A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
Múlt hétvégén került megrendezésre az alabamai Birminghamben a’core-fellegvár Furnace Fest, aminek legemlékezetesebb pillanatairól egyszerűen muszáj megemlékezni. Ezen kívül volt hírünk a nagyvilágban, illetve szomorú apropóként szolgált a túlzásba vitt internetes bullying egy szorongással küzdő modern metal frontember helyzete kapcsán.
Az Architects frontembere brutális őszinte posztban beszélt arról, hogy mennyire nehezére esik előadni, amikor folytonos kritikák érik a hangját
Néha bele se gondolunk, hogy milyen károkat okozunk a netes szardobálással és mások ekézésével, lehúzásával. Ez a jelenség volt az indikátora Sam Carter, az Architects frontemberének pár napja megosztott, brutálisan őszinte közösségi médiás posztjának. Itt az énekes beszámolt arról, hogy az élő teljesítményét és az énekhangját ért folytonos kritikák mennyire megnehezítették az elmúlt időszakot, az állandó fellépések okozta teljesítési kényszer pedig nem csak mentálisan, de fizikailag is térdre kényszerítették a zenészt.
Túl sok lett a kritika és az ítélkezés. Én is csak egy ember vagyok, aki ott fent minden tőle telhetőt megtesz, és bizonyos dolgok nem fognak tökéletesen sikerülni.
Sam kendőzetlenül írt arról, hogy a Rock am Ring-es fellépésük óta – ahol 90 ezer ember előtt próbált ki egy új technikát – szinte szüntelenül megy a diskurzus a „hanyatló” előadását illetően, azóta pedig heti rendszerességgel jár énektanárhoz, terápiára és gyógyszert szed a szorongására. A banda egyébként idén ősszel a Korn vendégeként szeli át az öreg kontinenst, Carter ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy mindent tőle telhetőt megtesz, hogy újra szenvedéllyel énekeljen és jól érezze magát a színpadon. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de ő se az, szóval ez van.
Az énekes posztja alatt olyan zenészek biztosították támogatásukról Samet, és álltak ki a banda megingathatatlan hagyatéka mellett, mint Ben Weinman (The Dillinger Escape Plan, Suicidal Tendencies stb.), Craig Reynolds (ex-Stray From The Path, Downbeat Podcast), Frank Carter (Sex Pistols, ex-Gallows, ex-‘Rattlesnakes stb.), Daniel Winter-Bates (Bury Tomorrow), Caleb Shomo (Beartooth), Spencer Charnas (Ice Nine Kills), Mick Gordon (Doom), Jordan Fish (ex-Bring Me The Horizon, Poppy, House of Protection stb.) és még sokan mások.
Az Architects nemrég egy új dalt is kiadott Machine címmel, ezt itt mutatjuk, alatta pedig a szóban forgó fellépést is linkeljük:
Exkluzív metalcore- és deathcore-együttállásoktól hemzsegett az idei Furnace Fest
Október 10-11-én került megrendezése az alabamai Birminghamben a 2021-ben újraindult Furnace Fest, ami a metalcore-, hardcore-, deathcore-, poszt-hardcore- és emo-zenekarok legjavát gyűjti egy tető alá az elmúlt húsz év legbikább neveivel. Az idei feszt a megszokott három naposról mindössze kettőre zsugorodott, ez viszont semennyit sem vett el a line-up éléből, sőt, az egyik napot az A Day To Remember fejezte be, míg a másikat a Bring Me The Horizon, utóbbi itt először nyomta végig az angliai Manchesterben megdupláztatott debütlemezét. A hétvége nem csak ezen elsője köthető hozzájuk, ugyanis most először a Count Your Blessings végigjátszása után terítékre került a 2010-es lemez, a hosszú című There Is a Hell, Believe Me I’ve Seen It… egyik deep cut-ja, a The Fox and the Wolf is. Ebben a dalban olyan megboldogult zenekarok, mint a The Chariot és a ’68 énekese, vagyis Josh Scogin bukkan fel eredetileg a lemezen, és itt is színpadra állt Oli Sykesékkal.
Szintén a második nap akadt még egy egészen hajeldobós kollab, ugyanis az est egy másik húzóneve, a Slaughter to Prevail is aznap lépett fel, a setlistjükbe pedig bekerült a Suicide Silence Unanswered c. dalának feldolgozása is. A választás nem annyira meglepő, az orosz banda már nyomja egy ideje a tracket, lévén frontemberük, Alex Terrible nagy kedvence a deathcore-zenekar. Azt viszont nem sokan látták jönni, hogy a sűrű nap másik zenekarának, a fiatal Rev3rentnek az énekesét, Josh Guardot is felhívják a színpadra a dal közben. A Rev3rent jelenleg az egyik legizgalmasabb fiatal név a deathcore grundon, és nem mellesleg a Slaughter to Prevail turnétársai is – ezért egyébként több kritika érte a srácokat az STP-s Alex feltételezett szésőjobboldali múltja miatt, de a banda nem tért ki a lehetőség elől, az ősz további részét is a grizzly-marcangolók oldalán tölik.
