Úton a Wacken és a csúcs felé – Seers of Light-interjú

2024-ben lehetőségünk nyílt arra, hogy a Kill Monday Management tehetségkutatójának akkori elődöntőseivel egy interjúsorozatot készítsünk. Az ígéretesebbnél ígéretesebb tehetségek között szerepelt a Seers of Light is. A budapesti heavy metal zenekar azóta egyértelműen még magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, kiváltképp az idei évben. A kiemelkedő eredmények mellett más miatt is különleges ez az időszak, a banda első nagylemeze már mondhatni a kanyarban van. Volt bőven miről kérdezni, és volt bőven mire válaszolni, így hát jöjjön a lényeg!

Seers of Light
Cséri Alexandra - ének
Kissik Petra - basszusgitár
Csukovits György - gitár
Textor Bence - gitár
Molnár Márk - zongora
Ádám Dominik - dob

Bő két éve a Kill Monday Management tehetségkutatójához köthetően készítettünk veletek egy rövidebb interjút. Visszagondolva a KMM-es megmérettetésre, mit adott nektek zenekarként és zenészként? Miért ajánlanátok másoknak, hogy ők is próbáljanak szerencsét hasonló kaliberű versenyeken?

A verseny egyik fordulója adta az első nagyszínpados tapasztalatunk, ami önmagában is nagy felkészülést, fókuszt igényelt, ekkor találtuk magunk először abban a helyzetben, hogy nem csak, hogy tudunk, de kell is mozognunk a színpadon keresztbe-kasul. A verseny legnagyobb hozadéka egyértelműen a KMM által rendezett Live Session volt, ami elindított számunkra mindent. Ehhez hasonló nyeremények óriási löketet tudnak adni minden kezdő csapatnak az élmény és a hasznos tanácsok mellett.

Hogy látjátok, zenekarként és egyénileg nézve miben fejlődtetek a legtöbbet 2024 óta?

Mindenben. 😊 Kialakult a zenekar végleges formációja, ahol már mindenkit egyenrangú tagként tartunk számon. Elkezdtünk valódi zenekarként működni és az élet egyéb területein is számíthatunk egymásra. A verseny óta komoly hangsúlyt fektetünk a vokálok kidolgozására, gyakorlására is. Nem használunk előre felvett sávokat, így ez valóban egy nagy hiányosságunk volt még akkoriban.

Hatfős bandaként mennyire jelent kihívást az, hogy a mindennapi, zenén kívüli életetekhez igazítsátok a zenekari kötelezettségeiteket? Egyáltalán milyen mértékben hatja át a zene az életeteket? A szabadidőtökben is előtérbe kerül vagy másra helyezitek inkább a hangsúlyt? Egy feltörekvő formáció tagjaként mik motiválnak titeket arra, hogy még többet hozzatok ki magatokból a különböző lemondások és kihívások fényében is?

Teljesen őrült zenefanatikusok vagyunk mind, már bőven a zenekar előtt is ez tette ki az életünk túlnyomó részét. Petra például maga sem tudja összeszámolni, hány bandában fordult már meg, a többiek pedig mind hivatásként választották a zenélést. Domi jelenleg is a tanulmányait végzi, Gyuri és Bence tanítanak, Márk session zenél, Szandi pedig a legnagyobb színpadokon fordul meg nap mint nap, a közeljövőben diplomát is fog szerezni ének tanszakon. Mindezek fényében sokkal nagyobb kihívás, hogy mivel kössük le magunk, ha épp nincs a kezünk ügyében egy hangszer.

Szoktatok-e csapatépítőket tartani, amikor éppen nem zenéltek? Mennyire feditek le egymás zenei világát? Szerintetek az a jobb, ha egységesebb a zenei ízlés egy bandán belül, vagy ha mindenki valamelyest eltérő hatásokat, élményeket hoz magával?

Sajnos ritkábban, mint szeretnénk, de elengedhetetlen, hogy néha zene nélkül is legyen valami közös programunk, legyen szó akár egy mozizásról, akár egy kerti partyról valakinél. Vannak közös pontok az ízlésünkben, de hála a jó égnek nagyon szerteágazó stílusokból táplálkozunk, ami véleményünk szerint a következő lemezeken jól hallható lesz. Mindenképpen pozitívum, ha minél több szín jelenik meg a zenében.

