Szerző: Radó Richárd

A sötétségben találkozik a szépség a romlással – Chelsea Wolfe: The Dark

Sokszor látom az interneten azt a konszenzust, miszerint a The Cure az a zenekar, ami hidat képez megannyi zenei műfaj kedvelői közt, nemre és korra való tekintet nélkül: legyél zord metalos, sötétbe burkolózó gót, elektronikára izzadó alkat, giccses ruhákban flangáló szintipop-élvező, fiú, lány, fiatal, öreg, hetero, meleg, Robert Smith-ék valamelyik dala előbb, vagy utóbb úgyis betalál. Ebben nem kevés igazság van, én viszont személy szerint Chelsea Wolfe munkásságát is simán ez alá a kalap alá tudnám sorolni. Az énekes-dalszerzőt hiába próbálják beskatulyázni a gothic rock és a folk stílusai alá, az elmúlt kerek két évtizedben, az idén 42 éves hölgy már mindent felsorakoztatott a zenei palettáján, a súlyosabb metalos pusztításoktól, a fojtó atmoszférájú dark wave-es hullámokon át, egészen a chilles elektronikáig. Ennek tudatában pedig bátran kijelenthető, hogy Wolfe még nem adott ki egymás után két ugyanolyan lemezt. Amíg a 2024-es She Reaches Out to She Reaches Out to She főleg az utaztatós, indusztriális trip hopban találta meg az otthonát, addig a most megjelent The Dark egyfajta hallgatóbarát, könnyebben hozzáférhető gótikus popban definiálja a hangzását.

0

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 32. rész

Véget ért a nyár, itt az ősz, megkezdődött a suli, illetve a három hónapig tartó brutális hajrá a zeneiparban. Ennek első méretes pofonját már be is sózták nekünk most pénteken, amikor is olyanok zúdítottak ránk új anyagokat, mint a President, a Showing Teeth, a 156/Silence, a Behemoth, vagy épp a Chat Pile. Ettől függetlenül pedig történtek egyéb ügyek is nemcsak külföldön, de idehaza is, amik közül a legérdekesebbeket most csokorba szedtük nektek.

0

Heti netes, avagy a hét történései a világháló alternatív szegletén – 31. rész

A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül. Augusztus utolsó hetén megkaptuk 2027 első és eddigi legkeményebb hardcore-csomagját, illetve egy sajnálatos dobos-kiesést is rendkívül kreatív és közösségformáló módon orvosolt egy zenekar. Emellett több külföldi banda is bombázott az újdonságaikkal - olykor mások munkássága előtt fejet hajtva.

0

We’ve been counting our blessings for 20 years – Here’s what Bring Me The Horizon’s debut album sounded like on record and live

When it comes to Bring Me The Horizon—one of the world’s biggest rock bands today—many new fans don’t even realize that this Sheffield band, which now plays in arenas in front of tens of thousands of people, used to rock out with straightened, black-dyed hair and nails, playing songs with dissonant, Black Dahlia-style riffs, and songs whose titles were named after a certain Slater’s unwashed dick. The British band’s debut album, which turned twenty this year, proved to be the perfect opportunity for BMTH to celebrate it in true BMTH fashion—in a way very few before them have: thumbing their noses at success and glamour, and fully embracing their raw, aggressive, and often instinct-driven youthful nature.

0

Autotunolt segélykiáltás – Avenged Sevenfold: STATICA

Mi a fészkes fene történik az Avenged Sevenfolddal? A kaliforniai metal zenekar július legvégén a semmiből robbantott egy négyszámos EP-t, a STATICÁt, ami egyben az első zenéjük is három év és a nagy port kavart Life Is But a Dream… nagylemezük óta. Ha valaki azt hiszi, hogy az urak tanultak az esetből, visszább vettek a progból (na, meg a drogból…) és lejjebb tekerték a niche-mérőt az ennél nagyobbat nem is tévedhetne… az új cucc ugyanis borderline hallgathatatlan. Mindezt úgy mondom, mint a banda korai munkásságának nagy élvezője és támogatója. Ha csak az azonos című lemezt egymás mellé tesszük ezzel a mostani katyvasszal, konkrétan meg se lehet mondani, hogy ez egy és ugyanaz a kompánia. Szóval a kérdés továbbra is az, hogy mégis mi a jó élet történik az A7X-szel, miért csinálják azt, amit, és egyáltalán kinek jövedelmező ez?

1

20 éve adunk hálát azért, amink van – Ilyen volt lemezen és élőben a Bring Me The Horizon debüt anyaga

A Bring Me The Horizon-ról, a világ jelenleg egyik legnagyobb rockbandájáról sok újvonalas rajongó nem is tudja, hogy az arénákban, több tízezer ember előtt játszó sheffieldi banda anno kivasalt, feketére festett hajjal és körömmel, disszonáns, Black Dahlia-riffekre károgtak olyan dalokat, amelyek címe egy bizonyos Slater meg nem mosott faszáról voltak elnevezve. A britek idén húszéves debütlemeze aztán tökéletes alkalomnak bizonyult, hogy a BMTH önmagukhoz híven úgy ünnepelje azt meg, mint előttük nagyon kevesen eddig: fittyet hányva a sikerre és a csillogásra, és igenis felvállalva saját maguk nyers, agresszív, és sok esetben ösztönök által vezérelt, fiatal valójukat.

1

Create a website or blog at WordPress.com Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