Mindkét fellépésről rajongói felvételeket tudunk nektek mutatni:
A Loudwire Magyarország legjobb prog-metal bandájának hirdette ki a Thy Catafalque-ot
Érdekes szériába kezdett amerikai „nagyobb testvérünk”, a Loudwire: a nagyjából rock- és metal-bulvárként is aposztrofálható oldal több epizódos publikációiban ás a mélyére az országhatárain túli világna; a bolygó sokszor (amcsi szemmel) egzotikusabb területein jelen lévő keményzenei kultúrának. Így esett, hogy egy frissebb cikkükben – amiben 25 ország legjobb progresszív metalbandáját választották meg – Magyarország is helyet kapott, és nem is lett annyira meglepő hazánk választotta.
Igen, Kátai Tamás majdnem harminc éve istápolt, eleinte szóló-, majd pár éve teljes zenekaros felállásban, élőben is koncertező projektje, a Thy Catafalque kapta meg ezt a nem elenyésző titulust. A Loudwire leginkább a variációk szinte végtelen skáláját hozza fel a TC legpozitívabb aspektusaként, legyen szó vokálokról, hangszerekről, vagy konkrét alkalmazott műfajokról. A cikkíró kihagyhatatlan lemezeknek a legutóbbi A gyönyörű álmok ezután jönnek-et, illetve a Tűnő Idő Tárlat–Vadak kettősét nevezte meg. Az oldalnak amúgy is lehet egy kis rajongása Tamás zenekara iránt, hiszen egy másik cikkükbe is bekerült a ‘Catafalque, ahol minden idők 11 legjobb progresszív black metal bandáját listázzák. Az impozáns szedetbe pedig olyan bandák közt büszkélkedik a mi kutyánk kölyke, mint az Opeth, az Emperor, vagy az Amorphis.
Egy zenekarral egyébként túlságosan felületes lett volna letudni a hazai színteret, így megkapták a maguk shoutoutját a Ghost Toast, valamint a Special Providence is. A Thy Catafalque legújabb lemeze, a XIII: Sárga erdő november 20-án érkezik a zenekar 15 éve otthonának tekinthető kiadótól, a Season of Misttől. A lemez második ízelítője, a Tömbök is nemrég jelent meg, mutatjuk is hangolódás gyanánt:
Az ausztrál Reliqa bejelentette második lemezét, itt egy új dal róla
Itt egy zenekar a radarodra: ha kenyered a progos, elektronikus metalcore, női vokállal és élére vasalt hangzással, akkor az ausztrál Reliqa nagy valószínűséggel be fog majd találni. A zenekar második lemeze február 12-én érkezik High Risk Thoughts címmel – három évvel követve a debüt Secrets of the Future-t -, és be is futott róla a második dal, a Serum.
A zenekar elmondása alapján a dalt nagyban inspirálta a dán Vola hangzása; alapvetően elég gépies az íve, de azért vannak benne szórakoztató fordulatok és váltások, amik őket jellemzik. A trackkel továbbra is az a céljuk, hogy a hallgatóbázisukat felkészítsék a váratlan fordulatokra, illetve a széles látókörű egyének bevonzása. A dalt tudatosan játsszák már egy ideje élőben, a reakciók rá Monique Pym énekesnő szerint elképesztőek, alig várják ezután, hogy a világra szabadítsák a kettes korongot.
A zenekar egyike azon bandáknak, akiket a Northlane jövő tavasszal elvisz magával egy körútra az Egyesült Államokba.
Friss dal érkezett a Snayx debütlemezéről
Megannyi egyedülálló single és fesztiválfellépés után végre valahára formát ölt a Snayx első nagylemeze. A heves iramban felfelé törő brit alternatív trió – akik tagjai egymáshoz cseppet sem közeli városból származnak (Brighton és Sheffield) – bejelentette, hogy február 19-én érkezik a GREED-re keresztelt debüt albumuk, amin a most bemutatott Gold Star mellett az összes nemrég kiadott daluk is helyet kap majd (Strut, Nice Day 4 It, Brain Cellz, Lost Cause).
A zenekar, akiknek zenéjét jócskán inspirálta többek közt a Nine Inch Nails, a Gorillaz és a The Chemical Brothers úgy fogalmazott a dal mondanivalójával kapcsolatban, hogy
Arról a fickóról szól, akit mindannyian láttunk már, ahogy a bárban a pénzével henceg és a munkamorálról prédikál” – mondja a zenekar.Ő az a „manoszféra” nőgyűlölő, aki az életmódról és a kemény munkáról prédikál, és megveszi a barátait és követőit, mert alapvetően annyira ellenszenvesek. Gratulálunk, szép autód van és kifizetted a kört, de ettől még nem leszel kevésbé elviselhetetlen.
Az amúgy is odabökős, véleményét cseppet sem rejtve tartó alt-punk-noise brigád új dalát egyébként jelenleg a modern hangzás egyik legkeresettebb hangmérnökeként számon tartott Jordan Fish (ex-Bring Me The Horizon, Poppy, House of Protection) prodolta. A Snayx a dallal és lemezzel együtt egy EU-turnét is bejelentett, ami hozzánk legközelebb jövő május 14-én landol Bécsben, ha valaki átkukkantana az osztrák fővárosba egy kis felfokozott, dopamin-rockért.
Vélemény, hozzászólás?