Kasey Karlsen énekes-dalszerző, a New York, Long Island-i Deadlands frontembere, aki pár éve a TikTokon futott be és vonta magára a metálkedvelők figyelmét, és azóta is egyre többeket inspirál. Hitvallása, hogy sokkal menőbb önmagadnak maradni, mint állandóan mások elvárásainak megfelelni és megpróbálni görcsösen beilleszkedni. Ezzel a szemlélettel újabb és újabb projektbe kezd, melyekben nemcsak tehetségét és sokszínűségét mutatja meg, hanem új célokat is állít maga elé úgy szólóban, mint zenésztársával, CJ Arey-vel közösen.
ViQ: Fantasztikus látni, hogy az utóbbi három év milyen sikereket tartogatott számodra. Annyira egyedi az a vonal, amit képviselsz – nemcsak a metál szcénát képviseled maximálisan nőként, hanem influenszerévé is váltál, ami azt gondolom, úttörő. Hogy éled meg ezt az egészet? Mikor volt az a pont, amikor úgy igazán érezted, hogy ez működni fog, az emberek figyelik, amit csinálsz?
Kasey: Először is, köszönöm a kedves szavakat. Őszintén szólva, még mindig hihetetlennek érzem… Mindig azt gondoltam, a zene egy „lehetetlen álom”, és sosem lesz több, mint egy hobbi – mígnem egyszer csak az lett. A pillanat, amikor rájöttem, hogy az emberek tényleg figyelnek rám, az volt, amikor feltöltöttem az első feldolgozásomat a Lorna Shore To the Hellfire című számához. Ez volt az első olyan videóm, amit felkaptak, és majdnem egy éjszaka alatt körülbelül 800.000 megtekintést kapott. Teljesen megdöbbentett, hogy ezt így fogadták, és tudtam, hogy folytatnom kell a videók készítését, főleg, mert úgy néz ki, sikeresen működik.
Maradjunk még egy gondolatra ennél a témánál – zenekarod, a Deadlands mellett egy csomó oldaladat mutatod meg, miközben ezek mind zseniálisan passzolnak egymáshoz. Feldolgozásaid nagyon népszerűek, de ezen kívül transition-öket, reakció videókat is készítesz, amik egy kicsit műfajsemlegesebbek, kötetlenebbek, lazábbak, és arról se feledkezzünk meg, hogy még oktató videókat is osztottál meg, amik segítségként szolgáltak azoknak, akik screamelni tanulnának. Mi az, amit legszívesebben csinálsz online illetve offline mostanában?
Az énekelés és a screamelés úgy általában is a kedvenc tevékenységeim közé tartoznak. Szeretek új technikákat tanulni, és mostanában kifejezetten azon vagyok, hogy a tiszta éneklésem tökéletesítsem. Emellett az egyik kedvenc hobbim a videójátékozás: oda vagyok a Fortnite-ért, és mostanában a Dead By Daylight-tal játszom. (Imádom a horrort!)
Térjünk át magára a zenélésre. A tavalyi évben a zenekarod amerikaszerte turnézott és olyan fesztiválokon is remekelt, mint a Louder Than Life, a Blue Ridge, és az Aftershock. Mi lehet a következő nagy mérföldkő a zenekar életében, és mi a sajátodban a zenekaron túl?
Őszintén szólva szerintem minden lépés, amit a karrierünkben teszünk, óriási mérföldkő. Ideális esetben nagyon szívesen játszanánk olyan DWP által szervezett fesztiválokon, ahol még sosem léptünk fel, például az Inkcarceration-ön vagy a Sonic Temple-ön, de hamarosan egy tényleg őrületes turnénk kezdődik, amit már izgatottan várunk, hogy bejelentsünk. Ami engem személy szerint illet, őszintén szólva fogalmam sincs, mi lehetne a következő ilyen… Nagyon szeretnék ugyanabban a teremben lenni a metál királynőivel – Courtney LaPlante-tel, Amy Lee-vel, Tatiana Shmayluk-kal, Poppy-val, tulajdonképpen a műfaj bármelyik menő, meghatározó alakjával.
