Megkondultak a harangok, talán földrengés, szökőár vagy tűzvész közeleg? Nem, dehogy! Valami sokkal nagyszerűbb, de annál kíméletlenebb vár ránk. Bő hárompercnyi menny és pokol, egyenesen Svédországból!
2024 márciusában jelent meg a svéd metalcore zenekar negyedik nagylemeze, a feel something new, ami címéhez hűen új köntösbe csomagolta mindazt, amit a szívünk mélyén őrzünk, és amik végigkísérnek minket a mindennapokban. Hol kimondva, hol kimondatlanul. Elődje, a Do You Like Violence egy terjedelmesebb és másabb hangulatú album volt, melyen olyan kihagyhatatlan gyöngyszemek találhatóak, mint például a szertefoszló rózsaszín ködből előlépő Pink Mist, a nyugalmat (biztosan nem) árasztó Calm, vagy éppen egy személyes kedvenc, a Now Let’s Make Those Teeth Leave Your Pretty Mouth. A feel something new kevesebb dallal, arányaiban keményebb hangzással és pörgősebb tempóval egy minőségi folytatást eredményezett, több teret adva minden tételnek arra, hogy megmutathassa a nagyérdeműnek az erősségeit. Ez a megközelítés láthatóan előrelépést jelentett a banda életében és több embert értek el, mint korábban, ráadásul azt is megmutatták, hogy mennyire sokszínűek a dalaik. Erről a lemezről is kiemelnénk néhány dalt, melyek jók lehetnek a felfedezés megkezdéséhez: ilyen a Still Hurts, az It Consumes Me és a two. Ha meg egy tömör, véletlenül sem kímélő programra állított trekkel indítanám, akkor a Verified a tökéletes választás.
A közvetlen előzményekhez hozzátartozik az is, hogy az utóbbi években háromfős felállással alkotott a Grayscale Season. Eddie Lejhagen énekes, scream-felelős, Richard Sörensen gitáros, valamint Adam Dahlman basszusgitáros (kinek egyben a mennyei tiszta ének is köszönhető) triójával volt egyenlő a zenekar. Idén nem csak egy új dal, hanem egy új ember is érkezett, Johan (dob) személyében. A tudatos építkezéssel és a teljessé válással minden adott lett ahhoz, hogy nagy magabiztossággal húzza elő a kalapból a banda a Strung Up-ot. Az új single együttesen fellelhetőek a már említett albumok erősségei: lágy, lélektépően hánykolódó, míg a másik pillanatban már vaskos riffekkel és stílusos screamekkel vág minket a lehető legmélyebbre. A videóklippel pedig fixen egy még különlegesebb, jó értelemben vett bizarrsággal gazdagodhatunk. Azt már mindenki maga döntheti el, hogy a Strung Uppal aláfestett álmában inkább merülne egyet vagy egy nyúlmaszkos alakkal nézne farkasszemet. Készen állsz? Akkor indulhat a merülés…
A Strung Up megjelenését követően nem kellett hosszasan találgatni a már-már ilyenkor nyilvánvalót, a Grayscale Season tagjai hamar bejelentették, hogy új lemezük érkezik. Újfent egy albummal készülnek, viszont ahogy arról egy kicsit később szó esik majd, ez a lemez nem fogja követni a feel something new példáját, és szakít a kevesebb dalra és ezáltal kisebb terjedelemre fókuszáló felfogással. A The Weight of Things We Cannot Touch-ra keresztelt korongon az alábbi dalok kapnak helyet:
1. Strung Up
2. soulmogged
3. Yarusenai (Ghost)
4. Infinite cc
5. Exit
6. Second Breath
7. mov
8. Square Terror
9. Heart&Ache
10. HER
11. I Know What You Are
A közelgő lemez ígéretesen indít, és remélhetőleg közelebb hozhatja a Grayscale Season-t ahhoz az áttöréshez, ami egyértelműen bennük van. Aki meg eddig nem várta valamiért a novembert, végre új motivációt találhat az őszvégi időszak megkedvelésére!
