A Refused feloszlott teteme még ki se hűlt, máris itt az egykori tagok Mats Gustafssonnal közösen tető alá hozott új projektje, a Backengrillen. És ez a legkevésbé sem alkonyati fika (úgy mint a skandináv délutáni süti-kávé szeánsz, nem az orrodból a bubuc), hanem embert próbáló antifasiszta karamboljazz, egyenesen a kollektív globál-paranoid őrület pereméről. Mit akarsz még?
Zenekar: Backengrillen (SWE)
Album: Backengrillen
Műfaj: Experimentális, doomjazz, punk, noise, jazz-rock, free jazz, posztpunk
Megjelenés időpontja: 2026. január 23.
Kiadó: Svart Records
Támpont: Can, Fire!, Einstürzende Neubauten, The Birthday Party, The Ex
Alig több, mint két hónap telt el a svéd poszt-hardcore legenda, a Refused utolsó, Umeå-i koncertje óta, ahol, úgy tűnik, hogy most már tényleg végleg elköszöntek rajongóiktól. A zenekar egykori magját alkotó hármas, vagyis Dennis Lyxzén, egykori torok, a dobos, David Sandström és Magnus Flagge basszuson nem adta fel a közös zenélést, mi több, a szintén Umeå-i alomból származó free jazz félistent, Mats Gustafssont is maguk közé fogadva összehozták a Backengrillen névre keresztelt “free form death jazz” formációt, amiben olyan, egymástól eltérő bandák köszönnek vissza, mint az Entombed, a The Cramps, a Godflesh, de még Little Richard-ot is idecitálhatnám, nem beszélve az olyan krautrock-bandákról, mint a Guru Guru vagy a Faust, és már januárban kiadták az első, és várhatóan nem is az utolsó lemezüket.
A Refused 1998-ban teljesen felforgatta a színteret a The Shape of Punk to Come című csúcslemezükkel, ahol teret engedtek egészen vad jazz és elektronikus hatásoknak is, és bár akkor a rajongók és a kritika egyaránt hűvösen fogadta, azóta már megkerülhetetlen alapalbum. A Backengrillen tulajdonképpen egy, a TSOPTC-ból eredeztethető evolúciós spin-off, ahol a Refused balra hajló, antifasiszta attitűdjét kutyulják össze Mats Gustafsson “hallgatóbarátabb” projektjeinek lassú és gonosz hipnózisával. Gustafsson szólólemezein és állandó zenekarain (a két legfontosabb talán a The Thing és a Fire!, valamint ezek variánsai) túl kismillió zenésszel játszott együtt, akik között olyan nevek is szerepelnek, mint a japán zajcsászár Merzbow, a holland anarcho-punk őstojás The Ex, Neneh Cherry, a Sonic Youth, a Zu névre hallgató olasz jazzcore-tébolyda, vagy akár Pándi Balázs. Ebből már azok, akik nem ismerik Gustafsson munkásságát, is levehetik, hogy az úriember valódi felforgató, punk attitűdöt képvisel saját univerzumán belül.
Maga az album alig három nap leforgása alatt született meg, az első próba alatt megírták a nagyját, a rákövetkező nap előadták, harmadnap pedig rögzítették, de a végeredmény helyenként jóval metodikusabbnak és kimunkáltabbnak hat, mint azt az improvizatív jellege sejtetné. A lemezt nyitó A Hate Inferior egy szimpla melódiából fejlődik fel egy szolidan bólogattató sludge-jazz szörnyeteggé, és meg is adja az alaphangot az album további részéhez, ami alapvetően végig ugyanarra a koncepcióra épül: tehát az értelemvesztésig játszott, betorzult noise- vagy doom-riff hosszú, hipnotikus percek után kakofón robajjal katartikusan hullik szét elemeire. Tételeken át hömpölygő folyamatzene, úgyhogy talán nincs is értelme “legjobb dalokról” hebegnem. Ezzel együtt mégis ki kell emelnem a lemez közepi Repeater II-t, ami jól mutatja, milyen messzire kalandozhatott volna a TSOPTC, ha akkor nem tartják olyan rövid pórázon a poszthácétől némileg tájidegen zörejdzsesszt.
Erős, nem mindennapi hallgatnivaló a Backengrillen, de összességében sajnos nem mindegyik tétel bírja úgy megragadni a figyelmet, mint a nyitány meg a Repeater II. Az ilyen kísérleti földindulásokhoz amúgy is hozzá kell edződni, és még így is nehéz helyenként nem elkalandozni, azok meg, akik a two-step gálák és az együtt ordított refrének irányából közelítik meg ezt az albumot, jó eséllyel nem itt fogják a számításukat megtalálni. A Backengrillen nem teszi idézőjelbe a Refused hagyatékát, és Mats Gustafsson végtelen diszkográfiájából is inkább csak a Refused-os srácok szereplése miatt kacsint ki, de mindezek ellenére borítékolhatóan az idei év végi listák egyik furcsa kis gyöngyszeme lesz.
Értékelés:
Szerző: Molnár Barnabás
W a y o 
Hozzászólás