Ha már zenei hatások és élmények! Kik az aktuális kedvenceitek? Lemezeket hallgattok első tételtől az utolsóig vagy dalokat, minél több eladótól, zenekartól?

Felsorolni is nehéz hat ember kedvenceit, főleg mivel nagyon különbözőek. Vannak közös pontjaink, mint a Dream Theater, Metallica vagy az Alter Bridge, de nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, mindegyikünknek vannak érdekes becsípődései. 😀 Eltérőek a hallgatási szokásaink, Gyuri fanatikus lemez hallgató, Márk mindig csak dalokat hallgat, Bencénél hangulata válogatja.

Kiemelkedő teljesítményt nyújtottatok az idei Wacken Metal Hungary-n, ami minimálisan sem maradt észrevétlenül: a zsűri pontszámai és a közönségszavazás eredményeként ti lettetek az első helyezettek, amelyhez utólagosan is gratulálunk! Mikor tudatosult bennetek úgy igazán, hogy ti képviselhetitek Magyarországot a Wacken Open Airen, és hogy egykifejezetten nagy közönség előtt játszhattok? Miként éltéteket meg az eredményhirdetést és magát a versenyt? Hogyan zajlott a felkészülésetek a Wacken Open Airre?

Mindenki nevében mondhatjuk, hogy igazán csak az oda vezető fájdalmasan hosszú úton kezdtük felfogni, hogy hova is megyünk, aztán valóságos sokként ért, mikor a fesztivál bejárati hídjáról pont azt a színpadot láttuk meg először, ahol aztán 2 nap múlva játszhattunk. Az eredményhirdetés elég viccesen alakult. Korábbi versenyek tapasztalatai alapján nulla esélyt láttunk rá, hogy ilyen neves zenekarok között labdába rúghatunk, így aztán Szandi le is lépett valami csajos programra, hogy aztán épp a mi nevünk elhangzására toppanjon be. A hangszeres próbákon kívül rengeteg más feladatunk is volt, elkészültek az első angol nyelvű interjúink, újra gondoltuk a színpadképet, új grafikákat, merch termékeket terveztünk. A fellépő ruhánk mellé pedig téli kabátot, fürdőruhát és gumicsizmát is kellett csomagolnunk.

Húsz perc állt rendelkezésetekre a Wackenen, hogy megmutathassátok, mire vagytok képesek. Egyfelől viszonylag kevés hivatalosan megjelent dallal a hátatok mögött könnyebb, vagy pont, hogy nehezebb volt összeraknotok azt, hogy mivel szeretnétek kitölteni ezt az időt? Másrészt milyen szempontok alapján célszerű dalokat választani? Mi határozza meg az eljátszott dalok sorrendjét?

Nem volt szempont, hogy már megjelent dalokat játszunk, mindig a dalok közti harmóniára, a teljes koncert dinamikájára, hangulatára fektetjük a hangsúlyt. A magyar fordulóhoz képest sajnos változtatnunk kellett a setlisten, így sajnos nem volt opció, hogy eljátszuk a 13 perces eposzunk, de igyekeztünk a 20 percben mindent megmutatni magunkból. A sorrend ilyenkor adja magát, mondhatni a dalok választják meg a saját helyüket.

A Wackenen sem hagyott alább a lendületetek, meg sem álltatok az 5. helyig. Ehhez a remek eredményhez is szeretnénk nektek gratulálni! Kiemeltétek, hogy egy ilyen méretű esemény remek lehetőséget kínál a kapcsolatépítésre. Mely zenekarokkal kerültetek baráti viszonyba? Mikre kell időt és energiát szánni egy fesztiválon vagy egy versenyen, ha egy banda szeretne szintet lépni?

Rengeteg zenekarral összebarátkoztunk, többükkel már a kempingben, ugyanis volt egy olyan taktikánk, hogy ahol egy kis fény pislákolt még este, oda ha csak egy pár mondat erejéig is, de benéztünk, matricát, névjegyet osztogatni, barátkozni. Több veterán Wacken látogató lakóautóján is kikötött így a matricánk, nem hivatalos fotósokat is verbuváltunk magunknak a másnapi koncertünkre, de volt, aki rögtön egy üveg borral ajándékozott meg minket. A kint töltött napok alatt összebarátkoztunk a japán Given By the Flames-szel, a svéd Goodnight Greatness-szel és az osztrák The Crescent’s Callal is, akikkel végül holt versenyben végeztünk ötödikként, ez a többi zenekarnál is jobban összekovácsolt minket, már a közös koncertjeinket szervezzük. Az ír Dead Memories magyar frontemberével, Kristóffal is nagyon jóba lettünk.