Az új albumról, valamint sok minden másról is beszélgetünk majd a zenekar tagjaival egy interjú keretében, valamikor november végén vagy decemberben, de egy miniinterjút azért behűtöttünk mára, hogy még többet kapjatok a zenekarból, a Strung Upból és mindenből, amire csak szükséges lehet az új dal maximális kiélvezéséhez.
Grayscale Season miniinterjú Adam Dahlmannel:
Több, mint két éve annak, hogy lehetőségünk nyílt egy interjút készíteni veled a legutóbbi albumotokról, a feel something new-ról, valamint magáról a zenekarotokról. Sok minden történt azóta, azonban egyértelműen a legfeltűnőbb változás a bandátok életében az, hogy négyfősre bővült a felállásotok, köszönhetően annak, hogy már van dobosotok. Miként találtátok meg a megfelelő embert? Milyenek az eddigi tapasztalatok, mennyire ment gördülékenyen az összecsiszolódás?
Igazán nagy öröm, mint mindig, és köszönjük, hogy újra vendégül láttok minket! Johan (dob) nélkül ez a projekt nem lenne olyan, amilyen. Johan egy régi barát, és már a „Do You Like Violence” idején is segített nekünk. Ő írta a dobtémákat a „Pink Mist” és a „Pillow Grin” című dalokhoz. Fenomenális tehetség, remek barát és közreműködő. Pár évre külföldre ment, és szerencsés véletlennek köszönhetően pont akkor tért vissza, amikor éppen egy állandó új tagot kerestünk. Természetesen ő volt az egyetlen valódi és kézenfekvő választás. Számtalan órát töltöttünk együtt, és alig várom, hogy még számtalan óra következzen. Nagyon jól működik a dolog, és rengeteg energiát hoz a zenekarba.
A feel something new kiadása óta több alkalommal is felléptetek különböző helyszíneken. Milyennek élitek meg ezeket az eseményeket? Tudnátok említeni egy olyan pillanatot ezekről a koncertekről, amelyet szívesen megosztanátok velünk?
Igazából az emberekkel való találkozásról szól az egész. Azt hiszem, már korábban is beszéltem erről. Számomra a zeneszerzés arról szól, hogy kapcsolatot teremtsünk az emberekkel, és így lehetőségem nyílik arra, hogy beszélgessek és megismerkedjek a közönség soraiban ülő csodálatos emberekkel. Igazán szerencsések vagyunk, hogy olyan fantasztikus rajongóink vannak, akik tényleg törődnek velünk, és a legnagyobb támogatóink. Ha egy példát kellene említenem egy különleges emlékről: valójában nem is az enyém ez az élmény, de mégis megmaradt bennem. Néhány kedves barátom Denverben, Coloradóban él. Egyikük Grayscale Season pólót viselt, amikor egy srác odament hozzájuk, és azt mondta, hogy szereti a zenekart, majd kiderült, hogy ők a legjobb barátaim. Ez elképesztő, és az, hogy eljutunk az emberek szívébe és otthonába szerte a világon, egyszerűen őrületes és nagyon megható.
Most, hogy eltelt némi idő, hogyan látod a „feel something new” fogadtatását Svédországban és külföldön? Milyen visszajelzések érkeztek? Melyek azok a dolgok, amelyeket mindenképp meghagynátok változatlanul, és van-e valami, amin változtatnátok?
A lemez legnagyobb tanulsága az volt, hogy túl rövid volt. Az emberek többet akartak. Ez egy jó probléma! Tudom, hogy az emberek azon tűnődtek, mikor jön végre a „Pillow Grin 2”. Majd meglátjuk. Azaz, persze, figyelsz arra, amit az emberek mondanak. Nem vagyok biztos abban, hogy változtattunk-e valamit a szemléletünkben, kivéve azt, hogy egyértelművé vált számunkra, hogy nyolc dal nem lesz elég, ennél többre van igény.
