We’ve been counting our blessings for 20 years – Here’s what Bring Me The Horizon’s debut album sounded like on record and live

When it comes to Bring Me The Horizon—one of the world’s biggest rock bands today—many new fans don’t even realize that this Sheffield band, which now plays in arenas in front of tens of thousands of people, used to rock out with straightened, black-dyed hair and nails, playing songs with dissonant, Black Dahlia-style riffs, and songs whose titles were named after a certain Slater’s unwashed dick. The British band’s debut album, which turned twenty this year, proved to be the perfect opportunity for BMTH to celebrate it in true BMTH fashion—in a way very few before them have: thumbing their noses at success and glamour, and fully embracing their raw, aggressive, and often instinct-driven youthful nature.

Autotunolt segélykiáltás – Avenged Sevenfold: STATICA

Mi a fészkes fene történik az Avenged Sevenfolddal? A kaliforniai metal zenekar július legvégén a semmiből robbantott egy négyszámos EP-t, a STATICÁt, ami egyben az első zenéjük is három év és a nagy port kavart Life Is But a Dream… nagylemezük óta. Ha valaki azt hiszi, hogy az urak tanultak az esetből, visszább vettek a progból (na, meg a drogból…) és lejjebb tekerték a niche-mérőt az ennél nagyobbat nem is tévedhetne… az új cucc ugyanis borderline hallgathatatlan. Mindezt úgy mondom, mint a banda korai munkásságának nagy élvezője és támogatója. Ha csak az azonos című lemezt egymás mellé tesszük ezzel a mostani katyvasszal, konkrétan meg se lehet mondani, hogy ez egy és ugyanaz a kompánia. Szóval a kérdés továbbra is az, hogy mégis mi a jó élet történik az A7X-szel, miért csinálják azt, amit, és egyáltalán kinek jövedelmező ez?

20 éve adunk hálát azért, amink van – Ilyen volt lemezen és élőben a Bring Me The Horizon debüt anyaga

A Bring Me The Horizon-ról, a világ jelenleg egyik legnagyobb rockbandájáról sok újvonalas rajongó nem is tudja, hogy az arénákban, több tízezer ember előtt játszó sheffieldi banda anno kivasalt, feketére festett hajjal és körömmel, disszonáns, Black Dahlia-riffekre károgtak olyan dalokat, amelyek címe egy bizonyos Slater meg nem mosott faszáról voltak elnevezve. A britek idén húszéves debütlemeze aztán tökéletes alkalomnak bizonyult, hogy a BMTH önmagukhoz híven úgy ünnepelje azt meg, mint előttük nagyon kevesen eddig: fittyet hányva a sikerre és a csillogásra, és igenis felvállalva saját maguk nyers, agresszív, és sok esetben ösztönök által vezérelt, fiatal valójukat.

Ha valaha AI-jal írnánk zenét, akkor vágjátok le a kezeinket! – Boru x Oaken-interjú

A Mátrában megrendezésre kerülő Fekete Zaj évről-évre nemcsak a külföldi zenekarainak listáját ékesíti ritkábbnál-ritkább és furcsábbnál-furcsább, darkos előadókkal, de a hazai underground neveivel is rendszerint olyat húz, amire azelőtt még nem igazán volt példa: legyen szó akár megkerülhetetlen, világszerte ismert hálószoba projektek első színpadra állásáról, vagy különböző formációk egymásra boronálásáról. A legszerethetőbb hazai fesztivál idén sem bízza a véletlenre a dolgot és egy különleges produkció keretein belül platformként szolgál az erdei közegben már bőven járatos BORU és Oaken zenekaroknak, hogy ugyanazon a színpadon, egyszerre kreáljanak közös nyelvet a zajból. Mi pedig most megkérdeztük a két zenekart hatásokról, a világhoz és egymáshoz fűződő viszonyaikról, illetve arról is mi várható egy ilyen egyszeri produkció után, a Zajon túl.

Create a website or blog at WordPress.com Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