A Slipknotos Corey Taylor és Serj Tankian, a System of a Down feje egy dalban? Csípjetek meg, hogy nem álmodok, és a bennem élő 90-es évekbeli (metalos) kisgyerek tényleg megkapja azt az együttállást, amiért a kétezres évek óta könyörgünk! Még azzal az egyébként nem annyira elhanyagolható tényezővel is kibékültem volna, hogy ezt a közösködést a Falling in Reverse egyszemélyes negatív antihőse, a börtönviselt botránykirály, modern metal(core)-főgonosz, Ronnie Radke hozta össze. Sajnos a Joseph megint nem tudta hol a határ, és a dalt még a komikus túltolás se menti meg az összeroskadástól.
Viszonylag rég hallottunk Ronnie Radke-ről. Mostanában nem rohant ki (annyit) a melegek, a transzok, a túlsúlyosak, a nők, vagy úgy nagy átlagban a saját rajongói ellen. Vagyis de, de az kifejezetten a zenekarával foglalkozó Reddit-csoport ellen szólt, szóval egy elég specifikus halmaz ellen – ahogy ez ki is derült a világ leghíresebb zenekritikus, Anthony Fantano vlogjából. Apropó, Fantano, neki is megvan a maga harca Radke-vel: a Falling in Reverse frontembere még 2024-ben perelte be Anthony-t rágalmazásért, amit utóbbi meg is nyert. Idén év elején pedig a Mötley Crüe-s Tommy Lee felesége, Brittany Furlan ellen vesztett pert és sújtották ezért távoltartási végzéssel. Szóval rájár a rúd Ronnie-ra, az elmúlt időszakban lényegében online szerencsejátékozást streamel.
Ezért is volt meglepő, amikor tényleg a semmiből szeptember 14-én droppolta legújabb dalát (vagyis hát a Falling in Reverse friss számát, de a kettő lényegében ugyanaz), a Joseph-et – ez egyébként Ronnie középső neve. Alapból a Ronnie-verzumban borzasztó nagy kihagyásnak minősül, hogy ez idén még csak az első kiadott dala, de talán a vendégek névsora enyhít a rajongók Ronnie-ncstelenségén (oké, most már tényleg befejeztem): ezúttal nem „holmi”, az Egyesült Államokban amúgy elég jól menő country-popsztárokat húzott be fítelni, óh nem, a nyakig kivarrt frontember belenyúlt a legacy metalbandák kalapjába és kihúzott belőle két olyan nevet, akik még hajlandóak vele lepaktálni, vagy csak nagyon rászorulnak pár olcsó dollárra.
Igen, ez már az első bekezdésből kiderült, hogy a Slipknot és a System of a Down főnökeit jelenti. Corey Tayloron annyira nem is vagyunk meglepve, a ‘Knot rasztamaszkos kiabátora boldog-boldogtalannal összefekszik, stílustól, és jó hírnévtől függetlenül. Plusz nemrég az „anyabandájával” is kihoztak egy új trekket – ami állítólag rajta se lesz a következő Slipknot-lemezen – és, hát nem feltétlen azt a reakciót váltotta ki az internet népéből, amire az aljas nyolcas számított. Nem tudni, hogy mi volt előbb; a tyúk, vagy a tojás, az Arsenal, vagy a Joseph, mindenesetre ez 2/2 tátott szájjal a falloszerdőbe rohanás Corey-tól. De hát a negatív reklám is reklám, nemdebár?!
Serj Tankian jelenléte viszont már hagy némi kérdőjelet maga után. Az 59 éves énekes és többek között társadalmi/politikai aktivista (!) habár nem tervez továbbra se új lemezt írni alapbandájával, attól függetlenül turnéznak is mindenfelé, szinte kivétel nélkül telt házakra rakva az aktuális istállókat. Dalt egyre kevesebbet, könyvet viszont annál többet ír, podcastekben szerepel, előadásokra hívják, szóval maga a tudat, hogy „leadja” Radke mellé, összebútorozik vele, népírtásról, háborúról nótázik abban a dalban, ahol ezek maximum Ronnie fejében léteznek (de ott nagyon!), tényleg alátámasztja a tézist, miszerint az egész világ megőrült. A két énekes egyébként Ronnie-mércével mérve megkapja a maga pár másodpercét a dalban, sőt, még együtt is van egy rövidke katarzisuk, de sajnos a nu-gazmus így is elmarad. Lássuk hát, mit ad nekünk a Joseph – vagy épp mit vesz el.
A dal
Zeneileg semmi újra nem kell számítanunk, legalábbis olyanra nem, amit ne hallottunk volna még a Falling’-tól; tehát nagyon sok műfaj és stílus iszonyatosan beszuszakolva négy percbe. De tényleg; alternatív metal, metalcore, deathcore, nu metal, zongorás ballada, szimfonikus metal, rap metal, te megnevezed, Ronnie pakol rá egy verzét. Természetesen, aki a mai kaotikus, turbulens világra van beállítva idegrendszerileg, annak meg se kottyan majd ez az ADHD-core, mindenki másnak viszont olyan, mintha dupla presszó kávéra bevágnál fél liter Monstert, meg még egy zacskó gumicukrot. Amúgy ha eltekintünk a folytonosan elkezdett, majd be nem fejezett passzázsoktól, akkor a Ronnie mögött (fizikailag is) elhelyezkedő zenészek közt olyan tehetségek is megbújnak, mint a legutoljára az All That Remains sorait erősítő, tucatnyi metalbandánál megfordult gitárvirtuóz, Jason Richardson, vagy a manapság leginkább dobos videóival, korábban a The Word Alive-ban való játékával hírnevet szerző Luke Holland, akik elég szépen űzik a feszes virgát, meg tam-tamot a hangszereiken (kettejüknek egyébként közös projektjük is van). Ettől függetlenül minden riszpektem odavész, amikor Ronnie a semmiből áriázni kezd, illetve vissza is tér az olyan figyelmesebb momentumoknál, amikor a zene úgy szól a fítek alatt, mint az adott zenészhez leginkább köthető formáció – ezzel is egy mozzanatra engedve a főszereplő főszereplő-szindrómájából. De leginkább azért a pár másodpercnyi csendért vagyok hálás, amit Ronnie a motorján tölt a liftben. 4 kimondott géppisztoly hang a 10 kimondott géppisztoly hangból.