A Deadlands mellett Nita Strauss-szal is turnézol, de ha már itt tartunk, előszeretettel működsz együtt másokkal is szóló projektekben, mint Nik Nocturnal, Jessie Grace vagy Andrew Baena, akik neve szintén jól ismert a műfajban mozgók számára. Abszolút lebontod a sztereotípiákat a jelenléteddel – elsőre cuki, szőke csajszi, aki aztán odadob egy olyan bombasztikus energiát, hogy valami elképesztő. Te hogy látod magadat ezekben a közös dalokban? Saját meglátásod szerint mit képviselsz leginkább?
Köszönöm!! Igazából én egyszerűen csak úgy tekintek magamra, mint aki próbálja a legjobbat kihozni magából. Ezekben az együttműködésekben mindig igyekszem próbára tenni magam, és a lehető legjobb energiákat viszem bele, főleg azért, mert szeretném bebizonyítani azoknak az embereknek, akikre felnézek, hogy képes vagyok velük egy szinten lenni. Úgy érzem, a kemény munkát és az elkötelezettséget képviselem. Azért jutottam el addig, ahol most tartok, mert keményen dolgoztam, rengeteg időt fordítottam a tudásom csiszolására, és szeretném, ha mások is tudnák, hogy bármi lehetséges, nem számít, ki vagy, vagy honnan jöttél.
Sokaknak példakép, ahová te már most eljutottál, és úgy gondolom, ez egy nagyon is pozitív példa, mert aki a közösségi médiában te vagy, abban rengeteg munka és kitartás, de humor és egyéniség is van. Olyan zenekarok rajongótábora követ, (hogy magukról a zenekarok tagjairól ne is beszéljünk), mint a Motionless in White, az Architects, az Ice Nine Kills, a Bring Me The Horizon vagy a Sleep Token. Hogy látod, mitől hiteles valaki, és mennyire tartod figyelemmel, hogy mi az, amit a közönség várna tőled, vagy ennek egyáltalán mennyire akarsz megfelelni?
Az egészbe hihetetlen belegondolni. Egészen szürreális érzés. Ami a hitelességet illeti, szerintem a kulcs nem az, hogy „hitelesnek tűnjünk”, hanem egyszerűen az, hogy önmagunk legyünk. A közösségi média mérgező tud lenni, tele kamuval. Az emberek mindig is durvák lesznek, ha nem tetszik nekik valami – de ezzel nem szabad foglalkozni. Soha nem fogok bocsánatot kérni azért, mert önmagam vagyok, és senkinek sem kellene. Ha jó szándékkal teszed a dolgodat, és próbálod jobbá tenni mások napját, az számít igazán. Természetesen figyelek arra, hogy a közönségem mit vár el tőlem bizonyos szintig, de végső soron azt akarom csinálni, ami engem boldoggá tesz, azok pedig, akik szeretik látni, amit csinálok, és hogy engem mi tesz boldoggá, követni fognak. Hihetetlen, milyen támogató közösségem van, és tudom, hogy csak a legjobbat akarják nekem. Ők azért követnek, aki vagyok, nem azért, akinek tettetem magam, és a legtöbb esetben az, ami engem boldoggá tesz, őket is azzá teszi.
Volt olyan komment, vagy külsős megjegyzés, ami elbizonytalanított, és olyan elismerés, amire viszont emlékszel, hogy “na, ez egy olyan löket volt, amibe kapaszkodni tudtam később is”?
Szerencsére soha nem volt olyan komment vagy megjegyzés, ami miatt kétségbe vontam volna magamat, de persze voltak hullámvölgyek, főleg a turnézás során. Rengeteg dolog van, ami hajt előre, és szerencsés vagyok, hogy ezeket szinte minden nap megtapasztalhatom. Az olyan kommentektől kezdve, hogy valakinek feldobtam a napját, egészen addig, hogy odajönnek hozzám rajongók, és azt mondják, hogy megmentettem az életüket. Nem is beszélve a zeneipar legnagyobb neveinek elismeréséről, amik úgy érzem, mindig pont a legmegfelelőbb pillanatban érkeznek. Összességében elmondhatom, hogy a rajongók minden nap motiválnak, és rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megtapasztalhatom.
