A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
Itt a tavasz, dagad a… hazai szórakozóhely-razzia, ahol egyre több éjszakai klubot vegzálnak a hatóságok bemondott, mondvacsinált indokokkal állítólagos kábítószer kereskedelem gyanújával. Égető téma, amiről muszáj beszélnünk, de azért történtek jó dolgok is a héten. Példának okáért kaptunk egy rahedli friss nótát, amiből így se sikerült mindről megemlékeznünk, de azért 4+1-et most jól kiemelünk.
Nyolc év után jön az új Basement-lemez, itt is van róla kapásból két dal
Egy dallal beharangozni az új lemezedet, már annyira 2022, a mai turbulens világban minimum kettesével kell dobálnod kifelé a single-öket – mint ahogy azt a brit Basement is tette most. Az ikonikus ipswichi alt-rock/emo/grunge-ötös nyolc év után tér vissza új lemezzel, a Wired május 8-án jelenik meg a Run For Covernél, a lemezről pedig most befutott a címadó, valamint a Broken By Design is. A lemezzel kapcsolatban Alex Henery gitáros úgy fogalmazott, hogy sosem gondolta volna, hogy szólhat így a Basement, de titkon mindig remélte, hogy egyszer majd ilyenek lesznek.
A Wired c. dalról Andrew Fisher frontember úgy vélekedett, hogy először majdnem elkallódott, nem igazán ragadt meg az összes tagnál, aztán újra feltűnt a színen, és végül mindenkinek az egyik kedvenc dala lett a lemezről. Fisher szerint a dal arról szól, hogy néha úgy érezzük, hogy bizonyos módon kell éreznünk és viselkednünk, ami nem a mi akaratunkon múlik. Hogy bármennyire is próbáljuk elrejteni, végül kiderül – akár önként, akár kényszerből. A Broken By Design-nal kapcsolatban pedig azt mondták a srácok, hogy témáját illetően arról szól, hogy mindent megteszel, ami tőled telik, és tudod, hogy kudarcra vagy ítélve. Átjutsz a helyzet másik oldalára, visszatekintesz, és úgy döntesz, hogy mindent másképp fogsz csinálni, és hálás vagy a fejlődés lehetőségéért.
A Bodysnatcher úgy gyűlöl az új dalában, mint még soha
Megint csak éles váltás az előző bandához képest, a floridai Bodysnatcher jó eséllyel száll versenybe 2026 legfúrkóbb deathcore-kiadványának címéért. A szóban forgó anyag a Hell Is Here, Hell Is Home címet viseli, és április 10-én szabadul majd el globálisan az MNRK Heavy (Crowbar, Darkest Hour, Underoath) jóvoltából. A srácok most kidobták a harmadik dalt a lemezről, a beszédes című Violent Obsessiont, és a gitáros, Kyle Carter szerint pontosan arról szól, amiről hiszed, hogy szólni fog:
A dal számomra egy személy iránti gyűlöletet fejez ki a legszélsőségesebb formájában. A bosszúról szól, és arról, hogy mit szeretnél tenni azzal a személlyel, aki bántott vagy kihasznált téged. Arról szól, hogy megszállottan élsz a gyűlöletben, és azt akarod, hogy ő is érezze azt, amit te éreztél.
Kedves, nem igaz? Magáról a lemezről is elsütötték a jól hangzó mondatokat, miszerint az eddigi legdurvább cuccuk, illetve, hogy végre úgy szólnak rajta, ahogy azt az első pillanattól kezdve szerették volna. Meglátjuk. Dátum feljegyezve, könyök élesre hegyezve a pitbe, és habár nálunk ugyan sajnos pont nem, de Európa-szerte jelenleg is pusztít a zenekar a nemrég (megint) énekes nélkül maradt Ingested, a tavalyi év legjobb deathcore-debütlemezét leszállító Psycho-Frame, valamint a Big Ass Truck társaságában. Infók és jegyek a honlapjukon.
Máris új dallal jelentkezett a Split Chain
Hogy miért volt ennek a címnek ilyen felütése? Csak mert a borzasztóan fiatal, a grunge-ot nu metallal, emóval és shoegaze-zel keverő bristoli banda, a Split Chain tavaly adta ki első (és egyébként zseniális) nagylemezét motionblur címmel, most pedig máris itt van egy újabb dal. A zenekar tehát egy pillanatra se lassít, mondjuk nem is szabad nekik, hiszen a szakma és a rajongók is hamar felkapták őket, egy-két évvel a megalakulásuk után már olyan zenekarok előtt melegíthettek, mint a Silverstein, vagy a The Devil Wears Prada.
