Üdvözlünk az oldalunkon! 😁 Mi vagyunk a "Wayo", egy zenei ajánlókkal, cikkekkel, albumismertetőkkel és toplistákkal foglalkozó csapat. Elsősorban az a célunk, hogy új zenekarokat és előadókat mutassunk be másoknak a világ minden tájáról. Nem vagyunk zenei szakértők, se nem profi cikkírók, de igyekszünk majd minél több újdonságot hozni Nektek. /ENGLISH/ Hi Everyone! 😁 We're "Wayo" a team dedicated to musical reviews, articles, album guides and toplists. We're music fans but we aren't professional experts. Our main goal is to introduce new bands and musicians from all around the world. Stay tuned and listen to music 😜
A héten megannyi zenekar elkészült az új lemezével, beharangozta azt, vagy már egész egyszerűen kőkeményen benne van a promóciós folyamatokban. Emellett pedig szomorú apropó is sújtotta a hazai underground egyik legszerethetőbb punk rock-zenekarát. Hogy kikről van szó, és mi lett (lesz) velük, ahhoz irány a cikk alább.
A Mátrában megrendezésre kerülő Fekete Zaj évről-évre nemcsak a külföldi zenekarainak listáját ékesíti ritkábbnál-ritkább és furcsábbnál-furcsább, darkos előadókkal, de a hazai underground neveivel is rendszerint olyat húz, amire azelőtt még nem igazán volt példa: legyen szó akár megkerülhetetlen, világszerte ismert hálószoba projektek első színpadra állásáról, vagy különböző formációk egymásra boronálásáról. A legszerethetőbb hazai fesztivál idén sem bízza a véletlenre a dolgot és egy különleges produkció keretein belül platformként szolgál az erdei közegben már bőven járatos BORU és Oaken zenekaroknak, hogy ugyanazon a színpadon, egyszerre kreáljanak közös nyelvet a zajból. Mi pedig most megkérdeztük a két zenekart hatásokról, a világhoz és egymáshoz fűződő viszonyaikról, illetve arról is mi várható egy ilyen egyszeri produkció után, a Zajon túl.
A nyár közepe az uborkszezon non plus ultrája, viszont így is jött csomó új dal és klip a héten - van, ami hamarosan megjelenő albumról, mások meg már kijött anyagok kiegészítéseként. Ezen felül pedig bejelentésre került egy olyan klubbuli is, ami sok metalos millenial szívét megdobogtatja majd.
A kánikulához képest elég eseménydús hetünk volt, amiből szinte alig lehetett csupán öt történést kiemelni, szóval biztos lesz olyan, amit megemlíthettünk volna, de nem tettük. Amit viszont tényleg nem lehetett szó nélkül hagyni: dobosok. Kilépő dobosok mindenütt! Meg új dalok - természetesen dobosokkal a fedélzeten. Egyelőre...
A britek az idei évet sok más előadó mintájára a debütlemezük feltuningolásával és megünneplésével töltik, azt viszont nem sokan tudják (főleg az újabb BMTH-fanok), hogy Oli Sykesék még egészen másképp hangzottak 2006-ban, mint manapság. A rockbanda úgy döntött, hogy nem csak szimplán újraveszi az első, Count Your Blessings c. lemezét, de egyenesen ír is rá egy új tételt - pontosan olyan stílusban, mint ahogy az a lemezen elférne. Mindenki kapaszkodjon meg a MySpace-profiljában: a Bring Me The Horizon újra deathcore-banda lett - legalábbis egy rövid időre.
A héten a közösködéseké volt a főszerep, és körbejárt az a bizonyos telefonkönyv a modern metal világában. Emellett újabb nagy név landol nálunk jövőre, valamint elindult a fesztiválszezon, ami teljes egészében végignézhető koncerteket, ezzel együtt pedig nem kevés meglepetést tartogat.
Idén is a Mátrába költözik az a zene, amit máshol nem nagyon lehet elkapni: a Fekete Zaj Fesztivál lineupja ezúttal is az underground és a határterületi zenei világ legizgalmasabb hazai és nemzetközi előadóit hozza el.
A cím magáért beszél: a héten minden a koncertek körül forgott. Legyen szó akár hazai, akár külföldi eseményekről, kieső zenészekről, vagy egyenesen helyettesíthető zenekarokról, vagy az elmúlt időszak legnagyobb élőzenei balhéjáról a szcénában, ami az idei év hazai felhozatalának valószínűleg legnagyobb buliját is érinti.
2014 nem volt épp a legerősebb év a brit gitárzene történetében. Természetesen a metalcore-osoknak ott volt az Architects máig hivatkozási pontnak számító hatodik nagylemeze, a Lost Forever // Lost Together, az extrémebb metalt előnyben részesítőknek az Annal Nathrakh Desideratumja, vagy a hardcore-osabb végnek a Brutality Will Prevail negyedik nekifutása, de mégsem beszélhetünk annyira tömjénező szigetországi piacról, mint az azt megelőző, vagy későbbi években. Talán pont ez szolgált a legideálisabb időpontnak egy fiatal, akkor már hét éve (!) jelen lévő West Yorkshire-i zenekarnak, hogy végre nagylemezen is bemutatkozzanak. Ők voltak a Marmozets, akik debüt anyagukkal, a The Weird and Wonderful Marmozets-szel lényegében feje tetejére állították a színteret. A zenéjükben úgy találkozott a matekos káosz a poszt-hardcore-os tempóval és az alternatív rockos dallamokkal, mint azelőtt nem túl gyakran, mindezt pedig egy majdnem minden téren kitűnőn lehozott női vokállal megspékelve. A Marmozets belopta magát az underground szívekbe a 2010-es évek egyik legerősebb bemutatkozásával, amit négy évre rá egy hajszálnyival enerváltabb, viszont jóval ambiciózusabb folytatás követett a Knowing What You Know Now képében, majd az azt népszerűsítő turnézás után a banda elcsendesedett. Hét év teljes nesz-mentesség után tértek most vissza az angolok, megrövidülve egy taggal, cserébe viszont egy babával bővítve a zenekari családot, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. De lehetséges ez egyáltalán? Tud még egyszerre furcsa és csodálatos lenni a Marmozets?
A héten leginkább az idősebb és fiatalabb előadók kapcsolata virágzott, legyen szó akár új dalról, vagy csak közös fellépésekről, de olyanok is hangot adtak magukról, akik felől rég nem hallottunk semmit. Ezeken túl pedig megismerhetjük az új maszkos alt-metal szenzációt, ami talán olyan bandák nyomdokaiba léphet, mint a Sleep Token, vagy a President.
Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.