Ha most azonnal teleportálhatnál valahova egy zenekarral/zenésszel/zeneiparban tevékenykedő emberrel, ki lenne az, és hova mennél vele? Miért?
Úristen, ez az eddigi legnehezebb kérdés! Szerintem a Spiritbox-ot választanám. Már találkoztam Zevvel, és hihetetlenül kedves, vicces, közvetlen srác. A többiekről is csak jót hallottam, és Courtney szerintem baromi jófej. Szívesen kérdeznék tőle az énektechnikáiról, de a stílusa is nagyon ott van – egyszerűen sugárzik belőle a vagányság.
Idén megjelent EP-tekkel, a SEVEN.-nel nem kispályáztatok. Megjelenik benne a 7 fő bűn, és a függőségekről is énekelsz, de ami szintén izgalmas, hogy van az egésznek egy spirituális, már-már boszorkányos hangulata, egy sorsszerű, karmikus üzenete. Ez így együtt egy igazán erőteljes vonal, és szuper, hogy olyan dolgokról is beszélsz a zenén keresztül, amik valamiért még mindig tabusítva vannak. Mi az, amit úgy látod, nehéz megfogni, de szívesen írnál még róla?
Jaj, annyi téma van, amiből választani tudnék! A videójáték tematika nagyon bejönne, de azt nem annyira nagy kihívás jól megragadni. A mitológia viszont már kicsit trükkösebb, főleg, mert igyekszem úgy írni, hogy a szövegem többféleképpen is értelmezhető legyen, de közben bárki át tudja élni, tudjon kapcsolódni hozzá.
Szívesen kísérleteztek a stílusokkal, ami a legutóbbi számokból is átjön – van olyan műfaji elem, vagy hangszer, amit szeretnél behozni új zenével, vagy akár együttműködéssel a későbbiekben?
Annyi, de annyi stílust szeretnék kipróbálni! Imádom a dubstepet és az EDM-et. Úgy érzem, ha belecsempésznék néhány extra csavart, az az egészet sokkal keményebbé tudná tenni. Emellett imádom a popot is, azon belül is a dark popot. Az álom pop-kollabjaim közé tartozik Billie Eilish, Hayley Williams és Kelly Clarkson.
Terveztek/tervezel-e a közeljövőben Amerikán kívüli turnét vagy fellépéseket? Van olyan európai város, ahol szívesen töltenél el kicsit hosszabb időt is?
Talán… bárcsak többet tudnék mondani! Ami az európai városokat illeti, még soha nem jártam Európában, szóval bárminek örülnék. Imádok enni, és hallottam, hogy Olaszországban hihetetlenül különleges és isteni finom az étel! Különösképpen Róma vagy Szicília lenne izgalmas. Athén is gyönyörűnek tűnik.
Milyen megerősítést adnál 4-5 évvel fiatalabb önmagadnak, ami egyúttal azokhoz is szól kicsit, akik nagy álmokat szőnek, de kicsit elveszettnek érzik magukat?
Azt mondanám, csak nyomasd. Ha szereted, amit csinálsz, nem akarsz majd leállni, és minden, amit most teszel, a jövőben kamatostul meg fog térülni. Minden sikerülni fog, ha keményen dolgozol, és ha mégsem, legalább tudod, hogy mindent megtettél, amit lehetett. Szeress bele a folyamatba, az útba, ne csak a végeredménybe. Ahogy Miley Cyrus mondja: az út maga a cél. (Szerk.: „it’s the climb”)
Kasey Karlsen
Deadlands
Nyitókép: @emilyagnesiniphotography
By: ViQ
W a y o 
Hozzászólás