Ebben nagy szerepet játszik az, ahogy a srácok az ezredfordulós zenékből táplálkoznak, illetve, ahogy integrálják az akkori esszenciát. A Y2K-mánia pedig most újból virágkorát éli, nem hiába szól az új dal, a sylvia (i won’t belong to you) abba, vagy legalábbis egy másik korba való vágyakozásról a jelenlegi világ szörnyűségei elől, amiben a zenekar tagjai szerint
a vezetők úgy viselkednek, mintha ez csak egy játék lenne.
Hivatalosan is visszatért a The Tony Danza Tapdance Extravaganza, itt az első dal 14 év után
Viszonylag rövid ideig volt aktív (2004-2012), de annál termékenyebb zenekar volt a The Tony Danza Tapdance Extravaganza. A hektikus mathcore/grindcore-banda fennállása nyolc évében négy(!) lemezt is kiadott, majd ahogy berobbantak úgy el is tűntek a színről. A legnagyobb karriert talán Joshua Travis gitáros futotta, aki ezután a Glass Cloudban és az Emmure-ban is feltűnt – előbbi szintén nem aktív már, míg utóbbiból a zenész nemrég jelentette be kilépését, pont akkor, amikor felröppentek a ‘Danza visszatéréséről szóló pletykák. Sajnálatos módon a korábbi tagságból ketten is, Brad Thomson gitáros, valamint Kade Dodson dobos is életüket vesztették a leállás óta.
A jó hír azonban az, hogy a tavalyi előzetesek után idén végre hivatalosan is visszatért a TTDTE, a múlt heti beharangozók leteltével pedig elérhetővé vált a csapat első új dala 14 év után, ez a Say When. Mit szólnál mondjuk a mosthoz? A banda emellett gőzerővel dolgozik ötödik lemezén, illetve pár bulin már el is lehet csípni őket az ‘Államokban – némelyiken az All Shall Perish, a Bleeding Trough és az I Declare War oldalán. Európában mindeddig csak egyetlen fellépésük van lekötve, az is egy fesztiválon, mégpedig a Bristol melletti ArcTanGenten (+SikTh, Chelsea Wolfe, Primus stb.)
Harminc napra bezáratták a Turbinát
Megint a cikkünk végére hagytuk a szomorúbb apropót, habár már kitértünk rá a bekezdésben. Tovább folytatódik a kormány hetek, hónapok óta tartó razziája a szórakozóhelyek ellen, ami az ún. kábítószer-kereskedelem felszámolása címke alatt lényegében a klubokra és az éjszakai élet jelentős bástyáira mért megsemmisítő csapás. Miután a hatóságok lecsaptak az Arzenálra (ahol egyébként a 2023-as Hell Villt is tartották), most egy még inkább központibb helyszín esett áldozatul: ez pedig a Turbina. A hely az elmúlt években Budapest egyik legaktívabb független szórakozóhelyévé nőtte ki magát, ahol nem kevés külföldi fellépő is meg szokott fordulni. A mostani bezárásnak pedig semmi érdemi indoka nem volt, mindössze egy bemondás alapján történt.
Abba bele se menjünk, hogy ez mennyire káros a covid óta amúgy is szenvedő szórakoztatóipari szektorra nézve, ami lényegében nulla állami támogatást kap, de emellett dolgozók és háttérmunkások, illetve a családjaik maradnak jelentős bevétel nélkül, magáról a stigmatizálásról, és a negatív presztízsről nem is beszélve, ami szintén könnyedén ellehetetleníthet egy vállalkozást. A Turbina a bezárás óta két nyilatkozatot is közzé tett (1, 2), amiben elmondják, hogy mi történt pontosan, miképp lehetett volna ezt másképp csinálni, miért nem elégednek meg a döntéssel, és mit lehet tenni akkor, ha szeretnél kiállni az (egyelőre) ideiglenesen ellehetetlenített helyek mellett. Cikkünk publikálása előtt pár órával a Turbina egy békés vegyülést hirdetett meg a helyszín elé, ahol a dolgozók és a látogatók közösen készíthettek fotókat.
Budapest egyébként nem az egyetlen hely, ahová elértek az állami szervek, illetve a hatóságok kezei, pár héttel ezelőtt a Pécsi Est Caféban történt rendőrségi razzia során a hely látogatói egészen durva bánásmódban részesülhettek, aminek hatására aztán az ország több zenei helyszíne is összefogott, hogy eloszlassák a tévhitet, miszerint ezek a helyszínek a kábítószer-fogyasztás melegágyai.
W a y o 
Hozzászólás