Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 2. rész

A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.

Javában pörög már az első hónap, meg is ébredt mindenki, akinek meg kellett, ez látszik is a kiadott single-ök, albumbejelentések számán. Próbáltuk ezek közül a legérdekesebbeket, számunkra is legrelevánsabbakat begyűjteni, de így is jutott olyan agyeldobós történés a hétre, ami még mindig arról árulkodik, hogy a világ egy nagyon, nagyon fura hely.

17 év után érkezik a Poison The Well új nagylemeze

Talán nevezhetjük a Poison The Wellt legendásnak és pionírnak a maga műfajában. A floridai metalcore-banda az ezredforduló környékén csapta a legnagyobb hullámokat; kevés, de annál nagyobb erejű lemeze zenészek ezreit inspirálta, számcímeik zenekarok neveként éledtek újra (hazai frontról a Ghostchant pl.), most pedig az a kiváltságos helyzet állt elő, hogy az újjáalakulástól számított hatodik évben – konkrétan 17 évvel a legutóbbi után – megkapjuk a hatodik nagylemezt is. Ennek lehetősége mondjuk sose volt kizárva, de így, hogy hivatalos a bejelentés, azért mégis csak jobb a szájíze a 30-as, 40-es metalcore-arcoknak.

A Peace In Place március 20-án jelenik majd meg, és Jeffrey Moreira énekes úgy fogalmazott, hogy a címével ellentétben ez talán az eddigi legdühösebb anyaguk, de a rajta lévő negatív energiákkal nem a pusztítás a céljuk, hanem az építkezés – leginkább az egymással való kapcsolatainkra tekintettel. A lemezről befutott az első klipes dal is, a Thoroughbreds (a tavaly kiadott visszatérő single, a Trembling Level nem kap helyet az albumon), ami alapján a banda továbbra se tért le arról a receptúráról, amiben a zajosat keverik a dallamossal és a kísérletezőssel. Mutatjuk is az ügyet, márciusban pedig biztosan ki fogjuk beszélni a lemezt is!

Minden eddiginél dühösebb dalt adott ki a Splitleaf

Új év, új én – kivéve, ha Magyarország egyik legexponenciálisabban feltörekvő metalcore-zenekara, a Splitleaf vagy, akik hála az égnek, maradtak a régiek, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy mennyire acsarkodós trekkel rúgták be 2026 kapuját. A “hazai Knocked Loose“-ként is emlegetett banda a Smile At Me-vel nemcsak a határait feszegeti, de új megtanulandó dallal kedveskedik azoknak, akik ellátogatnak valamelyik téli/tavaszi fellépésükre a Lazarvs vendégeiként.

A dal megszólalásáért és a videóért ezúttal is a zenekar hosszútávú kollaboránsa, Ragó Norbert (Informer) felelt, míg a klip egyetlen nem zenekari szereplője Dömök Laura (Oversear) volt. Mutatjuk is a combos kombót, illetve át is adjuk a srácok üzenetét, miszerint nem ez volt az egyetlen újdonságuk az évre.

A Lorna Shore dobosa szerint a bandája aligha nevezhető már deathcore-nak

Ha hiszitek, ha nem, a zenekari címkézést nem csak a rajongók csinálják, de a zenekarokban zenélő arcok maguk is – vagy épp nem, amennyiben azt az ábra is mutatja. Austin Archey, a Lorna Shore dobosa nemrég a Brutality Podcastben járt, ahol többek közt arról beszélt, hogy a Lornának mennyi mindenen kellett keresztülmenni addig, hogy elérjék a jelenlegi státuszukat – és hogy hiába imádja a szcénát, a deathcore-os arcoktól nem sok támogatást kaptak ebben.

A zenész hozzáteszi, hogy mindig azok a felek a leghangosabb kritikusaik, akik nem tudják elfogadni, hogy imádott stílusukat valaki másképpen próbálja megközelíteni, vagy eljátszani. Ahelyett, hogy Archey visszatámadna, elismeri, hogy habár deathcore-os gyökereik vannak, ezen a ponton ők már inkább egy extrém metal banda látszatát keltik (ezt a leegyszerűsített jelzőt talán eddig a Cradle of Filth kapta meg a legtöbbször – a szerk.).

