjáépítő, hanem egy lehengerlően meggyőző brigád képe bontakozott volna ki előttem. Maga az album, amelyet az elejétől a végéig elnyomtak, bivaly lett, még húsz ilyen erős évet kívánok a Needlessnek! (Skinny)

Nem túlzás kijelenteni, hogy sokan a Needless miatt érkeztek a Dürer Kertbe, mivel egy lemezbemutató mindig egy meghitt alkalom, amire a szokásosnál több barát és rajongó jön el. Eleve megvan a varázsa annak, amikor egy lemezt elsőként hallhat az ember teljes terjedelmében és a Premonitionnél sem volt máshogy. A karrierjüket szépen és átgondoltan felépítő formáció nem titkolta, hogy az album lesz majd terítéken és ettől nem is tértek el a koncerten. A Premonition az első daltól az utolsóig egy hatalmas utazás volt, amin együtt vehettünk részt a banda tagjaival, és amelynek végén közösen élhettük át, mekkora mérföldkő ez egy zenekar életében. A Needless egy pompás, a csillagokkal és a végeláthatatlan mindenséggel megfűszerezett lemezavatással újfent bebizonyította, hogy nem a szerencsének köszönhetően tartanak ott, ahol jelenleg vannak. (Wolfy)

Paediatrician:
Napalm Death- és Gutalax-élvezőként mindig sajnáltam, hogy ezidáig kimaradt az életemből egy színes-szagos slam est, és most nem a „költészetre” gondolok. Vajon aki megalkotta a kultúra fogalmát, számításba vette a grindcore-t?
Az ilyen zenékre egyébként azt szoktam mondani, hogy ez „a félkarúak zenéje”, hiszen ennyire intenzív darálás közben akár végig ugyanazt a hangot is lehetne ~~pengetni~~ püfölni a gitárokon fél kézzel, és senki nem mondaná meg a különbséget. Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy ha nem találkoztam volna már korábban a Paediatrician egyik olyan dalának szöveges videójával, aminek a címét meg sem kísérlem cikkben idézni, eszembe sem jutna, hogy vannak dalszövegek… Mindezek mellett örülök, hogy valaki ennyire aktívan és színvonalasan képviseli itthon ezt a vonalat (másik kedvencem, a Fostartály életjeleivel elég rég találkoztam, de lehet, hogy csak én nem vagyok elég szemfüles), ha azért tették őket a line-up végére, hogy zárórára mindenkit hazaüldözzenek velük, azt kell mondjam, nem jött be a terv. (Skinny)

Még az ODIONnál említettem, hogy utolsónak sem a leghálásabb lenni, pláne akkor, ha már sokan a közönség soraiból elfáradtak vagy csak simán elérték azt a pontot, hogy látták és hallották azt, amiért jöttek. A Needless után többen inkább a pihenést választották, de akik maradtak, igazán telitalálatnak érezhették a döntésüket. Amikor este tizenegykor ott állsz egy családiasabb létszámú közönség soraiban és egy maszkos, mentős szettbe öltözött grindcore banda lép a színpadra, amire leraknak egy villogót is, tudod, hogy életed egyik legsajátosabb élménye előtt állsz. Na, a Paediatrician első dalainál instant eldobtuk az agyunkat és nem csak amiatt, mert megihletett minket a zenekar tagjainak megjelenése. Szüntelen darálda, zéró finomkodás és nagy klasszikus, visszatérő kedvencnek minősülő trekkek. Utóbbiaknál én sem említenék címet, mert ez egy jó ok lehet arra, hogy minden kíváncsi lélek elmenjen egy Paediatrician-koncertre, megkapva a választ. Azért, hogy mégse hagyjuk titeket üres kézzel, az egyik csodálatra méltó elnevezés helyet kapott a mi címünknél. Két dolog jól leírja azt, milyen is volt a finálé: egyfelől véletlenül sem arról szólt, hogy közösen elénekeljük a dalszövegeket, hanem a zúzásról, másrészt, ha valaki netán lekéste az első három bandát, akkor is fixen mosollyal távozott az arcán – meg persze egy kellemes WTF-érzéssel. A Paediatrician igazi hab volt a tortán, sőt cseresznye és sürgősségi grindcore-ellátás is. (Wolfy)

Az eseményről rengeteg kiváló képet készített a csapatunk fotósa, Drapkó Péter, melyeket a Facebook-oldalunkon tudtok megtekinteni, ha még több hangulatos fotóra vágynátok.