Rákanyarodva a legaktuálisabb témára, miként született meg az új dalotok, a Strung Up?
A „Strung Up” megírása egyszerre volt kínszenvedés és öröm. Rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy kitaláljuk, hogyan lehetne a dalt igazán hatásossá tenni. A legelső vázlat akusztikus gitárból és sétáló basszusból állt. Nagyon furcsa és elég menő volt, de alapvetően hiányos. Richard (gitár) egy okos fickó, így rájöttünk, hogy az első vázlat gerincét valójában az ének képezi. Szóval inkább azokat a kísérteties vonósokat alkottuk meg. Aztán Eddie (ének) írta a csodálatos zárást. Rengeteg dologról lehetne beszélni ezzel a dallal kapcsolatban, de szerintem ahhoz, hogy tényleg mindent áttekintsünk, minden egyes részletet meg kellene vizsgálnunk.
Ismételten bebizonyítottátok, hogy igazán jól tudjátok ötvözni a tiszta éneket a screamekkel, a hangjaitok és a hangszerek együttesen egy ragyogó összhangot alkotnak. Mennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy ezt a harmóniát elérjétek?
Ó, ez nekünk teljesen természetesen jön. Nagyon ritkán fordul elő, hogy ne tudnánk, hogy hol legyen az ének, vagy hogyan helyezzük el. Szerintem főleg azért, mert ez nekünk természetes, de azért is, mert már egy ideje csináljuk. Ismerjük egymás erősségeit és gyengeségeit. Hiszek abban, hogy az embernek az erősségeire kell építenie. 😀
Említetted, hogy a Grayscale Season sikeresebbé válásához ahhoz is kellett, hogy komolyabban vegyétek ezt a projektet, több időt szánva rá. Miként tudtátok, illetve tudjátok megoldani, hogy beleférjen a mindennapjaitokba a zenekar útjának egyengetése? Mi motivál titeket nap, mint nap?
A Grayscale Seasonnel és a srácokkal zenélni a világ legnagyobb öröme. Ez egy menedék számunkra. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy távol kell lennünk a családunktól. De hajnali 1-2-kor hazaérni, mert egész este a stúdiónkban voltunk, az egy nagy kiváltság. Szóval, mi motivál minket? A másokkal való kapcsolat, a zeneszerzés által nyújtott megnyugvás, és az a hatalmas izgalom, amit egy új dal felavatása jelent.
Melyik három kifejezés jellemzi leginkább a Strung Upot?
Kontrasztok, elhomályosítás és valószerűség.
Zárásként beszéljük egy kicsit a klipről. Jellemző rátok, hogy a lehetőségeitekhez mérten mindent beleadtok a minőségi videóklipek elkészítésébe. A Strung Up sem kivétel ez alól. Honnan jött az ötlet a videóhoz? Rögtön tudtátok, hogy pontosan ezt szeretnétek megalkotni, vagy voltak más elképzelések is? Hol forgattátok a klipet? Na és mi a kedvenc pillanatod a forgatásról?
Haver, persze nem vagyunk az Imminence, de a vizuális elemek szuper fontosak. Szeretjük a zenei videók és általában a vizuális elemek „csináld magad” jellegét. A „Strung Up” forgatása szórakoztató volt, alapvetően azt az ötletet akartuk felfedezni, hogy valami kinyílik. A föld alól vagy a víz alól feljönni, és újra levegőt venni. A feszültséget és a megkönnyebbülést szerettük volna ábrázolni. Sokat beszéltünk arról, hogy bonyolultabb víz alatti felvételeket is készítsünk, de ez túl kivitelezhetetlennek bizonyult ehhez a videóhoz. Szerettünk volna drónfelvételeket is készíteni. Az végül nem jött össze. A kedvenc pillanatom az a két másodperc, amikor Eddie a dal vége felé elmerül a zene ritmusában. Egyszerűen tökéletes.
Grayscale Season
Nyitókép: Daniel Falk
szerző: Farkas Márk
Leave a Reply