A klip
Ha már motor és lift, igen, eltaláltad, ez is természetesen egy, a Falling in Reverse-től már megszokott VFX-parádé. Radke ezúttal nem vámpír, nem vérfarkas, nem antikrisztus, csak „sima” akcióhős, abból viszont az, aki sérülés nélkül lezuhan egy repülővel, kamion tetején lövöldözik, motorral ugrat bele felhőkarcolókba, egyedül lézerszemezi le a robot-android-mittudoménmicsoda (jaj istenem, olyan debilség ez az egész)-csontváz hadsereget. Tehát csak egy átlagos kedd Radke Úr tudatalattijában. A videó nyilván iszonyat látványos – amennyiben nem múltál el 14, fiú vagy, nem láttál még Halálos Iramban-/Transformers-/John Wick-/Mátrix-filmeket és unironikusan meglepődtél az ismerőseid 80-as évekbeli AI-portréjain. Apropó, Mesterséges Intelligencia, nem lennék meglepve, ha itt is vastagon alkalmazták volna az egyre veszélyesebb tech-eszközt, de biztos nem kevés online póker-pénze is elment Ronnie-nak erre a zöld háttér-fesztiválra. 3 helikopterből fejbelőtt kamionsofőr a 10 helikopterből fejbelőtt kamionsofőrből.
A szöveg
Igen, a végére hagytam a legjobbat. Természetesen senki se gondolja azt, hogy Ronnie online pókerezés közben összerakott egy Isteni színjáték-szerű lírai non plus ultrát a fejében. Kiindulópontnak viszont jó hely a kobakja, ami megint csak egy énközpontú rendszert, a nárcizmus netovábbját prezentálja, azonban jóval kevesebbet picsog az őt (jogosan) elítélő, őt körülvevő negatív hangokon a költő, mint mondjuk a legutóbbi lemezén, a Popular Monsteren. Ezúttal afféle görbetükröt tart a (főleg amerikai) társadalom elé, és több ízben is kritizálja a rendőri brutalitást, vagy az Elnök közvetlen vezetése alá tartozó rendfenntartó szerveket (ICE pl.), akik válogatás nélkül ölik a saját honfitársaikat. Vagy ez, vagy Ronnie tényleg csak egy lépésre van attól, hogy fegyverrel a kezében rohangáljon az utcán, mindenesetre amikor nem arról dalolásznak cinkostársaival, hogy ártatlan emberek szenvednek golyó általi halált, akkor pont a fegyver másik oldalán találják magukat: és le is lőnek mindenkit a p*csába. Itt ugyanakkor megjegyezném, hogy a tényleg borzalmasan edgy, 17 éves sértett iskolai lövöldöző utolsó naplóbejegyzését megszégyenítő szöveg legjobb részei, amikor a két vendég egymás zenekarának dalaira utalgat, majd Ronnie – akit kihagynak a saját dalából – arra kényszerül, hogy jobb híján ő meg a saját volt zenekarát name droppolja (And you cannot escape your fate). 1 szociális öngyilkosság a 666 szociális öngyilkosságból.
Éééés ennyi lenne a legújabb Falling in Reverse/Ronnie Radke-audiovizuális disztroj. Természetesen ez az írás nem azért született, hogy ész nélkül lefitymálja a bandát, vagy a frontembert, inkább csak afféle komikus összefoglalója annak a jelenségnek, amit RR képvisel – amin tényleg már csak nevetni lehet időről-időre, komolyan venni már aligha. Ugyanakkor a számok nem hazudnak: három nap alatt 7,5 millió megtekintés a legnagyobb videómegosztó portálon, valamint 2,2 millió lejátszás a legnagyobb streaming szolgáltatón. Ezek együtt azt jelentik, hogy a Joseph már majdnem tízmilliószor pörgött le valamilyen formában a világon az elmúlt három napban, ami tényleg nem kis teljesítmény. Magától értetődően baromi megmondani, hogy ebből az őrületes számból mennyi a katasztrófaturizmus/tényleges rajongó-arány, bár felmerül a kérdés, hogy van-e még imádója annak az embernek, aki a saját követőtáborának is nekimegy? Ezt nem az én tisztem eldönteni, én már így is megannyi színtér-pontot vesztettem azzal, hogy ennyi karaktert pazaroltam erre itt:
FRISSÍTÉS: A cikk végső simításai közben jött ki ez az interjú, ahol Ronnie többek közt beszél erről a dalról – meg lényegében minden másról is. A másfél órás beszélgetést ide alább biggyesztjük, fakírok előnyben:
FALLING IN REVERSE
Vélemény, hozzászólás?