Nem titok, hogy a közeljövőben megjelenik az első nagylemezetek. Megosztanátok-e velünk, hogy milyen témákkal találkozhatunk a lemezen? Hogy néz ki nálatok egy dal megalkotása? Mik adnak ihletet? Mire számíthatunk az albumtól? Milyen szavak jellemzik a legjobban a készülő lemezt?

Mi is nagyon várjuk már a lemez megjelenését, minden dal egy kis történetet mesél el, ami összefogja őket az az álmok és rémálmok tematikája, ezért is kapja a „King of Dreamers” címet. Ezen a lemezen főleg Gyuri ötleteiből dolgoztunk, a szövegeket Szandival kettesben írták, a dalok végleges formájukat a próbaterem falai közt kapták meg. A zenekar végleges kialakulása óta sokkal közösségibb folyamat az alkotás, mindenki az első pillanattól a részese, mindenki egyre több saját ötletet, demót hoz. Ihletet az élet, vagy látott/hallott történetek adnak, zeneileg van, hogy egy lenyűgöző hangszeres játék, éneklés inspirál, van, hogy a legváratlanabb helyzetekben akad be egy dallam amit gyorsan feldúdolunk a telefonunkra. A készülő albumunk egy utazás a világunkban és az elménkben, talán az intenzív, dinamikus, és a teátrális szavak jellemzik legjobban.

A Wacken Metal Battle Hungary, a Wacken Metal Open Air és az albumotok elkészítése kapcsán mi az, amit magatokkal visztek hosszabb távon meghatározó emlékként, valamint tanulságként?

A legfontosabb tanulság a határidőnapló vezetése, egymás folyamatos támogatása és segítése, a munka tisztességes elvégzése. Talán ez az ami meghatározó emlék marad mindannyiunk számára, ez a most már egészen olajozottan működő rendszer kialakulása.

A hónap végén az S8-ba látogattok, ahol egy kétnapos esemény keretei között léptek majd színpadra, számos banda társaságában. Honnan jött a lehetőség a fellépésre? Miként készültök a koncertjeitekre? Vannak-e fellépés előtti rituáléitok? Számotokra mitől lesz egy koncert igazán maradandó, fellépőként és a közönség tagjaként?

A lehetőség még jóval a Wackenes utazás előtt érkezett, a soproni Morte Silmoris zenekar hívott meg minket a nyárzáró eseményükre amire nagyon szívesen igent mondtunk. Minden fellépésre ugyanúgy készülünk, hisszük, hogy mindenhol a legjobb arcunkat kell mutatni, a setlist megírása után mindig időmérést tartunk, többször átjátszuk a problémás részeket. Koncertek előtt a tipikusnak mondható rituálék zajlanak úgy mint a húrozás, buszba pakolás, de vannak furcsább berögződések is. Például Bence mindig The Prodigy-t hallgat. A koncert a hangos és aktív közönségtől válik felejthetetlenné fellépőként, nézőként pedig ha látjuk, hogy a fellépő zenekar a szívét is belerakja az előadásába.

A Wacken után változott-e bármit is, ahogy a hazai klubkoncertjeitekhez viszonyultok? Mi az, amit a legjobban szerettek az itthoni fellépéseitekben?

Nem változott semmit. Szeretjük az itthoni bulikban, hogy közeli barátaink, családtagjaink is el tudnak jönni.

Végezetül: Mi a következő lépcsőfok a zenekarotok életében, az első nagylemezetek kiadásán túl? Na és hol szeretnétek magatokat látni négy-öt év elteltével? Mivel lennétek elégedettek?

A következő lépcsőfok minél több külföldi koncert leszervezése, minél több hallgató bevonzása és nem utolsó sorban egyéni kvalitásaink fejlesztése. Már most kezd kikristályosodni a következő lemezünk dinamikája, pontosan tudjuk min szeretnénk változtatni, mi az amit védjegyszerűnek tekintünk és megtartanánk, érdekes meglepetésekre is lehet számítani. Négy-öt év múlva szeretnénk a legtöbb hazai és minél több külföldi fesztivál állandó fellépőjévé válni, egy lojális törzsközönséget kialakítani és talán az egyik számunkra kedvenc zenekarral egy színpadon állni.