Austin szerint lényegében a zenekar egyfajta mártírhalált halt, hogy a kritikusaik a nagy utálkozások közepette visszatérjenek a “rendes” deathcore-bandákhoz, és ezáltal létrejöjjön egy afféle MySpace-deathcore feltámadás. Úgy érzi, ha ebben nekik bármi szerepük volt, akkor egy rossz szava se lehet, mert ő is ugyanezt akarná. A teljes adás alább:

A Bandcamp betiltotta az MI-vel készült zenék megosztását a platformjukon

Talán mondanom se kell, hogy 2026-ra az egyik legrohamosabb tempóban növekvő és legveszélyesebb dolog az AI (magyarul MI) lett, aminek hiába vannak építő aspektusai, az emberiség szereti lusta, kókány, vagy egyenesen gonosz dolgokra fordítani, lásd: propaganda, bosszúpornó, vagy csak egész egyszerűen AI-jal generált dalok futószalagon legyártása. A legnagyobb zenei streaming szolgáltatók közül az előadóit különlegesen emberszámba vevő Bandcamp volt az elsők közt, akik 2026 kezdetével betiltották az AI-dalokat a platformjukon.

Ahogy a héten közzétett nyilatkozatukban is fogalmaztak, számukra fontos a kreatív és vibráló zenei közösség fenntartása, illetve az is, hogy akik őket választják, azok egészen biztosak lehessenek abban, hogy a zene, amit hallgatnak emberek által készült. Ez lehet egyébként egy sarkalatos utalás a jelenlegi legnagyobb zenei streaming szolgáltató, a Spotify lapítására az ügyben, akik állítólag törölgetik ezeket a tartalmakat, a hivatalos lejátszási listáik ugyanakkor tömve vannak AI-dalokkal, az olyan milliós hallgatottságú nem létező zenekaraikról nem is beszélve, mint a The Velvet Sundown, vagy a Knocked Loose-t kopizó Broken Avenue. A Deezer állítása szerint tavaly novemberben naponta mintegy 50 ezer AI-dalt töltöttek fel a szervereikre.

Természetesen a Bandcamp nem egyedül tervezi felvenni a harcot az efféle tartalmaikkal – itt jönnek a képbe a hallgatók, akár te is! A platform arra kér, hogy amennyiben úgy érzed egy dal teljes egészében, vagy akár csak részben AI-által generált, ne habozz jelezni ezt az erre szakosodott felületen.

Megprankelték az egyik legnépszerűbb brit politikust, hogy intézzen gyászbeszédet a Lostprophets börtönben meggyilkolt énekeséhez

Van az a mondás, hogy “pénzért a saját anyját is eladná”, és ez különösen ironikus, amikor politikusokról van szó. A héten egy 27 másodperces videó szántotta fel az internetet, különösképpen az Egyesült királyságot, amiben Nigel Farage látható, aki jelenleg a legnépszerűbb ellenzéki párt, a Reform UK (korábban Brexit párt) vezetője, ami leginkább bevándorlás-ellenes, és euroszkeptikus nézeteivel váltja ki a főleg jobboldali támogatóik rokonszenvét. A Cameo-által létrehozott videóban – ami egy olyan szolgáltatás, ahol hírességek pénzért személyre szabott üzeneteket küldenek élő vagy elhunyt személyek részére, a magyar verzióját Sztárüzenet néven lehet elérni – a politikus megemlékezett Ian Watkinsről, a Lostprophets egykori énekeséről, akit még 2013-ban ítéltek 35 évre sokkoló szexuális, pedofil bűncselekmények elkövetése miatt, és tavaly októberben öltek meg a cellatársai.

“Ian remek srác volt, szerette a gyerekeit.”

– jegyzi meg a politikus, és hadd ne magyarázzuk, hogy ez hány sebből vérzik az ismert kontextus miatt. A valószínűleg álnéven, John Smith-ként hivatkozott viccmester, aki 98 fontot (kb. 44 ezer forint – a szerk.) fizetett a félperces üzenetért, azt mondta, hogy nem gondolta, hogy a politikus meg fogja csinálni a videót, és reméli, hogy ez felnyitja az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy ha Farage 100 fontért ezt megcsinálja, akkor mire lenne képes adófizetők millióiért, amennyiben megválasztanák.

Az ügyben a brit Metro is megkereste Farage-t, aki arra a kérdésre, miszerint tudja-e, hogy ki is az az Ian Watkins, úgy felelt, hogy több Ian Watkins is lehet az országban, majd hozzátette, hogy:

“Köszönjék meg Johnnak a pénzt, küldhet még többet is. Így is változtattam a kérésén.”

Címlapkép: Mike Elliot

Hozzászólás

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